Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-24 / 166. szám
2 1928 juli us 2 4. ig—BtmimiMMiiMi iík. Várjimk-é a vízvezeték létesítésével? A Nyirvidék mult vasárnapi számában e lapok főszerkesztője, dr. sasi Szabó László m. kir. kormányfőtanácsos barátom és kedves főnököm az újságírás terén, annak a felfogásának adott ismételten kifejezést, amely szerint a vízvezeték és csatornázás létesítése elsőrangú fontosságú kérdése Nyíregyházává rosnak, de a mai gazdasági depresszió és ennek folytán a pénztőke drága volta miatt, egy-két esztendeig még várni kellene a kérdés megoldásával. Minthogy ez a második cikke és felfogása állítólag vertikálisan ellenkezik azzal a cikkel és felfogással, amelyet a Nyirvidékben kifejtettem, de különösen azért, mert hiszen ez a kérdés, a megvalósítandó létesítmények homlokterében áll és a város minden lakosát egyaránt érdekli és foglalkoztatja, szükséges, hogy reflektáljak az elmondottakra, az e tárgyban már egynegyed század óta vallottak alapján is. Sasi Szabó László dr. cikke szerint azért kellene várni a létesítéssel, mert erős a remény, hogy ugy a pénzví' szonyok, mint a munkabérek terén, csökkenésre lehet számítani, amely csökkenés, a vizmü költségeit is lecsökkentheti. Tagadásba veszi a cikk, hogy a nyíregyházai vízvezeték és csatornázás költségei a 7—8 millió pengőt megütik-é? Reméli, hogy 4—5 millióból megépíthető a mü. Ami az utóbbi kérdést illeti, elég arra hivatkozni, hogy a vízmüvek tervezője, Becsey Antal m. kir. kormányfőtanácsos gépészmérnök, ilyen összeggel irányozta elő a költségeket. Ezt azokon az értekezleteken jelentette: be a tervező, amelyeken egész tervezetét bemutatta és amely értekezleteken sajnálattal nélkülöztük sok neves képviselőtestületi tagnak, köztük a cikkírónak is jelenlétét. Mert há akkor ezt a kérdést a cikkíró felvetette volna, valószínű, hogy a kellő felvilágosítást is megadta volna a tervező gépészmérnök. Más kérdés, vájjon remélhető-é a költségeknek, valamint a pénz-* tőke kamatlábának csökkenése ? Már régebben és több cikkem-, ben kifejtettem, hogy az árviszonyok alakulása, hova—tovább, állandó emelkedést mutat. Ezt mindén szemlélő tapasztalhatta, ha a kérdésnek figyélmet szentelt. Az árviszonyok emelkedésére időlegesen hatással van a pénztőke kamatlábának magasabb vob ta is, azonban ez nem döntő jelentőségű, ha a felfogásom adtá viszonyokat vetjük egybe a cikkben foglalt felfogással. Éppen a napókban láttam olyan pénzintézeti ajánlatot, amely száz százalékos kifizetés mellett, 35 évre* tőketörlesztéssel és kamattal együtt fizetendő évi 8.94. százalékos kamatfizetést kiván, akkor, amikor a Nemzeti Bank kamatlába 6 százalék. Tehát a bankráta felett, törlesztéssel együtt, 2.94 szazaié kot kelt fizetni. Ha a kölcsöntőke összegét 35 évre elosztjuk, akkor 1, évre, annak 2.86 százaléka esik, amit mindenesetre vissza kell fizetni, ha a kamatot nem számítjuk is. A kettő közötti különbség tehát, (2.94—2.86) kitesz 0.08 százalékot, tehát a mai bankkamatlábnál, csupán ezt a 0.08 százalékot fizetjük felül, ha egyszerű kamatozást számítunk. A cikkben kifejezett reménynek beteljesedésénél, t. i. a kamatláb csökkenésénél, aligha gondolhatunk nagyobb csökkenésre, inint 1.— százalék, vagy 1.05 százalékra, amikor a bankkamatláb 5—4.5 százalék lenne. Ez tehát az a reménybeli differencia, amelylyel többet fizetnénk az egy, illetve két évre, mely ideig való várásra a cikk felhiv. Tehát a vizmü létesítésének összköltségei legfeljebb 3 százalékával emelkednének, ami 210000, illetve 240000 pengő beruházási költségkülönbséget tenné a 7—8 millió pengős beruházásnak. Ez a differencia lenne, mert hiszen fel kell tételezni, — hogy a kölcsönszerződésnek egyik pontja kell, hogy legyen annak kikötése, hogy a kamatláb, a változásnak megfelelőleg csökkennék, vagy a kölcsön konvertálható lenne. A létesítés költségénél, a munkabérek csökkenésére számítani alig lehet. A munkabérek alább nem száUanak, azok inkább növekszenek. De általános nemzetgazdasági szempontból s em megokolt a bérleszállitás, mert ez a fogyasztókf pesség sülyedésével és a fogyasi tás csökkenésével is járna. Ami az anyagárakat illeti, a most kifejlett kartell alakulatok mellett ezek aligjha csökkennek. Most, amikor a középeurópai csőkartell is működik már és ennek hatása a csőáraknak cca duplájára emelkedésében nyilvánult meg, a békeideivel szemben, árleszállításra gondolni nem