Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-22 / 265. szám

1279 november 22. JMItíkvidékl TSEtyjiiOTS'-pjSi is menti, de sokat magyaráz abból a szomorú tényből, hogy • kisembe­reink előtt a korszerű gazdálko­dásnak, a többtermelésnek legtöbb titka máig is valóban titok. Kis­embereinknél kijegecesedett az a tradíció, hogy ha bármilyen okból mostoha lett a termés, megfelelő készültség, megfelelő ismeretek hi­ányában nem levén képes a termést felfokozni, jövedelmét emelni, le­szállította igényeit, olykor a leg­szerényebb emberi élet színvonala alá és ezzel az irányzattal nem urai, de rabszolgái lettek a földnek. Ám ha igazságosan akarunk ítél­kezni, azt is látnunk kell, hogy a kisemberek szaktudásának, ismeret­körének kiépítése alig pár évtized­re tekinthet vissza. Meg kell álla­pitanunk, hogy ma ez a kérdés áll homloktérben, amióta felismertük azt az egyszerű igazságot, hogy a legerősebb páneelerőduéi is ha­talmasabb vár a buzávai megtelt magtár. Tisztelt Gazdatársaim! Szeren­csétlen hazánk szétdarabolásával, a magyar föld felett, is megneheze­dett az idők járása. A magyar tu­dás, magyar munka által ültetett kárpáti erdőségeket ma idegen mar­talocok pusztítják. Ezeknek az er­dőknek sorsától függ pedig jórészt a mi folyóink járása, a májusi esc, az érlelő- vagy perzselő nyári me­leg, a jégeső és sok elemi csapás< amelyeknek jobban vagyunk ma ki­téve, mint azelőtt. Megnehezedett a mezőgazdaság termékeinek érté­kesítési ' lehetősége, mert a soK apró vámegység, a csonka orszá­gunkat övező ellenséges államala­kulatok gyűrűje fojtó hurokként szorul a mezőgazdaság nyakára. Ellentmondást se tűrő erővei mu­tatja a telekkönyv, hogy szinte órá­ról-órára milyen rohamos mérték­ben adósodik el a magyar föld. Pedig felényi terhet se birhat ma el a'magyar föld, mint a háború előtt, mert a mai kamatviszonyok mellett már felényi teher is több, mint kétszeres kamatjáradékot je­lentene. A közterheknek számottevő csökkentésére alig lehet közeljövő­ben számítani, hiszen kulturfölé­nyünk megóvásának egész sorsa van ettől függővé téve, erről pe­dig nem mondhat le becsületes magvar ember. A mezőgazdaság sorsát irányitó összes többi ténye­zők megváltozása, az értékesítési le­hetőségiektől kezdve a szelek járá­sáig, bizony jórészt területi integ­ritásunkkal van szoros összefüg­gésben. Hogy eljuthassunk odáig, elsősorban a magyar mezőgazda­ságnak kell többet termelnie, nem­csak többet, de jobbat, nemeseb­bet, értékesebbet és olcsóbban kell termelnie, hogy a nagy világver­senyben helyét megállhassa. Egye­dül a kultura utján juthat el a magyar gazda a többtermeléshez. Nincs más odavezető ut! A magyar gazdáknak és ezek között is első helyen a mi kisgazdáinknak rá kell térniök a mezőgazdasági kultura útjára, amely már teljesen járha­tóvá van kiépítve és amely magyar földön át is biztosan célhoz ve­zet. Kisgazdáinkat pedig nem azért emlitem itt első helyen, mert tör­ténetesen az ő kulturájuk számára szánt hajlékot ma avatjuk fel. Nem is azért hivatkozom kisgaz­dáinkra első helyen, mert bizony­bizony az ő földjeiken van a leg több pótolni való. De hivatkozom rájuk, mert ma már ők birtokol­ják á magyar földnek nagyobb ré­szét és mert a közeljövőben ők lesznek a magyar föld túlnyomó részének várományosai. - A mi aranytollú gazdavezérünk és föl­dink^ Budav Banna szerint a kis­gazda ma a magyar föld vőlegény". Buday Barna üzeni, hogy nem ad­hatunk mindenkinek földet, de megadhatjuk mindenkinek a tanult­ság fegyverzetét, a kultura erejét, megnyithatjuk mindenki előtt a szabad érvényesülés útját, rájok bízván, hogy szabadon versenyez­zenek és ebben a szabad verseny­ben ám győzzön a jobb.f Talán ünneprontó lennék, haina kívánnék részletes programmot ad­ni a mi Gazdakörünk terveiről és munkájáról. Szeretném, ha ezen a széles homoktengeren