Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-22 / 265. szám

1927. novenrer 22 ezredekkel ezelőtt mintha egyene­sen a földműves embernek irt vol­na »Boldog az e mber nyilván, ki az Istent féli, ő utaiban járván ös­vényit kedveli. Mert magadat táp­lálod, kezed munkájával, Isten megáldja dolgod s lát jó álla-' pottal«. Óh hadd legyen hát ez a ház otthona az Istenért való munkál­kodásnak. i De kell, hogy otthont találjon itt a hazáért való munkálkodás is. Csodálatos, hogy a világháború után naggyá nőt nemzetköziség mindenütt ezt kiáltja az emberek fülébe: nincs haza, nincs nemzet» romboljátok le az országha árokat, hiszen haza az egész világ, egy nemzet az egész emberiség, egy ország az egész föld és mégi? m a minden ország, a legkisebb tői a legnagyobbig olyan nemzeti életet akar élni, amilyet talán soha. Az) egyfajhoz tartozó, — bár különböző nyelven beszélő — em­bereket egy-egy országban, egy-egy hazában akarják egyesiteni és ott az; uralkodó fajok törvényes és törvénytelen, emberies és emberi­etlen eszközökkel mindenkL a sa­ját képükre akarnak á'alakitani, mégpedig máról-holnapra. Ennek a törekvésnek lett áldo­zata a mi hazánk. Hogy a tót a csehvel, az oláh az oláhval, a szerb a szerbbel, a német a némettel egyesülhessen, mindenik széléből lenyírtak egy darabot, nem'.örődve azzal, hogy a más nemzetiségű­ekkel ugyanannyi magyart szakí­tottak el ezeréves hazájától és milliókat vehettek alá nagypénteki kínoknak, olyan fajok között, aktk a vadság és nyomorult szolgaság állapotából alig egy néhány év.i­zede vergődtek ki s akikbén a neveletlen durvaságnál, az erköl­csi züllöt;ségnél csak a rosszindu­latú gyűlölködés nagyobb a más" fajú, különösen a magyar nemze­tiségű emberek iránt. Ennek az égbekiáltó igazságta­lanságnak Operálására megindult világszerte a mozgalom. Idegen ember vetette be a világ közvéle­ményébe a kérdést: Miért van joga minden nációnak, hogy a saját fajával egyesülhessen és mi­ért nincs meg a magyarnak az, hogy saját fajával együtt marad­hasson ezeréves hazájában? A nagy közvélemény forrni kezd, az elfogulatlan ejmék gondolkoznak s egyik nagy müveit nemzet után a másik adia "ki hírlapjai hasábjain a jelszót: A trianoni békediktátumot revideálni kell. Lesz-e ennek eredménye ? Lesz, "ha mi magunk is, mint egy ember, állunk oda az önzetlen nagy férfiak mögé. Lesz, ha megmutatjuk a vi­lágnak, hogy mikor ezer éves ha­zánk épségének visszaállításáról van szó, mikor Magyar véreink jajjki­áltása, a rabságba vetettek, a min­den emberi és nemzeti jogaikból ki­forgatottak elnyomott bus nyögé­se rezegteti meg mögöttünk a le­vegőt: akkor mi nem vagyunk egyebek, mint Magyarok, nem ér­zünk más kötelességet, mint aztf hogy elnyomott véreinket kiszaba­dítsuk börtönükből és ezer éves ha­tárainkat visszaszerezzük, békés uton, ha lehet, fegyverrel, ha arra az alkalmas idő elérkezik. Megve­tünk, lenézünk, a haza ellenségének tekintünk mindenkit, aki azzal a szándékkal jön, hogy akár vallási, akár társadalmi uton éket verjen közzénk és ellenségévé tegye a ma­gyarnak a magyart. Ez az egység lesz ama legha­talmasabb fegyver, mely az érde­künkben dolgozó nagy férfiak munkáját előbbre viszi és ameiy