Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-25 / 293. szám

JNÍYÍRYIDEK. ü

ww

mMui

u

.1 n

mii

M •

—

»«mr 1 ii— r

nr

m i -un Látod\ Nagyúri Hivságok vára: ím összeomlott... Lépj közelebb Nagyúr! Ismerkedjünk, mert sok vihart kiállt már e homlok s e szem Veled is bátran szembe néz. Lám: Hívságok vára: már nem leng a citrsL zászló: romokban heversz — s uj napkeletnek ténye sem dereng, csak egy ígéret van, mi biztos: a jöttöd, Nagyúr! Itt jársz közel. Már megérint néha éjszakánként hűvös köntösöd, mikor betekint a hold s a méla csillagok fehéren fellobognak. Ilyenkor, mint árnyék megjelen s elsuttog néhány borzasztó igét a. gúnyos hang zörget a lelkemen: Hol van büszke Bábeled, mely égig ér? Nagyúr! szólok — alázattal borulok eléd: Hivságok vára : ím összeomlott; a, vallomásom : hangtalan beszéd, mely szárnyahon lendül, kígyózva, körbe, mint nesztelen torgó óriás kerék — a, Multat Őrlő malom kereke. Vallok, mint kívánod, ó Nagyúr! Hogy eltűnt mmaen s minden eltörött Játék, Idő; a Szép s a Valóság — s a fényes nap is eltűnt as hegy mögött — — Mit kívánsz még, Nagyúr?! Gyermekévek, álmok s a mosolygó kék ég alatt tündéri mesék ténye: felejtelek. — — S eldobtak tükörből visszaintő Ifjúság: nem látlak többé szépnek; sem dalokat. Sem csókot. Sem reményt — — s az Isten adta örök Költeményt, mely testet öltve járt mindég velem: már nem ismerem. És leoldlak lelkemről tűzszájú, forró, bolondos nyár — hazudtál — hazudtál. Vagy titkok kellenek ? — — Hajolj közel Nagyúr! A két szemem most könnyekben fürdik: a Nagyszerűt, a Titkok-titkát én nem ismerem. Pedig miatta omlott össze már gondolat-gyöngyből épült váram: Bábelem. Látod Nagyúr?! Semmi érdekes: romok s el felejtett szép dalok — — ós semmi új és semmi rút bolondság, csak csöndes élet, csöndes holnapok. így élek én : nem magamért s magamnak és várom, hogy az életemből ébredt friss életeknek apró tornyain, • a kigyúló fény csupa rózsaszín édes, illúzió legyen. TARTALLYNÉ STIMA ILONA. 20 szer megvalósításához, amely az általános emberi jóléthez közelebb juttathatná az emberiséget. — Amig az előbbi csak egyes kiváltságos osztályok jólétét biztosította, addig ez utóbbi egy végnélküli osztályharc megteremtését szülte. — Végeredményben : mindkét gazdasági törekvés csak örökös harc árán» csak erőszakkal — tehát az emberi lélek állandó izgalomban tartása, mellett lenne képes fenntartani és az emberiségre rákényszeríteni a maga gazdasági törekvéseit, anélkül, hogy az általános emberi lét javulásához a szenvedő embertömegeket közelebb juttatnák. Érthető tehát, ha ilyen körülmények között az emberiség olyan vezéreszme után sóvárgott, amely gazdasági éfetünk mai szervezetlenségét egy tisztultabb, az általános emberi jólétet elősegítő, altruisztikus alapokon nyugvó, a közös emberi érdekeket egyesítem tudó, kompakt szervezetbe tömöríti, hogy ezáltal az előbb említett »két malomkőn között őrlődő emberiséget egy végnélkülinek látszó szenvedés alól felszabadítsa. ^ Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ezek voltak azok az alapvető motívumok, amelyek a »szövetkezés« eszméjét világra hozták és ezek azok a tényezők, amelyek annak életbenmaradását olyan fényesen igazolják. Olyan éhek, olyan magasztos célkitűzések rejlenek ez ajíg testet öltött, de még egészen ki nem alakult gondolatban, hogy önkényteleünf eskünkbe jut, vájjon a mai emöer áH e olyan m:gas etikai világnézeti alapon v.an-e annyi önmérséklete és önmegt"g3dása, hogy az eszme fakadó rügyei virágba szökkenhessenek és a sóvárgott gyümölcsöt megteie

mhesse ? ! Nem kétséges, hogy a szövetkezeti eszme ma még gyermekkorát éli és csupán az úttörés nehéz munkáját végzi, bárha eddig elért eredmenyei is szinte csodálatosaknak mondhatók. De ezen általános, szűk körvonalak közé szorított szemlélődésünkből térjünk vissza a hazai rögre s* világítsunk be a régebbi mult homályába az emlékezés halvány fénysugaraival. Vajon van-e magyar ember, aki ne emlékeznék vissza a mult század hatvan-hetvenes éveiben bekövetkezett szörnyű gazdasági leromlásunkra, amikor Erdély, tenciák ijjesztő számban vándoroltak ki a Kárpátok tövéből' hogy a hihetetlen áru- és hiteiuzsora karmaiból megmenthessék azt, ami még megmenthető: meztelen életüket. — És, vájjon van-e e sorok olvasói között, aki ne tudna visszaemlékezni arra a nemes férfierényekkel felruházott úttörőre/ aki lángra lobbantotta a magyar szövetkezés e

