Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-26 / 47. szám

február JKÍYÍRYIDÉK BflOMDaManaaKBMaBBmaBHOBBHi 1 3 Motor-, traktorés autóolajak, gépzsí.ok, kocsikeaőcsök nagyban és detailban. LARDOLINE a amerikai »a^asftnomitrányu kenőanyagok legolcsóbban beszerezhetők Scuwarz Rudolf és Ta olaj-, zsiradék- és vegyiipar R T. képviseletin*!: Myirtgyhíia, Szécheifi-át 14. sz. Telefon: 507 4«2-? ,Harc a gyermeklelkekért Oroszországban". A «Nyír\idék» számára irta: Fe<enczy Károly, a Leánykálvineum lelkésze. Most jeienf meg ily^n cimmel Leipzigben egy füzet. Személyes tapasztalatok alapján egy német tanár irta, aki több évig működött Szovjetoroszországban úgyis, mint tanár, úgyis mint iskola-felügyelő- Engedje meg a »Nyirvidek« nagyrabecsült szerkesztősége és olvasó közönsége, hogy magyar nyeivén is megszólaltassam a szerzőt: O. Bruhns tanárt. Mindent természetesen nem fordíthatok fe amit ő leirt. Ez túlterhelné egy napilap befogadó képességét, aztán meg számolnom kell azzal is, hogy a »Nyfrvid :k«-et nemcsak felnőttek olvassák... Kommentárt nem fűzök a szerző mondanivatóihoz. Beszélnek azok eleget! Íme O. Bruhns professzor Írása. * A sok megragadó és szomorú benyomás közül, amit Oroszországból hoztam magammaí, egy különö sen feledhetetlen és eleven; ha rágondolok, ugy tetszjk, mintha a távotf>ó4 ma is hallanám egy gyerme* vigasztalan, kétségbeesett zokeg&ájt. Egy orosz város utcáján egy siró gyermekkei találkoztam- A könynyei ugy meghatottak, hogy megállítottam s kérdezgetni 'kezdtem: Mi baja? »Az apámat 'keresem« — voft a fiúcska válasza. »Elvitték az apámat S^tbériá ba és én utánai/idult^m, mert vele akarok l2nni«. Abban a városban remélte apját feltalálni, aho: találkoztunk s a fájdalmas csalódás miatt mint már annyiszor ujbói sírni kezdett. Magammal akartam vinni a lakásomra, de tagadólag rázta a fejét, hogy- nincs ideje, efőbb meg kell találnia az édes apját. Es újra erőt vett rajta a szorongás, hangosan sírva fakadva futott tovább s a zokogása mintha beiehasitott voina a szivembe, fájt nagyon sokáig ... Erre a jelenetre kell gondolnom, ha arrői a harcról haltok amely 3 gyermek leiekért folyik Oroszországban. Amikor a kommunizmus a zseniális Lenin vezetésével uralomra jutott Oroszországban, egyáltalán nem a kommunista ideátok nyerték meg számára a nép szivét, hanem Leninnek az ígérete, hogy mindenáron békét biztosit; ez juttatta őt és kicsiny csapatát a diadalhoz és ez bénította meg ellenfeleinek ellenállását. Ezen az uton megnyerhette ugyan a háborúban kimerült népet, de már a hatatom megtartásához többre volt szükség, arra, hogy a széles néprétegek magukévá tegyék a kommunista állam ideáljait. Mivel p

edig ezt nem érhették* el a már önállóan gondolkozó felnőtteknél, minden figyelmüket az ifjúság nevefésére fordították az uj hatalmasok. »Az itjuság a jövőnket jelenti, az öregeket vérrci és terrorral meg kell féftn'iteni, mig a kommunista elvek szerint nevelt ifjúság helyükre nem lép«. Ez — röviden — a kommunista belpolitika programmja. Igy történt hogy ezernyi, vértől bemocskolt kéz nyúlt a gyermek-Ielkek után, hogy azokat megkötözzék, minden szép és nemes tartalomtól megfosszák, hogy azután a belső ellenáflás minden képességétől megfosztott gyermekeknek az osztályharcot és osztálygyülöletet, a jeg. afávalóbb materializmust és a i

