Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-21 / 164. szám

JSfríRYIDÉK. 1^28. julius 21. Mackensen vezértáboraagy internálásának német oldala. Irta: Straky Henrik. A Nyirvidék i 56. számában foglalkoztam a porosz katonaoroszlán internálásának magyar oldalával, most az ott emiitett cikkek nyomán az eset német oldalát óhajtom kissé megvilágítani. Herczeg Ferenc cikkében a magyar mulasztás mellett röviden rámutat a német nemtörődömségre. December 16-án internálták Mackensent, amikor még tekintélyes számú, veretlen német haderők álltak hazánk földjén. Schoch tábornok csoportja Kolozsvár és Tövis között tartózkodott. Scholz generális csapatai Dévát elhagyták és Arad felé meneteltek. A 89. hadosztály egyes részei december hó 28-án hagyták el Nagyváradot. • Szolnokon a 11. hadsereg maradéka vesztegelt. A 303. népfölkelő hadosztály Szombathely környékén járt. Ezen ittlévő csapatokból Herczeg Ferenc szerint egy hadosztály, egy ezred német katona botokkal verhette volna széjjel a vörösöket és kiszabadíthatta volna a vezértábornagyot, ha vasfegyelmüknek csak az árnyékát őrizték volna meg. Illusztris irónk lánckövetkeztetésének vtégső szemeként azt mondja, hogy a németek akkori kormányunkat el is foghatták volna és hadi törvényszék elé állíthatták volna; ami által felejthetetlen jócselekedetet gyakoroltak volna hazánkkal szemben. Ha elgondoljuk azt, hogy a fóti kastély őrsége — amelyben Mackensen internálva volt — állott 3 tisztből és 50 vörös gárdistából, ezt az őrséget is később 16 csendőr váltotta fel, akkor minden bizonnyal áll az, hogy a csapatok könnyű szerrel kiszabadíthatták volna vezérüket. Hiszen a vörös hadsereg jó része a katonakórház zak Szimulánsaiból, fegyencekből és jöttment külhoni csőcselékből állott. Herczeg Ferenc szerint cserben hagyták a német katonák vezérüket, komoran és gyorsan meneteitek tovább. A német embertömegek, akik keresztülmentek hazánkon, ezen időben már nem voltak hadsereg, hanem elkeseredett, fizikai és erkölcsi szenvedések által megtört emberek. Látták nemzeti reményeiket nem megvalósulni, ezért a katonai szellemtől elidegenedtek. Szerencsétlenek, elvakultak voltak. A magyarok hasonlóak voltak hozzájuk, hiszen érezték azt a nyomást, amely ezeréves lelküket nemsokára darabokra tépte. Frappánsan fejezi ki az akkori magyar és német lelki állapotot Herczeg Ferenc, amikor azt mondja, hogy a világpánik eme napjaiban a németek nem voltak «hadsereg», a magyarok nem voltak «nemzet». Az oknyomozó história ítélőszéke fel fogja menteni a magyart és a németet a mulasztásért és a nemtörődömségért, amely a vezértábornaggyal szemben elkövettetett, — mert az a lelki depresszió és csüggedés, amely megszállta a két nemzet fiait akkor, amikor mérhetetlenül óriási véráldozatok után előre látták a bekövetkezendő honi szerencsétlenségeket, az száz százalékos enyhítő körülményt jelent, — amivel felmentés jár. Frei kereskedelmi tanácsos heteken át éjjel nappal tevékenykedett a vasútnál Mackensen hadsöregének hazaszállitása alkalmával, ezért érzi magát hivatottnak arra, hogy Herczeg Ferenc egyik-má sik — szerinte — téves állítását helyesbítse. Frei teljesen helyben hagyja Herczegnek azon állítását, amely szerint az internálásért nemzetünket semmi erkölcsi felelősség nem terheli, sőt élénk színekkel festi Magyarország felháborodását a sajnálatos eset miatt. Frei szerint nem kellett volna Mackensen kiszabadításához egy hadosztály, vagy ezred, hanem elegendő lett lett volna két ur és egy automobil, mert az őrség