Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-23 / 189. szám

jnVírvidéic 1927. augusztus 23 Ahol kezet fognak a selymával is! Herczeg Ferenc történelmi mondása az «Ocskai Brigadéros»-bó!: «A (selytnát megfizetik, de kezet nem fognak vele!» immár megdőlt. Hála ilstennek, nem nálunk, r.em Nyugaton, de még csak Keleten sem, ahof a fél-nomád, vagy nomád pásztornépek még adnak valamit. sőt nem is valami,t, hanem miridenü ke

+ a — becsületre, — hárem abban az «állam-szörnyszülöttben», ímely ma magát Csehszlovákiának inevezi. Mondjuk inkább egyszerűség kedvéért, hogy Csehországban, a kétfarku oroszlán klrsszikus hazájában, ahol azonban kétfarku oroszlánt époly kvéssé leehet találni, mint az <áilaméletben vtlamelyes szerepet játszó Szlovákiát, — ellenben oroszlánbőrbe öltözött szamarat annál többet! Ezek a mü-oroszlánok igen megriadtak azóta, mióta az igazság i.emes barátjának, Rotheimero lordnak közibük hajított uombája telitalálattal pattant szét. Azóta lesipuskás módra a sárba hasalva és a bokrok mögül próbálnak viiszalövöldözni a Lordra, gorombábbnál gorombább hangú cikkek áradatát zúdítják feléje, melyekre természetesen a Lord

1 egy kézlegyintéssel sem Válaszol, hanem alighanem azt a török közmondást tartja eszében: «A kutya ugat, a kariaván halad!» Az ő karavanja, mely végre valahára az előítéletek, a tudatlanság és a rossz akarat eddigi sivár pusztaságán megindult, csakugyan halad és azt útjában a sakálok bömbölése sem Molnár Henrik fakereskedő öngyilkosságot követett el. Vasárnap délután nagy részvét mellett temették el. saját vivja. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Szombaton a kora délutáni órákban futótűzként terjedt el a hír, hogy Molnár Henrik fakereskedő öngyilkosságot követett el és meghalt. A nyíregyházi kereskedők körében mély megdöbbenést keltett a mindenki által megbecsült Molnár Henrik tragikus halála, mert hisz még néhány órával előbb, tragikus elhatározásával nem is sejtetve, több helyen tárgyalt üzleti ügyekben. A déli órákban ment haza fatelepén lévő lakásába, jóízűen megebédelt, majd a feleségével elbeszélgetett. Ebéd után négy éves kis leánykáját és 10 hónapos kis fiacskáját megcsókolta, s a telep egyik félreeső raktárhelyi-égé" ben az egyik tetőzetet tartó gerendára felakasztotta magát. Feleségének feltűnt, hogy férje — dacára az ünnepnek — oly sokáig tartózkodik a raktárban, u'ána men

c a kislányával s az ablakon keresztül észrevette, hogy férje felakasztotta magát s már teljesen eszméletlenül ka'á'UiA raktárajtó be volt zárva s a szerencsétlen asszony rémes sikoltására az elősiető raktári munkások feltörték az ajtót, s levágták az utolsó percét élő Molnár Henriket. Pár perc alatt számos orvost összehívtak, de minden élesztési kísérlet hiábavaló volt. Molnár Henrik kiszenvedett. Ideális szép, boldog családi élete és rendezett anyagi viszonyai minden kétséget kizáróan azt bizonyítja, hogy öngyilkosságát pillanatnyi elmezavarában követte el. Semmiféle írást és 1? ve let nem hagyott hátra, amiből szörnyű cselekedetére mást lehetne következtetni. A kiszállott rendőri bizottság és a hatósági orvos a temetésre megadta az engedélyt. Temetése vasárnap' délután az izr. temető halottasházában fölyi le óriási nagy részvét mellett. — Molnár Henriket özvegyén és két kis árváján kivül nagyszámú rokon ság gyászolja. fogja visszatartani. Ne Nem lis lenne érdemes k legpiszkosabb hangú cseh sajtó-förmedvényekre ,egy szót is vesztegetnünk ha történetesen nem jut kezünkbe egy, Ungváron megjelenő és immár negyedik évfolyamában leiedző magyar sajtótermék, amely: «Köztársasági Hiradó» nevet visel és amelynek renegát-magyar a szerkesztője. Renegátok zavaros időkben mindig és mindenütt voltak. Sajnos, ez történelmi tény, mely felett ji

