Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-26 / 168. szám

julius 26. dezi minden utas, mert visszaadni senkinek se tudnak. Mindenki siet, hogy elsőnek érkezzen az Ígéret földjére, mert kabin nincs elegendő, bár az idén több kabint állítottak fel. Marathoni versenyükban feltartóztat a hidőr, kinél 4 fillérrel fizetjük meg a híd koptatását, majd a strand pénztárosa előtt adjuk le a dijat. Most jön a legnehezebb rész. Ajkunkra varázsolunk egy bűbájos angyali mosolyt, elővesszük a legkellemesebb baritonhangunkat: «Ugyan kedves j ó fürdőmester bácsi, legyen olyan jó egy kabint, egy egész pici kis kabint adni nekünk, kik messze földről jövünk ide.» A szerencsések hamar jutnak kabinhoz, a kcvésbbé szerencsések a s zerencsésekkel osztozkodnak, — végre is elhelyezkedünk. A levetkőzés már nem megy simán. Boldog ifjuságunk szép napjai elevenednek fel, mikor a szem, mint látószerv, a régi uszoda hézagain lett kipróbálva. Itt is az alkalom szüli a tolvajt, mert bizony az bőven van és élénk sikitások jelzik, hogy néhol egy-egy szemsugár a kellő helyre érkezett. Egy útitárs egész kétségbeesve panaszolta, hogy kabinja egyik oldalán egy kövér bácsi, a másik oldalára pedig két diák került, mig egy szerencsésebb kollégájára túlságosan rámosolygott Fortuna istenasszony. Végre levetkőztünk. Kilépve a kabinból, feltűnő az a nagy némaság, amivel találkozunk. Megtudjuk, hogy a halál suhant át a strandon, kaszáját kinyújtja és megszűnt dobogni egy fiatal sziv, csendes lett egy beszédes száj és sápadttá vált az élet rózsája egy még hamvas arcon. Fia'tal nnyiregyházi strandoló szedjük össze az apró híreket — kimelegedve ugrott a Tiszába, egyet sikolt és nem jött többé felszínre. A mentőcsónak azonnal segítségére siet, de mire keresgélés után kiemelik, nincs többé segítség. A Tisza beszedte adóját. A parton tömeg verődik össze, a folyóban senki sem fürdik. Mindenki arcán íélelem. A homokban némán fekszenek a kirándulók. Néhol egy halk suttogás: «Talán jobb lett volna az otthoni stranda. «Talán Erdőbényére mentünk volna?)) «Talán az lett volna jobb, vagy ezt tettük volna inkább ?» — hallatszik több felé. Hosszú ideig tart a nagy csena, a percek óráknak tűnnek. Egyszer egy magas, erősen lesült bronzember feláll, minden szem rámered. Ki ez a merész ? Az nyugodtan halad a folyó felé. Lassan lépked a vizben, mikor már derekáig ér, lebukik a viz alá, majd egyenletesen veszi a tempót és a napsugarak versenytcsókolják a habokkal az izmos testet. Most egy csikós dresszes leány, ki szerelmes a szőke Tiszába és állandóan itt él a vizén, válik ki az egybeolvadó tömegből és siet belemerülni a hűs hullámokba. Amoda egy diák, majd két fiatal leány áll fel és lassanként megtörik a varázs. Hiszen oly jó élni! Jó, hogy létezünk, hogy szívhatjuk a tiszta levegőt és sütkérezhetünk a forró homokban! Most egy kis fiúcska kezdi csapkodni a vizet és oly ennivalóan édes, amint hangosan kacag és társának szemébe freccskclt, — hogy lehetetlenség nem mosolyogni. Nevetünk is sietve, nehogy elszalasszuk az időt, hogy van okunk nevetni. A jókedv győzedelmeskedett a szomorúság felett! Még egy pár perc és mindenki újra vidám. Csoportok alakulnak, májd párok hasadnak le, kik eleinte csak félméterre húzódnak viszsza az anyacsoporttól, lassanként azonban tovább csúsznak észrevétlenül. Mig rajtuk a csoport szeme, gyönyörködnek a túloldali hegyoldalban, a