Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-08 / 179. szám

1928. augusztus 5. A lillafüredi furó. •»* A lillafüredi melegvíz fúrásokból váratlanul országos botrány kerekedett s a fővárosi sajtó egy része napról-napra vezetőcikkekben pertraktálja a földmivelésügyi minisztériumnak a lillafüredi túrásokkal kapcsolatos állítólagos «ballépését». Nem tudjuk megérteni ezt a felháborodást és a müfelháborodás szagát érezzük a levegőben, amikor Lillafüredről van szó, mert valahogy nem egészen ugy áll a helyzet jebben a kérdésben, mint ahogy bizonyos körök lefestik. A támadók ugyanis azt a hiedelmet akarják kelteni, mintha valami építkezési tulkapásról lenne szó a kormány támogatásával Lillafüreden, mintha haszontalan semmiségekre dobnának ki milliókat 3 mintha teljesen közömbös lenne az országnak, hogy olyan hires és jónevü fürdőhely, mint Lillafüred, rendezettebb állapotba kerüljön. A valóság azonban nem igy van. Akkor, amikor a rekkenő kánikulai melegben ismct aktuálissá lett a magyarországi fürdőhelyek fö]javítása és európai nívójúvá tétele, csak örvendenünk kellene egy olyan kormányakciónak, mely feladatául tűzte ki az elhanyagolt fürdőhelyek kiépítését és rendbehozását. Nem értjük azt a fővárosi sajtót, amely a legélesebb hangon kardoskodott a rekkenő hőségben amellett, hogy a magyar fürdőhelyeket ki kell építeni és modernizálni, mit akar most elérni, miután elérte, hogy a kormány rendbe akarja hozatni Lillafüredet ? Nem értjük és nem értheti senki ebben az országban, aki józanul gondolkozik. Ennek destrukció-szaga van és a felháborodásból kilátszik a nem éppen érdekmentes mülelháborodás. Van annyira fontos ez a kérdés a fürdőszezonban, hogy érdemes vele foglalkozni. De csak komolyan szabad hozzányúlni és nem komolytalanul, felelősség nélkül, mert akkor a támadások mérge vísszaháramlik a támadókra. Az egész botrányt az idézte elő, hogy Lillafüreden 500 méter mélységből még nem jött melegvíz, tehát a furatást tovább kell folytatni a mélyebb földrétegek felé. Hogy a mélyebb rétegek fognak-e melegvizet adm, azt nn nem tudjuk, de komoly geologusok állítják, hogy igen. Mi, a messzi távolból figyelő laikusok csak annyit tudhatunk, mint a mennyit a «szakemberek» mondanak. De hogy merik akkor a támadók olyan határozottsággal állítani, hogy nem lesz melegvíz Lillafüreden, tehát a további turatás teljesen felesleges. Es összehasonlítják a turatást az áliami adminisztrációval, melyre rákenik, — hogy ugyanugy működik, mint a lillafüredi turó, mely cél nélkül hatol az ismeretlen rétegekbe. A lillafüredi furó munkája dicséretet érdemel, mert törhetetlen kitartással halad a kitűzött céj felé és megvalósítja azt az általánosan megnyilvánuló óhajt, hogy az ország rendezett és gondozott fürdőket adhasson a közönségnek. Nem tudjuk, hogy mért kell támadni az ilyen akciót és mért keli mindenáron leszerelni egy olyan ésszerű és gondos munkálatot, — mely egy neves fürdőhely jövőjét akarja megalapítani ? Talán csak azért, mert kánikula van és a politika már nem szolgáltat tápot a támadásoknak. Lehetséges. Annyit azonban meg kell állapitanunk, hogy a közfelháborodás fúrója nem őszinte és hogy ez a furó sokkal többet árt az ügynek, mintsem használni szeretne. JSÍYÍRYIDÉK. Minden józan embernek örülnie kell, hogy munka folyik, hogy tervek kivitele van folyamatban és a komoly és józan munkában igazáí nem számit az az egy-két okvetetlenkedő, aki mindenáron szeretné magát feltolni tekintélynek és szakértőnek olyan kérdésekben, — melyekhez nemcsak hogy nem ért, hanem még köze sincs hozzá. Hatszáz iparostanoncot nyaraltat az Országos Munkásbiztositó Pénztár. Az Országos Munkásbiztositó Pénztár élére uj vezérigazgató került, aki teljesen át van hatva attól a szociális érzéktől, melyen a munkásbiztositás