Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-09 / 32. szám

fi Xyíryidbk. 192S. február 9. Szombat-vasárnap a* Apollóban GORILLA KflRHfllBflN Vidám históriák. Közli: Erdélyi Farkas. A-FADRUSZ SZOBOR HIBÁJA. A falumbeliek, ahol volt valami látni és tanulni való, mindenütt ott voltak. í Egyszer azt mondom nekik, menjünk el Pozsonyba és nézzük meg a kiállítást. Nyomban jelent­keztek harmincan. Este érkejztünk meg, én egy Is­merősömhöz szálltam, őket pedig egy iskolában kvártélyozták el. Mielőtt elváltunk volna, abban állapodtunk meg, hogy reggel 8 órakor találkozunk a Duna liget­ben lévő Mária Terézia szobornál. Ugy ,ia volt. Mikorra odaértem, a társaság már várakozott rám és gyönyörködött Fadrusz műremeké­ben. Mindnyájan meg voltak elégedve a szoborral, csak az egyik gazda, B. Miklós uram félrehív és azt súgja a fülembe: — Tekintetes uram, nem jó ez a szobor,' sohse vaut az lutartó em­ber, .aki ezt csinálta. — Hát mi ilibája van neki, Miklós? , í — Hisz lutarló ember a tekintetes ur is, mégse látja? — Nem én. — Hát lessen csak jó' megszem­lélni: a kantárszár ni ;ncs a zabo­lába becsatolva. B. Miklós uramnak igaza volt. A KÉRVÉNY INDOKOLÁSA Az egyik szabolcsi zsidó hit­község kérvényt adott be a járás főszolgabírójához/ hogy engedé­lyezze annak a ktiirását a tpmető ka­puja fele, hogy: «Feltámadunk!» A főszolgabiró a kérvényre a következő határozatot hozta! «X. izraeljta hitközséget kérelmétvei el­utasítom. Indokolás: Még csak az kénet» SZÉKELY HUMOR­Szilágyi Berci meséli az alábbi székely" adomát: Kutat tisztítanak a székelyek. Mulnka közben az egyik székely beife e?|k a kútba. Nagy lótás-futas után kötelet kerítenek, utána dob­ják, s lekiáltanak­'— .Fogja meg kee, majd feifouz­zuk. ! Nagy izzadássai vonszolják fel­felé a góbét, aki, amikor már kö­rülbelül á kut felénél .tartanait, hangosan nevetni, kezd. \ — Hát kee mit röhög? — kérdik felháborodva az életmentők. • Azt nevetem, hogy ha én most elbocslátanám a kö'elet, hogy ha­nyatt esnének keet ek. A VIGÉC ÉS A SZÉKELY FUVAROS. Ezt,is Szilágyi Berci meséli. Hazafelé készülődik a székely fu­varos a városból. Odamegy hozzá egy vigéc és kéri, hogy vigye őt is magával. Megalkusznak, a vigéc felpénzt is ad "a fuvarosnak, ak' nyomban fel akar ürni a szekérre, de a szé­kely leinti, mondván: — Ne fessen. — Miért? — kérdi meglepődve a vigéc. — Mer hegynek megyünk, — mondja a székely. Inkább tessen ' totnyi a székért. . A vigéc szót fogad, nagy buzga­lommal tolja a szekeret s amikfor felernek a hegy te'ejére, ismét fel akiar ülni, de á góbé megint leinti: — Ne tessen. — Miért? — kérdi a vigéc még jobban meglepődve. — Mer vőgynek megyünk., — feleli nyugodtan a székely. Inkább lessen fognyi a sizckért. — De hát akkor voltaképen mi­kor fogok a pénzemért a szekérre ülni? — kérdi felháborodva a vi­géc. — Maj ha etetünk — fei'eite a Székely. A TARKA JÉZUS. Szilágyi Berci meséli. Négy székely megy keresztül az erdőn/Az egyik egyszer csak meg­lát egy tarkajézust (igy hívják a harkályt Székelyföldön), amint bebújik egy faoduba. — Meg" kék fognyi — szói az egyik. —. Hogyan? Hiszen nem érjük el, — mdndja a más|k. — Felállunk egymás vállára. Ugy is lett. Nagy kínnal ?gy­másra kapaszkodtak, mig végre a tegfélső elérte az odu "nyilasát s belenyúlt. — Megvan, megvan! — kiáltotta