feltáruló szépségekben, a csolnakázók ütemességében, nagyokat nevetnek a pajkos játszi gyermeksereg gondtalan vigságán. Amint a figyelem elfordul, azonnal kezdődik a lélekbuvárkodás és végül az egész közeli suttogás között ez már átmegy a régi bevált receptnek megfelelően a nagyon régi, de mindig friss bemondásokhoz. Nem hallani, csak leolvasni lehet az ajkakról nincs még egy ilyen alakú nő a strandon!)) «Maga a legformásabb az összes ittlevők között!» «Biztosan Maga . (itt következik egy becéző név) vinné el a szépségverseny pálmáját)) stb. Hétköznapiasan szólva megkezdődött a főzés és a kisérő jóakaratú garde csak félig pislant oda, nehogy megzavarja az idillt. Hátha ez a kis nyári enyelgés indítja meg a makacs uavarlót, kit nem tudtak megszólalásra bírni a téli báli szezonban. Elérkezik az evés ideje. Előkerülnek a rántott csirkék, borjuszeietek, omlós tészták. «Csak ezt kóstolja meg» — énekli egy csicsergő hang. «Na még ebből a kis finom combocskából!» — zengi egy leheletszerű finomkodáS és az udvarló bánatos arccal, de a legkitűnőbb étvággyal és «abszolut nincs étvágyam)) harsogással kebelezi be a tizedik combocskát, szárnyacskát. A legkomolyabb egyéniségek versenyt játszadoznak a kisdedekkei. Kedvökre csámcsognak, csak kézzel esznek, csontokat velőtrázóan ropogtatnak és közben régi, de rossz adomákat kerítenek elő agyuk legmélyebb részeiből. Minden papjancsi sikert arat, nincsen olyan rossz vicc, amire ne következne félórás harsogás. Evés után jön az ivás. De nem megy ez ilyen simán. Csatasorba állva mennek .elszántan szuronyt szegezve a vendéglőnek. Irtó közelharc, kevés a személyzet. Mindegy, hogy mit adnak, málnaszörp, bor, sör, pezsgő vegyesen szalad le. Végre mindenki ivott. Újra kezdődik a játszás a vizben, viz alá merítés, sikongások. Don Jüanok merészebben kutatják a láthatár kiszökkeléseit és bemélyedéseit. A párok közelebb húzódnak. (A gardeszem még barátságosabban pislog). Nyakig sáros az egész telep. Száj, fül, tele homokkal. Közben ujabb tömegek érkeznek autókkal. Távolabb egy kis" qsoport szépségversenyt rögtönöz és a strand szépének, egy bájos, barnahajú, fehérarcú (még nem volt ideje lesülni ) fiatal leány lett egyhangúlag kijelölve, ki megszállott területről jött és most Nyíregyházán nyaral. Igazán szép volt és megérdemelten győzött. Végre indulunk visszafelé. Tele homokkal, na de majd fürdünk otthon. Újra izzadunk, míg az állomáshoz érünk, még jobban izzadunk a forró és zsúfolt kocsiban. De a fő, hogy jól mulattunk. Megérkeztünk. Csak a halott hallgat és egy anyaszivre ólmosodik örökké a fájdalom. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. KŐHALMOK A KÁLLÖI-UTCAN Tavaly nyáron kezdték idehordani a köveket, homokot, fövenyt, hogy kikövezzék a Kállóiutca járdáját. A kövezés a folyó év tavaszára maradt. A mult hetekben azután készen is lettek vele. A fennmaradt kőhalmazok azonban még mindég itt disztelenkednek az utcánkon, ahol immár egy teljes esztendeje rontják az utca képét. Ugy néz ki miattuk 2 az egész utca, mmtha fel volna GIN Z~D ÜNUBIÜS SCHLICK-NICHOLSON TELEPÉ «1UÜAPEST, Ml, V c -út 45.szám. Gyárt: Cséplőkészleteket, vontatós- és magánjáró loko mobilokat, gőz, benzin és szivógáz-üzemre, acélkeretes, goly scsapágyas és fakeretes cséplőgépeket minden nagyságban, Schlick-Hatiomag traktorokat vetőgépeket, Ásványi féle tengeriszár tépőgépeket, olajpréseket. GANZ-DANUB-'U3 