rá­eszmélteti a müveit világot arra, hogy egy ilyen nemzetet, egy ilyen országot, mely itt Európa szivében világtörténelmi hivatást teljesített ezer év óta és van benne erő, készség és nemes elhatározás, hogy ezt egy másik ezer éven át teljesít­se, ezt nacionalista hóbortokért nem szabad szétdarabolni, sőt széthul­lott darabjait is össze kellene for­rasztani. Ennek a gondolatnak legyen fel­szentelt temploma ez a ház, eb­ben erősödjünk itt mi napról­napra magunk és neveljük a kö­vetkező generációt. Igy szolgáljuk itt a hazát, igy munkálkodjunk itt a hazáért. Aki e körnek tagja, mégpedig hasznos és munkás tagja akar lenni, az Jegyen hü őre és har­cosa a szabadságnak is. Polgári és Ielkiösmereti szabad­ság az életnek két főjava. Ezek nél­kül csak nyomorult tengődés az élet- Hazánk ezer éves története azt mutatja, hogy a magyarral vele született a szabadságvágy, hogy e nélkül élni pem tudott, nem akart, hogy ennek meg vagy visszaszer­zéséért a legdrágábbat, vagyonát és életét is kész volt feláldozni. Ezért vívott nagy és véres harcokat tatár­ral, törökkef, osztrákkal és az osztrák zsoldosokkal, ezért volt élete egy szakadatlan önvédelmi harc három évszázadon át szabad­ságát elvenni, ősi alkotmányát le­rombolni akaró uralkodó családja ellen. Ez a vágy termelte ki azt a sok-sok nemzeti hőst, akiknek ne­ve mint fénye s nap ragyog történel­mének lapjain, mutatva az utalt melyen a jövő generációnak járni kell, megadva a példát, mik^n keli küzdeni a szabadságért és élni a szabadsággal. Mert a szabadsággal tudni, kell élni és az még, nehezebb feladat, mint megszerezni azt. Ezer éves történelmünkben egyet­len példa van, mely azt mutatja* hogy a magyar nép nem tudott élni az ölébe hullott szabadsággal, amikor a szabadság nála szabados­sággá fajult, amikor lábbal tiport isteni és emberi törvényeket és lel­kiösmeretlen vezetői után haladva vad ösztöneit követve belerohant az örvénybe, mely elnyelte. Amit ez az örvény a partra" kivetett ez nem volt egyéb, mint egy örök szégyenfolt, égy kitörülhetetlen gya­lázat-bélyeg történelmének lapjain, az oláh és cseh megszállás és egy mindenéből kifosztott, harmadára csökkentett szegény haza, határok nélkül védtelenül hagyva, környező ellenségei prédájául odadobva. Ez a példa mutatja, hogy a sza­badsággal élni kell tudni. Mert a szabadság egy drága kincs, amely­nek ára nincs, egy ragyogó és me­legítő nap, mely éltet, növel és gazdagít, de ha szabadossággá vál­tozik, ha tulcsap az isteni és em­beri törvények korlátain: romboló áradat lesz, mely minden értéket elseper; gyilkoló fegyver lesz, mellyel önmagát sebzi halálra az, ki vele élni nem tudott. Hadd legyen hát ez a ház vete­ményes kert, melyben megterem­jen és nagyra nőljön a szabadság fája, de egyszersmind iskola, hol megtanulhassa mindenki, mikép élni a szabadsággal, hogy az egyesekre és az egész nemzetre ál­dást hozó legyen. Végül legyen ez fa; ház otthona a tudománynak is. Ha a példabe­szédes bölcs már évezredekkel ez­előtt igy kiáltott fel: «Elvész az én népem, mivel tudomány nélkül való», mennyivel inkább lehet és keh ezt mondani a mai haladó időkre és viszonyokra tekintve. Kultuszminrz erünk buzdíts min­denütt, hogy