Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-07 / 178. szám

J^YÍRYIDÉK. WtfmoR, anUBSMras iwniini i 1927 augusztus 7 sárnaponként maga a Tisza vize is olyan vonzást gyakorol a nyíregyházi közönségre, hogy azt kell hinnünk egy-egy pillanatra, amikor a vasárnapi strand közönségt körében töltjük a napot, mintha nem is Tokaj, hanem valahol Nyíregyháza határában folyna a Tisza. A strandünnepélyre ajánlatos a Máv. menetejgyirodában (Zrínyi Ilona-u.) előzetesen megváltani a menettérti jegyet, mert olyan torlódás lesz reggel a személypénztárnál, hogy könnyen lemarad több utas is. I J Vasárnap filmnap a Filmfelvétel szeméiyenként j 1 pengő 50 fillér. Fagylalt, jegeskávd naponta kapható a Sipos cukrászdában, Zrinyi Ilona ucca 3., az udvarban. TELEFON : 3-13. 2498 A trapézen. Irta: La/os Károly. Az exotikus táncotjáró zsiráfokat végre megszűnt tapsolni a zsúfolt orfeum közönsége és a következő szám megkezdhette esti robotját. A plakátokon »Miss Lee and

1 Fred trapéz-matematikusok«-nak nevezték az acélizmu, teltidomu Miss Leet és a hervadhatatlan mosolyú Fredet. S habár a közönség művészeknek nézte és csodálta őket» ők mégis oly színtelen és szegény napszámosoknak érezték magukat. A számok, a másodpercek, a pillanatok szürke munkásai voltak, akik amellett, hogy olyan emberfölöttit vittek véghez esténkint. állandóan az életük hajszálát feszitették szakadásig. A fölhúzó kötél megállt, a trapéz selyem zsinórja megfeszült. — Feri, — szólt át a lány Fredhez, az első lengés után, — unom már és nem is birom... — Mit? — kérdezte Fred, kezét erősen gyantázva. — Mit unsz? — Ezt... Ha volna valami értelme! De igy... Ez nem művészeti nem élet!... Hopp!.. — Bátran! ' Suhant a testük a fényszóró színes áradatában. Karjuk, gerincük nyúlt, csavarodott, ropogásig szorított foguk közül nehezen szakadtak ki a szavak. — Föl!... Ne szorítsd ugy a karom ! Aztán egy félperc szünet kö\etikezett. — Tudod Feri, a feleségedre gondolok, meg az én birkaszemü vőlegényemre. Az asszonyod ahelyett, hogy tekintetbe venné, mint küzdesz, vértizzadsz az ő uj kalapjaiért, inkább meghúzódik a pálmák mellett... — Lehet? — Rajta! A rozsdaszinü trikós test kígyózott és hullámzott és repült. Matematikai pontossággal 'dolgoztak. és iszik., és hallgatja az olyan aranyosan szépet. undok társaságának buta vicceit. { — Hagyd abba Anna! — lihegett • Fred, — ez már igy van, hiába- j — Most igy van, de nem igy í az egyik lesz ezután. Miért ne lehetnél te is \ lánynak, olyan, mint az a birkaszemü?... Okosabb, ügyesebb és szebb is vagy. Es, hogy szeretnélek!... Még jobban, ezerszer jobban, mint most... Fogj valakit, hisz annyian járnak ide vidékiek. Megismerheted őket a színükről. Talán tudnak valamit... — Gyerünk tovább, — sürgette iFred a lányt, — neked is ilyenkor jut eszedbe az ilyesmi. A szám fele lement. Napjuk az égen megint jókora utat futott. A második rész sokkal nehezebb volt. Zeneütemre kellett kapcsolódni a fogásoknak s a kisdob pergésére kinosan hajladozott testük karikába. A fejük összeért, a lány tótágast állt Fred verejtékes haján. — Tudod, — hallatszott felülről, — milyen szép az? — Anna!... — nedvesség szaladt Fred hangszálaira. — Most!... Mntha dobták volna a két testet, lódultak egyik fokról a másikra. Csontjuk megroppant s az asztaloknál félúton megállt a kézben a pohár. A közönség felszisszent. — Ropog... Jaj, leszakadnak! — Láttál már napfelkeltét? — kérdezte a lány. — Igen... a szobámban van egy kép. — Hólyag! Igazit, hűvöset, — Tudja Isten... valaha., nagyon régen.