Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-24 / 117. szám

1»28. május 24. NAGY PÜNKÖSDI CIPÖVÁSÁR 3422 mr MÉLVEN LESZÁLLÍTOTT ÁRAKKAL! Megérkeztek az országoshírű „COMMERS" cipők minden színben és formában. DEUTSGH JÓZSEF cipöttzlef, Réfeóoal ucca mmmmmmmmmmmmamemst i A főváros nevezetességeinek megszemlélése. Vasárnap délután 4 órakor ugy-ti csak a pesti Vigadóban folyt le a dalosünnepély utolsó akkordja. Ez alkalommal mindkét csoport az általuk szabadon választott enek­kari darabokat adták elő, valami­vel nagyobb érdeklődés mellett, a .mit megmagyarázhatunk azzal, hogy két fővárosi iskola n érde­kelve volt a dalosünnepély utolsó részében. A dalosünnepélyt Kőnig Péter köszönő szavai rekesztették be. A vidéki iskolák a rendelkezé­siikre álló szabad időt a legjobban hasznosították. Volt erre éleg al­kalom. Mi nyíregyháziak a szom­bati elég kellemetlen esős időtől sem riadva vissza, megtekintettük a parlamentet és környékét, a Kossuth-szobrot, a Tudományos Akadémiát s a környék szobrait. Lelkesült örömmel szemlélték lt­jaink az utvonalakon végig a nagy magyarbarát ango' lord fiának, Esmond Harmsworthnak tisztele­tére lengő hatalmas zászlóerdőket, melyek különösen a Duna-palota kornyékét bontották az öröm es reménykedés színeibe. Budapest ut­cáin, nagy áruházak, mellékutcák kisebb üzleteinek kirakatai, plaká tok, fényképfelvételek, rajzok, pincérek számo'ócedulái mind­mind annak a nagy gondolatnak a szolgálatában állanak, hogy nem késhet soká a feltámadás, hogy a békerevizió apostola együtt érez •velünk elárnvult magyarokkal Nincs és nem volt uralkodó, akit a pesti ember valaha is olyan tisz­telettel fogadott és üdvözölt vo'na, mint teszi ezt Esmond Harmsworthta'. És nagyon jól esett látó szemünknek megfigyeli azt is, hogy ez a tiszteiét nem mesterkélt, ne m kicsinált, hanem önként megnyilatkozó. „ Nagy meghatottsággal s illó komo'ysággal szemlélték diákjaink a királyi palota remek tértiméit, amelyeknek a megtekin lécére az ud­varnagyi hivatal a legnagyobb liészséggei adott engedélyt. Egv­egy rövid megjegyzés nyomán a boldogabb béke idejének szép jele­netei rajzolódtak diákjaink lelki szemei e:é. A páratlan szépségű palota termeinek elhagyatottsága csak annái élesebb-n húzta meg az elválasztó vonal it a légi szép idők emléke és a ma szomorú valósága, között. Vasárnap délelőtt, a felvonulás utáni szabad idejét iskolánk _ a Szépművészeti Muzeum megtekin­tésére használta fel, ahonnan a szí­nek gazdag harmóniájával ékes műremekek által keltett felemelő érzéssel távoztak tanulóink. Hétfőn a még Nyíregyházára ér­kezett lekötelezően szíves meghí­vásra a tanulók kimentek Kőbá­nyára, a Dreher sör- és csoko'ádé­gyár hatalmas üzemének megtekin­tésére. Mindkét gyárban mérnökök vezetése és szakszerű magyarázata kíséretében, lépésről-lépésre ha­ladva tanulmányozhattak ifjaink a sör, illetve a csokoládégyártás mü­veletét. Különösen a csokoládégyár |ü/.pme s a legegyszerűbbtől a leg­finomabb minőségű cukrok gyár­tásának művelete kötötte fe a fi­gyelmet. A gyárigazgatóság a tanulságos szemle utan villásreggelin látta vendégül a diáksereget s csoko­ládéval is megvendégelte a jelen­levők valamennyiét. Hétfő délután mint ázott verebek, a lasSan szitáló siirü esőtől mene­külve a Városliget egy-egy védet­tebb