Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-29 / 171. szám

1928. juLus 29. JSÍYÍRY IDálL 3 részére. Én egy hatalmas tengeri pókot halásztam ki fürdés köz­ben a tengerből azzal a célzat­tal, hogy elevenen viszem haza Nyíregyházára. Csak este felejtet­tem el tengervizet meríteni a szá­mára a Rio Barozziból, ahol la­kunk és édesvizet adtam neki, gondolva viz, viz, mindegy az. De nem volt mindegy, mert az én pókom reggelre felfordult az édes­víztől. A Lidón hófehérre festett vil­lamosok száguldanak a szebbnél­szebb villasorok között és a szál­lodák tömkelegében. Két magyar szálloda is van itt, a Hotel Hun­garia, Lidó legszebb szállója és a Hotel Pannónia. De mint hal­lom, magyarul nem tudnak. Késő este szánjuk rá magun­kat, hogy kibujjunk a tengerből és félórás hajózás után hazaérke­zünk Velencébe. Holnap átrándulunk Pádová­ba, páduai szent Antal szülővá­rosába. Walter Géza dr. Az ev. tanítók balatoni üdülőtelepe megoldotta a tisztviselők nyaralási gondját. (Nyilt levél a nyiregyházi ev. tanítókhoz.) Révfülöp, julius hó. Lapunk olvasóinak szives elné­zését kérem, hogy ezt a helyet választottam elismerő szavaimnak a nyiregyházi ev. tanítótestülettel való közlésére, de — ha nem szerénytelen a feltevésem — azt gondolom, mások is találnak e sorokban további gondolatokra alkalmas anyagot. A magyarországi tanítóegyesü­letek sorában, anyagi erőviszonyo­kat véve figyelembe, kétségtelenül az evangelikus tanítók egyesülete foglalja el az utolsó helyet. És ez a tanítóegyesület egy merész len­dülettel elhatározta, hogy üdülő­telepet létesít a Balaton partján, ahol a kartársak részére a leg­minimálisabb anyagi ellenszolgál­tatás fejében teljes ellátást, ké­nyelmet és szórakozást nyújt. Ez év január havában meg is történt a vételt megelőző tárgyalás s má­jus 15-én ki is fizette az ev. taní­tóegyesület a megvásárolt telek és épület vételárát 49.000 pengő ösz­szegben. Mivel pedig az akkor re­mélt államsegélyt nem kaphatták meg a tanítók, szinte egyik napról a másikra a saját zsebükből te­remtették elő a szükséges össze­get s a nyiregyházi ev. tanítók jóval ezer pengőn felüli összegben vették ki részüket a hozzájárulás­ból. Ami ezután történt, az már szinte magától ment. Kiszely Já­nos ceglédi ev. igazgatót bizták meg a tanítók az üdülőház beren­dezésével, aki — itt látjuk csak igazán, hogy mily nagy figyelem­mel és minden kívánság kielé­gítésére irányuló lelkiismeretesség gel — el is végezte a nagy mun­kát. Eredetileg csak ugy tervez­ték, hogy két-két heti turnusok­ban 30 ember nyaraltatását bo­nyolítják le, de olyan nagy érdek­lődés nyilvánult meg az üdülőház iránt, hogy azóta már két villát is kivettek bérbe s jelenleg 40—50 között váltakozik az üdülőház vendégeinek száma. És a minden oldalról egyre jobban felkarolt ügy ma már annyira kinőtt az eredeti keretek közül, hogy nemcsak a tanítóegyesület itt levő kiválóbb vezetői, hanem a magyarországi ev. egyetemes egyház egyik illusz­tris vezetőférfia, dr. Mikler Károly egyetemi tanár is annak a vélemé­nyüknek adtak kifejezést, hogy a jövő évre ki kell bővíteni az üdü­lőházat s máris megtették a lé­péseket uj épületrészek emelésére. Az ellátást akként biztosította az egyesület, hogy Bakó Lajos Hétfőn, csak egy napig I METROPOLIS Thea von Harbou hatalmas remekműve! Szombaton 8ÖW* Vasárnap