Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-25 / 167. szám

1928. julius 25. JMVÍKYIDBIL Nyilatkoznak a polgáriak és kategorikusan megcáfol­ják a debreceni és miskolci lapoknak azt a híradá­sát, hogy Kiss Péter plébános a vármegyétől való elszakadás gondolatát kiváltó beszédet mondott volna. Kiss Péler plébános nyilatkozata. — Dr. Manczel Jenő polgári ügyvéd részletesen beszámol arról, hogy mi történt a polgári tiszahíd érde­kében rendezett motoros kiránduláson. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) »Fantasztikus cikkek hirdetik, hogy Tiszapolgár el akar szakad­ni Szabolcsvármegyétől«. Ez volt a Nyirvidék nagy feltűnést kel­tő cikkének címe. Hol jelentek meg ezek a fantasztikusnak tet­sző cikkek ? Debrecenben és Miskolcon. Mit tett a Nyirvidék szerkesztősége, amikor ezekben a debreceni és miskolci cikkekben azt olvasta, hogy a tiszapolgári motoros kiránduláson nemcsak hogy a polgári hid mellett fog­laltak állást, ami magában véve érthető is, ha Polgárról és mis­kolci, továbbá debreceni érdeke­ket képviselő kirándulókról van szó, — hanem hozzá még olyan hangok is hallatszottak, hogy a polgáriak el akarnak szakadni Szabolcsvármegyétől ? Mikor eze­ket a Nyirvidék szerkesztősége ol­vasta, nem akart hinni a szemé­nek. Nem akartuk elhinni, hogy a liiradás komoly és azért neveztük fantasztikusnak a szóban lévő cik­keket. Kiss Péter plébánosról sem hittük azt, amit ezek a cikkek a szájába adtak. Azért az egyik debreceni újság hiradását szósze­rint idézve, azt irtuk, hogy Kiss Péter dr. plébános ur módját fogja találni annak, hogy tisz­tázódjék az a kérdés, igaz-e, hogy állást foglalt vármegyéjével szemben. És immár a kérdés, a mi célkitűzésünknek megfelelően, tisztázódott is. Nem jók a debre­ceni és a miskolci tudósítások, mert nem volt szó Kiss Péter dr. plébános beszédében arról, hogy készek elszakadni Szabolcs­tól. Ezt nagy megnyugvással vesz­szük tudomásul két közlemény­ből. Az egyik dr. Kiss Péter plé­bános levele, amelyet lapunk fő­szerkesztőjéhez, dr. Sasi Szabó Lászlóhoz intézett, a másik dr. Manczel Jenő ügyvék levele és cikke, amelyben részletesen meg­írja, hogy mi is történt hát azon a polgári motoros kiránduláson. Mi kész örömmel és megnyug­vással közöljük a nyilatkozatokat de fontosnak tartanók, ha nem­csak a Nyirvidékben, hanem azok ban a } apókban is nyilatkozná­nak az illetékesek, amely lapok­ban a tudósítás megjelent, mert a Nyirvidék nem irta azt, hogy Kiss Péter plébános ur ezt, vagy azt mondta, csupán idézte az egyik debreceni lap riportját, mint olyant, amely a szabolcsia­kat nem éppen kellemesen érin­tette. Nem mi, hanem ezek a la­pok mondották, hogy a polgáriak el akarnak szakadni Szabolcstól. Tehát ezekben a lapokban van nagy szükség a cáfolatra. Kiss Péter dr. polgári plébános nyilatkozata. Kiss Péter dr. polgári plébá­nos nyilatkozata a következő : Polgár, 1928. jplius 20 Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur A b. szerkesztésében megjelenő »Nyirvidék« mai (jul. 20) számá­ban a »Fanatikus cikkek hirdetik, hogy Tiszapolgár el akar szakad­ni Szabolcs megyétők cimü cikk­ben a szószerint idézett egyik debreceni lap — egy sze­replésemet, illetve egy borsodme­gyei Tiszapalkonya község hatá- S rában tartott motoros kirándu­láson mondott felköszöntő beszé­demet teljesen ferde megvilágí­tásban adja vissza. Miért is tartozom hangsúlyo­zottan kijelenteni, hogy én, mint községem