Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-24 / 216. szám

6 jAíryidbjc. 1927. szeptember 24 Lassan, de állandóan fogy a föld szén­készlete. Az a néhány szó, amelyet ve­zető cikkünk honi (okára irtunk, már a világháború előtt is egyre riadtabban szökött ki azoknak az embereknek a szájából, akik az em­beriség sorsát s főként a jövőjét szivükön viselik. Fogy a szén mondották a világra a legször­nyűbb katasztrófát zuditó 1914 előtt, s mondják ma egyre ijedteb ben. Ha elgondolkozunk azon, mit jelent az emberiség életében a szén be kell látnunk, hogy — sajnos — minden okunk meg van az ijedtség­re. A szén mennyiségének folytonos csökkenése még talán a világhá­borúnál is nagyobb veszedelmet gördíthet áz ezer gondban és kín­ban vergődő mai emberiség elé ;.. A római mitológia gyönyörű kép pel szimbolizálja, mit jelent az em­beriségnek a tüz. A mitológia sze­rint Prometheus az égből lopta le a tüzet. hogy a Föld hideg sötétsé­gében szenvedő emberek fényt és meleget élvezhessenek. Ezért az is­tenek azzal büntették őt, hogy egy sziklához kötözték, amelyen örök időkön át egy saskeselyű tépte és mardosta Prometheus má­ját. Ebből a mitológiai képből is látjuk, milyen végzetesen fontos nekünk, embereknek, a tüz, hát még ha elgondoljuk, mit ielent fő­ként ma, a modern életben a tüz, amelyet a fa és főként a szén te­remt meg számunkra. Az embereklet a világon keresztül-kasul cipelő mozdonyok vivő erejét legnagyobb részt a szén adja, a gyárakban dü­börgő hatalmas gépeket, amelyek az embereknek elengedhetetlenül szükséges eszközöket állítják elő, a cséplőgépeket, amik a mi minden­napi kenyerünkhöz szükséges ga­bonát csépelik ki, az otthonunkat barátságossá tevő kályhát —mind mind a szén fűti. Ha a világon csak egyetlen napig nem volna szén, megállana ez az egész nap-y, végtelen élet. Fájdalom, nemcsak a vflág szin­mennyisége fogy egyre jobban, hanem azoknak a fekete hősöknek, a bányászoknak a serege is egyre többször teszi le a csákányt, amely­Iyel a »fekete gyémántok«-at csi­holják ki a föld méhéből. Ezeknek a bányász-sztrájkoknak oka az, fcogy a bányászokat, akik ezt a hal­latlanul fontos és hihetetlen erő­feszítést követelő munkát végzik, oly minimális fizetéssel honorálják, amelyből ő és családja még nyo­morogni is alig tud ... Képzeljük el egy bányász sorsát. Még csak pirkad, őt már is el­nyeli a bánya éjfekete szája si on­nan csak akkor jön föl halálosan fáradt testtel és lélekkel, mikor a nap már lement... A biblia azt mondja: »Isten napja egyformán süt jókra és gonoszokra«, de a sze­gény bányászra nem süt soha, pe­dig ő nem gonosz, hiszen a leg­áldásosabb munkát végzi. Szegény bányász a gyermeke nyilt szemét és édes csacsogását is ccak ünnep­napokon hallgatja, mert hétközna­pokon a gyermeke még alszik, mi­kor az apja a munkába megy s már alszik, mikor az apja a mun­kából hazatér. Ez a szomorú bá­nyászsors az oka az ujabb és ujabb bányászsztrájkoknak. Angliát "1925-ben majdnem ha­lálos csapással sújtotta a bányá­sztrájk s most Anglia kétségbe­esve eszmél reá, hogy a helyzet — ami a szén kérdést illeti — ma sem kedvezőbb, mint volt 1925-ben. A szén folyton kevesebb a bányász­sztrájk egyre több. Ez már nem­csak Angliára nézve jelent vesze­delmet, hanem egész Európára, amely Angliától sok szenet kapott. A kapz i, magát vallásosnak, sze­mérmesnek mutató Anglia csak ugy menekülhet ki ebből a katasz­trofális szénválságból, ha bányá­szainak tisztességes megélhetést biztosit, mert különben saját íiai- •»•»• , ban is olyan ellenszenvet fog éb­reszteni, mint bennünk magyarok­ban, akiknek országát a »valIásos«, »humánus« Anglia Trianonban