Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-07 / 178. szám

7. augusztus 7. késő este ért Tiszabercelre, az éjjeli nagy fény, amellyel megérkeztek, lázba hozta a falut, a kakasok el­kezdjek kukorékolni, még a mada­rak is felébredtek álmukból. kt éjjeli őr azt kürtölte széjjel, hogy ég a Tisza, a révkapi­tányság pedig mennyei han­gokathallatott: »Turul madár szálk Így megérkeztek a gödöllői leventék tábortűz, lámpionos kivilágítás, gö­rögtűz és bengáli fény közepette, hogy testvéri ölelkezésben egyesül­jenek a tiszaberceli nyaraló leven­tékkel. Olyan volt az az est a maga nagyszerű" ünnepségével, mint az ezeregyéjszaka bűbájos meséje. — Mig hallgatjuk a gyönyörű elbeszé­lést, egyszer csak felharsan a kürt és salkákkal kazükben ebédhez so­rakoznak az ifjak; elhangzik a ve­zényszó, mire leventéink rázengik a magyar Hiszekegy-et, majd utá­na szép sorrendben jó étvággyal vonulnak a legjobb ételeket tartal­mazó kondérok felé. Mi is ebéde­lünk és boldogan szemléljük a tá­bori élet minden apró eseményeit. A táborparancsnok gavalléros ka­lauzolása és az az örömteljes nyilat­kozata, hogy a szabolcsiak a leg­ügyesebbek közé tartoznak szerfe­lett boldoggá lette a társaságot. Kü­lönben 8 vármegyéből jöttek ösz­sze a leventék, hogy egymást test­véri szeretettel megismerve, egy érzésben, egy magyar gondolatban egyesüljön romlatlan lelkük. Ebédközben autóval érkeznek vendégek, hogy részesei lehessenek a gyönyörű nap minden örömeinek. Ebéd után strandolni megyünk hol a legpajzánabb hangulatban telik az idő, közben azonban a férjek közvetítésével komor rádió híreket kapunk a révállomásról Bai van, Tokaj népe a májusi fa­gyos szentek által letarolt szőlőhe­gyekre menekül, kiöntött a Tisza — hangzék, csak később tudódott ki, hogy Tiszabercelen két szilfid termetű nyíregyházi úriasszony für­dik és engedve Archimédes törvé­nyének a "jámbor Tisza kilépett csöndes medréből, hogy helyt ad­jon a kedves fürdőzőknek. < Fürdés után megkönnyebbülten gazdagon teritett uzsonnához ül­tünk, hol családi körben baráti ér­zésekkel töltöttük az időt. Uzsonna után a leventék gyö­nyörű szabadgyakorla'ot mutattak be együttes betanulásban és szebb­nél-szebb versekkel szórakoztatták a hallgatóságot. Ha szépet akartok látni nyíregyházi testvérek, menje­tek Tiszabercelre a levente-tábor­ba, ott megismeritek és megszereti­tek a legfenségesebb nemzeti esz­mét, a levente-ügyet. Mire a bemutató véget ért, meg­érkeztek a füstös képű hangászok is, hogy egy kis talpalá valóval szolgáljanak a jókedvű vendégek­nek és derék leventéinknek, kik bizony böcsülettel ropták a szebb­nél-szebb táncokat a kies erdő zöld pázsitján egész az indulásig Egy gyönyörű nap szép emléké­vel távoztunk kirándulásunk he­lyéről azzal az erős fogadkozással, hogy augusztus hó 15-én megis­mételjük és «még több nyíregyházi testvért viszünk magunkkal a le­venték sátorába, hol a nyaralás egész augusztus 26-ig tart. Szép volt, gyönyörű volt, köve­tésre méltó... Mr. Vasárnap filmnap a S óslón Filmfelvétel személyenként [ i pengő 50 fillér. (*) Helyesen cselekszik, ha var­rógép-, tű-, olaj- és fonal-szükség letét nálunk fedezi. Singer varró­gép-alkatrészek elismerten a leg­jobbak. Singer varrógép fióküzlet Vay Ádám u. 2. 