uj plébánosa, ki annak jövő fejlődésén minden törekvé­semmel dolgozni kivánok, e be­szédemben csupán a Tiszának Polgáron való áthidalása érdeké­ben bontottam zászlót, támogatva Polgár község hazafias, kulturális, gazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeket képviselő egyesüle­tei, testületeitől, — arra buzdí­tottam hallgatóimat, hogy minden barátunkat keressük fel a híd­nak Polgáron való épitése gondo­latával, hathatós erős propagan­dával hassunk oda, hogy a hid I tényleg Polgáron épüljön fel. Beszédemben a Szabolcstól való elszakadás gondolatát nem is érintettem, sőt az is távol állott tőlem, hogy lel­kes hallgatóimat ily közbe­szólásokra rgadtassam. — Minden ily elszakadási tö­rekvést, ha ilyen egyáltalán van, — mélyen elitélek, mert mai csonka állapotunkban a magyar egységet mindennél élőbrevalónak tartom. Ismétlem és nyomatékosan hangsúlyozom azonban, hogy a Tisza-hidnak Polgáron való meg­építése érdekében ugy én, mint a velem együtt dolgozó egyesületek testületek, mindent el fognak követni, mert ezt kívánja tőlünk községünk múltja, nehéz jelenje és jövő fejlődése. Kérve Főszerkesztő Urat, hogy jelen nyilatkozatomat n. b. lap­jában közölni méltóztassék, va­gyok kiváló tisztelettel kész híve : Dr. Kiss Péter, plébános. Mi történt a polgári Tisza­hid érdekében rendezett motoros kiránduláson ? Dr. Manczel Jenő ügyvéd a következőkben válaszol arra a kérdésre, mi történt hát valójában azon a motoros kiránduláson ? Ha rövid feleletet akarnánk erre a kérdésre adni, igen köny­nyen válaszolhatnánk azzal a ka­tegorikus felelettel, hogy ott sem­mi sem történt, nem történt pe­dig különösen olyan kijelentés és agitáció, mint azt a »Nyirvidék« f. évi julius 20-án megjelent szá­mában is idézett egyik debreceni lap regisztrálja. Ellenben az történt, hogy a B. M. A. C. (Bükk-Mátravidéki Automobil Club) egy motoros pro paganda csillagturát rendezett a Polgár közvetlen közelében, azon­ban már Borsod megyében lévő s az egri főkáptalan birtokán fek­vő kisfaludi erdőbe. E motoros kiránduláson a Budapesti TTC. néhány motorosán kivül csupán kisebb számban vettek részt Sza­bolcs és Hajdú vármegye, Nyir­egyháza, Debrecen és Eger mo­torosai, mig a résztvevők zömét a mis­kolci kirándulók képezték. E kirándulásra általánosságban az automobil kluboknak az az elhatározása adott alapot, hogy az ország fontos közlekedési ut­vonalainak kiépítése s a legrö­videbb és leggyorsabb közlekedé­si lehetőségek biztosítására, min­den motorosnak, automobilistá­nak, minden tőle telhető eszköz­zel sorompóba kell állni. Ennek az elhatározásnak volt külső megnyi­latkozása a turaut, melyet a B. M. A. <?. vezetősége Polgár köz­ség elöljáróságát (kiket sajnos nem láttunk ott) társadalmi, kul­turális, kereskedelmi és ipari ér­dekképviseleteit s a község in­telligenciáját. A B. M. A. C. ve­zetőségének viszont az egri főkáp talan tett nagy szolgálatot, mi­kor megkímélte a motorosokat at­tól, hogy élelmezésükről maguk gondoskodjanak s halpaprikás és birkapörkölttel várta őket. A motorosok izmaikban a megtett ut fáradtságával jó étvággyal és lelkes hangu­latban ültek le a nekik szer­vírozott halász ebédhez. — Ősi magyar szokás azonban, hogy ebéd nem eshet meg felkö­szöntők nélkül. Itt is, miután Pamlényi Béla az egri főkáptalan kerületi tiszttartója, mint a kirán­dulás területének birtokosa és az ebéd ételeinek szolgáltatója üd­vözölte a megjelenteket s kérte