Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-30 / 196. szám

JsfrfRYI PBK. uMMawi MaaRBHHBm 1928. augusztus 30. Stresemann Párisban. Aláírták a békepaktumot. Az aláíráson, a kontinens legtöbb nagy hatalminak képviselője megjelent a világ fővárosában, Párisban. — Megjelent többek között Strese­mann gyöngélkedő külügyminiszter is, aki 58 éve nem járt a franciák fővárosában és aki a nagy francia­német ellentétek után most mégis megjelent, hogy résztvegyen azon az összejövetelen, amelyen aláírá­sukkal hitelesitik Kellogg békeja­vaslatát. Azon esmények után, amelyek nemcsak a régmúltban, hanem a nemrég lezajlott világháború után történtek és mindjobban kiélesi­tették a francia-német gyűlölet és ellenségeskedés szálait, azt kellett hinnünk, hogy Stresemannt Páris­ban ellenséges indulattal fogják fogadni, dacára annak, hogy a békepaktum aláírására utazott oda. Nem igy történt. A franciák lelkes éljenkiáltásokkal üdvözölték a né­metek külügyminiszterét, és Stre­semann elfogadva és meghatottan állott a francia utca meleg ünnep­lésének kereszttüzében. Azért ál­lott meghatottan és elfogódva Stre semann ebben az ünneplésben, — mert maga sem volt elkészülve egy ilyen, vagy csak hasonló párisi fogadtatáshoz. Stresemann tudta, hogy a párisi nép lelkes, rajongó és könnyen hevülő, de tudta azt is, hogy a francia sovinizmus ma­kacs és kitartó és hogy a franciák nem egykönnyen felejtenek. El volt készülve tehát egy langyos fogadtatásra és biztosra vette, hogy személye nem fog különö­sebb feltűnést kelteni Kellogg mellett, aki tulajdonképen az ün­neplések középpontjában áll. Jog­gal lepődött meg tehát, amikor föl­hangzott a «Vive Stresemann!» és amikor a párisi utcák mindenfelé visszhangozták az ő nevét, az ed­dig gyűlölt német külügyminiszte­rét. Lehet, hogy Kellogg békepak­tuimának nem lesz meg az az ered­ménye, amelyet az optimisták re­mélnek, sőt ez valószínű is, mivel állig föleígyverkezett államok kö­zött hiába való dolog papírról vi­lágbékét lerögzíteni. Azonban már most kétségtelen érdeméül tudhat­juk be az amerikai külügyi állam­titkár tervezetének azt, hogy két régi ellenségeskedőt közelebb ho­zott egymáshoz és pedig olyanokat, akik hosszú évtizedek óta a legel­keseredettebb ellenfélként állot­tak szemben egymással. Ez már a Kellogg-paktum eredménye. Ki gondolt volna arra, hogy ez ilyen rövidesen megtörténhetik a világ­háború lezajlása és az igazságtalan békekötések után ? Hiszen a néme­tek még nem felejtették el a versaillesi szerződést, melyben nya­kukra tették a kést és a franciák is óva őrködnek Elszász-Lotharin­gia fölött s még a Rajna-vidékről sem akarnak eltávozni. Mindezek dacára megtörtént az ünnepélyes kibékülés Franciaország és Né­metország között azzal, hogy Stre­semann a békepaktum aláírására betegen oda utazott és a párisi ut­ca népe tüntető meleg üdvözlés­sel fogadta. Az a száraz, üzleti dogmákon fölnevelkedett 'amerikai politikus, aki ezt a békepaktumot kénysze­rűségből, vagy talán azért, mert ő uszított leginkább a háborúra, — megszerkesztette, lehet, hogy nincs is tudatában ennek a nagy­horderejű találkozásnak, amely most az ő ötlete nyomán történt meg Párisban a franciák és néme­tek között. £s történjék bármi, a Kellogg-javaslat kivitele körül jöjjön bár akármilyen kudarc, amely ezt az amerikai okmány ­békét lehetetlenné teszi, ez az egy érdeme örökké fenn fog maradni, hogy közelebb hozta az ellenséges Németországot az ellenséges Fran­ciaországhoz. A németek és fran­ciák Kellogg-javaslatán keresztül nyújtottak baráti jobbot egymás­nak az igazságtalan békeszerződé­sek megkerülésével. Száz motorost várnak nyíregyházán vasárnap a NyKISE motorszakosztályának elsé országos vándorgyűlésére (A «Nyirvidék» tudósitójától). A motorkerékpárosok első or­szágos vándorgyűlése, amelyet a Nykise kezdeményezésére szep­tember 2-án, vasárnap a Sóstón tartanak meg, sokkal nagyobb visszhangot váltott ki a motorosok körében, mint ahogyan azt a rendező egyesület remélni is merte. A főváros és az Alföld északi ré­szének motorosai oly nagy szám­mal jelentették be részvételüket, — hogy máris közel van a résztve­vők száma a százhoz s a helybeli és környékbeli motorosokkal bizo­nyára meg is haladja majd ezt a számot. Eddig Budapest, Debrecen, Mis­kolc, Sátoraljaújhely, Gyöngyös, Eger motorosai jelentették be az országos vándorgyűlésen való rész­vételüket s hozzájuk fognak csat­lakozni a Nykise körzetéhez tar­• tozó három vármegye motorosai is. A közgyűlés a Sóstón lesz vasár­nap délelőtt 11 órakor. A motoro­sok tehát 10—11 óra között ér­keznek. Elhelyezésük a lillafüredi csillagtura mintájára a gépek gyárt­mánya szerinti csoportokban fog történni. A vándorgyűlés nagyjelentőségű lesz Nyíregyháza és a Sóstó ide­genforgalma szempontjából. Nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy kellemes emlékekkel fognak távoz­ni tőlünk a vendégek is, amit kü­lönben a Nykise motorosainak agi­lis vezetősége s maguk a tagok biztosítanak a legjobban. A motorosok első országos ván­dorgyűlésének minden érdekesebb jelenetéről a Nyirvidék fotoripor­tere készit felvételt. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. á Nytve adósságait nem az atlétika, hanem a dédelgetett football szerezte — írja a Nytve atlétikai szakosztályának egyik akti? tagja. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Méltóztassék megbocsátani al­kalmatlankodásomért. — Mint a Nytve atlétikai szakosztályának aktív tagja, figyelemmel kisértem Nyíregyháza sportéletét hat éven keresztül s az augusztus 8-iki számban elhangzott «vádak»-hoz és az erre érkezett «vádak»-ra e rövid 6 év tapasztalatainak tárhá­zából válaszolok. A cikkíró ugy j látszik sebezhető pontját érin­tette meg a Nytve-nek, mivel a válasz nem késett elnökétől, holott általánosságban a nyíregy­házi atlétikáról szólott, nem pedig a Nytve-ről. A válaszban Rónay elnök ur igyekszik a panaszos ész­revételeit megcáfolni s azt rága­lomnak, rosszindulatú vádasko­dásnak feltüntetni. Ez tévedés. Ez nem volt vádaskodás, hanem egy­Szájsebészeti, fogorvosi, möfogászati rendelés! Röntgen laboratórium! A berüni fogászati klinikán tanársegédi állásomban szerzett bőséges tapasztalataim, valamint csaknem 30 éven át Budapesten folytatott szájsebészeti praxisom meghozták gyümölcsüket. Ugy a nyíregyházi, mint a vidéki intelligencia annyira igénybe veszik működésemet, hogy rendelőmet jelentékeny anyagi áldozattal kibővítettem és oly műszerekkel szereltem fel, melyeknek segé­lyével a legmesszebbmenő igényeknek is megfelelhetek. Sajnos, csodákat én sem tulok csinálni, de amit ember­szeretet, munkakedv és szaktudás produkálhatnak, azt a t. Kö­zönség rendelőmben meg fogja találni. Működésem tárgyát képezik: 1. Foghúzások és gyökerek eltávolítása teljes érzéstelenítéssel. 2. Fogtömések színarannyal és égetett porcellánnal. 3. Gyökércsonkolás gennyedó fogaknál. 4. FogvlsszaQltetés mídón a súlyosan megbetegedett fogat ki­húzom, kellő kezelés után pedig régi helyére visszahelyezem. 5. Foghús sorvadás esetében a mozgó fognak biztos rögzítése. 6. Arany és porcellán koronák. 7. Müfogak kizárólag legjobb minőségben, 8. Szájpadlás nélküli fogpótlások stb., stb. 6452-10 Medicinae Dr. Kugel Viktor szájsebész, volt klinikai első assístens Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám. „KHASANA" parftfmöt ajánlja barátaiaak! Kis üveg ára . . . . P 3'(j0 Közép üreg ára ... P 7-J9 Nagy üveg ára . . . . P li<0 Miataüveg kiprőbiUira P 180 Vezérképrlselőség: MIHÁLY OTTÓ gjögyárinagykereskedis, Budapert, VI., Podmanlczky ucca 43. Kapható mindenütt! szerű megállapítás. Teljesen a cikkirnó nézetén vagyok. Kétség­beejtően elhanyagolnak minden­féle sportágat Nyíregyházán a fot­ballon kivül, melynek részben a közönség s részben az egyesüle­tek belső élete a közelebbi oka. A cikkíró nem rosszindulatból ha­nem a sport iránti szeretetből be­szélt s akinek felvetett eszméit nem lehet szó nélkül hagyni. Nem kell vádaskodás, a fényes mult s a sivár jelen megmagyaráz min­dent. Hol vannak a birkózók? Hol vannak az atléták ? Hol van­nak az úszók? de hol vannak a footballisták? Sehol! Az emiitett dicsőséges szerep­lése az ifjúsági atlétáknak a föl­sorolt versenyeken oly csekély, amivel propagandát, csinálni a sportnak Nyíregyházán nem le­het. A mélyen tisztelt Elnök ur sze­rint az atlétika nem dédelgetett­je az egyesületeknek sehol, mert sajnos ez ma fényűzés számba menne s mi több ráfizetéssel jár­na. A Nytve-nél igy áll a dolog itt idealizmust hiába keresünk. — Adósság az van, csakhogy eze­ket a súlyos adósságokat nem az atlétika, nem a birkózás és nem a vivás szerezte, hanem a dédelge­tett football. Az a football, amely az álamatőrség berkeiben rugdos­ta a labdát s csinálta az egyesü­letnek az adósságokat. Ami pedig az atlétikai élet re­naissance-át illeti, erről ma még igen korai beszélni, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy nagy örömünk­re szolgál, hogy azt egynehány lelkes ember igyekszik visszaállí­tani, de oly egyedül állanak, hogy ez nem fog Nekik sikerülhetni. Én, mint egyik versenyző atléta, száraz tényekkel állok elő: Hogy gondolja az Elnök ur a renaissan­ce-ot akkor, amikor a szakosztály­nak nincsen egyetlen egy gátja sem, egyetlenegy diszkosza sem, egyetlenegy gerelye sem, egyet­lenegy sulygolyója sem, egyetlen­egy rúdja és rudugrómércéje sem s már hosszadalmas felsorolni, hogy még mije nincs. Nem hagy-, hatom azonban emlitetlenül, hogy a vezetőnk által gyűjtött adomá­nyokból cipőre és nadrágra fu­totta ugyan, de már ingeket nem lehetett beszerezni, mert nem volt rá pénz és éppen ez az, amit nem hagyhatok szó nélkül, hogy Nyíregyháza atlétái elmenve Szol­nokra, Diósgyőrbe vagy Debre­cenbe ,sokszor rongyos trikóban, ahány, annyi félében, szóval siral­masképet nyújtva jelenhettek míg a Nytve képviseletében. Attól füg­gött a kinézés, hogy milyen anya-

Next

/
Thumbnails
Contents