intézménye alapozik. Ezt látszik bizonyítani azon ténykedése, mely szinte páratlanul áll ezidőszerint a munkásbiztositás terén, hogy t. i. 600 gyermeket, 600 iparostanoncot küld el az intézet Visegrád-Gizella-telepén levő üdülőhelyére nyaralni. A Pénztár vezérigazgatójának e nagy horderejű ténykedését egyik főyárosi szaklap az alább kivonatosan közölt sorokban méltatja: «A betegségbiztositó pénztáraknak nemcsak az a föladatuk, hogy betegség esetén orvost, gyógyászati eszközöket nyújtsanak a biztosítottaknak és próbálkozzanak a betegek meggyógyitásával, hanem rendkívüli súlyt kell helyezni olyan intézkedésekre is, amelyek a betegségek megelőzését mozdítják elő. Azért mondjuk ezt most ismét el, mert ugy látjuk, hogy az Országos Munkásbiztositó uj vezérigazgatója ismeri a vezetése alatt lévő intézet ezirányu föladatát és programmjába vette a betegségek megelőzésére vonatkozó intézkedések megtételét és amint azt 72582. számú köriratában mondja, a hozott áldozat csak látszólagos, mert az egészségvédelem és a betegségmegelőzés ha azonnal talán nem is, de később föltétlen anyagi megtakarítást eredményez azáltal, hogy csökkenti a megbetegedési eseteket. Az uj vezérigazgató tehát már fölismerte azt, hogy a betegségek megelőzésére való törekvés nemcsak a munkások egészségi helyzetét javítja, de anyagi előnyt is jelent az intézetnek. Ebből indultak ki, amikor most 600 betegségi és baleseti biztosításra kötelezett tanoncot es táppénzes beteg tagok gyermekei közül 600-at 3—3 heti nyaraltatásra vittek, illetve turnusokban visznek az intézet tulajdonában lévő Visegrád-Gizella-telepi üdülőre)). Igazságot akart tenni a kutyák között és a saját kntyája harapta meg. (A «Nyirvidék» tudósítójától;. Molnár László ennek a kis tragikomédiának a hőse kereskedelmi iskolába jár és még csak 1 5 éves. Nem lehet tehát rossz néven venni tőle, hogy nem volt tisztában a fogadatlan prókátor ténykedéséért járó — elvi alapon megállapított — honorárium természetrajzával. Mert ha mindezekkel tisztában lett volna, másképen történt volna ez az egész história. Folyó hó 2-án a verőfényes kánikulai délután barátságos csöndjét éktelen sivalkodás reszkettette meg Molnárék udvarán. A vérfagyasztó üvöltésekre egy szempillantás alatt elröppentek a délutáni álom jótékony tündérei s a hoppon maradt álmodók keserű dühhel for dúltak a szentségtörő zaj forrásának az irányába, azon főgondolattal, hogy vájjon mi légyen mindennek az oka s azon mellékgogdolattal, hogy vájjon miféle ádáz harcmodorral lehetne kielégítő bosszuló hadjáratot indítani a dobhártyarepesztő délutáni szerenád interpretálói ellen. Mert a sivalkodás okozói kutyák voltak. Ugyanis a Molnárék kutyájának nézeteltérése támadt a Molnár Lackó nagybácsijának a kutyájával s a két kutya — kutyákhoz illően — az affért ott akarta lebonyolítani a tetthejen, jelen esetben a Molnárék udvarán. Ámde jött Lackó. Azon nemes szándéktól vezéreltetve, hogy a peres feleket kibékíti; helyreállítja a rendet s a felkorbácsolt szenvedélyeknek lehetőséget nyújt csöndes lecsillapodásra. Szóval ugy cselekedett, mint ahogy egy 1 5 éves ke- \ reskedelmibe járó ifjúnak cseleked- • ni kell, egy olyan ifjúnak, akinek a nemes tettek iránt fogékony lelkét még nem kérgesitették el az élet ostorcsapásai. És a drámai fordulat e nemes, de helytelen gondolat következtében állott be: Molnárék kutyája ugy megharapta Molnár Lackót, hogy kórházba kellett szállítani. íme tehát a szomorú eset. Okulhatnak rajta valamennyien, legfőképen azonban Molnár Lackó, kiben azóta valószínűleg egy más, helyesebb irányú világnézet kezd kikristályosodni, miként az egy 1 5 éves, kereskedelmibe járó ifjúhoz illik. Hogy az általános érdekű, legfőképen Molnár Lackónak szóló tanulságot leszűrjük: a hibát ott követte el s ez nagyon súlyos