Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-20 / 16. szám

J /VÍHVIDÉK. 1W8. január 20. az az asszony, Ifiről foeftv&Ineli;? Rövid hirek. — A budapesti gyárak kéményeiből évente 4000 tonna szénpernye lepi Pl a fővárost. — Maróczy Bélát Csabán sem tudták legyőzni. , — Vilmos császár elakarja hagyni Hollandiát. — Miskolcon .tavasszal kezdi meg működését a venerius és urologikus intézet. — Bostonban .megbüntetik azt, aki borravalót ad. — HuszezereszíSndő; .mammuth borjut talállak a nagyszombati téglagyár diluvális agyagrétegében. — ötszáz ház épült az elmull évben Békéscsabán. — Amerikában rádióval szereliK fel a kilométer hosszúságú tehervonatokat, hogy a mozdonyvezető éa az utolsó kocsi fékezője egymásai biztosan érintkezhessen. — A nyugatafrikai Sierra Leone gyarmaton platinamezőket fedezte* fel. — Nagycenk község nyolcvanezer pengő költséggel kulturházat épített. , — A nemzetközi repülőszövetség főbizottsága Lindberghnek ítélte a nemzetközi Cifford-Harmond dijat. — A Ganz-Danubius és a Ganz Villamossági Gépgyárak megkapták Spanyolország legnagyobb helyiérdekű vasuíját. — A földművelésügyi minisztérium állategészségügyi intézetet létesít az oltóanyagok és szérumok ellenőrzésére. — A.Kecskemétre tervezett kábeierősjtő állomást Kiskunfélegyházán állítják fel. — Sopron és a Fertőmellék között személyszállító postaautóbuszok fognak közlekedni. — Az udvarhely vármegyei Erdőfülét kivégzéssel fenyegeti a kiütéses tífusz; a pusztító járvány már ősz óta dühöng a székely községben, de az oláh hatóságok semmi intézkedést nem tesznek a járvány megszüntetésére, igy azóta naponta átlag 2—3 ember esik áldozatul a szörnyű betegségnek. — Murakereszturt Somogyi Kálmán vámőr, a laktanyában szolgálati fegyverével agyonlőtte magát. — Az erdélyi oláhok autonómiát követelnek, ha a kormány betiltja a gyulafehérvári kongresszust. — A magyar—osztrák vegyes bizottság befejezte a vizsgálatot a szentgotthárdi incidens ügyében. — Cyrii bolgár herceg, akt 1918. évben kénytelen volt elhagyni az országot, visszaérkezett Szófiába. — Masaryk emlékkövet állíttatott Kiss Ferenc magyar közvitéz-' nek, aki élete feláldozásával megakadályozta Lecián rabló szökését. — Békéscsabán Emperi Gyula dr. ügyvéd, vármegyei tb- főügyész főbelőtte magát. — Oláhországban Pomesti mellett egy vonat elgázolt egy autóbuszt; négyen meghaltak, négyen pedig súlyosan megsebesültek. — Csorváson Berki Péter kovács ötesztendős fiacskája kíváncsiságból megivott két deci pálinkát, a szerencsétlen gyermeket az alkohol megölte. — Az Egyesült Államokban a mult év első tiz hónapjában több mint egymillió autóbaleset történt, Ne^-yorkban magában 047 ember esett az autók áldozatául, akik közül 358 tizenihat éven aluli volt. — A jegyforgalom tizenhat millióval apadt I

