Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-10 / 280. szám

Üyiregjháza, 182?, december 10 • Szombat XX VIII. éTfoJyam. 280 sxára. SzentLászlótégy csodát! A nagy királyt a nagyváradi székesegyház kriptájában temették el. Ott nyugodtak szent hamvai. Szelleme bizonnyal most is ott őr­ködik kedves városa felett... Ah, milyen virrasztás lehet az! Nagyvárad az oláhok kezén ! K assa ( a Rákóczi városa a csehek­tótok kezén! Kolozsvár, a Hollós Mátyás városa megint az oláhok kezén! Zára, Spalato, a Kálmán király városai a szerbek kezén ! ! Magyarok Istene ! nagy a te tü­relmed ! Mi szegény árva magyarok, de mélyre sülyedtünk ! ! Már nem is tudjuk talán, csak olykor riadozunk ! Olykor, mint \ mostan is, amikor ide hallatszik a rabságba jutott magyarok vész­kiáltása. Nagyváradon, a Sze nt László városában duhajkodik az oláh és véresre veri, agyonszurkálja szidalommal illeti a védtelen ma­gyart. Durva állatiasságában neki­esik a jogaiból, polgári biz­tonságából kivetkőztetem magyar lakosságnak és üti agyba_főbe, ká­romolja, szidalmazza, hogy nehéz hallgatni a földnek és keserves elvi­selni az érező szívnek ! Diákok, a kultura nevében összesereglett diá­kok rendezik a véres dáridót és zsidó-kérdés ürügyén, meg Rother­mere-kérdés ürügyén rátámadnak az oláh kénynek.kedvnek kiszolgál­tatott magyarságra, beverik abla­kait, éktelen orditozásokkal lebecs­telenitik utcáikat, megverik a kö­zülök nyíltan mutatkozókat, leszur­kálják az ellenszegülőket és akad néhány vitéz, aki neki-induí a bi­harkeresztesi határnak, hogy ott tüntetést rendezzen a Csonka-or­szág ellen... Persze a nagy vitézség csak addig tartott, amig a határszél felől lengedező szellő észre nem téritette őket, hogy ott a határon Horthy-bakák állnak.... A vér eláll az ereimben, mikor ezeket a piszokságokat leirom­Tele van a világ a folytonos árul­kodással, legutóbb az osztrák parlamentben hangzott el, hogy a magyarok állandóan veszélyezte­tik a békét és állandó háborus­veszedelmet jelentenek Közép­Európára | i Hát mondja meg valaki, akiben még van egy szemernyi becsület­érzés, — mondja meg : hát csoda lenne!? Hát lehet ezt tűrni? Le­het ezt tovább birni! ! ? ? Mi va­gyunk a kifosztottak, mi vagyunk a megcsonkítottak, a kiraboltak... és ráadásul nekünk kell időről-időre elviselnünk ezeket a folytonos meg­alázásokat és sérelmeket is ! ! ! Ha megfordítva lenne, ha a mi ott lakó rab-testvéreink rendeznének olykor lázadásokat, tüntetéseket, verekedé­seket az ottani betolakodó oláh­hivatalnokokkaf, beszivárgó oláh polgárokkal szemben, hát még csak meg lehetne magyarázni. Min­denki megértené, hogy lázadoznak, elégedetlenkednek... De igy, meg­fordítva ..., hogy ráadássut még jobban megkeserítsék nekik a rab­kenyeret ... Ezt igazán nem lehet érteni, de értse meg az egész világ... nem lehet tovább tűrni se ! ! ! Tudja meg az egész világ; hogy igy csakugyan égő kelevény va­gyunk Európa testében! Folytonos ési állandó tűzfészek vagyunk a világbékének csúfolt statusquo ke­belében, hogy háborús veszedelem vagyunk egész mivoltunkban, min­den gondolatunkban, minden elszá­násunkban és őrült szenvedély lo­bog bennünk a revansért, a jóvá­tételért, az igazságért, amig az igaz Ságtalanságot meg nem bosszuljuk, a ráadásul osztogatott- sértéseket meg nem toroljuk! Nagyváradot nem felejtjük! Szent falai közé temetkezett nagy Kirá­lyunk szelleméhez, Szent Lászlóhoz esedezünk: Szent László tégy csu­dát! Te ki életed magasztos eré­nyeivel méltóvá tetted magadat ar­ra, hogy szentté avassanak, aki kegyességeddel, lovagiasságoddal érdemessé tetted magad arra, hogy az Egyház legérdemesebb védelme­zői közé sorozzanak... soha nem évülő érdemeidre hivatkozunk és könyörgünk Hozzád: Tégy csudát és állj elárvult nemzeted élére! I Vond ki hüvelyéből hatalmas vi­tézi kardodat, amelyet annak ide­jén a pogány ellen forgattál Krisz­tusod szolgálátára és {Szenteld azt fei újra elárvult nemzeted szolgá­latára! a ránktörő iuj pogány leve­résére, kiverésére! i Küldd dicső szellemedet a mi ve" zéreínkbe! Hassa át azokat a régi magyar virtu9, a régi magyar be­csületérzés! Hogy azt a szégyent' amit aljas oláh-hordák a te szem városodra hoztak, megtorolhassuk, lemoshassuk és szent egyházad fa­lait újból felmagasztalhassuk! Sasi Szabó László­Egész Kolozsvárt kirabolták a román diákok. A vonatok utasait kifosztották, összeverték, majd kidobálták őket a vonatból, á katonaság néma szemlélője volt a vandalizmusnak. — Kincses Kolozsvár valóságos csatafér képét mutatja. nyek előre meghatározott rend sze­rint