Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-18 / 211. szám

4 JNtlrfRYIDBX. wbbí r mi W ii i »i—B—mrmr előttem ismeretlen eg}'ének azt ál­lították, hogy az OHO, mint altru­ista intézmény, a kisebb egziszten­ciák építkezését elősegítendő, kor­mánytámogatás mellett alakult meg, attól bizonyos szubvencionális tá­mogatást nyer s végcélja az, hogy belépve az OKH kebelébe, mint ilyen államilag támogatott intéz­mény fog működni s nem csak al­kalmi társaság lesz, hanem orszá­gos keretű állandó intézmény ma­rad. 380 tag lép be az OHO ba £ n — irja Paraszkay — nem ismerve az OHO múltját és meg­bízásom idejebeli állapotát, hittem azoknak a szép és reményteljes ke­csegtetéseknek, amelyeket a fen­tebb megnevezett urak elébem tár­tak és elfogadva megbízásukat, Szabolcsvármegye területén, külö­nösen Nyíregyházán és Kisvárdán megkezdtem működésemet. Rövid idő alatt 380 tagot gyűjtöttem az OHO-nak, akik közül 69 tag lefi­# feette a beiratási dijat és a részjegy­dijat kezemhez, mig 10 tag csak a beiratási dijat fizette meg. A hoz­zám befolyt összeg 296 pengőt tesz ki. < 1 Működésem minden fázisáról pontos és részletes információt küld te m az OHO-nak levélben, majd ugyancsak pontos referádákat nyúj­tottam a háromizbeni személyes érintkezésem során, annyira, hogy működésem ellen megbízóimnak kifogást emelni nem lehetett. ígérgetések­Megbízóm, hogy az előttem ma már előttem derengő céljait mi­előbb elérhesse, a Nyíregyházán megjelenő egyik sajtóorgánumban junius 18-án és £0-an maga is azt az értesítést nyújtja az akció után érdeklődőknek, hogy azoknak épít­kezését, akik a meghatalmazásom­ban előirt feltételeknek eleget tet­tek. legkésőbb 1927. julius 15-ig megkezdi az építkezését. Levélben és szóbeli értekezéseknél ugyanezt az információt adta nekem is, va­lamint ugyanezt az ígéretet han­goztatta az OHO Budapestről ki­küldött «főtítkára» Herczeg István is, a Kansz nyíregyházi csoport­jának Nyíregyházán, a kir. tör­vényszék esküdtszéki tanácstermé­ben megtartott gyűlésén is, ame­lyen mintegy 140—160 köztisztvi­selő vett részt. Bizonytalan alapra épült az OHO vállalkozása E többrendbeli és a fentiek sze­rint is nyilvános és hivatalos színe­zetű biztatások mellett, én a be­iratkozó tanuk előtt a legnagyobb jóhiszeműséggel és lelki megnyug­vással erősitettem meg, mint az OHO meghatalmazottja, ezeket a kecsegtetéseket, egészen addig a napig, amig meg nem győződtem arról hogy az OHO vállalkozása az alábbi okok folytán meg nem való­sulhat: Nem az építkezés a fő, hanem a beiratási dij 1. 1927. julius második felében amikor leveleimre kellő választ nem kaptam, érdeklődés után meg­tudtam, hogy az OHO mint ilyen, még cégjegyezve nincs. 2. Nem váltotta be az 1927. ju­lius 15-re beígért első építkezési igéretét sem, amellett, hogy min­den egyes hozzám intézett levelé­ben a beszedett beiratási és rész­jegydijak beküldését szorgalmazta. 3. Több oldalról azt az informá­ciót kaptam, hogy nincs meg az a tőkéjűk, amelyre, mint biztos pénzalapra, vállalatukat s ejjnek ke­retén belül az én megbízásomat alapították. Lkhtfusz ur a pénztárnok 4. Több rendbeli levelükben ar­ra utasítottak, hogy a beszedett di­jakat «Lichtfusz Ottó pénztárnok Budapest, Vilmos császár ut 46.