4 WRWPiUUUWIfci JHHuUUURüX 1 ág® Csú?, köszvény, iechia?, náihaláz, ideg- és fejfájás, %-slamint msghülósfől szár­mazó bet®gsógelr, ázonkivül tag- és izületi fájdalmak, influenza esetén ezen betegségektől megóvja magát a kitűnően bevált Togal által. ATogaltabletták kiválasztják ahúgysavat és ezáltal egyenesen a betegség gyökerét irtják ki, Togalt Európa legkiválóbb orvosai és klinikái aj ánlják. Semmiféle káros mellékhatást nem gyakorol. A fáj­dalmak azonnal enyhülnek és megszűnnek és álmat­lanság esetén is kiválóan hatnak. Kapható minden gyógyszertárban. Ára 1 pengő 80 fillér. 2628 12 Cjfél . . . Ájult, csöndes, borzalmas órák Peregnek, kongnak a harangszón át. Az ércnyelvek még egy párszor szólnak És jön az éjfél és jön a Holnap. Jön, jön, már kisért borzalmas réme, Mintha hallanám, mintha beszélne: ,,Ne várj, ó ne várj semmi jót tőlem, Mert, jaj csak bánat árad belőlem..." Múlik a tegnap, a ma, a holnap És az évkutyák veszve loholnak És mind megharap és mind megmérgez, Mind szenyt csepegtet a tiszta érhez. Csend orgiának agybontó réme, Mintha borzalmas titkot mesélne, Mintha fájdalmas valót titkolna {Ha másként volna, ha másként volna . .) És elgondolom, néha, titokban: Lehetne ez tán szebben és jobban. Elég volt tán a véres verésből És az örökös, bus keresésből. (Ó, ha e titkos órák csöndjében, Eljönnél velem, csendesen, szépen, Megfognám kezed és mennénk, mennénk, Akkor, — tán akkor — boldogok lennénk.) VÉRTES JÓZSEF. DéMán a kioszk körül. Ismeretség hiányában ezúton kere­sek » l'-l f Ml , I f I nosules céljából érett leányt vagy fiatal özvegyet. Ötven éves állami nyugdíjas vagyok, készpénzzé! rendelkezem, nemi ho­zományt megkívánok. Érdeklődők „Boldog jövő" jeligére a kiadó­hivatalba írjanak. 4485-2 Tegnap délután hat óra körül kimentem a kioszk-kertbe. Leültem egy padra, hátul, a kut mellett. Pár perc múlva két gyerek került mellém. Testvérek voltak. Öt éves kis fiu, hat éves kislány. Hófehér ruha volt rajtuk, lát­szott, hogy egy negyedórával ez­előtt adta ráiuk a gondos anyuka. Rendkívül óvatosak voltak. A kisfiú nem annyira, mint a kis lány. O leült volna a poros padra is, ha nővére nem büntette volna meg egy lesújtó pillantással. A kislány először alaposan végigmustrálta a pad felszínét; majd mikor a vizs­gálat eredményével szemmel lát­hatóan megelégedett, hozzáfogott, hogy lefújjon annyi helyet, ameny­nyi kettőjüknek éppen elegendő. Ugy fújta szegnyke, hogy szint beleveresedett pufók, gömbölyű arca. Végre sikerült. Leültek. Pár percnyi csönd után a kisfiú meg­szólal: «Te Lola, én éhes vagyob). Lola nagyon szégyelte magát, hogy neki ilyen falánk bátyja van. Rámnézett, mintha bocsánatot kér­ne öccse gyarlóságáért. Majd elpi­rulva, csendesen megszólalt: «Ugyan hogy lehetsz már ilyen. i 8 Tudod hogy mit mondott anyuka­Hogy csak egy óra múlva lehet megenni az uzsonnát. Már elfelej­tetted?)) A kisfiú egy kicsit elhallgatott) de nem azért, mert megadta magát, hanem hogy ellenérvet