eghatártalanabb önzést hirdessék. Azon az uton, amelyik ehez a célhoz vezet, annak az alakja magasodott eléjük intőleg felemelt karokkai, aki igy szólt »Ha valtfci egyet a kicsinyek közül megbotránkoztat, jobb annafc, ha malomkövet fcötneK a nyakára és a tenger fenekére vetík«. Megkezdték hát gyülöletteljes harcukat Jézus eflen' Megszámlálhatatlanul sok bölcsődét, gyermekmenhelyet és óvodát alapítottak; a meggyilkolt, vagy a tulajdonuktói megfosztott »b*urzsuj«-ok házait és palotáit a hozzájuk tartozó parkokkai és .kertekkei együtt ennek a célnak a szolgálatába állították. Minden gyermek-barát szive örömmel telhetett meg azon, hogy a kicsinyék annyi napfényt, szabad levegőt és szabadságot élvezhetnek. Kezdetben derék tanítókat és tanítónőket adtak melléjük, az élelmezés, amiben egyformán részesültek, sokkal jobb es táplálóbb voft, mint a felnőtteké, de fenyegető parancsként hangzott az utasítás : Egy sz&t se istenről, egy dalt se, ami vallásos vonatkozási is tartalmaz, sőt arra is vigyázni kellett a tanítóknak, hogy a gyermekek egymás között se említsenek efélét. Ehelyett a forradalom »áldásaivai« s a »diadalmas« proletáriátus vérgőzös dalaival kellett őket tömni. De a gyermekek ösztönösen irtóztak ezektői s a sötét ideálok iránt való lelkesedés csak lassú emelkedést A BÜLLESBACH-féle porcellán üzlet a Takarék-palota Bessenyei-téri részébe lett áthelyezve, helyszűke miatt a raktáron levő és újonnan érkezett szép áruk mélyen leszállított olcsó áron lesznek árusítva. 1066-? Jelszó: Olcsó boltbér, olcsó árak! Műtrágyáit. A közelgő tavaszi munkálatokhoz fj iátok a leg jutányosabb áron, aratás utáni fizetés mellett szuperfoszfát, kálisót és mindennemí más mitrágyát. A termelés fokozasara éi a szőlők feijavitasára nélkülözhetetlen mésznitrogént a lónerék, lueernfsok <* elmaradt kalasaoaokra fejtragyáaak a , Nitrogén" R.-T. diasóaasntmáitoni gyárából. HOFFERBERTALAN Iroda: Bessenyei-tér 15. — Telefon: 424. — Állandó raktár! Nyiri homokon átiskolázott 2 éves akáccsemete I osztályú ezre 24 pengő, fi. osztályú ezre 20 pengő. 1 éves magról vetett I. oszt., legalább 100 cm. magas akáccsemete ezre 18 pengő. U^yfnabból II. oszt., legalább 60 cm. magas ezre 16 pengő. Sorfának: jegenyenyárfa es szomorúfűz 250 cm. magasságtól darabonként (bármelv menynyíségben) 50 fillértől 1 pengőig. Gleditsia csemete diszbokrok és nyulszapnkamag jutányos áron kapható a 30 éve alapitolt -FÉLE kótajl és kemecsel faiskolában KEMECSÉN (Szabolcsmegye ) Kérjen árjegyzéket. S85-10 ! mutatott. , A íassu haladás nem voh inyére a hatalom birtokosainak, előttük egészen más lebegett, ami meghozhatta az emberek egyenlővé téterének megvalósítását: az állami kény szernevelés. Egyszer vendégem érkezett egy Moszkvától délre fekvő városból és elmondotta, hogy ott a kommunisták meg akarták kísérelni nevelési ideáljaik megvalósítását. Három hónapos korában minden csecse

mőt elvettek a szülőktől és állami böfr csődékbe vitték. A szülőkkel sohasem közölték, hogy hova lettek a gyermeke^ s a gyermekek sohasem tudhatták meg, hogy kik voftak a szüieik ?! Igy akarták őket sablonemberekké, egyéniségüket vesztett bábukká nevelni. De a kísérletet abba kellett hagyniok, mert • maguk a >;proleta

r3ny$(« lázadtak tej e rendszer ellen. Az emberi voltukból kivetkőzött szovjetdiktátoroknak rá kellett eszméiniök, hogy az anyai szerefet erő sebbnek bizonyult. Itt-ott előfordul, hogy a tömegesen lemészárolt polgárok gyermekeit bekényszeritik az állami intézetekbe, de egv mindenkire kiterjedő kényszer alkalmazásáról le kellett mondaniok. — Egyébként a viszonyok maguk karjaik közé űzték a gyermekeket, rí tt a szerző a kommunista »gazdálkodás« következményeit .ismerte t: áitafános elszegényedés, vidékenként ínség, élelmiszereknek jegy ellenében való kiosztása stb. Természetes, hogy a szülők inkább elküldték gyermekeiket a^ kommunista »óvodák«-ba és egyéb intézeteikbe, csakhogy azok" ne éhezzenek.) Akkoriban (a szovjet-regime e»ső éveiben) K

eletoroszország egy hagy városában voltam tanár egy fiu-gimnáziumban. A »dicsőséges« kommunista forradalom valamilyen ünnepe következett. A város tanárai és tanítói be vofiunk idézve a tanügyi népbiztosságra, hogy ott egy kommunista nő efnöklés" mellett megtanácskozzuk az előkészületeket. Az »efvtársnő« javaslata az volt, hogy az összes iskolák és gyer mek-otthonok növendékeit össze kell gyűjteni a legnagyobb színházba, ahoi vafamifyen íbrradaími darabot adnának elő és ünnepi beszédet tartanának a forradalomról, azután egy arra alkalmas nagy helyt sígben enni kajmán

3* megre lelő beszid kíséretében. Néhány tanár és tanító megemlítette, hogy több iskolában igen súlyos vörheny- és diftéria járvány uralkodik, ami annái is inkább veszélyes volt, mert semmiféle gyógyszer nem volt a városban a baj leküzdéséíe. Ezeket az aggodalmakat mindnyájan magunkévá tettük, hivatkozva arra, hogy a gyermekeket a fertőzés veszedelmének tesszük ki s azt javasoltuk, hogy minden iskola maga tartson kis házi ünnepélyt. Az »elvtársnőt« már az első ellenvetéseknél elöntötte a méreg s aztán nem tudva magát türtőztetni, kitört: »Ujra kisült, hogy milyen éretlen még mindig a tanítóság a kommunizmus áldásaira. Csak arról beszélnek itt összevissza, hogy néhány gyermek kárt vallhat a közös ünneplésből. "Hát ha a gyermekek százainak kellene