történtek s egy titkos hatalom állott a diákok háta mögött, amely pénzzet is bőven ellátta Keleteuró­pa ifjú hordáját. bert sem tartóztattak le. Este fél 10 óra volt, amikor a diákok fef­szálltak a vonatra s tovább utaz­tak. — Megállapítást nyert már eddig is az, hogy az összes büncselekmé­Az olasz sajtó i egvető hangon ír a román diákok véres zavargásáról. A diákok szabadjeggyel utaztak, sehol sem fizettek élelmi­szerekért es szállásukért, s a áklyásmenethez szükséges 6000 gyertyái is lopták. a magyar kultura ősrégi városában erkölcstelen céllal rendeztek za­vargásokat. A »Corierra della Sera« ismerteti a magyar parlamentben elhangzott tiltakozó beszédeket. A »Tribuna« hozzáfűzi tudósításához, hogy ér­tesülése szerint a tüntetők Márama­rosban is hasonló botrányokra ké­szülék. Hasonló értelemben írnak a csütörtöki lapok is. A római Messageró első oldalán nagy cikk­ben foglalkozik a botrányos esemé­nyekkel. Megállapítja, hogy Nagy­várad a magyar civilizáció ősrégi városa, melynek legnagyobbrészt magyar lakossága a legteljesebb el­nyomásnak van kitéve. A magvar irredentának ebbe a régi fészkébe antiszemita tüntetés céljából érke­zett 6000 román diák célja az volt, hogy a gothermere akció ellen de­monstráljanak. Útjuk során sehoi nem fizettek és a pincéreket azzal utasították el, hogy menjenek Rothermeréhez panaszkodni. A nagyváradi Park Hotef tulajdonosá­tól 150 szobát rekviráltak el és fizetés helyett ugy megverték, hogy belehalt sérülésébe. A »Messageró« a Park Hotel tulajdonosán kivüi még három magyar ember nevét emliti meg, akiket a román diákok Folytatása az 5. oldalon. Egyes szám ára IS fillér. Kolozsvárról jelentik. A Nagy­váradról elu'azó oláh diákok már a vasúti állomáson megkezdték la botránysorozatok folytatását. A vo­nat összes utasait igazoltatták, akik nem voltak románok, azokat ösz­szeverték, kifosztották, podgyá­szaikat elszedték, majd kidobálták őket a vonatból. így érkeztek Bán­fihunyadra. Bánfihunyadon az 'üz­leteket kirabolták, az utcán járó­kelőket összeverték, majd &z állo­máson megállították a bukaresti express vonatot. Az utasokat itt is összeverték, mindenkübői kifősz tották, majd ráadásul az express­vonat valamennyi ablakát beverték s berendezését tönkretették. A rettenetes pusztítás híre jókor megelőzte a diákok Kolozsvárra, ér­kezését, ahol a legnagyobb rette­géssel várták azt a pillanatot, ami­kor ők is a nagyváradiak sorsára jutnak. Éppen ezért az üzleteket mind bezárták. A rollókat lehúzták, a kirakaiban levő árukat beszed­ték s OjZ utca teljesen elnéptelene­dett. Kolozsvár mégsem kerülhette el végzetét. A vad indulatoktól fű­tött mintegy 2500 oláh diák és 700 főnyi leányhorda nekiesett a lezári redőnyöknek, valamennyi üzle e* összerombolták, amely fölött ma­gyar, szász, vagy zsidó tulajdonos neve állott. A fiuk az utcán járóka" verték véresre, a diáklányok pedig az üzle;eket fosztogatok nagy elő­szeretettel. Ezután bevonulta;k a zsidó templomba, amelyet a szó szoros éneimében véve lerombol­tak. Teljes két órán át tartott a2 ítélet ideje Kolozsvár felett s a fosztogató diákok munkáját telje­sen tétlenül szemlélte a csendőr­ség és a katonaság. Este 7 órakoi végre rászánták magukat a katonái is arra., hogy figyelmesen eltávolít­sák a diákokat Kolozsvárról, ame­lyet valóságos csatatérré változtat­tak át. Azonban egyetlen egy em­Róma. Az olasz sajtó foglalkozik a nagyváradi események ismerteté­sével. A déli lapok közül az »Ii Tevere« megállapítja, hogy a ro­mán félhivatalos ügynökségnek cá­folata és megnyugvásra törekvő je­lentése nem fedi a valóságot. Nem igaz, hogy a véres zavargásokat kommunisták rendezték, hanem Cuza román professzor román diákjai voltak azok, akik ingyen utaztak a regátból Erdélybe, és már a határon botrányokat provokáltak. A továbbiakban ismerteti a lap Pa­kots József képviselő beszédét és megerősítette azt a felfogást, hogy a véres eseményeknek nem annyira antiszemita, mint inkább magyar­ellenes jeliege volt. Az esti lapok .így a Giornale D' Italia, a Tribuna, és a Lavoro d' Italia kiemelik, hogy a régi királyságból szabadje­gyekkel Erdélybe csőditott diákok mindenütt botrányokat okoztak, hogy a szín-magyar lakosságot megfélemlítsék. A tüntetők sehol sem fizettek élelmezésükért és szál­lásukért és • a Qíornale d' Italia' szerint a fáklyásmenethez szüksé­ges 6000 gyertyát is lopták. A milánói Popoló d' Italia szerint a románok hiába akarják az ese­ményeket egy egyszerű utcai bot­ránnyá kicsinyíteni, tény az, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents