Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-26 / 47. szám

jsrtríwriDiiL 1921. február 2 6.. is kipusztulni, mi kár lenne belőle? Akik megmaradnának, legalább megismernék a kommunista forradalom dicsőséges szellemét!« És et rendelte a közös ünneplést, mintha semmi veszedelem se lett volna. Ks ez az asszony maga is anya volt Mintha csak vaiami démon szállta volna meg őket. Csak egyetlen céljuk van — a párturalom biztosítása. Az iskola-ügyet is a párt szellemében reformálták, vagy helyesebben: tették tönkre. Én a legközvetlenebb közelségből ismertem meg a viszonyokat, állásomban megbecsült voltam ugy a kommunista iskolai hatóságok, mint a tanulók előtt, ugy, hogy minden személyes keserűség nélkül gondolhatok viszsza tanári működésemre és nyugodtan és tárgyilagosan tudom megítélni a helyzetet. Az uj iskolai rendszabályokba! csalt a legfontosabb rkat sora !om fel : 1. A fegyefem fenntartása nem a tanárok, hanem a tanulók dolga. 2- A tanároknak nincs joguk arra, hogy a tanulóknak valamit megtiltsanak, vagy, hogy őket megbüntessék. 3- A tanulók szorgalmára, ambíciójára nem szabad befolyást gya• korolni, ezért bizonyítványt adni, vagy véleményt nyilvánítani nem: szabad. 4. A7- órák látogatása nem köte lező. ' [ < 5. Tanulni valót nem szabad feladni, a tanárok csak előadók. Hogy azután ezt az iskolát a »munka iskolájáénak nevezték ei, az természetes, hiszen megfigyeltem az életben, hogy mindig arról beszélnek az e

mberek legtöbbet és és a leghangosabban, aminek leginkább hijjávai fannak. A háború alatt például mindnyájan a kenyérről beszéltünk Szovjetoro»z Drszágban. ahol alig dolgozott valaki, minden harmadik szó a »munka« volt, az iskolát pedig, — amelyikben s

em mit sem tanultak, természetesen a »munka iskolájáénak nevezték el. Ebben a hires intézményben, amelyben nekem is tanjtanom keilett, "szolgálatba lépésem előtt "kevéssel a következő esemény történt : A negyedik osztály növendíkei egy szíp napon baltákkal és késekkei felszerelten jefenteK meg, a tanárt kidobták, at osztály egész berendezését, padjait, asztalokat, szekrényeket összetörték és a kályhában efégették. A^ igazgató, aki az uj iskolai törvények miatt tehetetlen volt, elment az iskolaügyi biztoshoz, aki természetesen kommunista volt és elpanaszolta előtte a tanulók minősíthetetlen viselkedését. Az »elvtárs« nevetett egyet, az ifjúság »jólsikerült tréfáj-ján s az igazgatónak á kérdésére, hogy mitevő legyen, csak ennyit válaszolt: »Gsináltasson uj berendezésí«. »És mit tegyek, ha azt is összetörik« kérdezte az igazgató. »Akkor újra csináltasson uj felszerelést« vólt a válasz, »amig csak a fickók rá nem unnak a játékra«. Mit volt mit fenni, az igazgató az »eivtárs« salamoni bölcsessége szerint-cselekedett- Természetesen ilyen köriilrrjények között szó sem lehetett valóban komoly tanításról. — Mint iskola-felügyelő hamarogy< san megválasztatfam e »tjsztségr; — nagyon sokszor találtam a tanárokat a tanári szobákban, mert többé-kevésbé mindnyájuknak menekülés szerü

en kellett elhagyni osztályaikat. Lassanként aztán sikerült a fékteienkedésnek véget vetni. 'A "nagyobb diákok segítségévei - akik megértették, hogy fegyelem nélkül semmire sem mehetnek diák-tanácsot szerveznünk, amely minden szerdán és szombaton ülést tartott % a rendettenkedőket és renitenskedőket érzékeny büntetéssel sújtotta. Még rosszabb következményei voi tak annak, hogy a tanítási ó.rák látogatása nem volt kötelezőA fiuk tetszés szerint jártak órák

