Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-17 / 210. szám
2 JNfYÍRYlBBT. 1927. szeptember 17 A magyar bárdok. A Presbiteri Világszövetség utol só díszközgyűlését a debreceni tör ténelmi hinességü régi kollégium dísztermében tartották és ez a díszközgyűlés olyan jelenetekben dúslakodott, amely minden megtiport szivü magyar ember szemében a boldogság könnyét harmatoztatja ki. A díszközgyűlésen Charles Merie d'Aubigné elnök a többi között a következőket mondotta: »Vannak közöttünk többen, akik K el e;európát, Magyarországot kevésbé ismerték, mint Középafrikát. Magyarország fölemelkedett az .ismeretlenségből, a magyar nép megkapta szívünkben a maga helyét, amely eddig nem volt az övé. Megszerettük a magyar népet és ittlétünk alatt megértettük azt, hogy a magyar néppel szemben kötelességeink vannak. Felebarátunkká lett a magyar nép és most el vagyunk szánva arra, hogy megadjuk neki azt a segítséget, amit megérdemel. Mindazt, amit megtehetünk a magyarokért, mi megtesszük teljes szivünkkel. Nem kételkedem abban, hogy ez az ország Istennek és barátainak segítségével mennél előbb talpraáll és megtisztulva, megújulva a szenvedések által, amelyeken keresztülment, betölti azt a magasabb rendeltetését, amelyre hivatott. Szenvedő, de reményekkel eltelt ország ez, amelyre nagy és fényes jövő Vár a nemzetek nagy társadálmában.® Ezeket mondotta a Presbiteri Világszövetség elnöke. Utána Davies skót lelkész emelkedett szólásra, aki boldognak vallotta magát, hogy őt érte a megtiszteltetés, hogy a Presbiteri Világszövetség debreceni közgyüléén felszólalhasson, mert ő Waiesből való, a walesi bárdok egyenes leszármazottja és boldog, hogy ő gyújthatja meg az emlékezés es a nódolat fáklyáját Arany János emléke fölött, akinek ihires, a skót vértanukról szóló versét minden magyar iskolásgyermek ismeri s aki a világ legnagyobb költőinek egyike. Minden rossznak van egy ió oldala is. íme, a Presbiteri Világszövetség elnöke is bevallja azt, hogy csak most, a borzalmas, förtelmes világháború után tudta meg a külföld, hogy milyen szellemi értékekben kincseskedő ország a mi hazánk, s hogy mennyire nem érdemelte meg azt a sátánian kegyetlen csapást, amellyel Trianon sújtotta. A boldogság máglyáját főként azok a szavak gyújtották lángra lelkünkben, amelyekkel a skót lelkész hódolt Arany János és általa minden magyar géniusz szellemének. íme, egy régen porladó költő vakitó napsugárral ragyog be egy kicsiny országot, amelyet a tudatlan külföld sötétnek hitt és most még nagyobb sötétségbe szeretne letaszítani... Egy nagy német bölcs mondja : »Minden nemzet annyit ér, ahány nagyembert tud kitermelni magából«. £4os, ha ez a mondás igaz, — már pedig igaz —, akkor Magyarország valóban a legértékesebb nemzetek közé tartozik. Hiszen ez a nemzet a legszörnyűbb sorscsapások közepette'ezer éven át, miközben itt, Kelet kapujában védte a barbárhordák ellen a Nyugatot, csodálatos termékenységgel szülte a legnagyobb lángeszeket, tudósokat, művészeket hadvezéreket és államférfiakat, de főként költőket, akiket a skó.tok bárd-oknak neveznek. \»A walesi bárdok« grandiózus költőjén kivül sok magyar bárd élt, szenvedett, énekelt és meghalt, de éneke, mint a haldokló hattyúé, isteni gyönyörrel töltötte és tölti el a szépségszomjas emberi lelkeket. Ma is vannák magyar bárdok, akiknek lantján gyászfátyol feketül, s ha fájdalomtól reszkető ujjakkal belekapnak a lant idegébe, ebből a fönséges hang szerből egy vértanu-nép megrázó zokogását zengetik elő... A skót népet »Krisztus népének« szokták nevezni, de az angolok által meggyötört skót nép sem szenvedett anynyit, és oly méltatlanul, mint a magyar... Arany János az idézett híres versében azt irja, hogy az angol királyok hiába ölik meg a skót nép fájdalmait elsíró bárdokat, mégis : »ötszáz énekli hangosan a vértanuk diadalát!