Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-17 / 87. szám

2 jrifavisáK. 1928. április 17. O o Cl UTALVÁNY. A „Nyirvidék" ezen utal­ványának birtokosa résztvesz flk a heti sorshúzásokban. Sze­rencsés esetben 6 levelezőlap nagyságú művészi fényképet készit a nyerőről Csépány Jenő fényképészeti műterme (Bessenyei-tér 7. Telefon: 4-56.) teljesen díjtalanul. Ezen utalvány bármely felmutatójának ugyanezen műteremben 9 pengő helyett 4 pengőért készítenek 6 levelezőlap nagyságú művészi fényképet. gondját a nyomor enyhítésének szenteli. A miniszter a jótékonysá­gi intézmények megtekintése után a vármegyeházára indul, hogy elő­adását megtartsa. Énekes lános megnyitó beszéde. A Szociális Misszió Társu'at nyíregyházi szervezetének illusztris elnöknője, Holla)' Miklósné Őmél­tósága (lelkes éljenzés) engem bí­zott meg, hogy nevében és a Szo­ciális Misszió Társu'at képviseleté ben (Vass miniszter felé fordulva) üdvözöljem Nagyméltóságodat, a kit mindnyájan ugy ismerünk, mint a szociálpo'itika terén legjobban tá­jékozott politikust és á'lamférfiut és üdvözöljem a megjelent közön­séget. örömmel teszek eleget ennek a megbízatásnak, mert azt a fáradha­tatlan és példaadó munkát, amelyet közei egy évtizede végez Nagymél­tóságod, Nyíregyháza város és vi­dékének lakossága a legnagyobb tiszteletfel és szeretettel honorálja. Excellenciád az a férfiú, aki en­nek a megcsonkított Hazának az álta'a inaugurált szociálpolitika ré­vén uj vért, uj erőt ömlesztett erei­be, s müveivel ezt a nemcsak testi­leg, hanem lelkileg is beteg Ma­gyarországot uj életre igyekszik serkenteni különösen azon tagjait, amelyek elhidegültek a nemzeti eszmétől, mert mesterségesen tart­ják őket lázas izgalomban. Ex­cellenciád az a férfiú, aki ezt a nagyszámú, értelmes és munkás osZ tályt nemzeti öntudatra igyekszik ébreszteni, mert ezen nemzeti egy­ség és öntudat nélkül magyar integ­ritás el nem képzelhető. Excelienciádnak ezen bölcs, honmentő, nemzetépítő munkájában hűséges segítőtársa Dréhr Imre dr. államtitkár ur őméltósága, akit szintén szeretettel üdvözlök. Egy­úttal üdvözlöm a megjelent egyhá­zi, világi, katonai és polgári ki­tűnőségeket, s felkérem Nagymél­tóságodat előadásának megtartásá­ra. (Hosszantartó taps és éljenzés)­Vass József miniszter előadása. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A pápai prelátus ur kedves sza­vakkai halmozott el engem, a sze­retetnek ezer virágáty szórta rám, pedig e szavak szép virágaiból en­gem legfeljebb csak néhány szál iffet meg. Megvallom egiész őszin­tén, sokat gondolkoztam, amig a vonatban ültem, azon, hogy Nyír­egyháza közönsége ugyan mit vár­hat tőlem. Milyen tém'a az, amely leginkább érdekelné? A témáknak egész özöne vesz körül bennünket, különösen a háború óta, mert en­nek nyomán nemcsak rossz ruhát szaibtak ránk elég rossz sriájderek, hanem uj ideálok is merültek föl s megváltozott a társadalom, a köz­vélemény felfogása is igen Sok te­kintetben. Vafami tájékozatlanság mutatkozik a társadalom életében s az egész közvéleményben. Azt látjuk, hogy nürrden összeomlik és egyesek azt monejják, gyakran ugy érzik, mint­ha még az ember látóköre is elto­lódnék. A hálboru után következő években a szabómesterek nemcsak rossz ruhákat varrtak Európának, hanem koronákkai is gurigáztak, nemcsak a mi portba omíott ma­gyar vafuta koronán kkaf, hanem igazi koronákkai, a szuverének fején csillogott koronákkai is. Még a háború előtti utolsó esz­tendőkben, amikor a német császár elment az Északi-tengerre és el­mondta híres beszédét a Sarinata síkságról - és a sarmata szemteien­ségről, értve alatta az orosz politi­kát, Berlinben o'yan nagy "fokú tüntetést vittek véghez a császár tiszteletére, mintha az isteni Cé­zárt kellett volna üdvözölni S íme az a császári korona por­ba hullott, lomtárba került. A mt koronánkat se viseli most felkent homlok, de a nemzet legalább nem engedte a koronát elgurulni. Más országokban is recseg-ropog min­den, a társadalom elégedetlensége, tájékozatlansága és fölfogásának zűrzavara, bombarobbanásokban s revolverdörrenésekben nyi'at kő­zik meg. Maguk a nagy tömegek sem vol­tak ínég a háború előtt tökéletesen ocientáVa, de nagyjában mig voltak; ideáljaik. Az áranratok határozott irányban vitték a lelkeket. A há­ború után azt látjuk, hogy nem alakította még ki ideáljait a világ társadalma. Csak ejjy