Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-18 / 211. szám

4 JNtlrfRYIDBX. wbbí r mi

W

ii

i

»i—B—mrmr előttem ismeretlen eg}'ének azt állították, hogy az OHO, mint altruista intézmény, a kisebb egzisztenciák építkezését elősegítendő, kormánytámogatás mellett alakult meg, attól bizonyos szubvencionális támogatást nyer s végcélja az, hogy belépve az OKH kebelébe, mint ilyen államilag támogatott intézmény fog működni s nem csak alkalmi társaság lesz, hanem országos keretű állandó intézmény marad. 380 tag lép be az OHO ba £

n — irja Paraszkay — nem ismerve az OHO múltját és megbízásom idejebeli állapotát, hittem azoknak a szép és reményteljes kecsegtetéseknek, amelyeket a fentebb megnevezett urak elébem tártak és elfogadva megbízásukat, Szabolcsvármegye területén, különösen Nyíregyházán és Kisvárdán megkezdtem működésemet. Rövid idő alatt 380 tagot gyűjtöttem az OHO-nak, akik közül 69 tag lefi# feette a beiratási dijat és a részjegydijat kezemhez, mig 10 tag csak a beiratási dijat fizette meg. A hozzám befolyt összeg 296 pengőt tesz ki. < 1 Működésem minden fázisáról pontos és részletes információt küld te