a franciákkal egyetértésben a legsá­tánibb kegyetlenséggel darabolta szét... Nyíregyházán több mint négyszázan akarnak vasházat épiteni, amely nyolc nap alatt elkészül es amortizálható kölcsönből épitik. A Böhmer-féle vasházak tömegesen épülnek az országban és fordulópontot jelentenek a lakásmizériában Nyiregyházán is. (A »N}irvidék« tudósítójától. Hiába szólták le sokan a vas­ház-kombinációkat. A külföldön egyre-másra épülnek a szép és ké­nyelmes vasházak, egész városré­szek keletkeznek úgyszólván máj­rőt-h'ölnapra ezekből a vasházak­ból. Budapesten a Bőhmér-féle vál­lalkozás óriási sikerére vall, hogy Tabánt ezekkel á vasházakkal akarják rövidesen beépíteni. Gaál Gyula színművész hat szobás pom­pás lakást építtet vasból. Nyir­egyázán az első cikk megelenése után százával érdeklődtek a nagy lakbér súlya alatt görnyedők vagy a lakás nélkül sínylődök, a házhely­hez juttatottak a vasház iránt. A kedvező fizetések mellett több, mint négyszáz nyíregyházi akar építtetni és a napokban lejön az a mérnök, aki a Bőhmer-gyár min­taházát építteti meg Nyíregyházán. De a jelentkezők olyan türelmet­lenek, hogy sokan nem kíváncsiak á mintaházra, felmennek Pestre, megnézik az ott készen látható Bőhmer házat és azonnal megren­delik a nyíregyházi vaslakást. — Olyan lakásuk lesz, mint a vas! Hogy énnek a háztulajdonosok és építkezési vállalkozók nem nagyon örülnek, az érthető, de valahogyan csak kell építkezni a szegény em­bernek is. " , A közeljövőben a kormány rendezni fogja a közalkalmazottak fizetését, de mi lesz a nyngdijasokkal. A közeljövőben a kormány ren­dezni fogja a közszolgálati alkal­mazottak fizetését, de még vélet­lenül sem esett szó arról: mi lesz a nyugdijasokkal, az özvegyekkel és árvákkal. A polgári nyugdijasok Miskolcon, a Kansz októberi ván­dorgyűlésén akarnak erőteljesebb hangot adni panaszaiknak. Ezt a vándorgyűlést október 27-én tart­ják meg. De más nyugdíjas ér­dekeltségeknél is élénk mozgoló­dás észlelhető. Sokszor elsírtuk már, milyen szomorú, sőt ijesztő a világhá­ború kitörése, de főként a forradal­mak lezajlása' óta a magyar közép­osztály helyzete. A közszolgálati al­kalmazottak, akik a középosztály­nak igen tekintélyes zömét alkotják, a boldog békében — ha nem is jó­módban, de — urimódon éltek, ruházatuk megfelelt annak az élet­színvonalnak, amelyre iskolázottsá­guk és műveltségük juttatta fel őket, családjukat ízes falatokkal táplálhatták, barátságos, kedves otthont rendezhettek be maguk­nak, gyermekeiket iskoláztathat­ták, fizetésükből jutott egy-egy jó könyvre, egy-egy színházi estre s nyáron négyhétre elmehettek fá­radságukat kipihenni valamelyik szerényebb nyaralóhelyre. A világ­háború kitörésével kezdődött a magyar középosztály kálváriája s az utóbbi években ennek a kálvá­riának legszomorúbb stációjához érkezett el a középosztály: tagjai lerongyolódtak, koplalnak, már nem telik nekik színházra, könyv­re, a nyári üdülés pedig elérhetet­len álom a részükre... A tényleges közszolgálati alkal­mazottaknál is fájdalmasabb a sor­sa a nyugdíjasoknak. Ezeknek a nyugdija olv csekély, hogy a szó legborzasztóbb értelmében a leg­minimálisabb életszükségleteket is alig tudják fedezni s nagyon fekete tintába kéne mártani a tollúnkat, hogy a nyugdijasok sorsát méltóan döbbenthessük az olvasó szeme elé... Tisztviselők, akik 30 —40 évig hűségesen,, odaadóan elvégezték kötelességüket, most oly csekély nyugdijat kapnak, amély nem egy emberöltő munkájának meghálá­lására sem volna elég... A mai nyugdijasok tényleges tisztviselőko­rukban félretettek havonta egy kevéske pénzt, hogy, ha majd nyugdíjba mennek, örögkorukra is