van talán olyan, amit Trianon elősegített és ez a fa^', rassz gondolata, amelyet olyan elesre kifent, amilyen talán még sohasem volt. A katolftus gondotat szerepe. Nézzük, vájjon e zűrzavarban milyen szerepe van a magyar ka­tolikus gondolatnak? Vájjon mi a föladata? Tud-e ideálokat elénkái­\ litani? Van-e vonzóképessége s van-e ereje, hogy föladatait elvé­gezhesse? Nem keli Spengíerre hi­vatkoznunk, hogy a nagy közvé­lemény tájékozatlanságát, bus és pesszimisztikus világföffogását meglássuk. Más ilyen pesszimisz­tikus gondolatokat is tafálunk. S ha belenézünk a fejlődésbe, azt látjuk, hogy a technika fáklyákat, víflany­fángokat nyújt, hogy világi fson, de nem tudom, hogy a lelkekben vilá­gosság van-e, vagy pedig homály. Mi is hát a fejlődésnek a célja. Ez a kérdés annyira kjnzó, hogy semmi­féle középkori kínzó kamvrának nem volt ilyen fájdalmas kínzó esz­köze. És mí a eéfja egyáltafán az életnek? A régi rómaiak megcsinál­ták a maguk kuíturáját és filozófiá­ját, de a legnagyobb fi'lozófusok hamarosan maguk is megtagadták azt. Gyönyörűen mondja Madách Az ember tragédiájában, amikor a fáraó trónja eíőtty kifej*, hogy ezer év múlva a piramison már egy reíeg homok fesz és eljön az az ez­redik év, amikor a piramisok csú­csából semmi sem látszik. Kuftura és civilizáció. Kuli ura és civilizációi!. E ! kettőt szét szokták választani egymástól, holott ezeket helytelenül választják szét egyes kuíturfifozófuSok. A kuí­tura a lélek gazdagodását jefenti. De nemcsak a tudás, hanem az ér­zés, az ?rkölcs és a fölfogásban Való o* akarjuk látni! tiétfén Kizárólag felnőtteknek! Kedden ADOLF MENJOU, ARLETTE MARCHAL együttes szereplésével: SZŐKE vagy BABMÜ? Csiklandós szerelmi történet 7 felvonásban. Jkvany és a nő Regényes szerelmi történet 8 felvonásban. Szerdán Csiiförtöttört A szabadság hősei (Garibaldi szenvedései.) — Hősköltemény 12 fejezetben. I fejezet: Száműzött szabadsághős. II. „ A császárság foglya. III. „ Megkötözve, étlen-szomjan. IV. ,, Az önfeláldozó asszony. V. ,, Menekülés a tömlöcból. VI. „ A szerelem lángja. VII. „ Kitör a szabadsagharc VIII. „ A körülzsrt város. IX. „ Kossuth és Garibaldi. X. „ A vértanúk kivégzése. XI. ,, Anita halála XII. ,, Lehűl a rabbilincs. Btáadások kezdete: 5, 7 és 9 órakar. A Szociális Misszió jótékonycéla délutánja. Bodor Zsigmondnenak szinte meg­hatott szavakban mond köszönetet, mint az ország' szegényeinek, árvái­nak minisztere, az ország nevében azért az igvi evangéliumi jóságért ameflvei nerrí-s lelkének minden Körülbelül egynegyed 7 óra van, amikor a vármegyeháza nagytermé­nek északi oldalán íevő baloldali kisajtajában megjelenik Vass Jó­zsef miniszter hatalmas, erős alak­ja. Reverendában van, nyakában a gyémántos nagypréposti kereszt­tel. Az emelvény mellett a kövelke­zőképen helyezkednek ei a minisz­ter es kísérete: középen Vass mi­niszter, jobbra Kállay Miklós dr. főispán, Dréhr Imre dr. államtit­kár, Mikecz István alispán, FauKk János ev. lelkész, Bencs Kálmán dr. 111. kir. kormányfőtanácsos polgár­mester, balra Énekes János pápai prelátus, Liptay Béla m. kir. gaz­dasági főtanácsos, felsőházi tag, Megyery Géza nyug. kúriai" biró, felsőházi tag, ezenkívül ott íáfjuk a pódiumon Szesztay Zoltán dr. m. kir. kormány főtanácsos vármegyei főügyészt, Olchváry Pái m. kir. kormányfőtanácsos főszolgabírót, Erdőhegyi Lajos dr. Nánassy An- i dor dr. és Szabó Zoltán ország­gyűlési képviselőket, Virányi Sán- I dor vármegyei főjegyzőt, Szohoi Pá' városi főjegyzőt, Szalánczy Bertalan m. kir. gazdasági' főtaná­csost. Mikecz László dr. árvaszéki elnököt, Kállay Tamás volt ország­gyűlési képviselőt. A nézőtér eisö soraiban foglal­nak helyet a Szociális Misszió höl­gyei élükön Kállay Miklósné főis­pánnévai, az egyházak, a hadsereg, a hivatalod és általában a polgári éiet előkelőségei. A hatalmas nagy­ierem zsúfolásig megtelt az érdek­lődök nagy tömegévef, sőt még a karzatot 'is effepte a közönség. Amint a miniszter és kísérete el­helyezkedik az emelvényen, fefhang­zanak a karzaton a Magyar Hi­szekegy gyönyörű akkordjai "a Tiszt viselő Dalkör intonáfásában, áme­nét Krecsák László karnagy vezé­nyelt nagy lendülettel és hozzáértés­sel. A magyar imádság elhangzása után, amelyet a közönség állva hall­gatott végig, Énekes János papai prelátus emelkedik szóíasra és a kö­vetkezőket mondja:

Next

/
Thumbnails
Contents