egyéb gyártmányéi: Motorok, hengerszékek, vizi turbinák, szivattyúk, aprit - és téglagyári gepek, mindennemű vasúti kocsik, kazánok, tartányok, daruk, emelőgépek, vasszerkezetek, jéggyári és hűtőberendezések. mintaraktárc Budapest, V., Vilmos császár út 63. Fiókok; Eger, Nyíregyháza, Szeged, Szombathely. Raktárak: Baja, Békéscsaba, Debrecen, Gyön gyös, Győr, Kaposvár, Miskolc Nagykanizsa, Pécs, Székes fehérvár, Szolnok, Központ: Budapest, X., Kőbányai-út 31. szam. Sürgönyeim: Ganzcom, Budapest. 5373—io túrva. Ugy gondoljuk, hogy épen ideje lenne a maradék kupacokat elhordatni, hógy végre-valahára normális állapotba kerülne az utcánk. Kállói-utcai polgár. DARASZOLJAK AZ UTCA FÜVÉT. Poros város vagyunk. A kövezetlen utcák lakosai irigykedve • gondolnak a főutcák locsolt kövezetére és virágos szegélyeire. Mi a Honvéd-utca lakói temérdeket szen védünk a portól. A nagy forgalom mellett, mely utcákon lebonyolódik, különösen egy kissé szeles időben kibírhatatlan az utca pora. Egy év óta az utcánk torkolatának kiszélesedő térségén szép pázsit növekedett. Nem kertész vetette, csak ugy magától termett. örömmel néztük zöldülését, mert tudvalevőleg a gyep-pázsit is portalanít. Költségbe se kerül és a homoksivatag egy részén megkötötte a kavargó port. Néhány nap óta kivezényelt munkások irtják a gyepet és szépen planirozzák az uttestet. Persze ez a planirozás csak az első esőig gilt, mert 'akkor végét veti a dágvány. A meleg napok alatt pedig felkerekedik ennek a területnek a homokja is és még tűrhetetlenebb lesz az utca levegője. Vájjon mi értelme van a gyep irtásának ? Honvéd-utcai. OLCSÖ NÉPFÜRDŐ LÉTESÍTÉSE ELODÁZHATATLAN KÖTELESSÉGE A VÁROSNAK. Panaszok halmaza hangzik el évről-évre a nyári meleg beköszöntével a fürdőhiány miatt. A felügyeletnélküli fürdés ezzel szemben évről-évre szedi áldozatait. A sok panasz, a sok jajszó gondolkozásra késztetett egy pár embert. E gondolkozásnak következményeként megépült a Nytve strand s életre kelt az ököritói strandfürdő. Ezrek keresnek enyhülést e két strandon a kínzó meleg ellen, ezrek, kiknek van — pénzük. Sok ezren vannak, akik szeretnének fürödni legalább nyáron. De nincs pénzük. A bátrabbja felkeresi a »bányát«. Itt nem kell fürdődressz, nem kell pénz L Lehet ingyen is fürödni — ha a rendőr meg nem fog! És ha a rendőr talál — ez a legdrágább (ni, ná, nem halál) fürdő! Végeredmény: ha nincsen pénzed és fürdői, belelulhatsz a bányába, ülhetsz i 5 napot és fizethetsz 80 jiengőt! Rut izgató anyagi tények ! Egy picinyke jóakarat csak és egyszerre megszűnnének az izgató nyári problémák a közhangulat hullámait korbácsolni. — Olcsó népfürdőt! — mondja, kiáltja ezer és ezer torok! — Nincs befektetésre pénz! — mondják az illetékesek. — Nem kell pénz! — mondja a nép! Először: a Sóstón már csináltatott a város egy nagy bazint. Ha még meg van, tessék azt megfelelő langyos vízzel ellátva, olcsó pénzért a közönség rendelkezésére bocsátani, természetcsen, a közönségnek tudni is kellene erről, hogy van! Ezzel csökkenne a Sóstón az ácsorgás és a kínszenvedés a fürdés elérhetéseert. A városi, gőzfürdő a nyári szezon alatt kong az ürességtől, még vasárnap is. Tessék délután pár fillérért — szintén langyos vizzel megtöltetve — a bazinokat a közönség rendelkezésérc bocsátani. »Jobb a sürü krajcár, mint a ritka forint« elv alkalmazása mellett talán még rá sem fizetne a város