ellenállást nem fejtett volna ki. Hiszen a vörös gárdistákat, szám szerint ötvenet, csak ugy lehetett Fóton tartani, — hogy felváltva huszonöt ímmel-ámmal teljesítette szolgálatát, a többiek ezalatt Pesten szórakoztak. A tanácsos szerint Mackensen hadseregének hangulata a meghiusult remények után nem lehetett bizakodó, de nem is voltak a germán hadfiak elvadultak és fegyelmezetlenek. Az elvadultsággal vandalizmus járna, amivel mi Mackensen katonáit nem vádolhatjuk. Nem voltak fegyelmezetlenek sem, mert a heteken át tartó vasúti szállítás ideje alatt egyetlen komoly fegyelmi eset nem fordult elő. Károlyi Mihály elvágta Mackensen hadseregétől az élelmiszer utánpótlás útjait, már csak ezért sem seperhették volna el könnyedén a köztársaságot. Különben is sokat kiván Frei szerint Herczeg Ferenc amikor egy a saját reményeiben teljesen csalódott hadseregtől azt kívánja, hogy ilyen feldúlt lelki állapotban harcoljon idegen érdekekért. Téves beállítás az is, hogy a német harcfiak cserben hagyták katonai atyjukat, mer ta teljes vezérkar internáltatta magát, holott könnyű szerrel haza mehetett volna mindenki. Akció indult meg Freiék részéről Mackensen kiszabadítása érdekében, amikor Fóton volt. A vezértábornagy ebben az időben hívta meg Fótra egy dinerre Frei tanácsost s ott kijelentette előtte azt, — amit Mackensen minden katonája tudott —- hogy a vezér visszautasít minden menekülést a leghatározottabban s addig nem hagyja el Magyarország területét, — amíg minden katonája otthon nincs. Ezek ismerete után nem állitható az, hogy Mackensent a had' serege, akár vezérkara, akár csapatai cserben hagyták volna. Mackensen Fóton meglehetősen szabadon mozoghatott, akkor lovagolt ki, amikor jól esett neki, Frei szerint nem is hurcolták Szaloniki városáig, hanem csak Újvidékig utazott, ott élt s onnan került haza. Tehát, amint a vád és következmények alól fel fogja men teni a tárgyilagos, pragmatikus tör ténész a magyar népet, a polgárságot, a középosztályt, szóval az egész magyar nemzetet, ugyanazt fogja ezen ismeretek után tenni Mackensen teljes vezérkarával és minden egyes katonájával. Közülünk is sokan hibánkul róttuk fel az internálást, ez a ködfolt oszoljon el. Csak a túlzó nacionalista, német jobboldali sajtó hánytorgatta fel nekünk Mackensen esetét hibánkul. Frei tanácsos, aki Fóton vendége volt a vezértábornagynak, ezt irja: «Amint a vezértábornagy nem neheztel Magyarországra ugy Németország is rövid idő múlva helyesen fogta fel a Mackensen esetet és nem vádolja Magyarországot a hadvezér internálásáért)). A magyar nép dicsőségét hirdetik és az elismerés zászlóját hajtják meg előtte Frei tanácsos következő szavai: «Az emberek élelmiszerekkel dúsan ellátva érkeztek hozzám. A magyar parasztok egész hadtápvonalat rendeztek be, amely Romániától szinte Ausztriáig terjedt. És mindenki tele volt a magyar vendégszeretetre és segítségre vonatkozó dicséretekkel)). Világlapokban, világnyelven foly tak ezek a pro és contra cikkcsaták, amelyek tisztára mosták a magyar nemzeti karaktert és a germán katonai erényt. Szorítson baráti jobbot a szeplőtlen magyar jellem a makulátlan német katonai erénnyel. Piros bőrkötése könyvbe iriák a 6694 szabolcsi kosi halott nevét és a bronz és óndobozba és paraffinba helyezett könyvet tegnap építették be a szabolcsi Msok szobrának talapzatába. Még nem ért végett a rettenetes és véres küzdelem, hanem tartani log mindaddig, mig le nem hull a hétfejű sárkány hetedik — ránk a pusztulás tüzét o&ádó leje, mondotta likecs