Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-25 / 293. szám

­- •­5»27. december 25 23 a közönség. Bemegyünk öltözőjébe. Beszélni kezd. Szemébői dacosan tükröződik a jövőbe vetett hit. — Gratulálok a nagy sikerhez. Le­mondóan int: — Mersz-e Mary ? Mit mondjak róla ? Revü... a szerepek elsik­kadnak; a látványosság és a tánc minden színészi munkát feledtet a közönséggel. Nincs egyén, csak összesség van. Ez kell a publikum­nak. Egy azonban biztos : a siker. A 100 előadás biztositva van. Szinte rezignáltán, szomorúan beszél. Mintha a jazz-bandos kul­tura é^ a dekadens tömegizlés te­metőjében volnánk és Don Quijote harcát vivná az eszmék és gondola­tok fegyverével. De felcsillan a szeme, mikor a legközelebbi szerepe után érdeklődöm. — Végre egy megfelelő szerep — válaszol. A Thearózsa főszerepét bizták reám. Martos és Szirmay (Alexandra szerzői) uj operettjét tűzte ki próbára a Király Színház igazgatósaga. Nem a régi vágású, szirupos, busédeskés kijárt utak vándora ez a darab, hanem komoly értékeken felépült, ragyogó zene és pompás szöveg. Már előre örülök, hogy kiállhatom az értékeim igazi tüzpróbáját és megmutathatom a főhős emberi alakjának művészi el­képzelését. Mi előre látjuk a biztos sikert. Hiszen nem feledtük el még őt a Rip van Winkle, Hajdúk hadnagya főszerepeiben, még élénken él em­lékezetünkben a Hamburgi meny­asszony Choltay Bálintja, amelyben képességeinek javát nyújtotta és amelyben kinyíltak a szivek szá­mára és a közönség szeretetébe fo­gadta. Nyíregyházára terelem a szót. — Remélem, ne m felejtett el a nyiregyházi publikum, mert fájna, ha elfelejtenének. £lete m legked­vesebb napjait és estéit ott töltöt­tem. Különös fontossággal bir életemben Nyíregyháza: öt éwei ezelőtt ott kezdtem el pályámat és az idén onnan szerződtettek a fő­városba. A nyiregyházi forró esték emlékeit, a Nyirvidék kritikáit még ma is szenetettel őrzöm. Pedig nem vagyok hive a krtika-gyüj tésnek, de ezek hozzánőttek szivemhez. A színésznek nincs múltja, csak je­lene és jövője. Soha vissza, mindig előre ! Első vendégszereplésem ál­lomása Nyíregyháza lesz. Babonás hittel fogok játszani, bogy a régi emlékek varázsa eleven életre keljen újra. Az ügyelő csenget. A jazz-band muzsikája átszűrődik a folyosókra. Elbúcsúzunk egymástól. Vissza ülök a nézőtérre és a »Mersz-e Mary« utolsó felvonása után szívből tap­solok a nyíregyháziak nevében is, a nyíregyházi leányálmok hősének. HÖTORONY A TESTEM. Hótorony, hó-vár a testem, a lelkem néma hóharang ; szemeim bágyadt hószemek hóváram tornyán fénylenek. Hótestem a fagytól erős. Az ég hópihét permetez, mint liszttel szórtak, kerti fák állnak kertben mozdulatlan. A kút mélán, öntudatlan párát hord az udvar fölé. •Szivem is, mint befagyott tó, alszik a való mezején; nem álmodik örök nyárról régi, nem fejtett csodáról s kezem pihen a térdemen. Ujjaim hosszú jégcsapok, lábaim kemény kősziklák. Fülem elromlott antenna és bűvös szó nem terem a lázas, fehérült ajkamon. Tornyom harangján nincs kötél' lelkem harang ;a néma lett, elveszett minden, ami jó és minden-minden csupa hó és oly jóságosan fehér. A dér hajam is festi már, korán megfogott az idő. Bár nyár lenne, vad, mámoros s lennék gondtalan, ostoros az ifjúság érces lován. Orosz Iván. Miért nem sütnek a nyiregyházi pékek barna kenyeret? (A »Nyirvidék« munkatársától.) Lapunk egyik régebbi számában közölt cikkre, amely a barna kenyér táplálóbb voltát a fehér kenyérrel szemben kiemelte, több felszólalás érkezett szerkesztőségünkbe. Egyesek ezt érthetetlennek találták mások pedig, kik már régebb idő óta nélkülözik a barna kenyeret­örömmüknek adtak kifejezést. Ezért szükségesnek tartottuk, hogy az olvasóközönséget részletesen tájé­koztassuk e kérdésről, amery kül­földi országokban különösen Né­metországban nagy vita tárgyát ké­pezte, ahol a búzaszükségletet más országokból kénytelenek fedezni' mig a rozstermésük a szükségletet kielégíti. Hogy a barna kenyér előnyeire rámutathassunk, fontosnak tar­tottuk leközölni a különböző liszt­fajták tápanyagait o/ 0os összetéte­lükben, amely 1000 gm.