a mi kulturfölényünk megtartása, mely magasra emel bennünket a környező népek kö­zött, egyik hatalmas segítő esz­közünk íesz ezer éves hazánk hatá­rainak visszaszerzésében ezért ál­dozunk több pénzt alsóbb és fel­sőbb iskoláink fenntartására és fejlesztésére, mint a volt nagy Magyarország. A földmivelésügyi minisztérium­ból jön folyton a buzdítás a több­termelésre, mint boldogulásunk egyik főeszközére. De a kulturfölényhez is, a több­termeléshez is tudomány kell. — Megismerése a módoknak és esz­közöknek, melyek a munkát meg­könnyítik, a föld termőerejét fo­kozzák és miként más munkaágak­ban, ugy a földmivelésnél is az emberi munkát eredményesebbé te­szik. | , Ez lesz a főcélja ennek a földmi­ves és gazdakörnek, hogy itt al­kalom adassék mindenkinek a tanulásra, a haladásra, a művelő­désre, a haladó tudomány vívmá­nyainak megismerésére és annak értékesítésére. Hadd kezdődjék meg tehát a munka itt Istenért, hazáért, szabad­ságért, tudományért, művelődésért. Te pedig óh kegyelmes Istenünk, terjeszd ki védő és megáldó kar­jaidat felette, hogy feltett céljait megvalósíthassa. Amen. A jelenvoltak lelkesen ünnepel­ték a szónokot, majd ismét a da­lárda következett egy énekszámmal, amely után Tilch Sándor földmi­velésügyi minisztériumi osztályta­nácsos tolmácsolta Mayer János miniszter üdvözletét. Beszélt a többtermeléshez szükséges szaktu­dásról, amelynek megszerzésére épen egyik fontos eszköz az uj ott­hon, majd utalt arra, hogy a kör milyen hálával tartozhatik Góth László fclnöknek, akinek agilitása és áldozatkészsége hozta nagyrész­ben létre az uj intézményt, vé­gül Isten áldását kérte a kör mű­ködésére. Rácz Lajos dr. mezőgazdasági kamarai igazgató üdvözlő beszédé­nek az volt a veleje, hogy alkotni csak a szeretet és békesség tud. Mikecz ödön dr. a Nyíregyházi Gazdaszövetségnek, mint tesLérin­tézménynek a virágát hozta az üd­vözlések ragyogó bokrétájához, s örömét fejezte ki afölött, hogy a nyírbátori földmives kör azon az uton halad, amelyet az idősebb Nyíregyházi Gazdaszövetség olyaij fáradságos és kitartó munkával megépített. Például hozta fel a Kőműves Kelemenről és társairól szóló székely népballadát, amely szerint csak akkor szilárdult meg az általuk épített fal, amikor Kőmű­ves Kelemen legdrágább kincsét, feleségét áldozta fel. Ha ezekbe a falakba js — mondotta — az ál­dozatkészség vérét keverték, akkor erősek lesznek azok és ellent fog­nak állni minden veszedelemnek. A cél közös — úgymond — s ha megtaláltuk egymás kezét, együt­tes erővel sziklákat állithatunk "Ma­gyarország jövő bástyafalának fel­építéséhez. Kálno&y Bedő Sándor. Percekig tartó lelkes taps és él­jenzés követte a nagy szeretetnek és rokonszenvnek örvendő követ beszédét, mely után Héjj Imre or­szággyűlési képviselő mindenkit magával ragadó felszólalása követ­kezett. Végül Erdőhegyi Ferenc fő­szolgabíró hivta fef a gazdatársa­dalmat az összetartásra és az eb­ben rejlő hatalmas erőre. A járás nevében üdvözli az egyesületet, sok sikert kivánva annak működéséhez, végül megköszönte diszelnökké tör­tént megválasztását . Ezután az egész közönség állva énekelte el a záróéneket, majd a Góth László elnök befejező szavai­val véget