m az OHO-nak levélben, majd ugyancsak pontos referádákat nyújtottam a háromizbeni személyes érintkezésem során, annyira, hogy működésem ellen megbízóimnak kifogást emelni nem lehetett. ígérgetésekMegbízóm, hogy az előttem ma már előttem derengő céljait mielőbb elérhesse, a Nyíregyházán megjelenő egyik sajtóorgánumban junius 18-án és £0-an maga is azt az értesítést nyújtja az akció után érdeklődőknek, hogy azoknak építkezését, akik a meghatalmazásomban előirt feltételeknek eleget tettek. legkésőbb 1927. julius 15-ig megkezdi az építkezését. Levélben és szóbeli értekezéseknél ugyanezt az információt adta nekem is, valamint ugyanezt az ígéretet hangoztatta az OHO Budapestről kiküldött «főtítkára» Herczeg István is, a Kansz nyíregyházi csoportjának Nyíregyházán, a kir. törvényszék esküdtszéki tanácstermében megtartott gyűlésén is, amelyen mintegy 140—160 köztisztviselő vett részt. Bizonytalan alapra épült az OHO vállalkozása E többrendbeli és a fentiek szerint is nyilvános és hivatalos színezetű biztatások mellett, én a beiratkozó tanuk előtt a legnagyobb jóhiszeműséggel és lelki megnyugvással erősitettem meg, mint az OHO meghatalmazottja, ezeket a kecsegtetéseket, egészen addig a napig, amig meg nem győződtem arról hogy az OHO vállalkozása az alábbi okok folytán meg nem valósulhat: Nem az építkezés a fő, hanem a beiratási dij 1. 1927. julius második felében amikor leveleimre kellő választ nem kaptam, érdeklődés után megtudtam, hogy az OHO mint ilyen, még cégjegyezve nincs. 2. Nem váltotta be az 1927. julius 15-re beígért első építkezési igéretét sem, amellett, hogy minden egyes hozzám intézett levelében a beszedett beiratási és részjegydijak beküldését szorgalmazta. 3. Több oldalról azt az információt kaptam, hogy nincs meg az a tőkéjűk, amelyre, mint biztos pénzalapra, vállalatukat s ejjnek keretén belül az én megbízásomat alapították. Lkhtfusz ur a pénztárnok 4. Több rendbeli levelükben arra utasítottak, hogy a beszedett dijakat «Lichtfusz Ottó pénztárnok Budapest, Vilmos császár ut 46.« címre küldjem be stb. stb. A megbízott nem fogad el pénzt s közli gyanúját a tisztviselőkkel. Mivel a meghatalmazásban vállalt kötelezettségét megbízóim semmi lyen irányban nem teljesítette, az általam beszedett 296 pengőt nem küldöttem be, részben azért, mert a fentiekben vázoltak mellett gyanús volt előttem az, hogy egy törvényesen bejegyzett céggel állok-e szemben, vagy nem, továbbá azért, mert a vármegyére kiterjedő muu kám költsége és munkadijam tetemesen felülhaladja a beszedett öszszegeket, ami beigazolhatóan azért nem fedezi az én jogos követelésemet, mert a beiratkozott tagok maguk is idejében megsejtették a cég gyanús működését s ezért nem fizették be a beiratási és részjegydijakat egyrészt, másrészt pedig ezeket én magam sem fogadtam el tőlük, hivatkozva a • bennem támadt gyanúra. Nem akar elszámolni az OHO Amióta a beiratások eszközlését és a tagdijak beszedését beszüntettem, több izben felszólítottam az elszámolásra az OHO-t, azonban érdemi választ tőlük nem kaptam, leveleimre mindig csak kitérő hangon adtak feleletet. A feljelentő kéri a nyomozás bevezetését Tekintettel arra, hogy a beiratkozott tagok a hozzám befizetett összegekért lépten-nyomon zaklatnak, tekintettel arra, hogy az OHO velem elszámolni nem akar s végül és főként arra, hogy sem a további működéséről, sem törvényszerű működésének jogszerű megszűnéséről az OHO határozott feleletet és magyarázatot nyújtani nem tud, vagy nem akar, előttem is az a gyanú él, hogy működése nem más, mint velem együtt sok száz jóhiszemű embernek közönséges félrevezetése és anyagi kihasználása, ellenük ezennel feljelentést teszek s kérem a nyomozás haladéktalan bevezetését. Erkölcsi tanulság. Eddig tart a Paraszkay Péter feljelentése. A nyíregyházi és szabolcsvármegyei tisztviselők pedig ismét gazdagabbak lettek egy szomorú tapasztalattal s lakhatnak továbbra is £ régi tömeglakásban, düledező viskóban, földes szobában, már kinek milyen jutott. A nyíregyházi leánygimnázium idei első osztálya már „líceum" Látogatás a Széchenyi úti líceumban. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Zárt kapu fogad a Széchenyi-ut végén az ág. h. ev. leányfőgimnázium épületénél, amikor be akarunk nyitni, hogy a fiuk életbe evezéséről szóló cikkünk után válaszolhassunk a minden oldalról hozzánk intézett kérdésekre: Mi van Nyíregyházán : leánygimnázium-e, líceum-e ? A csengetésre azonnal ajtót nyit az iskolaszolga és ott vagyunk a minden tenyérnyi helyén példás tisztaságú, ízléses, derűs hangulaju épületekben, amelyek udvara a szeptemberi nap meleg mosolyában fürdik. Szinte templomi csendben nézzük a virágos folyosót és nyitunk be Adorján Ferenc igazgató úrhoz, aki kedves, meghitt szobájában fogad szokott szivélyességével. Ez az igazgatói szoba is ízlést, lelkességet sugároz, a falon művészi képek az asztalon finom női kezeket ^sejt'ető kézimunka. Ebben az épületben mindenünen érezzük a leánynevelő intézetek kellemét, nyugalmát, finoman ránk permetező hangulatát— Németországi tanulmányutamon láttam erre példát — mondja az igazgató ur, amikor a szigorúan zárt kapura célzunk. Ott látVÁROSI SZÍNHÁZ MOZGÓ Bemutatásra kerül Budapest megelőzésével Nyíregyházán először Jókai Mór egyik örökbecsű alkotása: A CIGÁNYBÁRÓ Főszereplők: Lia Mar a, Verebes Ernő, Michael Bohneh, William Dieterle, Fenyő Emil. KÍSÉRŐ MŰSOR: Tigi és a pokolgép 2 felv. burleszk. A boxoló meg a spongya 2 felv. burleszk. ELŐADÁSOK KEZDETE: Szeptember 17-én, szombaton 5, 7 és 9 órakor, szeptember 18-án, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. JEGYELŐVÉTEL: Jakobovits Fannyka dohánytőzsdájében d e. 10 órától 12 óráig, d. u. 4 órától a pénztárnál. — Saját zenekar! Hétfőn „Nagy favorit." „Kölcsönkért pompa." Kedden tam, hogy a leányi kólákat — nagyon helyesen — egész napon át zárva tartják. Ha érkezik valaki, csenget, a kapus kitekint, s ha a jelentkező bebocsátható, anélkül' hogy ki kellene jönnie a kapunyitáshoz, egy szerkezet segítségével szobájában nyitja fel és csukja be a kaput. Mi 8 óra 20 perckor zárjuk le az iskola kapuját, akkorra beérkezik a leányserieg s azontúl csak csengetéssel juthatunk magunk is be az intézetbe. Igy legalább biztosan ellenőrizzük, ki jön be s megakadályozzuk, hogy az iskolai csendet és munkát zavaró ügynökök és más látogatók jöjjenek be a tanítási idő alatt. Már dél felé jár az idő, több tíz perces szünet volt, a leányok mindannyiszor kint voltak az udvaron, melynek most is olyan tiszta, mint ha minden percben sepernék. Ideális tisztaság szeretet. A folyosó pár kányon virágok, »Schmück" dein Heim« — mondja az igazgató ur, mikor tetszéssel dicsérjük a virágIszereteíet, a szir.es tablót, amelyet a virág nyújt, a virág, a tavaszt varázsló, kacagó élet, kell-e méltóbb miliő, ízlésre nevelőbb környezet* ahol leányokat nevelnek ? A leányfőgimnáziumban ebben az évben tértünk át a líceumra — mondja további érdeklődésünkre. Az első osztály már liceum, a többi gimnázium. Az első évben még nincs lényeges tantervi különbség, hacsak azt nem említjük, hogy a liceum első osztályában már nem tanítanak kézimunkát. — Hogyan, ma, amikor a munkaszeretetre való nevelésről mind többet beszélnek pedagógusaink, ma hagyjuk el a kézimunkatanitását ? — Igen, a kultuszminiszter urnák az a felfogása, hogy ma a női kézimunkának nincs az iskolában olyan jelensége, mint régebben. A leányok a legszükségesebb női kézimunkát ugy is megtanulják otthon. Itt az iskolában sok igen fontos más feladat vár rájuk. A kézimunka fárasztó, szemrontó, s ami

