Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-28 / 194. szám

augusztus 28. Úti jegyzetek. VIII. Fényes csoda a faluban. — Bene­Péter, a földműves festő* ~ Azzal az áhítattal írom emlékezé­kezéseimnek e sorait, mint amely­lyel a csodát látó nép suttogja lá­tomásának hirét. A nyíregyháziak •. csodát láttak a jkjsl Úszóidon,,} a nép­erő csodáját, a néplélek humuszá­ból felbukkanó gazdag virágot, ame lyen messze kelet vonalainak, szí­nének, illatának mámorító szépsé­ge ragyogott. Csodás virágot lát­tunk előbukkanni a Duna menti falu egyik paraszti portáján s nád­fedeles ház udvarán, istállók, bog­lyák, fatönkök, szemétben kereső szárnyasok, élelemért síró sertések közelében. Ganges parti virág volt, remegtető. Felujjongó örömmel néz tük népünk, fajunk, életrehivatott­ságunk, nagy misztériumunk reve­lációját: az uszódi földműves fes­tőt, Benedek Pétert. Nem mi fedez­tük fel. ő már a magyar művészet kul túrának — hogy Babits szavai­val éljek — csúcsán lebeg, a nevét egyszerű, paraszti nevét művészeti revük alabástrom papír lapjain fi­nom rajzú betűk hirdették, nagy fővárosi lapok magasztalták. Mű­vészetét mohón elemezte a ham­vas, uj szépségekre sikoltó öröm­mel ekhózó művésze'! elmélet, érke­zésének hajnalos harangszavát a nagy fővárosi lapok hasábjai kon­gatták, zúgták, hirdették 1923-ban» amikor Budapesten egy fojtogató látogatottságú, izgalmas szenzáció­ként ható tárlaton miniszterek, kép­viselők, írók, művészek, zsurnalisz­ták, gyűjtők, mübaráíok, szenzitív széplelkek állták körül a magyar ég csodás tüneményét, a falusi ruhá­ban ott álló, az ostromot megadás­sal tűrő, galambszeliden és sze­rényen felelgető földműves festőt uszódi Benedek Pétert a A neve ott van a legújabb lexi­konban, az Amicus kiadásában mo­nográfia jelent meg róla, a halna­tatlanok közé fényesedett naiv ké­peinek végtelenbe vetődő su­gara. Egy juliusi délután keressük fel Benedek Pétert. Ott találjuk az udvaron. Festő állvány van előtte. Falusi életképet fest. Akvarell-kép. Ott van előttünk a falu egyik utcá­ja. Az oszlopos házak sora a nap fényében. Színes kapuk, fekete vas­tábla ablakszárny. A házak előtt la­kodalomra hívó legénysor. Elől a hívogató, a kezében pántlikás bot, vörösboros üveg, átbujtatva a fo­nott kalácson, amely gallérként dí­szeleg az üveg nyakán. A legények lépésében, tartásában lélek van, ün­nepiesség, az a gyermeki naivitásu ünnepség, amely ősi vasárnapok szellemét idézi, őrzi, örökbe adja. Benedek Péter kompozíciójában élet, drámaiság van, ábrázolásában — mind valamennyi képén vala­mi hamvasság, olyan naivság, amely primér érzésekből árad fel, pmelynek szavát a modern piktúrá­nak néhány szentje zendíteni tudja, de a keresők hada égető szomju­sággal keres, tragikus sikertelenség­gé]", ugy, hogy affektálás lesz a nai­vitása. Csoda-e, hogy amikor a piktúra ősi, friss szirmaira talált a keresett tisztaságnak, a sancta simplicitas-nak Benedek Péter japanos képeiben, áhítattal bo­rult rá. Benedek Péternek pedig ez a története : Szegény, egyszerű, de kedves, jóságos földműves család fia. Gyenge, törékeny testalkatú, a keze olyan kicsi, mint egy leányé. .'Nem tudták használni a nehéz me­zei munkában. Útban volt, nem ho zott elég munkaerőt, bajnak volt a háznál. Falusi kőművest akartak nevelni belőle. De mindenhol szó­rakozott volt. Rajzolt, rajzolt, raj­zolt. Mindenre, mindennel, min­dent. Felhőt, fát, állatot, embtert. Kinevették, kicsúfolták. Nem tud­ták, hogy gyémánt ember, válasz­tott, akiben ős energiák fakadtak életbe. A háborúban irodába került szolgának. Itt fedezte fel egy iro­dába osztott művészeti író. Festé­ket adott a kezébe, utasításokat adott neki. A törékeny testű föld­míves fiubul, a harcsa bajuszu, mongol arcú, sötét sárgás bőrű, mandola szemű Péterből csoda lett­Első kiállítása után, amely 1923­ban olyan nagy meglepetés volt, a kultuszminiszter a kiállítás bevéte­lét kipótolta annyira, hogy