nagy örömmel. — Haliam ?! — szólalt meg a legalsó -góbé s kíváncsian kiugrott a többiek alól, mire azok mind a földre pottyantak. A BÖLCS PARASZT. A főszolgabíró felrendel a hiva­talba egy küldöncöt, hogy egy le­velet azonnal vigyen be a városba. — Béfogjak, vagy csak gyalog­szerrel vigyem? — kérdi a kül­dönc. — Ahogy kend akarja, — mondja a főszolgabíró. Hazaimegy a paraszt, otthon be­fogja a szekérbe két teheftecskejét s azokat vezietve, gyalogszerrel tette hieg a 18 kilométeres utat. AKI FELMONDÁSBAN VAN ~ Schwartz Sájnuet kereskedő volt az egyjk szabolcsi községben. Az volt a szokása, hogy ha egy viccet hallott, azt nyomban leadta üzleti alkalmazottainak s jaj volt annak, aki nem nevetelt. Most is elmondott egyet s meg­ütközve látja, hogy egyik segédje nem nevet. — Hát maiga miért nem nevet? — kérdi tőle erélyesén. — Én kérem felmondásban va­gyok, — felelte a segéd. A ZSIDÓ GRÜNBERGER. Egy icseléd panaszt akart tenni gazdája ellen a rendőrségen. — Aztán ki ellen emel panaszt? — kérdi az ügyeletes rendőrtiszt­viselő. — Hálta Grünberger ellen. — Melyik Grünberger ellen? — faggatja a lisztviselő a cselédet. — Ejnye kérermaláson, hát a zsidó Grünberger ellen. A_KERTELŐ TANÚ­Bíró: Látta mikor Csatlós meg­ütötte Bodnárt? Tanú: Azt kérem nem láttam. Biró: Hát mjt látott? Tanú: Csak azt láttam, mikor Csatlós koma olyan tevékenységi mozdulatokat csinált. HÁRY JÁNOS. Az olasz harctérről hazajött ka­tona nagy hallgatóságnak beszéli ei élményeit és az ott "látottakat Többek között azt mondja: — Bizony, ott akkorák a méhek, mint nálunk egyiegy ökör. Hát a kaíok milyenek lehp nek akkor? — kérdi egy érdeklődő hallgató. — Csak olyanok azok, mint ná­lunk, — felelte Háry János. NÁSZUTAZÁS­Rosenstein Karfsbadban üdül. Összetalálkozik egy ismerősével, aki megkérdi tőle: — Hát maga mit keres itt? Nászuton vagyok. — Hát a kedves felesége hol van? — Az üzletben. Valakinek csak otthon kell maradni. AHOGYAN A KISBIRÖ KIDOBOLJA. (Miután ez a történet a tegnapi számban tévesen lett szedve, az alábbiakban helyesbitjük :) K szabolcsi 'községbén a 'főbíró kiadja a parancsot a kisbirónak, hogy a tavaszi állatvizsgálatot "do­bolja ki s át'is adta neki a fa­dobolandó szöveget. A kisbíró kikiáltás közben a ren­delet szövegét a következőképen tagolta : : — Minden ember marha — ál­lományával összekötözve jelent­kezzék holnap reggei 8 órakor'a községházánál. Meghall egy nyíregyházi borbélysegéd a bábomban szerzett sebében. A Hősök Temetőjében fogják eltemetni. — Géczy Gynla feleségét hadiözvegynek kellene feltűntetni. ÍA «Nyirvidéfc» tudósítójától.") Géczy Gyulk nyíregyházi bor­bélysegéd a háborúban lövéstől eredő sebet kapott. Ez a seb hosz­Szü éveken át begyógyult es már ugy látszott, hogy nem fog többé soha kellemetlenséget okozni. A sebhely azonban nem régen infek­ciót kapott és a fertőzés következ­tében beállott vérmérgezés megölte a Háború sebesültjét. Géczy Gyulát tegnap temették ei a Hősök te­metőjében, mert hisze n haláfát koz­yetien a háború okozta. A hősi ha­lottat Jakab József kántor búcsúz­tatta megható beszédében, a kar­fár'sak nevében pedig "'Nemess End­re emlékezett meg köfiői 'szavak­kal' Géczy Gyuláról, aki éveket töl­tött az orosz és olasz fronton s aki sok kitüntetést szerzett, mig comb­'fövése hadirokkanttá