Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-08 / 179. szám
8 ISfYÍEYIDÉlC 1928. augusztus 5. Egészségügyi mazenai. Kevesen tudják a nagyközönség körében, hogy Magyarországnak ilyen intézménye is van; pedig ezen a téren is — mint sok egyéb mezején az emberi művelődésnek — az úttörők között állva, alkottuk meg már évtizedekkel ezelőtt az egészségügyi oktatás egyik legfontosabb szervét: az állandó muzeumot. Hogy ez az intézmény nem tudta áldásos hatását a gyakorlatban is érezhető módon kifejteni, abban nagy része van a háborús idők beköszöntésén kivül annak a ténynek is, hogy nem tudott szervesen belekapcsolódni az egészségügyi irányitást végző kormányzati szervek munkájába. Ma azonban hála Istennek — ez az intézményünk is uj erőre kapott, uj életre ébredt. A népjóléti minisztérium, amely a forradalom utáni idők zűrzavarában a legsürgősebb tennivalókkal annyira tul van halmozva, hogy nem fordíthatott a hasonló intézményekre kellő figyelmet és anyagi támogatást, továbbra is az eredetileg fenntartó társadalmi alakulat kezében hagyta az intézetet. Most azonban újra állami kezelésbe vette vissza azt és Társadalomegészségügyi Intézetté szervezve, szakszerű vezetés alá helyezte, hogy kibővítve, nagy anyagi áldozatok árán lehetővé tegye annak beállítását a gyakorlati egészségügyi politika fontos eszközei közé. Mi a feladata ennek az uj intézetnek ? Az vájjon, hogy az egészségügyi ismeretek közlésére alkalmas eszközöket, (amelyek — bármilyen szép ábrázolások legyenek is — végeredményben csak élettelen tárgyak) összegyűjtse és bevárja, hogy a tanulnivágyók felkeressék a termeket és megtudják saját testükről, életmódjukról, szoikásaikról azt, ami jó az egészségüknek ? Ha csak ennyi volna a cél, bizony aligha örülhetne jogosan minden müvellt ember, hogy ez az intézet újra él és résztvesz a művelődés terjesztésében. Igenis, nagyon fontos az, hogy az egészségügyi ismeretek megfelelő formák között népszerűsítve, széles körben elterjedjenek — és ezt a célt is szolgálni kívánja a Muzeum. Az ott egybegyűjtött anyag nemcsak ábrázol, nemcsak oktat, de egyúttal tudományos munkának a segédeszköze is. Az oktatás pedig nem a véletlenre bízott esetleges alkalomra váró tevékenység lesz, hanem az Intézet falain messze túlhaladó, a mindennapi életbe kivitt tudományos ismeretközlési munka, melynek közvetett hasznát érezni fogják a hatóságok, a társadalom szervei és mindazok, akik a közegészségügyet, az embervédelem gondolatát szolgálják a gyakorlatban. Az Intézetben tartandó rendszeres előadások az orvosi kar és a társadalmi egészségügy munkásai között olyan tárgykörökből adnak rendszeres, tudományos kiképzést, amely a jövő közegészségügynek a bajok megelőzésére alapított tevékenységében nélkülözhetetlenek. Az anya- és csecsemővédelem, a nemibajok leküzdése, a tüdővész ellen való küzdelem, a szeszivás ellen indított harc, a fertőzőbajok megelőzése, mind-mind rendszeres, tudományos mivelés alá kerülnek az Intézetben, itt egyesül a kormányzat és a társadalom munkája egymással, innen nyer irányitást, hogy a gyakorlati életben gyorsan megmutatkozó eredménnyé válva, szolgálja a nemzet üdvét. De ezenfelül az általános egészségügy, a fajegészségügy és népesedéspolitika és a népjóléti tevékenység is rendszeres