ért a diszes ünnepség. a kerület országgyűlési képviselője mondotta el ezután üdvözletét nagy figyelem közepette. Amit tettem — mondotta — kö­telességből tettem, ne rójják fel ezt érdemül. Elvégre azért választottak meg képviselőnek, hogy a közügyet szolgáljam. De amit elnökük tett — mondotta nagy szerényen elhárítva magától minden dicséretet — az már nem volt kötelesség, hanem kitartó, önzetlen munka, áldozat­készség, amelyért a nyírbátori gaz­datársadalom és az egész közönség nevében köszönetet mond Góth Lászlónak. Beszédét azzal fejezte be, hogy csak egy templomunk le­gyen,, a magyarok Istenének fe­dönthetetlen temploma . i A bankett. Az ünnepség után egy órakor | beszédének elmondása után 250 teritékes bankett volt a nagy­vendéglőben. Az Ízletes menüt, \ amely csigalevessel kezdődött és a ! sült szárnyasokon és malacpörköl- i tön át fánkon és tortán végződött, j a nyírbátori gazdakisasszonyok ké- j szitették és magyar ruhába öltö- j zött szépséges leányok szolgálták fel. Az első felköszöntőt a Kor­mányzóra Tilch Sándor miniszteri kiküldött mondotta. Bf.rscsy Ist­ván gazdaköri alelnök Mayer János miniszterre és megbízottjára, Tilch .Sándorra, Jékey Aladár a magyar gazdákra és Góth László gazdaköri elnökre, Szabó Alajos esperes Szesztay Zoltán dr. vármegyei fő­ügyészre, Szesztay Zoltán dr. m. i kir. kormányfőtanácsos, vm. fő­ügyész a Nyírbátori Földműves és Gazda Körre, H-izer Mihály mi­norita rendfőnök nagyhatású és a . tetszésnyilvánításokkal több izben j megszakított pohárköszöntőt mon- ; dott a jelenlévő országgyűlési "kép- j viselőkre, Góth László elnök Kausay Tibor gazdasági főfelügye- | v , „ „ lőre, Kausay Tibor a gazdatársa- | diadémja, a mosolygó arc l?gszeWj dalomra, Kálnoky Bedő Sándor j ékessége, örvendve tapasztalják ezt Nyírbátor szép asszonyaira és szép ' nap-nap után azok, akik a száj és leányaira, Baracsy István Kálnoky j fogak célszerű ápolására EgLo fog­Bedő Sándorra, Szsbó Lajos es- j pépet használnak. Tudományos ösz­peres a m .kir. honvédségre mon- j szetételével legjobban bevált, mert dottak pohárköszöntőt Balf !y Győ- 1 fogkő-ofdó, antiseptikus, jói habzó ző őrnagy hatásos ,talpraesett be- j kellemes izü fogkrém. 2x szédben vázolta a mai idők ma- | — Mihály Dénes: Az automobil gyár emberének hazafias köteles- \ cimü könyvre újból kapható az ségeit. Lelkes tapssal üdvözölték ' Ujságboltban. Pohárköszöntőt mondtak még Mol­nár Sándor ref. hitoktató Rácz La­jos dr.-ra, Rácz Lajos mezőgazda­sági kamarai igazgató a többter­seiésre, Héjj Imre országgyűlési képviselő Baracsy Istvánra." Har­sogó derültség kisérte Kardos Ist­ván református presbiter, kisgaz­da jóizü, magyaros felköszöntőjét, aki Góth Lászlót éltette. Igv kezd­te beszédét: «Mán tótágast áll ben­nem a beszéd» s ezzel fejezte be: «Üritem poharamat Góth László elnökünk és mindnyájunk egészsé­gére!® Az ünnepségnél és a bankettnél hasznos szolgálatokat tettek a le­venték és a cserkészek. Ez utóbbiak közüf Gocsmán Józsefet emiitjük meg aki valóban példaadó figyel­mességgel forgolódott a vendégek körül. V. RADIO—MIHALíR VEZET mert gyártmánya olcsóéi TÖKÉLETES! (*) Ragyogó fehér fogsor a száj-

Next

/
Thumbnails
Contents