nem tette. Kérdés azonban mi fesz teljesen támasz nélkül ma­radt özvegy évei, aki végki­elégítést, vagy segélyt, temetési költséget nem kap s néfkülözés vár reá- A hősök iránt való tisz­telet érzésébői fakadó olyan elha­tározásra van itt szükség, ameiy a borbély özvegyét hadiözvegynek mi­nősítve, haláláig támogatást bizto­sítson számára. A város területén fellépő tndővész ellen a város hathatós közbelépésére, egészséges olcsó kislakások építésére vágy a szegény családoknak nyújtandó lakbérsegéíyre van sürgés szü&ség. (A «Nyirvídék» tudósítójától.) • A József Kir. Herceg Szanató­rium Egyesület nyíregyházi cso­portja február hó 4-én népes vá­lasztmányi gyűlést tartott, amelyen Kovách Eiekné einöknő számolt be áz egyesület valóban áldásos, áldo­zatokban gazdag, ügybuzgó és ered menyes tevékenységérői. Arra a'szo ciális munkára, amelyet ez az egyesület kifejt a szegény betegek érdekében fél kei] figyelnie egéSz Ny'irégyházának. Meg keli tudnia mindenkinek, hogy Nyíregyházán terjed á tüdővész veszedelme, meg kell tudnia a valót', azt, hogy- a városban valóságos gócpontjai van­nak a tuberkulózisnak és hogy én­nek a rettenetes helyzetnek orvos­lása másként, mint a nyomor, a lakásínség enyhítésével nem lehet­séges- A" Szanatórium Egyesület nyíregyházi dispénsaire-je termé­szetben adott élelmiszerekkel, hús­sál, tejjel, liszttel, rizzsel, tűzifával hathatósan segített az eimuít év­ben is a tüdőbeteg szegény csalá­dokon. Nagy mértékben fokozta az egyesület beavatkozásának ered­ményét az, hogy most már heten­ként "háromszor rendel* az orvos a dispensaire-ben. Hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt '11 órától, tehát eggyel gyarapodott a rendelőnapok száma. Szegénységi bizonyítvánnyal rendefkező szegény betegek ingyen kapnak itt orvosi tendelést és taná­csot tüdőbajukra. Az egyesület 'lef­kesen, odaadással fáradozó, gyön­géd, jószivü orvosa ,dr. Ruhmann Kornél fogadja a rendeletien a sze­gény betegeket, akiket a lakásu­kon is meglátogat több esetben. A Szanatórium Egyesület "nyír­egyházi fiókját állandóan foglalkoz­tatja a tüdővésszei szemben felve­endő küzdelem hathatósabb kifej­tésének a térve. Az egyesület ei­n'öke és (efkes asszonytábora jói fátja a fenyegető veszélyt, jól lát­ja, hogy a nedves, földes, esőben beázó lakásokban összeszorongva lakó családok milyen pusztulásnak vannak kitéve és hogy ha gyorsan nem segítünk a rettenetes nyomo­ron, hihetetlen mértékben fog terjedni a tüdőbetegség, amelynek mind nagyobbodó gócpontjai van­nak a városban. Mp'ftotc város lükáspenzsegélyt m a munhíM'lkülieknek, Nyir­egyhaza ken, hogy segítsen a tiid&be eg szegények Mkasvt­szo'nyain. Hiába díszlenek parkjainkban a drága és büszke virágok, ha em­berpalántáink arcán lehervadnak az étet rózsái, ha pusztul a nép, a 'gyermek, a felnőtt a rettenetes lakas miatt. Tegyünk valamit, építsünk egészséges, egyszerű kis­lakásokat azoknak a betegséggel fe­nyegetett szegények számára, akik állati sorsra vannak kárhoztatva, akik istállóhoz hasonló lakásokban szoronganak. N em szabad tűrni a tömeglakásokat, a nedves, miaz­más odúkat, a tüdővész baciiius telepeit. A Szanatórium Egyesület azt várja a város polgárságától, el­sősorban a képviselőitestületétől, hogy segítőkezet nyújt és gondos-

Next

/
Thumbnails
Contents