ellenőrzés, kutató és oktató munka tárgyai lesznek. Az ipari betegségek, a balesetek ellen eszközöket, módokat fog keresni az Intézet, kapcsolatot teremt a társadalmi, egészségügy munkaszervei között, gondoskodik az egészséges munkamegosztásról és Komoly, tudományos vizsgálatokkal ellenőrzi a kisebb-nagyobb körre terjedő egészségügyi reformmozgalmak eredményeit, szükségességét. Tevékenysége olyan sokoldalú, hogy a magyar közegészségügy ezernyi tennivalói fölött mintegy a vezérkari, irányító munka végzését kell, hogy vállalja és teljesítse. Minden reményünk meg van arra, hogy ez teljes mértékben sikerülni is fog és az uj Intézetben, amely diszes palotában elhelyezve, hamarosan meg is kezdi munkáját, a közegészségügyi művelődés egy erős fellegvárát nyerjük. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. \ nyíregyházi sportegyesületek elhanyagolják az atlétikát írja panaszos levelében egy szemlélő. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Engedje meg, hogy az immár oly tekintélyes számú «panaszosok» táborába, mint szerény közlegény én is beálljak s elsóhajtsam Önnek m. t. Szerkesztő Ur azt a régi nótát, amit mindenki ismer Nyíregyházán és csodálatos, még sem akar róla tudni senki. Most tartják m. t. Szerkesztő Ur Amsterdamban a kilencedik olympiászt. A világ összes számottevő atlétái felvonulnak a küzdő térre, hogy összemérjék tudásukat és erejüket, az egész világ feszült figyelemmel lesi, várja, hogy vájjon ki lesz az első a nagy versengésben s minden teremtett lény ezen a sártekén csak arról ábrándozik mostanában hogy a fajtájabeli lesz az első, az ő nemzetének a lobogója fog a világ üdvrivalgása közepette fölrepülni a győzelmi árbocra, az ő nemzete lesz a győztes. Mert egy olympiai győzelem m. t. Szerkesztő Ur manapság nemzeti győzelemnek számit s azok a jól futó, jól dobó atléták nagyobb és értékesebb propagandát csinálnak egy jól sikerült dobással vagy egy jó nekifutással, mint egy akármilyen jól megszervezett propaganda hivatal. Bizony kedves Szerkesztő Ur, akárhogy csürjük-csavarjuk a dolgot, a sportnak, egyebet nem említve, ebből a szempontból is óriási a fontossága. Minekünk árva magyaroknak pedig fokozott energiával, hatványozott áldozatkészséggel kellene felkarolni a sport ügyét; időt, pénzt, teret áldozva a sportért és a sportolni vágyó ifjúságért, mert ez az ügy, egyszerűen szó/va, fontos nemzeti ügy. Csonka hazánk lét-, nem létkérdésének egjr erős komponense. Most pedig m. t. Szerkesztő Ur rátérek a tulaj donképeni tárgyAZ APOLLÓBAN! A hárem intimitásai Huguette Dufflos decctsns játéka: A hárem szüze cimü világfilmben. Ssecdén Prevost abbé regénye, Putty Lya és Wladimir Gaidarow legremekebb alakítása: MŰMÖN cimü nagy filmben. Csütörtökön Kedden utoljára! Csak felnőtteknek! Szerelem a természetben (Evolucio.) I. rész: A föld születése. II rász: É'őíények teremtése. III. A fajfentartás. IV. Állatvilág szerelme. V. Az ember fejlődése. MARCELLA ALBANI és NiADY CHRISTIANS együttes szerepléséve!: Az elvált asszony ^ZVrT m i Szerdán Csütörtökön Huguette Duflos a „Koenigsmark" főszereplőjével: (A márványbörtön.) — Keleti szerelmi történe! 9 felv. PUTTY LYA, WLADIMIR GAIDAROW INON Prevostabbé 1™ a a ^^ ™ vilag hiti regénye. Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor, ra, a nyíregyházi sportélet vázolására, ha ugyan azt »életnek« lehet nevezni ami már meghalt, illetve haldoklik. Több nyíregyházi ületőségü fiatal atlétával volt alkalmam beszélgetni e tárgyról. Ezek az erőtől és ambíciótól duzzadó fiatalemberek, keserű rezignációval jegyezték meg, hogy az igazi sport: az atlétika, az úszás, a birkózás, oly kétségbeejtően el van hanyagolva, hogy e (mit mondjak) nemtörődömség, a legdühösebb sportolnivágyást is csirájában fojtja el. Nincsen Nyíregyházán egyetlen egy sportegyesület sem, amelyik ha mással nem is, legalább azzal segítené elárvult atlétáinkat, hogy rendelkezésükre bocsátja a pályát. Ez ugyebár kedves Szerkesztő Ur természetes volna. Hiszen miért is létezik az a sportpálya ezen a világon, ha nem azért, hogy a sportolni akaró atlétáknak legyen hol helyük az általuk űzött sportágak minél intenzivebb gyakorlására ? ? Dehát ez nem igy van m. t. Szerkesztő Ur. És épen ez a baj. Nyiregyháza sportpályái határozottan és energikusan becsukták kapuikat az atlétika orra előtt. Ezzel lehetetlenné tették Nyíregyházán az atlétikának egyesület kebelében, tehát rendszeres módon való gyakorlását. És mindezt a futball kedviért. Minden pénzt, minden időt, minden kedvezményt a futballisták lábai elé hordanak. Pedig higyje el kedves Szerkesztő Ur! a felét sem érdemlik meg annak a nagy tjömjénezésnek. A futballsport sohasem hozott annyi dicsőséget Nyíregyházának, mint az atlétika, és a mai futball a réginek még csak a nyomába sem léphet. Érthetetlen tehát ez a merev elzárj kózottság a sportegyesületek részéi ről. Az igaz m. t. Szerkesztő | Ur, hogy a közönségnek leginkább a futball kell; azt is tudjuk, hogy : a futball hoz legtöbbet az egyesü: leti konyhára, azonban egy sportj egyesületnek nem szabad pusztán | az anyagi előnyökért lelkesedni, ] hanem igenis áldozni a sportért, | ha mindjárt anyagi eredmények ' nem is honorálják a bcíektetett j munkát. Ideálizmus kellene egy ; jó adag kedves Szerkesztő Ur, ; minél előbb, különben meghúzhatjuk a lélekharangot az atlétika fölött (már t. i. a nyíregyházi atlétika fölött). Ugyanez áll az uszósportra és a birkózásra is. Érthetetlen nemtörődömség, semmi lelkesedés, ez jellemzi a mai sportadminisztrációt. Érthető tehát ifjú atlétáink elkeseredése. Röviden ez volna tehát m. t. Szerkesztő Ur Nyiregyháza sportélete. Különös tekintettel az atlétikára. Talán érdemes volna pártját fogni ezeknek a klasszikus sportágaknak. Mondjuk, ha a város kijelölne valami rétdarabkát, vagy egy tisztást az erdő szélében, vagy akárhol egy arra alkalmas kis területet, meg volna mentve a nyíregyházi atlétika, megszűnnének a (panaszok s ami a fő, ifjú atlétáinknak nem kellene egyéb küzdőterek híján, a Károlyi-kert promenádján futkosni a babérok után. Sportnak ugyan ez is sport m. t. Szerkesztő Ur, mert hiszen képviselve vannak ottan a távgyaloglástól kezdve az ugratásig az összes szivet-lelket gyönyörködtető sport ágak; azdnban nemzetnevelő hatása valymt kevés. Az ott nevelődött fiatalság pedig nem fog babérokat aratni az olympiai játékokon, hanem arat majd egyebeket: idehaza. Mi pedig hiába fogjuk várni, hogy felszaladjon az olympiai győzelmi árbocra a magyar lobogó, hirdetve a világnak, hogy van még magyar atlétika és vannak még magyar atléták.