1 termel, az ma már olyan olcsón beszerezhető, hogy nem érdemes az iskolai időt kézimunkával tölteni. — Beismerjük, a kultuszminiszter urnák sok tekintetben igaza van. Vájjon ez a lépés a tanítási anyagnak a megváltozott uj élet körülményeknek megfelelő további revideálását jelenti ? Nem tudjuk, de reméljük. — A falon két igen szép Szalay — kép között ott látjuk a tavaly érettségizett leányok fénykép tablóját. Hová röppent a kedves diáksereg ? Választottak-e komoly, küzdelmes életpályát a leányok ? Erről ügyes riporteri tollal egyik munkatársunk éppen "lapunk mai számában emlékezik meg és erre vonatkozóan is érdekes információt kapunk az igazgató úrtól. — Az idén az első eset — mondotta, hogy érettségizett növendékeink közül többen életpályát választottak. És pedig a tizenöt érettségizett leány közül öt. A többi tíz ? — Otthon vannak, ők nem készülnek életpályára. Az az, hogy igen, a legkomolyabb és legnemesebb célkitűzésű életútra lépést várják: a férjhezmenést. A napokban fejtegette egy külföldi lap, hogy ma már a jó SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és belbetegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külön szobában 16 pengő naponta. Orvosát mindenki ^szabadon v*,* flyjpggyj,^ & ^