« címre küldjem be stb. stb. A megbízott nem fogad el pénzt s közli gyanú­ját a tisztviselőkkel. Mivel a meghatalmazásban vál­lalt kötelezettségét megbízóim semmi lyen irányban nem teljesítette, az általam beszedett 296 pengőt nem küldöttem be, részben azért, mert a fentiekben vázoltak mellett gya­nús volt előttem az, hogy egy tör­vényesen bejegyzett céggel állok-e szemben, vagy nem, továbbá azért, mert a vármegyére kiterjedő muu kám költsége és munkadijam tete­mesen felülhaladja a beszedett ösz­szegeket, ami beigazolhatóan azért nem fedezi az én jogos követe­lésemet, mert a beiratkozott ta­gok maguk is idejében megsejtet­ték a cég gyanús működését s ezért nem fizették be a beiratási és részjegydijakat egyrészt, más­részt pedig ezeket én magam sem fogadtam el tőlük, hivatkozva a • bennem támadt gyanúra. Nem akar elszámolni az OHO Amióta a beiratások eszközlését és a tagdijak beszedését beszün­tettem, több izben felszólítottam az elszámolásra az OHO-t, azonban érdemi választ tőlük nem kaptam, leveleimre mindig csak kitérő han­gon adtak feleletet. A feljelentő kéri a nyo­mozás bevezetését Tekintettel arra, hogy a beirat­kozott tagok a hozzám befizetett összegekért lépten-nyomon zaklat­nak, tekintettel arra, hogy az OHO velem elszámolni nem akar s vé­gül és főként arra, hogy sem a további működéséről, sem tör­vényszerű működésének jogszerű megszűnéséről az OHO határozott feleletet és magyarázatot nyújtani nem tud, vagy nem akar, előt­tem is az a gyanú él, hogy mű­ködése nem más, mint velem együtt sok száz jóhiszemű ember­nek közönséges félrevezetése és anyagi kihasználása, ellenük ezen­nel feljelentést teszek s kérem a nyomozás haladéktalan bevezetését. Erkölcsi tanulság. Eddig tart a Paraszkay Péter feljelentése. A nyíregyházi és sza­bolcsvármegyei tisztviselők pedig ismét gazdagabbak lettek egy szo­morú tapasztalattal s lakhatnak to­vábbra is £ régi tömeglakásban, dü­ledező viskóban, földes szobá­ban, már kinek milyen jutott. A nyíregyházi leánygimnázium idei első osztálya már „líceum" Látogatás a Széchenyi úti líceumban. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Zárt kapu fogad a Széchenyi-ut végén az ág. h. ev. leányfőgimná­zium épületénél, amikor be akarunk nyitni, hogy a fiuk életbe evezéséről szóló cikkünk után válaszolhassunk a minden ol­dalról hozzánk intézett kérdésekre: Mi van Nyíregyházán : leánygim­názium-e, líceum-e ? A csengetés­re azonnal ajtót nyit az iskolaszol­ga és ott vagyunk a minden te­nyérnyi helyén példás tisztaságú, ízléses, derűs hangulaju épületek­ben, amelyek udvara a szeptem­beri nap meleg mosolyában für­dik. Szinte templomi csendben néz­zük a virágos folyosót és nyitunk be Adorján Ferenc igazgató úrhoz, aki kedves, meghitt szobájában fo­gad szokott szivélyességével. Ez az igazgatói szoba is ízlést, lelkessé­get sugároz, a falon művészi képek az asztalon finom női kezeket ^sejt'e­tő kézimunka. Ebben az épületben mindenünen érezzük a leánynevelő intézetek kellemét, nyugalmát, fi­noman ránk permetező hangulatát­— Németországi tanulmányuta­mon láttam erre példát — mondja az igazgató ur, amikor a szigo­rúan zárt kapura célzunk. Ott lát­VÁROSI SZÍNHÁZ MOZGÓ Bemutatásra kerül Budapest megelőzésével Nyíregy­házán először Jókai Mór egyik örökbecsű alkotása: A CIGÁNYBÁRÓ Főszereplők: Lia Mar a, Verebes Ernő, Michael Bohneh, William Dieterle, Fenyő Emil. KÍSÉRŐ MŰSOR: Tigi és a pokolgép 2 felv. burleszk. A boxoló meg a spongya 2 felv. burleszk. ELŐADÁSOK KEZDETE: Szeptember 