házat vehetett Úszódon. Mert nem akart Pesten maradni. A legelőkelőbb fes tőmüvészek siettették: menjen haza falujába, a naiv emberek közé, él­tető földjére. Most itt él, fest és mi, amikor lapozzuk a róla szóló könyvet, olvassuk a vezércikkeket, riportokat, esszéket, amelyek az ő művészetének jelentőségét méltatják és látjuk a szegénységet, amely­ben elfeledték, ugy sir a lelkünk: hát itt Magyarországon minden igaz királyság csak pünkösdi király­ság? Hát mi felejtjük a végtelen üzenetét ? Benedek Péter csak fest, fest, áhítattal. A pesti ur, aki ké­peit egyszer és mindenkor lekö­tötte, művészi ínyenceknek elado­gatta, jó ideje nem irt, pénzt sem küldött. Péter szomorú, de nem csüggedt. Fest, álmokat fest, ma­gyar látásokat, keleten álmodott vi­rágos álmait a Ganges partjának. Ő a faluban, környéken a legna­gyobb. Neve máris halhatatlan. — Vájjon tudják-e az anyagi javakban dúslakodok, milyen gyémánt fény­lik az uszódi nádfedeles ház sötét szobájában, látják-e, hogy a kis falusi ház udvaráról Fárosz tüze lobban az égre, és benne tüzel a magyar nép ereje és dicsősége ? Mély megindultsággal jöttem ha­za Benedek Péter házából... Egy Duna-parti korcsmában irtózatos cigánymuzsika nyikorgott, duhaj le­gények nótáztak. Én könnyesen idéztem Ady sorait: »Minden más táján a világnak szent dalnok lett volna belőle ...« (*) Fehér- & ajourhimzésre a varrógépen teljesen ingyen tanitja meg vevőit a Singer-varrógép rész­vénytársaság. Vay Ádám-u. 2. 3 A kopócsapáiiafe ünnepe. »Kopócsapátj(ban megujult a terem'és csoda ja«, hangzott el a nagy kijelentés 1927. aug. 21-én a kopócsapáti-i kicsiny ref. gyülekezet lelkes ünnepélyén. S e kijelentés nem üres túlzás, de gazdag valóság, mert nemcsak a kopócsapáti-i gyülekezet életé­ben, de nagyobb viszonylatban is egyedül álló" az a jelenség, hogy egy 200 léleknél csak valamivel többet számláló vagyontalan gyü­lekezet alig két év alatt Wkesz­lakot melléképületekkel-, iskolát, 3üa vifáqos harisnyák idop. • legelegánsabb ,o,lelte ,s lokéletle,, *iyemh.nsn va „elkö. LUX oldja a szennyet és te!esleo\ Ssé teszi a dörzsölést; a selyemharisnya ennek kovetkezteben nem foszlik tonyot építsen, haangot szeezzen, templomot restauráljon s bele uj bútorzatot készíttessen. Mindez megtörtént alig 2 év alatt, a 200­nál csak valamivel több lelket Szám láló kopócsapáti-i gyülekezetben. Hallgasson a szo, mikor a té­nyek beszélnek. A nagyszabású és bensőséges avató ünnepség folyó évi augusztus 21-ikének délutáni 3 órájával kezdődően ment végbe­Nemcsak a községtől, de a közeli és távolabbi vidékekről, minden­féle karból, nemből, rangból és felekezetből összesereglett nagy gyülekezet már rég hosszan ellepte 4918-1 A Szt. Lukácsfürdő R.-T. „Kristály "-viz egyedárusitását kiadnám Nyíregyháza és környékére. Felvilágosítást reflektálóknak ad Krausz Géza, Korona-szálloda 1927. augusztus 30 án d. u. 2-4 íg. —w——— az utca templomelőtti részét, tni­| kor felhangzott az örökszépSégü zsoltár: »Tebenned biztunk elei­től fogva...«, melynek első verS­szaka után a 69-ik dicséret zen­dült 'meg a lelkes gyülekezet ajkán­Az ének aranyhullámaiban meg­fürdött lelkeket fohászkodás és al­kalmi textus felolvasása után Ko­vács Lajos esperes gondolatokban gazdag, szines beszéde s ihletett lé­lekből fakadó imája emelte tovább Isten felé. Majd a szentcélu esz­közök közül ismételten megáldotta az uj harangot, melynek kereszt­szülei a hitbuzgó és áldozatos életű házaspárok: Kala Ferenc köz­ségi főjegyző s áldott lelkű felesé­ge: sz. Paksy Erzsébet. Az áldás után a C. V. zsoltár csendült meg, mikoris az uj harang elindult a rá, régóta várakozó társához. Út­jában a sokaság alkalmi énekek­kel kisérte. A harang, illetve a harangok hivó szavára ünnepi istentiszteletre I Dessewffy-téa* 4. szm alatt szombaton, e hó 27-én Kazár Mihály 4893-2 megnyilik. — Csak kiválóan kezelt fajborok eladása kicsinyben és nagyban

Next

/
Thumbnails
Contents