István alispán a sárkánnyal harcoló magyar erö szobránál.. Kisfaludy Stróbl Zsigmond remeke, a Szabolcsi Hősök Szobra napról-napra épül és egyik mellékalakjában, amely a hadbainduló hős családját ábrázolja, az Iliász Andromache búcsújára emlékeztető mélységes kifejező erővel, már megkönnyezteti a szobor építését néző nyíregyháziakat. Most a hatalmas hétfejű sárkánnyal viaskodó szabolcsi ifjú szimbolikus főalakja kerül a talapzatra. Mielőtt a nagy bronztömeget a talapzat tetejére emelték volna, elhelyezték a szobor talapzatába a szabolcsi hősi halottak névsorát tartalmazó könyvet. A könyv elhelyezése ünnepi külsőségek között tegnap délben történt meg. Az ünnepségen megjelent a vármegyei és városi tisztikar élükön Mikecz István alispánnal és dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos polgármesterrel. A hősi halottak könyve, amely összesen 6694 szabolcsi hős nevét örökíti mteg, piros bőrbe van kötve. A könyvet,bronzládába zárták, ezt pedig ónládába helyezték. A bronz és az ónláda közötti ürt paraffinnal töltötték ki. Tizenöt kg paraffnj. óvja a hősök könyvét a pusztító idő rontásától. Mielőtt a súlyos óndobozt a talapzatra vitték volna, Kardos István Nyíregyháza kulturtanácsnoka, a szoborbizottság előadója kérte Mikecz István alispán engedélyét a könyvnek a talapzatba való elhelyezésére. Kardos István a következőket mondotta: Méltóságos Alispán Ur! Itt ebben a kettős ládában 6696 szabolcsi hős neve és adata van összegyűjtve fehér lapokon fekete betűkkel szép rendben az utókor számára, hogy nevüket megőrizzük a szobor belsejében. Ez a 6694 hős innen a szabolcsi községekből indult el virágos pántlikás kalppal, vagy hajadonfővel, vagy aranyos csákóval, öregek, ifjak, szegények, gazdagok, mezítláb, cipőben, vagy lakkos csizmában és elindultak a halhatatlanság felé. Elindultak, hogy soha ne jöjjenek vissza, és ha most itt össze tudnánk őket gyűjteni, a 7000 ember sürün megtöltené ezt a nagy teret. De ott maradtak mindnyájunkért a galíciai dágványokon, a szerb mocsarakban, a régi Erdély földjén, vagy az olasz sziklás Karsztokon, jeltelen sírok alatt, szétszórtan. t Mi eűbe a nagy könyvbe öszszegyüjtöttük ezt a halhatatlan regimentet, hogy nevük, emlékük lelkesítsen és buzdítson a szebb ma gyar jövő kivivására. Kérem Méltóságod szíves engedélyének megadását, hogy a hősök nevét megörökítő könyvet a szoborba helyezhessük. Mikecz István alispán az engedélyt a következő lelkesítő erejű szavak kíséretében adta meg: Hirdesse ezen emlékmű dicsőségünket, mártiromságunkat és soha meg nem szűnő reménykedésünket. Oltsa be fiainkba, leányainkba annak tudatát, hogy még nem ért véget a rettenetes véres küzdelem, hanem tartani fog mindaddig, mig le nem hull a hétfejű sárkány hetedik — ránk a pusztulás -tüzét okádó — feje. A jelenvoltak éljenzése követte a megható beszédet, amely után egy munkás felvitte a ládát a talapzat tetejére és befalazta. Mikecz István alispán maga is felment a magas alapzat párkányáig, látni akarta, hogy vármegyéje hős fiainak megszentelt nevét tartalmazó drága könyvünk, hogy mélyül el a kőhasábba. Sipos cukrász készíti a legjobb fagylaltot, jegeskávét, süteményeket. Zrinvi Ilona ncca 3. Telefon: 3-13. Kivonatra hashoz szállít. Bútorüzletemet Kossuth-tér 10. SE. alá.,*,—, (szenbe a kir. törvéaTgjiékkel). Raktáromon leró bútorféléket minden elfogad- jHÍPíirilí hu,orterosked

,'

l>' hattí árban árusítom. "Magas és lágas raktárneiyiségeimet azonaalr* i» kiadom. * C ! ftílö ÍUClIlm Bessenyei-tér 14. 5563—i r k