17-én, szombaton 5, 7 és 9 órakor, szeptember 18-án, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. JEGYELŐVÉTEL: Jakobovits Fannyka dohánytőzsdájében d e. 10 órától 12 óráig, d. u. 4 órától a pénztárnál. — Saját zenekar! Hétfőn „Nagy favorit." „Kölcsönkért pompa." Kedden tam, hogy a leányi kólákat — na­gyon helyesen — egész napon át zárva tartják. Ha érkezik valaki, csenget, a kapus kitekint, s ha a jelentkező bebocsátható, anélkül' hogy ki kellene jönnie a kapunyi­táshoz, egy szerkezet segítségével szobájában nyitja fel és csukja be a kaput. Mi 8 óra 20 perckor zárjuk le az iskola kapuját, akkorra be­érkezik a leányserieg s azontúl csak csengetéssel juthatunk magunk is be az intézetbe. Igy legalább bizto­san ellenőrizzük, ki jön be s meg­akadályozzuk, hogy az iskolai csen­det és munkát zavaró ügynökök és más látogatók jöjjenek be a ta­nítási idő alatt. Már dél felé jár az idő, több tíz perces szünet volt, a leányok mind­annyiszor kint voltak az udvaron, melynek most is olyan tiszta, mint ha minden percben sepernék. Ideá­lis tisztaság szeretet. A folyosó pár kányon virágok, »Schmück" dein Heim« — mondja az igazgató ur, mikor tetszéssel dicsérjük a virág­Iszereteíet, a szir.es tablót, amelyet a virág nyújt, a virág, a tavaszt va­rázsló, kacagó élet, kell-e méltóbb miliő, ízlésre nevelőbb környezet* ahol leányokat nevelnek ? A leányfőgimnáziumban ebben az évben tértünk át a líceumra — mondja további érdeklődésünkre. Az első osztály már liceum, a többi gimnázium. Az első évben még nincs lényeges tantervi különbség, hacsak azt nem említjük, hogy a liceum első osztályában már nem tanítanak kézimunkát. — Hogyan, ma, amikor a mun­kaszeretetre való nevelésről mind többet beszélnek pedagógusaink, ma hagyjuk el a kézimunkatanitá­sát ? — Igen, a kultuszminiszter ur­nák az a felfogása, hogy ma a női kézimunkának nincs az iskolában olyan jelensége, mint régebben. A leányok a legszükségesebb női ké­zimunkát ugy is megtanulják ott­hon. Itt az iskolában sok igen fon­tos más feladat vár rájuk. A kézi­munka fárasztó, szemrontó, s ami 1 termel, az ma már olyan olcsón beszerezhető, hogy nem ér­demes az iskolai időt kézimunká­val tölteni. — Beismerjük, a kultuszminisz­ter urnák sok tekintetben igaza van. Vájjon ez a lépés a tanítási anyagnak a megváltozott uj élet körülményeknek megfelelő további revideálását jelenti ? Nem tudjuk, de reméljük. — A falon két igen szép Sza­lay — kép között ott látjuk a ta­valy érettségizett leányok fénykép tablóját. Hová röppent a kedves diáksereg ? Választottak-e komoly, küzdelmes életpályát a leányok ? Erről ügyes riporteri tollal egyik munkatársunk éppen "lapunk mai számában emlékezik meg és erre vonatkozóan is érdekes informá­ciót kapunk az igazgató úrtól. — Az idén az első eset — mon­dotta, hogy érettségizett növendé­keink közül többen életpályát vá­lasztottak. És pedig a tizenöt érett­ségizett leány közül öt. A többi tíz ? — Otthon vannak, ők nem ké­szülnek életpályára. Az az, hogy igen, a legkomolyabb és legneme­sebb célkitűzésű életútra lépést várják: a férjhezmenést. A napokban fejtegette egy kül­földi lap, hogy ma már a jó SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és belbetegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külön szobában 16 pengő naponta. Orvosát mindenki ^szabadon v*,* flyjpggyj,^ & ^

Next

/
Thumbnails
Contents