hiba, amidőn nemes szándékkal közeledett a civakodó felek közelébe. Mert ha teszem föl, puszta jóakarat helyett egy jókora féltéglával közvetíti szándékának értelmét vagy ha ez pusztába kiáltó szónak bizonyulna, ugy aháhy jól sveifolt virágcserép, szőllőkaró, pecsenyepuhitó s egy jól felszerelt háztartás egyéb harcra termett disze és eszköze csak kézhez kapható, mind igen hatásosan használható, kellő szakértelemmel s józan tárgyilagossággal, ugy a béke olaj ága áncvájra Idvirult volna s Molnár Lackó kereskedelmi iskolai tanulónak most nem kellene saját számlájára egy súlyos veszteséget elkönyvelni. Reméljük, hogy a veszteség azóta már a legteljesebb mértékben, önmagát amortizálta. P enészmentes P e^esament íspír megvédi befőttjeit. Kapható az Ujságboltban. Hol épüljön az uj Tlszahid ? Az egyik napilap hasábjain megjelent közleményre kénytelen vagyok harcra kelni az építendő uj Tiszahid ügyében. A cikk tartalmából folyólag ugy gondolom, hogy azt nem olyan egyén irta, ki az uj tiszai-hid ügyet első sorban országos, közérdekű kérdésnek tartaná, hanem az, a túrázó autósok és motorosok kényelmére kívánja Tiszapolgárnál létesíteni az uj Tiszahidat. Szerencse, hogy az autó- és motorkedvelő közönség számára volt szánva a cikk, mert különben a nagyközönség elhinné, hogy az uj Tiszahidat Polgárnál kell felépíteni. Véleményem szerint egy ilyen országos fontosságú közintézmény létesítésénél nem számit az, hogy Tiszadobon van két Andrássy birtok, mint az ellencikk irója gondolja, vagy pedig Tiszapolgámál jó turaut összeköttetésére szolgálna az építendő hid Debrecen és Miskolc között. Tiszadob község érdemes főjegyzője, Bodnár László, szeme előtt egy tiszai hidnak Tiszadobnál való építésének elhatározása tárgyábani kezdeményezésekor egész bizonyosan nem az lebegett első sorban, hogy az Andrássy birtokok a hid által össze lesznek kötve, hanem első sorban nagy fontosságú mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari érdekeket vél szolgálni a tiszai hidnak Tiszadobnál való építése által. Csonka hazánkban és Nagy-Magyarországban sem azért kell egy Ilyen természetes közlekedési akadályon — mint a Tisza — átkelési hidat létesíteni akár Tiszadobnál, akár Polgárnál, hogy a túrázó autós és motoros Clubok és Egyesületek Debrecentől Miskolcig öszsze legyenek kötve és rövidé ob uton kereshessék a kapcsolatot egymás között, még ha az a motorizmus fejlődése érdekében történik is, hanem, hogy a meglévő, megfelelő közlekedési utakon a közbeeső községek és városok akadálytalanul bonyolíthassák le mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi forgalmukat. Tegyük fel, hogy Polgárnál építené fel az állam az uj Tiszahidat, akkor az alföldi és felvidéki autós és motoros Clubok tovább követelőznének s fenyegetőznének Polgár község elszakadásával Szabolcsvármegyétől, hogy a hidhoz építtessen az állam jó műutat, mert az tartozéka a Tiszahidnak; ha az is meglenne, akkor az autós és motoros Clubok tagjai zavartalanul futkoshatnának a Hortobágyon keresztül, nem kellene félniök, hogy az ellenkező útvonalon egymásután következő 8—10 kisebb-nagyobb községen és városon keresztül több-kevesebb libát és tyúkot gázolnak el. A közigazgatási hatóságok — minisztériumtól kezdve, törvényhatóságok, városok — állásfoglalása a Tiszadobnál építendő átkelésihid mellett, bizonyítja azt, hogy egy uj Tiszahid Tiszadobnál szolgálja minden tekintetben a közérdeket, e mellett nyilatkozott a Hadseregfőparancsnokság is. Szerény véleményem a tiszai hid ügyről az, hogy azon legfelsőbb fórum, melynek döntésétől függ a hid felépítése akár Tiszadobnál, akár Polgárnál, nem fogja szem elől téveszteni, hogy egy uj hid a Tiszán országos közérdeket szolgál, nem pedig egy meg nem lévő turauton köti össze az Alföldet a Felvidékkel. T. L.