ra, vagy maradtak — Az első órán pl", ha jelen volt 20 fiu, már a másodikon csak 5 maradt, a többi szétszéledt az utcákon s a negyediken amelyik esetleg érdekelte'öket — már ,30-an voltak. Kerülő uton itt ís sikerült legalább is a felsőbb osztályokban — rendet teremtenem. Oroszországban ugyanis akkor általános munkakötelezettség volt a férfiakra nézve 16—60, a nőkre nézve 18—40 évig. A 16 éven felüli fiuk, akik iskolába jártak, a rendelet Szerint az iskolában tettek eleget kötelezettségüknek. Kijelentettem tehát a fiuknak, hogy mindazoElső MagyarGazdasáoiGépqyárr.t. Budapest ¥1, Vacl-át 19 ujszerketetO cséplőgépei Peffjobbafe, mert asélkereteeek mert eredeti svéd ketlő*soru, •nbeálló. galyós ««apágyakkal birrak mert tisatitcfelületeik rendkivlii aagyra méretezettek bhI legtökéletesebb ssópléai eredményt MK>l*áltatjak raert köanya súlyúknál Jogra bármely traktorhoz alkalmazhatók. Kertiek képviselet: Marton és Társa, Nyíregyháza. 1307—3 Sertéspestis Dupla (kettős) Pestis és Orbánc ellen Lépfene Baromfikolera Mirigykór és egyéb Szérumok állandóan beszerezhetők: br. Szopkó bezső gyógyszertárában 427.'^záin. Nyiregyházán, \?ay Adám-u. 3 T. Szakácsi Dániel temetkezési lutév.ete Kossuth-tér 10 (A rúm.kath. temploMi mellet.) 8P.TELEF0M: 982-85. j Gyászesetek alkalmával elvállalja teljes temetések rendezését elismert olcsó árban. Tájékoztató í-rak : A. osztály 8. osztálv C. osztály D. o. érckoporsóval 50 P. 80 P. 150 P. 270 P. toüárm tartok nnáMMai arsiályotektt, suafetikit ét drkoszoriktt. kat, akik nem látogatják rendszeresen az órákat, kötelességszerűen be fogom jelenteni a munkaügyi biztosságnak. Amikor néhányan a figyelmeztetés ellenére is csak vendégként jeient

ek meg az óraközökben, beváltottam igérete

mef. Másnap korán reggei <a ígyafkbóJ ugratlak ki őket és elvitték fát vágni az erdőbe Néhány heti faavágás után az ián megjuhászodtak és rendre szoktak. Az különösen rosszul esett á tanulóknak, hogy nem kaphattak bizonyítványt. Egyszer, amikor a »főeivtárs« az iskolában volt, elpanaszolták ezt neki azzal az indokolással, hogy egyetemre szeretnének menni. De a népbiztos elvtárs kérlelhetetlen maradt. »A szabad kommunista Oroszországban minden munkás, általában mindenki aki érettnek tartja magát, sza bidon mehet az egyetemre; »a bizonyítvány ostoba polgári találmányai — mondta. Erre egy különösen szemtelen negyedikes feláll és felveti á kérdést : »Eívtárs, ha én érettnek érzem magam, én is mehetek az egyetemre ?« A helyzet fatális volt az elvtársra nézve, de befe kellett harapnia a savanyu almába és válaszofnia; »Há érettnek érzed magad, kedves ifjú ei

vfárs, semmi sem áfl utadban«. A negyedikes felugrott, ünnepélyesen meghajtotta magát a társai előtt s a következő pillanatban, ezekkel a szavakkal: »F.lvtársak, megyek az egyetemre«, már kint is voit az ajtón. — Természetesén a vallástanitásról szó sem lehetett. Még kiejtem sem volt szabad e szavakat: Isten, vallás s jaj voft annak a tanárnak, vagy tanítónak, aki elfeledkezett a tilalomról; azt rögtön elbocsátották fcs a cseka elé állították. Mert minden osztályban, még a|I;gaJsókb;<n is fizetett spkliket tartott a csc3t

a a tanul SS közül, akik mindent tudomására hozta és a tanítók és tanulók maga tartásáról naplót vezettek. — Tessék elgondolni, hogy hatott ez a gyermek-leiekre! Mikor a legaljasabb denunciácjó eszköze lett és pénzt kapott azért, ha másokat romlásba dönt. Azt "hiszem, mindenki előtt világos az elmondottakból, 'hogy ez az iskola nem azt tűzte maga efé céi gyanánt, hogy növendékeit áz ismeretekben gazdagítsa, hanem, hogy. minden tekintélyt leromboljon előttük, hogy a tisztelet'érzését kiöffe s a polgári körökbői "szármázó ifjakat vagy kommunistákká tegye, vagy olyanokká nevelje, akikből hiányzik minden képesség a fele

mei kedésre. Hogy az istentagadás mit jelentett a tanításban, hadd illusztrálhassam néhány példával. Egy kis harmadikos hazamegy az óráról külön óra van az afheísmus számára s 'azt kérdi az édes anyjától: »Anyám, hiszel te még Istenben ?« »Igen«, hangzik a válasz. »Hát láttad már őt ?... Ugyan anyám, hogy hihetsz ilyen ostobaságban. — Mindjárt bebizonyítom neked, hogy nincs Isten. Ugye, ha szidnálak téged, nyakon ütriéi jóT ?« »Persze«, válaszol az anya. »No hát most összeszidom az" Istent (reprodukálhatatlan kifejezések következnek.) Hát ő miért nem vág nyakon ? Látod, hogy nincsen !« Vagy: a tani tó bemegy az osztályba s így- szól: Mindnyájan imádkozhattok most az egyszer. Már re-