-ra vonat­kozik : Ha e táblázatot összehasonlít­juk, azonnal feltűnik, hogy a rozsliszt kalória értéke több mint a durva vagy a finomabb búza­liszté, habár nem sokkal, de a sze­gényebb társadalmi osztályok élel­mezésénél, kik sokszor nem tudják a napi elegendő kalóriaszükségletün­ket se fedezni, ez a kevés is szere­pet játszik. . A rozsliszt előnyeire ezek szerint a következőkben mutathatunk rá : Nagy víztartalma miatt nem szá­rad ki gyorsan, hosszabb ideig ma­rad friss. Sótartalma a legnagyobb ami a tápláló hatáson íavüí még bizonyos fűszeres ízt is ad a ke­nyérnek, az ember nem unhatja meg, még ha hosszabb ideig fo­gyasztja sem. Nagyon nagy a cellu­lose tartalma, amit sokan a hátrá­nyára írnak. Az igaz,, hogy fehér­jékben a rozsliszt a leglényegesebb és ezek nehezebben emésztődnek: és szívódnak fel, mert a sejtekhez az emésztő nedvek az emészthetet­len cellulosefai miatt nehezen tud­nak hozzáférni, amiért is egy ré­szük változatlanul hagyja ei szerve­zetünket. Ellenben, ha meggondol­juk, hogy a bélfalaknak milyen fontos ingere a cellulose és a bél­kiürülést mifyen nagy mértékben segíti elő, könnyen " beláthatjuk, hogy a székrekedésben szenvedők­nek milyen nagy segítségére van, Liszt N > Fehérje Zsir .55 «a> 73 Cellu­lose Rozs 126 96 14 739 13 Durva buza U5 ,16 16 734 9 finom 127 ;io7 11 747 3 12,3653 10 3633 3602 hiszen az orvosok is szívesen ajánlják a rozskenyeret e hatásáért. Nagy előnye még a rozskenyér­nek, a nagy vitamin tartalma. Az ujabb vizsgálatok kiderítették, hogy amig a búzalisztnek elenyésző a vi­taminje, addig a rozsliszt bővel­kedik benne. Különösen a B. vita­mint tartalmazza bőven, de A. és C. vitamin tartalommal is bir, ha kis mennyiségekben is. A vitaminek re a szervezetnek feltétlen szüksége van. Egy régebbi számunkban ez"­a kérdést már bővebben tárgyaltuk, itt csak annyit mondhatunk, hogy a vitaminek hiánya különböző be­tegséget hoz létre. Az említett B. vitamin hiánya, amelyet a rozsliszt bőven tartalmaz a beri-berí nevü b etegséget okozza, mely általános gyengeséggel kezdő­dik és súlyos bénulások között vezet a halálos véghez. Az északi tenger egyes szigetein nagyobb mértékben pusztított ez a beteg­ség és a gyógyítás módjára egy véletlen vezetett. Egy zivataros időben egy korpát szállító hajó az egyik sziget közelében zátonyra futott. A lakosásg a korpát a ke­nyerébe sütötte és a beri-beri be­tegség eltűnt a szigetről. Dániában a háború alatt, ahol a szigorú határzár miatt a semleges­ség dacára is sokat szenvedett a lakosság, az állam elrendelte, hogy a gabonát másra, mint élelemre, i^i használni nem szabad, sőt korpá­val kevertette a liszteket. Ennek a hatása nagyon is üdvös volt, mert a vitamin hiány okozta beri­beri betegek száma nagy mérték­ben csökkent. ' A rozskenyérnek előnye még a2. olcsósága is. Jóvai olcsóbb, mint a fehér kenyér és ez a tulaj­donsága a mai nehéz viszonyokban nagyon is számba veendő. A finom buza lisztből a járulékos tápanyag — a vitamin — hiányzik, mert ez a magvak héjában foglaltatik, ami őrlésnél "kikerül, viszont a fe­hérjék jobban kihasználódnak az emeszthetetle n cellulose kicsiny tartalma miatt bennük, legjobb, ha félbarna kenyeret fogyasztunk, vagyis rozs és búzaliszt keveréké­bői készített kenyeret, ami mind a két lisztfajta előnyeit egyesíti. A pékek legnagyobb részt fehér kenyeret sütnek. Ugy ezeknek, mint a péki süteményeknek állandó használata nem célszerű. De