a bájos amerikai filmprimadonna bravúros filmje: Húzd rá, Rozi! (A női bajnok ) Dorothy Mackail, Jack Mulhall együttes szereplésével Egg szerencsétlen nap. Két attrakció 16 felvonásban. Hétfőn, csak egy napig I METROPOLIS A hatalmas filmregény I—II. része egyszerre. Irta: Thea von Harbou. Brigite Helm, Alfréd Abel a főszerepekben. ,Metropolis* alőadások kezdete; 6 é s » érakor. Előadások kezdete: stombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. A tcnniszdivat kellékei a selyem és a mű­selyem, gyapot és gyapjú, a sima tiszta fehér és a vidám tarka szinek; — legfőbb kelléke pedig, hogy az összes ruhaneműből áradnia kell a frisseségnek és tisztaságnak. Drága a tenniszfelszerelés és gyakori, kimélő mosása elengedhetetlen. Termé­szetesen csak Lux-al és semmi mással. vendéglőssel egy évi próbaidőre szerződést kötött, aki a penzión kivüli minden kiszolgált étel és italárakból bizonyos százalék ju­talékot ad az egyesületnek. A napi penzió ára tanítók és családtag­jaik részére személyenként 4 pen­gő, amelyben lakáson, napi négy­szeri étkezésen kivül a kabinhasz­nálat is bentfoglaltatik. Az étke­zés bőséges és minden tekintet­ben kielégíti a legkényesebb kí­vánságokat is, ugy, hogy a ven­dégek kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak itt tar­tózkodásuk idejéről. Most már az a kérdés, meny­nyiben alkalmas az ev. .tanítók vállalkozása arra, hogy egy kicsi­két elgondolkozunk rajta? Két szempontot kell elsősorban figye­lembe venni: meg kell tartani a magyar közönséget a magyar für­dők számára — ami nemzetgaz­dasági érdek is — és lehetőséget kell nyújtani a müveit középosz­tálynak arra ,hogy anyagi erejé­hez mérten mindenki megpihen­tesse a mai nehéz küzdelmekben elfáradt idegeit s uj erővel foghas son nemzetépítő munkájához. De gondolhat-e családos tiszt­viselőember manapság arra, hogy ha nagyon rövid időre is nyaralni menjen, mikor köztudo­mású, hogy a magyar fürdőhe­lyek a legdrágábbak? Semmi eset­re sem! Megoldás másként nem I lehetséges, csak az ilyen altruista í szellemben való összeállítás utján.— Ennek pedig meg van a mérhe­tetlen haszna az egyénre és a közre egyaránt. Emellett még azt az eredményt is joggal lehet re­mélni ,hegy a szigorúan üzleti ala­pon álló penziótulajdonosok és fürdőbérlők is mérsékelni fogják követeléseiket. Szórakozás bőven van. Kirán­dulások a környékre vonaton, ha­jón, csónakon, gyalogszerrel. — Szinte nehéz megválni egy-egy szép vidéktől s magától aDunán­tul gyöngyszemétől, a csillogó, hüs ,de olykor haragos Balaton vizétől. Szinte érzem itt magam körül a mélységes hála felfakadását a tanitókartársak lelkéből, akik na­ponként hálát adnak érte, hogy az ev. tanítóegyesület vezetői megteremtették a kartársi együvé tartozás ápolásával az üdülőtele­pet. Öh bár eljönne mielőbb az az idő, amikor ily kis telepekkel né­pesedne be a «magyar tenger» partja, hogy derűsebb világszem­lélet áradhatna minden magyar szívből, hogy ne csak az élet ro­botját látnók magunk körül, ha­nem a megpihent idegzetű embe­rek vidám mosolyát is, amely kö­zelebb hozza egymáshoz a magyar társadalom minden rendű és ran­gú tagjait. Ezért a nemzetépítő munkáért csak a legőszintébb el­ismerés hangján küldhetek üd­vözlést a nyiregyházi ev. tanító­testületnek. Ad multos annos! (Myl.)

Next

/
Thumbnails
Contents