MM

MM

WW A skarlátbetűs asszony! — Budapesten az Andrássy-uton tizenkét másfél méter széles és három méter hosszú járdaszigetet csinálnak. — A Nemzeti Bank nyereségébői 1.5 millió pengő állami adósságot törlesztenek. — A Szent Benedek-rend díszes albumot ad a hercegprímásnak. — Pápán Czuppon Károly gimnáziumi tanulót elgázolta az autóbusz, a .szerencsétlen fiu olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy felépüléséhez kevés a remény. Tizenhat árajánlat érkezett a nyíregyházi államépitészeti hivatalhoz a városban építendő három állami nt munkálataira. (A «Nyirvidék» tudósítójától). 1 Megírta a Nyirvidék, hogy a kereskedelmi miniszter Nyíregyházán három 10—10 méter széles kőutat épit a városban. Az egyiket a Rákóczi-, a máikat a Vay Ádámés a harmadikat a Debneacem-utcán. A Rákóczi- és a Debreceniutcakat egész szélességben kis kőkockákkal fogják beburkolni, mig a Vay Ádám-utca Scheeth-ftszfa ittál burkolt műutat kap. A három ut j. megépítésére kurt versenytárgya- f lásra a nyíregyházi államépiétszeii hivatalhoz hat árajánlat erkezet*. Az ajánlatok között kettő nyíregyházi vállalkozók ajánlata. Az egyik Kovách Dezső mérnöké, aki a Bitumen Utépjjtő R.-T.-gai együtt adott be ajánlatot, amely a Hubertus kőbánya ajánlata. Az ajánlatokat az államépitészeti hivatalban történendő átszámítás után felterjesztik döntés céljából a kereskedelmi miniszterhez. Az erdélyi román rendőrség már az ablakokban sem bízik. vüek voltak, az 'enyhe (napsütésben', ugymegduzzasztofta őket a'rakoncátlan pajkosság, hogy eltakarták a piros-sárga-kék, szász színeket, a melyek testvéri egyetértésben éltek vele 25 éven át. Ugy eltakarták, hogy csak ők vették észre. Hát ez bizony nem vo't szép tőlük. Különben a három üvegtábla, ezen a szokatlan magaviseletéért elnyerte méltó büntetését. Vagy, hogy szebben fejezzem ki magam, utóiérte őket a költői igazságszolgáltatás. A napokban a ház tulajdonosa, az özvegy asztaiosné idézést kapott a rendőrségre. Gyanutianul, de azért bizonyos izgalommal állt meg a rendőrtiszt ur előtt és a gondolatbeli bűnei után kutatott. Mert hát sohasem lehet tudni semmit. A rendőrtiszt ur néhány szóval vázolta a .megváltozott viszonyokat és azután .kifejtette, hogy ha a viszonyok és emberek megváltoztak, illő, hogy az ablakok is azt tegyék. Vagyjs, más szóval, ha az özvegy a kapudisz piros-fehér-zöld táblácskáit azonnal be nem festeti, tízezer lej bírsággal fogja sújtani. A meglepett asszony olyasformát hebegett, hogy .hát leérem az már 25 éve .hogy igy van és mikor a megboldogult uram építette, hát beletette nemcsak a szász, hanem a román nemzet színeit is, mert mi mindég tiszteltünk mindenkit kérem, és hogy hát a magyarok sohasem haragudtak azokra az ártatlan üvegekre, amelyek piros, sárga, kék színeket viseltek a kapunk fölött, eszükbe sem jutott ez kérem.- . és az özvegy ta'án tovább is mentegetőzött volna, de egy intés és ei volt" bocsájtva. fia amikor a kapu elé ért, szomorúan megcsóválta a fejét. A piros, fehér és zöld üvegek ismét szinte bűnbánóan összezsugorodtak és fakó, bánatos, öregedő szemük mintha könnyes .lett volna. És még aznap vastag barna festékkei mázoltatta be őket az özvegy. És most a piros, sárga, kék és piros, kék szinek között vakon és sötéten világit a három festett táblácska, mert hát helytelenül dicsértem meg őket a történet elején. Bizony, nem, A «Brassói Lapok» c. újságban olvassuk az alábbi tanulságos cikket : Volt egyszer egy ablak, ne