lehet. A kartellek nem az árleszállításra alakulnak. Az áralakulások grafikonja, még a nemzetközi árviszonyok terén is, állandóan emelkedő. Ez évi 2—3 százalékra tehető. Régebbi cikkeimben kifejtettem ennek — előttem ismert — okait. Senki sem cáfolta meg őket. De, amint emiitettem, ezt felületes szemlélet is megállapíthatja. Ha mindezeket egybevetjük, akkor meg kell állapitanunk, hogy a várakozás, pénzügyi tekintetben nem jelentős, anyag és munkabér viszonyokat tekintve pedig nemhogy negativ, hanem inkább pozitiv irányú eltolódást jelent, a költségek emelkedése terén. Ha már most a beruházási tőke mai árviszonyának, a cikk szerint remélt javulását és az anyagár és munkabér viszonyoknak ezzel szemben emelkedését vetjük egybe, akkor azt kell konklúzióként levonnunk, hogy a vizmü költségeinek növekedése és illetve csökkenése tekintetében, — ha a csökkenést negatívnak, az emelkedést pozitívnak vesszük, — a pozitiv eltolódás nagyobb az idők folyamán. Ebből az lehet csak a végkövetkeztetés, hogy a várás, a remélt eredménnyel nem járhat. De, mi a várások terén igen hajlamosak vagyunk. Világsztárok versenye az Apollóban! Á bánatos uccában: Greta Garbó Eszterházy Ágnes Tolstoy grófnő Einar Harison Asta Nielsen A halálrózsákban: Conrad Veidt Werner Krausz Bruno Kastner Valter Rilla Camilía Horn Szerdán és csütörtökön három órás műsorban. Hétfőn 3 órás előadások: 6 és 9 órai kezdettel! Keddfen HERCZEG FERENC világhírű színdarabja filmen: "QyurKovics lányok. H. G. WELLS, a nagy író izgalmas regénye: BÜftTÖK TŰKRE A két attrakció 19 felvonásban. Szerdán Csütörtökön 3 órás műsor: 6 és 9 órai kezdettel: HUGÓ BETTAUER világhírű regénye filmen! „„„„ Greta Garbó, Asta Nilsen, Tolstoj grófnő, Uttu L 8r s Hanson, Werner Krausz szereplésével ITalálwWeálr CONRAD VEIDT világfilmje. JDLrtictiJ. UZiOCMV A k ét attrakció 19 felvonásban. És itt emlékezetbe kell idéznem azt a megállapítást, amely szintén a Nyirvidékben látott napvilágot és ameiy nagy anyagi veszteséget mutat Nyíregyháza lakosságára. Ez pedig a vasúti felüljárón történő szállításoknál évenként bekövetkező 300000 pengős veszteség. Amikor ezt tárgyalta a Nyirvidék, alig szólt hozzá valaki is, az érdekelt fuvarozókon kívül. Pedig, ha alattomban is, külön nem könyvelten elvész Nyíregyháza lakosságának 300000 pengője évenként, ez még nem jelenti azt, hogy károsodás nem lenne. Ez a tőkésitetlen és az előbb emiitett 8.94 százalékos amortizációs kamatlábat tekintve, közel 3.5 milliónyi tőkeösszeget reprezentáló összeg, a vizmü létesítésnek majdnem felét teszi ki. És ezt a nagy vérveszteséget minden szemhunyorítás nélkül fizetgeti el Nyíregyháza anélkül, hogy valaki is feleszmélne reá. Racionális várospolitika kell, hogy mindazt figyelemre méltassa, ami a a városgazdaság területét érinti. Ha tehát egyfelől szembeszegezzük a létesítmények költségeit és terheit, a városfejlesztés nagy conceptiójával, lehetetlen, hogy ugyanugy reá ne mutassunk azokra a veszteségekre, amelyeket meg takarítani kötelesség. A MÁV ezéd költségvetésében nem szerepel a felüljáró helyett, a teherpályaudvar áthelyezésének megoldása. Ámde a város polgármestere már eljárt ennek a kérdésnek mielőbbi rendezése dolgában. Ha megfelelő energiával ez megoldható lesz, ugy a vizmü létesítés költségeinél ezt a megtkaritást is figyelembe kell venni. Fontos azonban, hogy a mai nyomasztó gazdasági helyzetben munkaalkalmak biztosíttassanak. Ezeket is szolgálnák az említett létesítmények. Lecsökkentlietjük azonban a vizmü létesítés költségeit . az önsegély alkalmazásával a kamattterhek tekintetében, amint ezt előző cikkemebn irtam. És ha mindezeket egy eredőre hozzuk, akkor valóban követjük az ősöket, akiket nem én említettem, hanem igen helyesen a város polgármestere, mert áldozatkészségben nyomukba jutunk. Ha végül a vizmü létesítésével paralell a város szétterpeszkedése is megszűnik, ami sok más okból is súlyosan fontos lenne, akkor különösen most, amikor a periferikus építkezések rohamosan szaporodnak, olyan áldozatról lehet csak beszélni, amely nem is áldozat, mert várospolitikai fontos célt szolgálna minden tekintetben. Szük e lapok kerete, hogy bővebb megokolást adjunk, de hihető, hogy ha csak egy, vagy két évi várakozást — az építkezés idejének megfelelőt — ajánl dr. Sasi Szabó László főszerkesztőnk, akkor a «vertikális» különbség felfogásaink között eliminálódott. Pisszer János. fi? W lllttl