őket, hogy a tiszapolgári áthida­lás kérdését minél szélesebb kör­ben tegyék népszerűvé. Dikció­dikciót ért már s igy a hid kö­rüli felszólalások a délutáni mo­toros gyűlés súlypontját és tu­lajdonképeni tárgyát, az ebéd ide­jére hozták előre. Ugyancsak meleg érdeklődés Városi Szinház Mozgó Julius hó 24-én. kedden utoljára 6 és 9 órakor: Mary Prevost Jaj, a harisnyakötöm Bohózat 7 felvonásban. Knut Ericson Honolului pokol Dráma a vizén és a levegőben 7 felvonásban. Kedveeő idő esetéa a 9 órai elő­adásokat a Kert Mozgóban tartjuk. Előadásokat saját zanek&runk kiséri. Előzetes jelentés: Julius 25, 26, szerdán és csütörtökön: RICHÁRD BABTELMES: Eladott fiu között emelkedett szólásra a szomszédos, alig pár kilométer­nyire fekvő borsodi község Ti­szapalkonya község főjegyzője, ki igen jellemzően mutatott rá arra az egymásrautaltságra s arra a hid nélkül áthidalha­tatlan távolságra, mely Pol­gár és túlsó part között van. Ezután emelkedett pohárkö­szöntőre Dr. Kiss Péter Polgár uj plébánosa. Kiss Péter az egyes felszóla­lásokra reflektálva ' ismertette, hogy a polgáriak ezen hid iránti akciója nem máról-holnapra indult meg. Alapja ennek még 16 évvel ez­előtt keresendő, mert már ekkor megindult a polgári hidnak elő­munkálata, elkészültek a tervek s csupán a háború és az ezt kö­vető gazdasági leromlásunk az oka, hogy az akkor minden szem­pontból megvitatott és elintézett hidakták oly hosszú időre irat­tárba kerültek. Az akció tehát upSjod e Xpui 'ipapjf fn uiau hid létesítését célozza s hogy ez­zel a kérdéssel most ismét fog­lalkozni kell, oka ennek az, hogy a polgári hid aktái a kereskedelmi minisztériumban ismét napvilágra kerültek, azonban nem a régi, ha­nem egy alternatív megoldás alakjában, melyre vonatkozólag a kereskedelmi miniszter előbb ha­tározathozatalra hívta fel az ér­dekelt törvényhatóságokat, hogy ugy a hid helye, mint az épí­tési költségekhez való hozzájáru­lás kérdésében határozzanak. Ismerteti ezután a törvényha­tósági bizottságok határozatait, melyek szerint Hajdú, Borsod vármegyék, valamint Miskolc, Debrecen törvényhatósági és Haj­dúböszörmény r. t. városok a hid Polgáron való létesítése és a költségekhez való hozzájárulás mellett, mig Szabolcs és Zemplén vármegyék a polgári áthi­dalással szemben csupán Ti­szadadán, vagy Tiszadobon kívánják a hidat s csak an­nak költségeihez hajlandók hozzájárulni. Nagy vonásokban festi ezután Kiss Péter dr. azokat a gazda­sági, kereskedelmi előnyöket, melyek a polgári áthidaláshoz fű­ződnek, rátér arra, hogy Polgár érdekképviseletei, a Gazdasági Egyesület, Katholikus Kör, Föld­műves és Népkör, Ipartestület, az Omke helyi csoportja már állást foglaltak e kérdésben s megál­lapították azt, hogy Polgárt a vármegye mostoha gyermekként kezeli s legnépesebb községének fejlő­dését áldozza fel, mikor a dobi áthidalás mellett foglal állást. »Azonban tudjuk azt, — foly­tatta Kiss Péter plébános — hogy igy megoszolván a törvényható­ságok között a hid kérdésében nyilvánított vélemények, a vég­ső határozat még nem hangzott (el, s azért mi leginkább érdekelt polgáriak vármegyénknek ezen határozatában megnyu­godni nem tudunk, hanem azt elérendő, hogy hidunk legyen, kénytelenek vagyunk azokhoz fordulni segítségért, akik azt akarják, — s nagyon sajnála­tos körülmény, hogy ezen hid iránti törhetetlen ragaszkodásunkban saját vár megyénkkel kell magunkat szemben találnunk«.

Next

/
Thumbnails
Contents