m amolyan közönséges ablak volt, amilyen ezerszámra akad egy városban. Nem kellett függönyt vonni elé, mert ez az. ablak csák dekórum volt. Brassó egyik utcájában vo't ez a kapu, amelyet a házzal együtt ezelőtt 25 évvel épiteft a tulajdonos, egy magyar asztalos-mester. £s hogy minél szebb legyen a ház, a kapu fölé színes üvegtáblácskákat helyezett e[. Akkoriban, még a kétszínű embereknek sem szúrt szemet a sokszínű üvegablak, amely ott a kapu fölött kék, piros és pirossárga-kék, ma meg piros-fehér-zöld szemeivei barátságosan és békésen szimbolizált egy barátságos és békés várost. No,"meg az úgynevezett erdélyi lelket. Mondom, a 25 év alatt senki sem törődött a szines ablakkal, ott fent a kapu fölött, ameiy büszkén viselte a román, a szász és a magyar színeket egymás mellett csöndes harmóniában. De aztán jött a háború, amely gyökeresen megrázta a világot és megrontotta nemcsak az emberek, hanem az ablakok erkölcsét is. És a szines üvegablak, amely olyan szépen bevált a régi jó. időkben, most egyszerre kivált a többi közül, hihetetlen méretekben nőni .kezdett. Először olyan nagyra, mint egy város, aztán egy országnyira és végül már az egész világot jelentette. Az ablak egyik része provokálni kezdett. Ezt azonban csak a rendőrtiszt ur érezte igy. A jámbor kisebbségiek bizonyára észre sem vették a téli ,nap sugaraiban duhajtáncot járó piros-fehér-zöld üvegtáblácskákat, a sok színnel mintázott kapudisz között. Azonban az úgynevezett többség, — mivel több szem többet .lát, — észrevette ezt a csalafintaságot, lám, lám, gondolta a ílöbbsjég, ez a ravasz kisebbség hogyan akar kijátszani bennünket. Nemzeti színeit beágyazza a kapujába, hogy ahányszor kimegy, vagy bejön, mindég láthassa. És mert a piros-fehér-zöld táblácskák akkornap a rendesnél .is jobbkedCsak a valódi bl

c biztosítják a jó hatást. Ügyeljünk az itt ábrázolt eredeti csomagolásra, mely utánzásoktól és hamisitványoktóktól megóv! volt ez egy komoly ablak, a kapu fölé is csak azért kapaszkodott, hogy még jobban hivalkodhasson, kíváncsi volt, mint a többi ablak. Sőt, sokkal fecsegőbb, indiszkrétebb, mert gazdájáról olyant is elmondott, amire az nem is gondolt. Szomorú, nagyon szomorú, hogy igy megváltozott a vjlág. Hiszen ma már az ablakokban sem lehet bízni' Országos lovasnapokat rendeznek Debrecenben. <A «Nyirvídék» tudósítójától). A Tiszántúli Mezőgazdaságii; Kamara a lótenyésztés helyes irányban fejlesztése és jövedelmezőségének emelése érdekében, másrészt a hagyományos magyar lószeretet újraélesztése céljából e

z év juüus havában három napon át és pedig 2—4. napjain országos lovagnapokat rendez Debrecenben. A lovastnapok keretében országos lótenyésztési szakkiállítás ís lesz, melyet összekötnek egy a. Hortobágyra tervezett tanuimánvi kiállítással. Ugyanezen időpontra a Kamara minden vidékérői Debrecen célponttal lovas, illetőleg szekérturauíaVa rendeznek, melyen akár egyes községek mint megyebei alcsoportok, akár pedig együttesen, mint egy megye , csoportjai vehetnek részt a lovasok és szekeresek. A lovasturauton, illetőleg szekérturautakon részt venni szándékozók 1928. évi február 15-ig jelentkezhetnek illetékes közs. elöljáróiknál, mely alkalommal 8 P jelentkezési és nevezési dij fizetendő be. A Kamara a lovaspiapokat s kiilönösien a turautakat azért kívánja megrendezni, hogy maguk a versenyzők is meggyőződést szerezzenek lovaik munkabírásáról s igy jobb lovak nevelésére is törekedjenek. Különösen fontosnak tartja a Kamara nemzetgazdasági szempontból ennek az akciónak kiterjesztésé^ amikor azt látja, hogy Európa szerte milyen nagy az érdeklődés a ;lió iránt s kell, hogy a magyar nemzet, mely lovasnemzet volt' mindenkor, ezt a külTOldrö-i | felénk irányuló figyelmet e nemj zetgazdasági ág fokozottabb mive— j lésével honorálja, i