( Az elkapás nem sikerült. Csak kezét kulcsolhatta át a De azért nem volt baj. Jöhetett az utolsó szám. — Holnap este már nem leszünk itt. — Hát hol? — dobta át a szót Fred. — Vonaton... megyünk le délfelé. — Kedves vagy. Élénk színek váltakoztak áíizzadt trikójukon a mozdulatok villámgyorsan peregtek. A kintól meggyötört Miss Lee arca fájdalmasan rándult, de Fred apatikus nyugalommal dolgozott. Négy méter van alattunk... Ritkán tévedek, ismersz... Nyakcsigolya törés... — És az asszony?... — Törődik is az veled! Még egy hajmeresztő szal tót vágtak ki, aztán fáradtan karoltak egymásba a szinen. Szolid taps hálálta meg a mutatványt, mire a szüntelenül vibráló idegek megnyugodtak. Köszönet és szomorúság ragyogott ványadt mosolyukban. Az öltözőben a képet nézték. — Merre van az a táj? — ingadozott utoljára Fred. Miss Lee ráhajtotta fejét Fred vállára. — Amerre együtt leszünk... á nyíregyházi kir. törvényszék területén évenként több, mint kétszáz gyermek pusztai el iogkőmérgeiés miatt. Még több azoknak a számé, akik egész életükre szerencsétlenek maradnak a magyar népet megtizedelő méreg miatt. ESinthogy az eddigi intézkedések nem vezettek sikerre meg kell tiltani a lugka árusítását. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tudósítójától.) Hetenkint beérkezik egy-két jelentés a kir. ügyészséghez, amely jelentések arról számolnak be, miként mérgezte meg magát a szülők gondatlansága miatt egy-egy magyar fiu vagy leány lugkőoldattai. Több izben szóvátettük, hogy a halálnak ezt a szörnyű aratását nem szabad továbbra is elnéznünk, itt valamit cselekednünk Ifcell a magyarság megmentése érdekébenMegkísérelték ugyan, hogy a lugkőnek árusításánál bizonyos óvórendszabályokat érvényesítsenek, de ezzel nem csökkent az áldozatok száma, ugy, hogy erélyesebb intézkedésre van múlhatatlanul szükség. A Nyirvidék tudósítójának alkalma volt a nyíregyházi kir. törvényszéken betekintést nyerni a lugkőmérgezési esetekről készült pontos statisztikai adatokba. Lesújtó valóság: a nyíregyházi kir. törvényszék területén évenként több mint kétszáz gyermek pusztul el lugkőmérgezés miatt. Mikor informátorunkkal erről a szörnyű pusztulásról beszéltünk, megtudtuk azt is, hogy a klinikák és kórházak, ahol a lugkőmérgezés áldozatait ápolják és a lehetőséghez képest kigyógyítják, megdöbbentő adatokat tudnak arról, hány lugkőmérgezést szenvedőből leit egész életére testi, szellemi, vagy erkölcsi nyomorék. A lugkőről azt mondják a háziasszonyok, hogy ez a Szer nélkülözhetetlen a mosásnál. Mi 'nem tudjuk elhinni, hogy ne lehetne mással pótolni. Mert a lugkőmérgezéseknek másként, mint gyökeres intézkedéssel lehetetlen egyszer és mindenkorra véget vetni. Be kell tiltani a lugkő árusítását. Évenként kétszáz magyar életet mentünk meg vele. Kirándulás a tiszaberceli levente-táborba. A leventék tábori életmódja. Bajban vannak a csehek, avagy az égő Tisza iörténete. A berceli öreg komp révkapitányságának egyéb megbízható rádió jelentése. (A »Nyirvidék« tudósítójától.") Julius utolsó vasárnapjának reggelén a felhőtlen égről a nap már pazarul szórja aranyos sugarait, amikor megjelenik egy minden