« A magyar bárdok is, akik nem ötszázan^ de sokkal többen vannak, mindaddig a magyar vértanuk dalát fogják énekelni, mig trianoni ellenségeink visz-1 sza nem adják azt, amit elraboltak tőlünk... És fölragyog lelkünkben a reménység tündéri szivárványa, mikor arra gondolunk : Milyen szép lesz és boldogító, ha a magyar bárdok — adja Isten, hogy minél előbb — egy csonkitatlan, gazdag és boldog Nagymagyarország dalát fogják énekelni! Aradi Szabó István A Presbiterek Világszövetségének debreceni ebédén D'Aubigné csodálkozva hallotta, hogy Szabolcsban nincsenek oláhok. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Debrecenből jelentik: A Presbiterek Világszövetségének tagjai részére a, város által rendezett vacsorán D'Aubigné a mellette ülő Csűrös Ferenctől azt kérte mondjon neki adatokat arra vonatkozólag, hogy hány oláhi lakik Debrecenben és általában a Tiszáig terjedő területen mennyi az oláhok lélekszáma. Csűrös Ferenc dr. tanácsnok nagy meglepetéssel hallotta a kérdést és természetesen kijelentette, hogy Debrecenben egv" általán nincsen oláh és ugy Szabolcsban, mint a szomszédos vármegyékben egészein a Tiszáig- alig lehetne szórványosan lakó egy-egy oláh családot találni. Ezt a választ viszont D'Aubigné hallotta nagy meglepetéssel, ami azt bizonyítja, hogy a külföld a legmegtévesztőbb módon volt eddig informálva a magyar nemzetiségi viszonyokról. Egy tiszaladányi legény revolverrel lelőtte a barátját. Tüzoltóversenyről mentek haza, útközben betértek egy korcsmába, majd hazatérve összeszólalkoztak az uton. A legény harmadnapra belehalt sérülésébe. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Szeptember 11-én vasárnap nagy járási tüzoltóverseny volt íiszaökön, ahová a környékbeli községekből igen spkan mentek a verseny és azzal kapcsolatos ünnepségek megtekintésére. Sári Miklós és Csikai Miklós tiszaladányi legények jóbarátok voltak, s a versenyre is együtt mentek a többi tiszaladányi legénnyel. Amikor este felé vége volt a versenynek, házafelé indultak, útközben azonban betértek egy korcsmába, s ott töltöttek el néhány félórát, igen vig hangulatban. Meglehetős ittasak is voltak, amikor a korcsmából kijöttek. Amikor Tiszaladányba értek, hogy hogyném összeszólalkoztak az utcán. A vitából hamarosan izgatott kiabálás lett, amelynek során Sári Miklós igy szólt Csikaihoz: — Nem félsz, hogy meglőlek? S be sem várva a feleletet, elsütötte Browning-revolverét, a • melynek lövedéke Csikait gyomron találta. A SZÍVÓS természetű legényt nem teritette le nyomban a lövés. Hatalmas lendülettel nekiugrott Sárinak, a földhöz vágta, kicsavarta fezéből a revolvert és agybafö verte jóbarátból lett gyilkos ellenfelét. Amikor látta, hogy Sári Miklós fejét elboritja a vér, megelégelte az ütlegelést, s felállt térdeplő helyzetéből. Ebben a pillanatban azonban megtántorodott, s összeesett. — Apám! Meg vagyok lőve! mondotta a lármara időközben oda érkezett apó ;ának, Csengeri Gábornak. Ebben a pillanatban Sári Miklós is feltápászkodott és futásnak eredt. Azóta nem látták. A csendőri, nyomozás kiderítette, hogy a debreceni egyetemi klinikán bekötöztette fejsebét és ismeretlen helyre elbujdokolt a tettének következményeitől V ÁROSI SZÍNHÁZ MOZGÓ 1927. évi szezonját szeptember hó 16-án nyitja meg. Bemutatásra kerül Budapest megelőzésével Nyíregyházán előszOr Jókai Mór egyik örökbecsű alkotása: A CIGÁNYBÁRÓ Főszereplők: Lia Mars, Verebes Ernő, Michael Bohnen, William Dieterle, Fenyő Emil. KÍSÉRŐ MŰSOR: Tigi és a pokolgép 2 felv. burleszk. A boxoló meg a spongya 2 felv. burleszk. ELŐADÁSOK KEZDETE: Szeptember 16-án, pénteken 5 órakor megnyitó díszelőadás meghívottak részére, 7 és 9 órakor rendes előadás. Szeptember 17-én, szombaton 5, 7 és 9 órakor, szeptember 18-án, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. JEGYELŐVÉTEL: Jakobovits Fannyka dohánytőzsdéjében d e. 10 órától 12 óráig, d. u. 4 órától a pénztárnál. — S aját zenekar! Hétfőn „Nagy favorit." „Kölcsönkért pompa." Kedden való félelmében. Csikai Miklóst természetesen nyomban beszállították súlyos sérülésével a nyíregyházi «Erzsébet» közkórházba. A leggondosabb ápolás sem segíthetett rajta, mert harmadnapra belehalt sérülésébe, anélkül, hogy egy pillanatra is eszméletre tért volna. A csendőrség most keresi a megszökött Sári Miklóst, aki ellen körözőlevelet bocsátottak ki. MEGBÍZHATÓAN olcsón BUTOIi és kárpitosáru szükségletét SUHANESZ bútorcsarnokában szerezh?ti be' j Nyíregyháza, Kallói ucca 4. Az Ércsatornán uj utat építenek és az épites tartama alatt szünetel a közlekedés a Kiss Ernő utcai vonalon. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A Kiss Ernő utca végén az Ércsatorna uj hidat kap. Nem provizórikus, máról-holnapra tartó hidról, hanem komoly betonhidébitményrői van szó, amely meg fog felelni az jtt élénkülő közlekedésnek. A hid építését a napokban kezdik meg és igy a Kiss Ernő utca vonalán ezen a részen nem leltet közlekedni mintegy két hónapig, amig az uj hid felépítése Nyíregyháza évenként huszonötezer pengőt fordit nagykiterjedésű tanyabokrainak kőutakkal való behálózására. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Nyíregyháza város a világítását ellátó villamostársulattal negyvenöt évre köt ujabb szerződést. A szerződés megkötésére vonatkozó közgyűlési határozatot hat képviselőtestületi tag megfelebbezte, de most ezt a felebbezést a képviselőtestületi tagok visszavonták és igy a szerződés megkötésének misem áll útjában. A városnak a villamos társulattal való szerződése rendkívül jelentős a tanyavilág kulturális és gazdasági életének fellendítése szempontjából. — Nyíregyházának nagy kiterjedésű tanyabokrait ma nehezen járható homokutak kötik össze a fővonalakkal, a nagyobb országútakkal. A villamossági részvénytársasággal megkötött szerződés évenként huszonötezer pengő részesedést biztosit a városnakamely részesedést a képviselőtestület határozatához képest a tanácsnak teljes egészében a {anyai kőut hálózat kiépítésére kell fordítania. A tanyákon át vezető nagy utakból fognak mindkét oldalon kiágázódni az uj kőutszárnyak, amelyek egyszerre nagy lendületet adnak a várossal váló közlekedésnek és lehetővé teszik, hogy az egyes tanyabokrokba autóbuszjáratok szállítsák a lakosságot és a termelők árucikkeit. Az első évben esedékes összegből a Büdszenimihályra vezető országúiból kiágazó tanyai kőutakat fogják kiépíteni. Valószínű, hogy a város az évről-évre esedékes huszonötezer pengőre amortizációs kölcsönt vesz fel és így rövid idő alatt kiépítteti a nagyszabású tanyai úthálózatot.