helyén várta mindenki a fel­hők fosziadozását s szerencsére akadt még annyi idő, amennyi ele­gendő vo't az Állatkert megtekin­tésére. A 'igét jellegzetes életét azonban nem láthatták a mord idő miatt. Az ajándékok vásárlása a Párisi Nagy Áruházban s részben a Cor­vin-áruházban történt s bizony nem egy ifjú igen rajta felejtette a sze­mét a gazdag áruházak: változatos pompáján. Az éjszakai utazás vidám jó­kedvével, tréfájával S Debrecent el­hagyva, elcsendesedve érkezett meg a kis társaság kedden reggel öt órakor a nyíregyházi állomásra jó erőben, s abban a biztos remény­ségben, hogy budapesti szereplése becsületes, reményekkel biztató volt, melyet a juliusi eredmény­hirdetés meg fog erősíteni. i , MYL­JOSEPHINE BAK szerdán és csüiörtSkSn a Diadalban m rwM Mwnimmini wi wi M , m iMimmi II H Csonkamagyarország egyik vérző sebéi a nyirábrányi trianoni határi Virányi Sándor főjegyző untatta meg Harmsworth lordnak, akinek fogadására ezernyi sokaság vállfa meg az ábrányi határt. Angol és magyar zászlós diadalkapa a román granicsárok­kal siemken — Harmsworth lord: „lindig tudtam, hogy önökkel nagy igazságtalanság történt, de hegy iiyea ab­szardumek fannal, mégse hittem volna". — A románok két gépfegyvere nézett szembe Rothermere fiával, aki egy magaslatról szemlélte a trianoni határt. — A nyirákrányi határ fényképét az angolok elküldték a Daly Sáitaak. Fekete ravatal a diadallapu mellett. Nyirábrány, május 20. (A Nyir­vidék kiküldött munkatársától;.) Az, ami a nyírábrányi határ men­tén, az oláh granicsárok közvetlen közelében vasárnap délután.történt, felejthetetlen élményünk, álmáink szinesiíője, reménységünk veszta­füzének feliobogtatója, a. magyar irredentizmus olthatatlan vágyának szinte döbbenetes erejű megnyilat­kozása. Trianon gyásza, igazságta­lansága, szégyene ott Sajgott a ha­táron, mint felszakadt iszonyú seb. Fényes urak és mezíflábos szegé­nyek együtt törölték könnyes sze­müket, oft szorongtak ezernyi so­kaságban a határ előtt felállított diadalkapu mellett ott torlódott egy rivalgó, földetrázó sokaságban a határmente ezernyi népe. Hogy a magyar irredentizmusa nyugalom feiszine afatt égő rettentő tüz, hogy itt csak egy intés, csak egy égre­törő kürtjei keli és a visszafojtott harag, az elnémított vágyak egy mindent elsöprő emberviharban törnek fa,, azt a határon összesereg­lett ezernyi nép tekintetének vífia­fiásátói,- éíjenének rivaigásátói érez­tük meg. A »Vesszen Trianon«, a »Nem, nem, soha« áthullámzott a határon, amely mögött milliónyi magyar Szív vonaglott meg a test­vérek felsikoltására. Harmsworth lordnak, Rothermere fiának olyan fogadtatása voft a nyirábrányi "ha­táron, amilyenere sehol nem volt példa. Látta és elmondhatja Lon­donban, hogy a határ eleven húsba vágott kegyetlenség, hogy az igaz­ságtalanság elviselhetetlenebb, mint ahogy azt ő és édesatyja gon­dolták voma. • # * A debreceni tüntetés vihara ei­csenesedik, a trianoni kereszt fe­kete kereszt 'foszlányait "a haza­özönlő tízezrek tapodják. Harms­worth lord és kíséretét az autók hosszú sora viszi ki a magyar ős­erő, a magyar puszta csodáihoz: Hortobágyra. Szabolcsvármegye kül döttei ezaiaft két autón a határ felé sietnek, hogy Nyirábrányban elő­készítsék a törd fogadását. Virányi Sándor főjegyző, Mikecz látván alispán heleyftese, Mikecz