jóval megrakott nyíregyházi társaság a Bessenyei-téri állomáson, hogy a kis balsai expressel kinyargaljon a nyaraló helyek legszebbik tájára, ahol az Országos Testnevelési Tanács jóvoltából 400 levente élvezi a becsületes munka édes gyönyöreit és a legkedvesebb szórakozásokkal telt imádott pihenést. A kiránduló társaság minden íagja érzi, hogy a mai napot nem csupán a szórakozások gyönyöre fogja feledhetetlenné tenni számukra az eltöltött időt, de az a magyar érzés is, hogy a nemzeti eszmék legszebbjével a leventék benső életével szorosabb ismeiéttségbe kerülnek, hogy azt a maga fenséges mivoltában megismerve maguk is apostolaivá váljanak egy nemzeti ügynek, melynek fényénél bizton megláthatjuk a jövendő nagy Magyarországot. A vidámság hangjai mellett csakhamar kiérünk a tiszaberceli állomásra, ahol a leventék képviselői »Szebi, jövőt a magyarnak« üdvözléssel fogadnak és elkalauzolnak a Tisza partjára bennünket, hol a kettős komp révkapitánysága lenge magyarban igazítja hosszú csákányokkal a kifeszített drótkötelei és közben biztosítja az egyik félénk asszonykát, hogy az ő jármüvén nem kap tengeri betegséget soha. Elkerülünk a Tisza másik partjára, hol százados nyárfák és füzesek lombsátorai kínálják a legszebb árnyatadó helyeket az oda menőknek. A fák árnyas lombjai között egyenesen a táborhoz tartunk, mélynek kapujában már ott vár bennünket a tábor daliás parancsnoka, Bodroghy László alezredes, kinek jóságos atyai szeretetéről oly sok szépet és jót beszélnek a nyaraló leventék, kinek üdvözléskép egy nyíregyházi szőkefürtü aranyos asszonyka saját virágkereskedésének legszebb rózsáiból összerakott csokrot nyújtott át, melyet a táborparancsnok megilletődve vesz birto kába és hálás szívvel megköszöni a kitüntető figyelmet. A kölcsönös bemutatkozások után csakhamar felharsan a templomba hívogató kürt szava s utána a szép rendben felállott leventék kettős sorfala megindul, hogy a magyar éggel boritotí erdő csendjében hallgathassuk a szent igét. melyet Fülöp ref. tábori lelkész, főoktató hazafias lelkének fenséges szárnyalásával leventékhez illően oly szépen előadott. A szent és hazafias beszéd könnyeket csalt a jelen voltak szemébe. Utána a kiránduló társaság átadta a tábor főszám vevőjének a magukkal hozott szeretetadományo• kat a leventék részére kiosztás végett. A társaság asszonykái derekasan kitettek magukért, lesz örömük a derék leventéknek. Azután lemegyünk a Tisza partjára, hol a drága fövényszőnyeg takaróul szolgál a fürdőző és a napon sütkérező habtestü -női fürdővendégeknek. Közben hallgatujk a leventék csodálatos meséjét, mely a minap a valóságban megtörtént. Ugyanis Gödöllőről 150 levente oktatóik és Vitéz Endre László főszolgabíró vezetésével Záhony községbe rándultak, hogy onnan" tutajon a kanyargó Tiszán le egész Szegedig egy gyönyörű túrát tegyenek országismeret szempontjából. Záhonyba érve #csakhamal szemünkbe ötlött a trianoni határkő s túlnan az elszakított magyar testvéreink büszke örömmel és jövőbe vetett bizakodó hittel szemlélték a derék levente testvérüket, kiktől az ott posztoló cseh határ őrök ugy megijedtek, hogy Beregszászból táviratilag egy század katonaság kivezénylését kérték. 1 A tutajon utazó levente tábor $1IW"* Htf, egyedárusiftésa: lí* ^ MSIttiISd. \ Izsag festékei2l@f, — Luther ucca 6. szám Telefon: 245. szám