akik szeretik, éljenek vele. Azonban gondoljanak a pékek azokra is, akik a barna kenyeret szeretik és akiknek sokszor orvosi rendelés miatt van szüksége e kenyérfajtára. Ha alkalmas hirdetésekkel a kö­zönség tudomására hozzák, hogy náluk ez is kapható, bizonyára nem csalódnak majd számításaik­ban és a barnakenyeret fogyasztók táborának kívánságai is kielégítést fognak nyerni! Egy orvos. Modern kölcsönkönyvtár az Ujságboltban Karácsony ünnepén gondoljunk Pestalozzira, kövessük példáját a gyermekek iránt való szeretetben. Karácsonyt az elhagyatottaknak ! Ilyenkor december havában, mi­kor a karácsony közeledik, az em­beri lelkek valahogy nem olyanok, mint máskor. Megérzik az embeiek' hogy ez az ünnep Jézus Krisztus születésének szent ünnepe, egyút­tal a szeretetnek is az ünnepe és a szeretet m eIegé árad szét a szivek minden kis zugában. A karácsony ünnepe az egész december hónapot, >e hó szürke köznapjait is valami titokzatos va­rázzsal vonja be, mint a fa ágait a tél ezüstös zúzmarája. Mintha job­bak, mintha megbocsátóbbak, ér­zésekkel teljesebbek lennének ilyen­kor az emberek. Sok mindenről lehet gondolkoz­ni a hosszú téli estéken, az örökké töprfengő, tévelygő emberi lélek kis hajója olyan egyedül és ta­nácstalanul hánykolódik az élet ha­talmas óceánjának hullámain. Miért vagyunk ? Honnan és merre tartunk ? Hol a oél ? Miért a sok nyomor és szenvedés, miért hangzik fel annyi feljajduló szó' mikor a magas fejlődési fokot elért kultura oly sok igyekezettel siet, hogy segítsen ott, ahoi kell, ahoi még lehet, ahol még nem késő! Vagy talán ott van a hiba, hogy a nagyvonalú igyekezet nem iz­mosulhat cselekedetekké az esetek sok százalékában ? Rohan, fut az idő! Ugy elme­gyen fejünk felett, hogy észre sem vesszük az elmúlását. Mintha csak a két kezedbe hajtanád l e fejed, álomba szenderülnél és mire felébredsz, egy ezüst hajszá­lat látsz a kezeden... Oh ne is eredj a tükörhöz, mert még töo­bet is találhatnál, de ha nem lá­tod, legalább abban az .illúzióban éisz tovább, hogy fekete a hajad... Elérkezett a karácsony ünnepe í Talán egyetlen ünnepnek sincs annyira családias jellege, mint a karácsonynak. A gyermekek, az emberiség virágoskertjének örömjüh­nepe egyúttal ez, mely téged is visz­szavisz elmúlt, boldog gyermek­korodba ! Akkor még csak örülni tudtál, mert a fájdalomtól meg­őrzött a gondos szülői kéz, akkor még csak a boldogságot ismerted, mert a bánat felhőit édesanyád' keze elhessegette homlokod felől. Ember-testvérem ! Ezen a szent es­tén szentelj pár percet e soroknak! Karácsony estéje van ! Hagyjuk el most a fényes és ragyogó kará­csonyfáktól díszes paloták és kő­házak ablakait, keressük föi azt a városrészt, ahol kicsinyek a haj­lékok s rajtuk apró ablakok' mint kis mécsek világítanak az éj­szakában. Jöjj el velem, nézzünk be egy ilyen kis ablakon ! Lépjünk csendesen, mert észre­veszik, hogy künn jár valaki! ... A családfő az asztalnál ül. Gondszántotta homlokát megvilá­gítja a kis lámpa gyér lángja. Fele­sége a tűzhely mellett levő széken elhelyezett kicsiny karácsonyfa mellett áll, körülötte négy kis gyer­meke. Hozzásimulnak, mint a folyondárok kapaszkodnak anyjuk ruhájába, kerekre nyitott nagy" bá­muló szemüket és sovány arcocs­kájukat a kis fa néhány gyertyá­jának lángja aranyozza körül. Ezek a csukott (gyermeki ajkak, most némák és mégis mily sokat mon­danak, gyermeki szemek és mégis milyen kifejezők ! Belebámulnak a gyertyák lángjába, közben föl-föl néznék édesanyjukra. Nem nyíl­nak panaszra a parányi ajkak a so­vány vacsora és a karácsonyfa tul­szerény volta miatt, csupán a leg­kisebbnek görbül lefelé egy kis­sé, mert a mézes kardja el törött »Anyám, az uj cipőmet elfelejtette elhozni a Jézuska^, — mondja a

Next

/
Thumbnails
Contents