László dr. árvaszéki elnök, Sarvay Eiek dr. ügyész, Vitéz Mikó Bertalan ár­vaszéki ülnök, Lázár Ferenc dr. ; aljegyző, Andrássy Ferenc főszoi­f gabiró, Virányi András városi üze­S mi tisztviselő, Gaai István lanár és a I Nyirvidék kiküldőét tudósítója vesz­nek részt a vármegyei küldöttek cso portjában. Az ut "mentén zászlók címerek, angol, magyar szinek, él­jenző csoportok, a határban minde­nütt diadalkapu. Vámospércs előtt hat ifmas diadalkapu angol, magyar zászlókkal, térképpel, jelmondatok­kal, mel.etre sastollas leventék, ma­gyarruhás lányok, ünneplőbe ölttö­zöft zászlós, iskolás gyermekek. Nyírábrány felé már porzik az ut a felvonuló sokaságtó.. Autók tor­iódnak, uri fogatok vágtatnak, gya­logosan, lóháton jön az ezernyi nép, mintha egyetlen nagy meg­mozdulással át akarná lépni a ha­tárt. Daliás, szép lovasok sorakoz­nak föl, mintha a földbői nőttek volna ki. Honnan jöttek, kik ezek. Nyaíka, szép viézek, fekefíe csikós ing, fehér árvafányhaj, kék nyereg, takaró, majd piros dolmányos vagy csukaszürke fovasok. Es gyönyö­rű magyar fányok virággal. A zöi­cíefő május minden szép virágát ide hozzák a szőke angoi fiatalem­bernek, a magyar álmok királyfiá­nak, Rothermere fiának. Az ábrányi vasúti állomás mellett fut Szatmár felé a régi országút. Most néhány százlépésre -ott a sorompó, ott állanak az oláh gra­nicsárok. Es szemben a sorompóval büszke tölgy kaput emelitek. Angoi zászló díszíti. »"Isten hozott — WeHcomme», «isfen veled — pare­weleie» a felírása. — És magasan, diadalmasan lengenek rajta a tri­kolorok a határon át harsanó ezer­éves magyar szinek. — Rendőrtisz­tek, vámőrök, csendőrök 'járnak­kelnek, jelentenek. A népáradat nő, ki 'tudja mi lehet, nagy a felelőség. A diadalkapun át senkisem mehet a határ felé. Az »Ufa« filmgyár operatőrei, az előreküldött angot operatőrök igy is megközelítik a határt, amelynek mentéről film ké­szül. Kálnay Zo tán főszolgabíró tevékenykedik, parancsokat oszt, tárgyai újságírókkal, rendőrtisztek­kei, polgári nofibilitásokkal. , A románok harcszerű felíejicdé e Nyirábránynái. A határmenti lakosság 2 napja nem mehet át a határon. A romá­nok egy ezred katonaságot koncent­ráltak ide. Nyilt titok, hogy véges­végig harcszerüen felfejlődve vár­ják az izgatott tömeg viselkedését. Pedig itt senkisem gondo' atroci­tásra. Itt ünnep van. Lelkes, bol­dog ünnep,, az igazság, a magyar remény ünnepe. Az igazság követét várják ünnepi 'érzéssel. Fekete koporsó a tfjjdal Kapu mellett. Aki nem lakik a trianoni határ melleit, nem érzi meg a megseb­zett határ fájdalmát. Tépelődő, a § yászt megrendülten viselő emberek izarr ötletét is értenünk kelj. Ilyen ötlet volt, hogy valaki gyász-dra­périás ravataTt állíttatott á diadal­kapu mellé, ugy, hogy a ravatat szembetűnjék az érkező lordnak. Fe kete koporsón ezt a felírást ol­vastuk : »Iít nyugszik Nagy ma­gyarországi Megdöbbenve keres­tük, ki tud erről a ravatalról fel­világosítást adni. Később a temet­kezési vállalat emberei jöttek, akik közül az egyik a következő felírást Vasárnap reggé 1 az ^nekkarok tempiomaikba vonultak s rövid áhí tat után a Szervita-téren találkozva a pesti Vigadóba vonultak, ahol | I az eiső csoport 5 énekkara éne­| kiélte ei a 24 órával előzetesen kéz­hez vett énekkari darabot.

Next

/
Thumbnails
Contents