keressen er­re a kétségkívül súlyos argumen­tumra. Talált is. «De én most is éhes vagyok», rántotta meg vállát durcásan. «Biztosan anyuka is adna ha itt volna». A kislány borzasztóan restelte, hogy neki ilyen szófogadatlan kis­testvére van, s nem annyira az el­lenérvek hatása alatt, mint a sze­mélyemben jelen volt idegen előtti további vitától való tartózkodásá­ban, nagy sóhajtozva kinyitotta a kis gömbölyű kosarat, miből az alma és a tejeskalács kedves, gyer­mekkorukból jólismert feledhetet­len illata áradt ki-. A kisfiú mohón kapott a feléje nyújtott alma és kalácshoz, de nem mulasztotta el, hogy nővére adagját meggusztálandó, bele ne sandítson a kosárba. Csaba —mint később megtudtam igy hívták akis embert— elképzel­hetetlen gyorsasággal végzett por­ciójával. Olyan gyorsan evett, hogy nem vette észre uzsonnája el fogyását. Mikor az utolsó falatot is lenyelte, csalódottan tárta ki te­nyereit. Majdnem sírt, mikor azok­ban semmit nem talált. Most Lola vette elő részét. Csa­ba félszemmel nézte nővérkéje fa­latozását, majd megszólalt; »Te Lola! Van nekem egy üveg­golyóm !« Lola okos volt, vállat vont. El­értette a célzást. «Ha van, miért nem játszol vele?» Csaba egy darabig hallgatott, majd megszólalt: «De én ezt ne­ked akarom adni». Lola az égre nézve majszolt to­vább. «Nekem nem kell». Közben az ennivalója kétségbe­ejtően fogyott, amit Csaba roppant elkeseredve figyelt. Pár pillanat múlva megint megszólal: »De nekem más is van«. Lola oda sem pillantva megkér­dezi : «Micsoda?» Csaba egy nagyon kopott régi fajta bugyellárist huz elő nadrág­zsebéből. «Ez ni! Neked még sohasem volt ilyen». Egy gummi «slic»-cet huz elő a bugyellárisbói. Lola abbahagyta az evést és gon­dolkozni kezdett. Kis gondolkozás után megszólalt: «Osztán nekem adod?»­Csaba mikor látta, hogy a kalács és a fél alma egyelőre megszűnt veszélyben forogni-, kezdte magát birtokon belül érezni. «Neked nem adom, de lőhetsz vele egész holnap délig». Mikor látta, hogy Lola a kalácshoz nyul, gyorsan megszólalt: «Vagy akár holnapután délig is». Most már Lola volt birtokon belül. Ki is használta ezt az álla­potot: «Ugy nekem nem kell. Add ide örökre». Csajba keservesen nézte a sliccet, de még keservesebben a fél almá­val súlyosbított kalácsot: «Oszt, mit adsz érte?» Lola sokáig gondolkozott, majd megszólalt: «Ezt az almát». Csaba kétségbeesetten erőlködött, hogy kivonja magát a kalács és az alma bűvköréből. Hogy ez köny­nyebben menjen, a rég óhajtott, de most veszendő sliccet forgatta, hogy ebből nyerjen erőt a további küzdelemhez. «Hát oszt te azt hiszed, hogy én bolond vagyok. Egy ilyen slic­cet adok egy darabka almáért?» Lola vállat vont, miközben az almába harapott: «Nem muszáj!» Csabán látszik, hogy gyengül éflf feladja a harcot. Igy is történt. Megfogja a Lola karját, hogy az ne ehessen tovább: «Add a kalácsot is, akkor cserélek®. Lola kezébe veszi a sliccet, né­zegeti : «De hát ez el is van szakadva». Csaba kétségbeesetten válaszol: «Az nem szakadás, csak meg van repedve. Hát nem bánom, akaiács, meg az alma feléért oda adom».

Next

/
Thumbnails
Contents