Szméjét, s aki egypár hűséges követőjének támogatása erőfeszítések árán, a hitel- és fogyasztási szövetkezet \százait hivta létre és űzte el a végek sanyargatott portáiról a hiénatermészetü idegen elemet. 'Egy olyan gazdasági folyamat vette kezdetét, amelynek nyomában a gazdasági jólét jeleit lehetett — minden erősebb búvárkodás nélkül — felfedezni, a megsanyargatott emberek arcán a gondredők lassan halvány mosollyá változztak át. Ámde jött a nagy világháború, amely ezt a sugárba szökkenő tölgyet is derékbatörte. A nagy munka folyamata megakadt, a" vezető férfiak minden törekvése csak az lehetett, hogy legalább azt mentsék meg: ami megvan. És amit a háború mindent elsöprő vihara sem tudott lerombolni, azt elvette Trianon. Több mint 1300 »Hangya« szövetkezetet raboltak el ez ugyancsak elrabolt területekkel. De az eszme a csonka törzsön új hajtásokat hozott. Alig egy pár év leforgása alatt már ismét 1700 »Hangya« hirdeti a csonka hazáiban a szövetkezeti eszme diadalmas feltöréseit. A magyar szövetkezeti társadalom még be sem fejezhette a romok eltakarítását, ismét új csapások, új harcok előtt állott. — A magyar pénz: a korona hirtelen bekövetkezett és rohamos leromlása a fiatal szövetkezetek kis üzletrészitőkéjét hamar felőrölte. — Utánpótlásra gondolni sem leheteti, önként kellett bekövetkeznie annak az állapotnak, amikor a szövetkezetek a tisztán »ön segély« alapról NyIregyúaza, 1927. december 25 * Vasárnap XLVíll. évfolyam, 293 szám le kellett hogy térjenek s idegen erőkkei kellett az összeroppantak helyét betölteniök, mert a változott gazdasági viszonyok mellett sem a fogyasztók nap-nap után fokozódó a szövetkezetekkel szemben támasztott igényeit nem tudta volna kielégíteni, s£m létét biztosítani. — Azonban ez a tőkeszerzés végeredményben sem a szövetkezet fogyasztóinak, sem magának a szövetkezeti ideálnak céljait nem szolgálja. A szövetkezeteknek vissza keli térniök az »önsegély« alapjára. — Ma már hála Istennek ott tartunk, hogy — emberi számítás szerint — állandó értékű pénzünk van s így minden veszély nélkül mindenki — még a legszegényebb ember is — egy két üzletrésszel (ami alig. jelent egy pár pe

ngőtt hozzá járulhat a szövetkezeti önsegély megalapozásához, vagyis az ideális szövetkezeti élet megteremtéséhez, amelynek nyomában jólét, megelégedettség; a háborgó lélek nyugalma vár. Ez a .cél vezérli a nyíregyházi »Hangya« szövetkezet vezetőségét is, amidőn a jövő év első napjától egy az eddigieket is felülmúló üzletrész-jegyzési akciót indit. D

e mert az a célom, hogy a szövetkezeti élet magasztos ideáljához nemcsak városunk, hanem egész Szabolcsvármegye magyarságát közelebb hozzám, e lap hasábjain evvel a témával még bővebben fogok foglalkozni. Hiszen a szövetkezeti eszme a magasztos célkitűzéseivel és sokoldalúságánál fogva a lehetőségek olyan csodálatos perspektíváját tárja fel, amellyel foglalkozni érdemes, sőt kell ! A »tríanoni béke« »feIdarabolta ezt a jele

ntős áldozatokkal és munkával felépített szóvetkezeti organizációt, amely a szociális jólét, a mezőgazdasági haladás és szellemi kultúra áldásait vitte a falu életébe s a hitnek, nemzeti érzésnek, szolid polgári és üzleti erkölcsöknek s egy magasabbrendű gazdasági etikának legerősebb alapzata volt.« Egy-egy téglával — egy^gy üzlet résszel ki-ki tehetsége szerint járuljon hozzá a munkához, hogy újult erővel folytathassuk »nemzetfenntartó és országépitő« munkánkat ! > 1 ; Városi virágcsarnok Széchenyi-tér. Tel. 3-27. Vágott | es cserepes virágok, dísznövények, menyasszonyi ós alkalmi osokrok, élővirág kosxo^uk legolcsóbb beszerzési forrása. 7848-1 Népkönyvtári könyvek kötését olcsón vállalja a Jóba-nyomda könyvkötészete, Nyiregyháza, Széchenyi-út 9. Telefon: 139. J^^tm*—•