meglegyen á mindennapi biztos kenyerük, a puha párnájuk és az a nyugalmuk, amelyet az emberi élet határán már minden ember természetszerűen megkíván. S mi történt? A háború kitörése óta a pénz egyre jobban devalvá­lódott, aki pedig a mai nyugdija­sok között is sok ilyen volt — pén­zét hadikölcsönbe "fektette, az ma már olyan, mint a bibliai Lázán vagy talán még annál is szegé­nyebb... Kisírhatná el azt a tömer­dek sok ázást-fázást,. lerongyoltsá­got, koplalást és a tengernyi testi és lelki kint, amelyet á nyugdija­sok szenvednek?..." Fájdalom, né­hány szerencsefia kivételével min­denki gondoktól fővő fejjel jár a trianoni Magyarországon, de a nyugdijasok nyomora a legégre­kiáltóbb!... Rajtuk segíteni kell, de tüstént, mert itt van a tizenkette­dik óra!... Ne mondja senlá azt, hogy nincs pénz a nyugdijasok méltá­nyos, sőt jogos kérésének teljesí­tésére. Az állampénztárban számot­tevő feleslegek vannak, Genf már nem szab korlátokat s így semmi akadálya sem lehet a nyugdijasok jogos és törvényes igényei kielégí­tésének. «Magna meretrix cura» — «a legnagyobb keritő a gond» — vigyázzon az állam, nehogy a gond keritője kétségbeesett' taná­csokat adjon a nyugdíjasoknak. -­Akik egy félember életen keresztül becsülettel és szorgalommal elvé­gezték fontos kötelességüket, azok megérdemlik azt, hogy mielőtt örök nyugovóra térnének, elmond­hassák: «Érdemes volt dolgoz­nom, mert a munkám boldoggá tette az életemet...« Ne feledje el, ^oev a Fflldes Drogéria ezidő szerint csak Bethlen ucca 6 színi, IP& Főposta sarkon van. Telefon: US. ágyak palotája (A második Koenigsmark) c sakis felnőtteknek Ap° Hétfőn Kedden olló A rádió mint kulturtéayező. f Dittrich doktor, a neves német rádiószakértő, rendkívül érdekes előadást tartott legutóbb a rádió­nak a kultúra terjesztésében jelent­kező szerepéről. Előadása során el­sősorban arra a tényre utalt, hogy a művészi momentumok és az em­beri tudás terjesztésének eszközei között aligha van olyan hatásos eszköz, mint épen a rádió. Ennek fő okát abban látja, hogy a rádió­készülék ma 'már aránylag annyira olcsó, hogy a kevésbé tehetős em­berek is beszerezhetik, amellett előfizetési és fenntartási költségei oly alacsonyak, hogy minden em­ber anyagi megerőltetés nélkül vi­selheti e kiadásokat, A rádió kul­turális szerepét elsősorban a csa­ládi és hazafias érzés erősbitésében látja. A közvetített anyag a leg­több országban mindenki számára hoz valamit, emellett a rádió közös hallgatása, a rádió előadások kö­zős művészi élvezete és az ezeket követő eszmecsere feltétlenül köze­lebb hozza egymáshoz a család tagjait, fejleszti a gyermek képzelő­tehetségét és igen *6 befolyást gyakorol a gyermekek játékára és szórakozására is. A népdal, nép­művészet, a nép életéből vett isme­retek, a népegészségügy, népgaz­daság és a hazai föld ismertetése, valamint a költészet minduntalan visszatérő tárgyai a stúdiók ianyagának s mindez együttvéve két iségtelenül hozzájárul a faji és nem­zeti öntudat éíesztéséhez és az anyaföld szeretetéhez. A kisvárosnak és általában a vi­déknek, amely a művészi élveze­tektől meglehetősen el van zárva, valóságos művészi szükséglete az egyre jobban terjedő rádió. Ez a készülék a legelhagyottabb helyen élő embert is abba a helyzetbe juttatja, hogy a legmagasabb mű­vészi színvonalon álló produkciókat élvezhesse. Az általános ismeretter­jesztést szolgálják' a felolvasások és az ifjúság számára rendezett rádiódélutánok, továbbá igen sok német stúdiónál a háziasszonyok­nak szánt rádióelőadások, az idő­járás és sportjelentések, valamint általában' a napi események hír­anyaga.

Next

/
Thumbnails
Contents