oiyan cis­terna lenne a mi Gazdakörünk, amelybői mindenki megmentheti korsóját és amelyből minden szom­jas homokszemcsére termékenyítő nedű áradhatna szét. Tele van a lelkem jó szándékkal, hogy a mi Gazdakörünk egyik legerősebb pil­lére legyen a tiszta, áldozatkész, gyakorlati hazaszeretetnek. Nincs erősebb vágyam annál, hogy a mi falaink között nemes, harmo­nikus megértés honoljon, hogy tá­mogassa szeretettel és értse meg egymást jóakarattal minden ember, bármilyen hiten kéri Isten áldását sárguló vetésére. Mélyen tisztelt ünneplő Közön­ség! A természet örök rendjében kikeletkor indul, rügyfakadással zsendül minden olyan növényi élet, melynek hivatása, hogy színessé, illatossá, virágossá tegye a mi küz­delmes földi életünket. Egy pár szürke, szerény növény az, amely lombhulláskor indul zöldeiésnek, jó­formán akkor, amikor a nagy Ter­mészet nyugovóra veti meg ágyát. Csodálatosképen ez a 1 pár szürke, szerény életű növény az, amely a mi kenyerünket termi és amelyekről a mi földünk népének gyönyörű nvelve mint «éfet»-rői emlékezik meg. t lalán nem a véletlen különös ta­lálkozása, hanem a Gondviselés­nek symbolikus megrendezése, hogy a mi Gazdakörünk élete, a mi sze­rény kenyéradó gabonánknak éle­tével egyszerre fakad. Induljon ennek a Gazdakörnek élet 0 annak a szürke nyíri gaboná­nak jegyében, mely lombhulláskor kezdi életét, átvergődik a dermesz­tő télen, megbirkózik a böjti sze­lekkel, a nyár perzselő melege nem sorvasztja el, de belelehel olyan táperőt, amely csodálatos életerő generációkon keresztül ott duzzad a mi véreink acélos izmaiban. Egy német példabeszéd azt tart­ja, hogy a termőföldet nemcsak vízszintes irányban, de függőleges irányban is ki lehet terjeszteni. — Ha a mi kisgazdáink ennek a né­met példaszónak mély értelmét át­éreznék és mélyebbre fognak szán­tani földjeikben, csak ugy mint a mezőgazdasági kulturában, az lesz az igazi honfoglalás mindaddig, mig üt a nagy óra és az acélos karokban szunnyadó magyar erő a kaszától a kardhoz kerül és ennek nyomán majd megint nekünk te­rem, nekünk ontja piros magyar búzáját a régi Csallóköz, a Vág völgye, a Kis- magyar Alföld, Vi­só völgye, kincses Erdély mezősé­ge, a 'Bánát és a többi drága' szép, hűséges magyar föld. A nagy tapssal és lelkes éljen­zéssei fogadott beszéd után Szibr> Lajos református esperes mondja el gondolatokban gazdag, tartalmas felavató beszédét, amelyet az alábbiakban közlünk: Szabó Lajos esperes beszéde Mélyen Tisztelt Ünneplő Kö­zönség ! Szeretett Kedves Vendégeink! Egy újonnan épült diszes hajlék­nak' a nyírbátori földműves- és gazdakörnek/ felavatása végett gyültünk mi most itt össze. Fel­akarjuk avatni, azaz ünnepéíyes aktus kíséretében rendeltetésének átadni ez épü'eet. Midőn e zi tesszük, iehe'.ne-e első szavunk más, mint a hála szava. Hála a min­denható Is.en iránt, aki erőt és segedelmet adott ahoz, hogy ez az épület elkészült. Elkészült olyan díszesen, hogy az községünknek egyik ékességét képezi. Hálaczcrc, hogy adott ügybuzgó, a ki'üzöit nemes- cé'ért hevülő vezető férfia­kat, kik sem erő;, sem időt, sem fáradtságot: nem kiméi.ek, csak­hogy az építéshez szükséges anya­gi eszközöket megszerezhessék. — Hála azért, hogy adott megértő embereket, kik erejöket, munká­jokat szívesen adták oda a céi eléréséhez. A második szó a köszöntés, az üdvözlés szava; amellyel líiZteleite 1 és szeretettel üdvözöljük a mi ked­ves vendégeinket, kik ez örömna­pon minket felkeres ek s jelenlé­tükkel ünnepélyünk fényét emelik­Jóleső érzéssel ünnepeljük és kö­szöntjük itt a nagyméltóságú föld­művelésügyi miniszter ur képvise­lőjét, Szabolcsvármegye vezetősé­gét, orsz. gyül. képviselőinket, a különböző testületek és hivatalok megbízottait és mindazokat, akik eljöttek, hogy résztvegyenek az örvendők örömében es buzdítsa­nak minket továbbhaladni ez uton, amelyen megindultunk. Engedjék meg nekem, hogy hadd hangozzék el itt az én kö­szönő szavam is Nyírbátor kis­gazda társadalmához azon kiíiin­Hétfön FRANCIA FILMATTRAKCIÓ! Kedden Anyám, ne hagyj el!.,. Történet egy anyaszív mérhetetlen jóságáról 8 fejezetben. Carmen Bony, Dolly Gray a párisi Comedíe Francaíse tagjaival. A dolláros 1-eápyTSnt^ Szerdán Csütörtökön Dániel, az oroszlátivadász Vidám história a dzsungelben 8 felv. Douglas Mac Lean a főszerepben. A vadon királya Wild West kaland 7 felv. — lack Holt a főszerepben. Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. tető bizalmáért, hogy csekély személyemet e kör diszelnökévé megválasztani szíves volt és ezál­tal jogot adott nekem arra, hogy ez ünnep; beszédet én mondjam el és én adhassam át e hajlékot rendeltetésének. A harmadik szavam, hadd le­gyen rövid vázolása annak, hogy kit és micsoda célokat kell szol­gáin^ e n nek a körnek és mikért kell munkálkodni, küzdeni és lel­kesedni annak, aki e kör tagja kiván lenni? & Azt hiszem, minden igaz ma­gyar ember gondolatát fejezem ki akkor, ha a kör falára felirom a II. Rákóczi Ferenc zászlóinak hár­mas jelszavát: íslenért, hazáért, szabadságért és e zekhez hozzáte­szem és a tudományért K^ll-e Istenéri munkálkodni, sót küzdeni és lelkesedni itt, eb­ben a körben, mely nem a vallás, hanem' a polgári élét számára épült es amelyben nem a lelki, hanem a test, az anyagi élet fenntartására szükséges, kincsek megszerzésére, mégpedig minél bővebb megszerzé­sére irányú! a gondolat és figye­lem? Sokan teszik fel napjainkba: e kérdést maguk elé és fájdalom, sokan jutnak el arra a köve kez­te.ésre, hogy nem szükséges. Ott van a templom, mondják ezek­az arra való, hogy ott szolgálja­nak Istennek, sőt ha kell küzdje­nek és lelkesedjenek Istenér Ezek azok, kik a z élete. Isten nélkül és ami még szomorúbb Isten tör­vénye nélkül kívánják leélni. Ezek azok, kik semmibe veszik az isteni parancsolatokat: »Az Isten ne vét hiába fel ne vedd, ne ölj' ne lopj, ne mondj hamis bizony­ságot felebarátod ellen, ne kívánd a másét« és ha érdekük ugy kí­vánja, törvénnyel szabadalmazz ik a lopást, a gyilkolást, a más ja­vainaki kívánását. Istennek legyen hála érte, hogy ez a civilizált társadalmat vég­pusztulással; fenyegető kóros vi­lágnézet a mi földműves népün­ket még csak kismértékben, kis­gazdatársadalmunkat pedig egyál­talán nem kerítette halalmába. A földműves ember lelkében még van hit Istenben, tisztelet törvé­nyei iránt, lelkesedés Islenért és földi országáért. A földműves a természet kebelén él, léhát a bölcs szerint közel Istenhez. Ő igaznak látja a példabeszédes király 'bölcs mondását: Beszélj a földdel és az megtanít téged. O beszél a földdel télben, midőn vetése hó­takaró alatt pihen és az a fehér föld elmondja neki, hogy egy bölcs fővalóság, aki általa alko­tott örök törvények sze,ínt igaz­gatja e világot s abba a legna­gyobb és legkisebb teremtmények sorsát, így védi meg az ő "ke­nyerét a mindent elpusziitó hi­deg ellen; beszél tavasszal és gyö­nyörrel látja Isen nevének remek­alkotásait növekvő vetéseiben, a kertek, ré.ek millió virággal illa­tozó színpompájában; beszél nyár­ban, midőn kaszáját neki ereszti az aranykalászos táblának és fo­hászt hoz ajkára, örömkönnyetcsal szemébe az áldásokban gazdag Is­ten jósága. Ő a felkelő napban Isten képét látja, azt a hatalmas teremtő erőt, mely a semmiből is életet hoz ki, a pusztaságban js kenyeret teremt; a bősz fergeteg­ben, a dörgő villámokkal terhes fellegekben, a pusztító jégesőb-n Isten hatalmát látja, mely meg­remegteti és hódolatra kénysze­ríti) a büszke s magát a világ urának képzelő gyarló halandót. Leikének felmagasztaltságában és megalázódásában boldog örömmel veszi ajkaira a zsoltáros király ama szép énekét, amelyet ő év-

Next

/
Thumbnails
Contents