em' lehet elsiklanunk. De eddigelé kuíturnemzetet nem ismerünk, ahol a renegátnak valamelyes becsülete is lett volna, avagy más jutalma, míint a pénz, az árulással, tehát a legpiszkosabb utón kiérdemelt pénz Csehország ebben iá kivétel éppen ugy, mint balkánbeli finom kis szövetségesei. Fent emiilett renegát újság Svehla cseh miniszterelnök pártjának, a köztársasági földműves pártnak magyar nyelvű orgánuma. E lap szerkesztője, kit a{ lapnak kezeink közt lévő, |aug. hó 11-én megjelent 32-ik száma ugyan meg nem nevez, oly selyma akinek förmedvényei félhivatalos jellegűek és a cseh miniszterelnök nézeteivél kongrruensek. Érdemes tehát egy kissé vele foglalkoznunk. Mindezeket előre kellett bocsátani, hogy olvasóink megértsék azt aí mérhetetlen undort, amellyel e lap fentemiitett számának: «Lord Róth Mór» cimü vezércikkét elol" valstuk. A magát Y jelzéssel írnKg nem nevező vezércikkíró fenti cim alatt Rothermere lordot és akcióját akarja kifigurázni. Szerinte: «Egy héttel ezelőtt még azt sem Jpcítuk, hogy a világon van s íme máiannyira közismert, hogy már mindenütt, csak mint Róth Mórt (emlegetik és ezz|el a Lord máris kellő értékére van leszállítva!» Nyomban utána szükségesnek látja még a kutmérgező vezércikk-író is m

egjegyfezni, hogy Rothermere lord [nem származik a Róthok meglehetősen kiterjedt családjából, éllenben kipécézi dr. Rácz Károly Sándor, londoni magyar követségi sajtó-attachét, hogy ez valaha (a Róth névre hallgatott és egész nyíltan kimondja, hogy Rothermere lord nfem egyéb, "mint éntifek a 'dr. Rácz Károlynak, — kinek' létezéséről eddigelé igazán csak a beavatottak tudtak, ha tudtak — szócsöve és cikkeit dr. Rácz Sugalmazza. Igazán nem tudjuk, min csodálkozzunk jobban: e feltevés piramidális együgyüségén, avagy ama feltevésen, hogy a cikíkiró olvasóit, kiknek javarészie a Ruthénföld magyarjaiból és megmagyarosodott ruthénjeiből tevődött ösz- [ sze, — oly képtelenül együgyűek- I nék tartja-e, nogy ezek ezt el is hiszik? A lap tehát a lorcF akciójára a zsidóakció bélyegét próbálná nyomni. A kutmérgezés azonban még ezzel sem ért véget, sőt (valójábajn csak itt kezdődik teljes gonoszságában. Feltételfezi, hogy a lordn

ak nem a magyar dolgozó nép íjiajö. és ba^a fáj, hanem csupán azok a tizezer holdjaik, «melyeket a republika helyes (?) agrárpolitikája a Parisban dőzsölő (?) mágnások kezéről a dolgozó nép kezére játszott át». Megrágalmazza tehát Rothermere lordot azzal, hogy akciója tisztán a feudalizmus és oligarohizmus szolgálatában ált és ezzel a hiszékeny és meglehetősen kulturálatlan ruthén parasztokat, kiket a cseh köztársaság eddigelé kiszipolyozott és agyonzsarolt, akik eddigelé Prága ruthéngyilkos politikájának esküdt ellenségei vo tak, — azt a népet, amelyet a nagy fejedelem «gens fidelissima» névvel díszített fel, — azt a népet, melyínek felszabadulása érdekében küzd a nemes lord és vele együtt Magyarország, — a Rothermere és magyarellenes táborha akarja átcsempészni. Hogy ez nem fog sikerülni, acbati nem kételkedünk, bármenynyire is kedvére volna e

z Svehla miniszterelnöknek s az ő nemes barátjának: Benes Eduárd külügyminiszternek és végül annak a renegátnak, aki mint mindkettő közös barátja fentemiitett gálád cikket elkövette. Ivánffy Tamás. AX LINDER EGEDE HíSEN KtlSER TITZ pol I ó Szerdán Csütörtökön A mestercsaló. Irta : Segesdv László A negyedik pohár badacsonyi után detektív főfelügyelő barátunk, akit történetei miatt Háry Jánósnak hívtunk, belefogott rendes esti elbeszélésébe. — A nagykörút egyik leggazdagabb ékszerészéhez — ne.ezzük Szász Károlynak — délelőtt tiz óra tájban fényes autó érkezik, melyből 40 év körüli, elegáns huszáreznedíes lép ki, pár szot vált a soffőrrel és belép az ékszerüzletbeJobbkarja .fel van kötve, az egyenruhája csupa dekoráció. A szolgálatára >sietó segéddel közli, hogy a főnökkel szeretne beszélni, nagyobb vásárlás ügyében. És átadja koronás névjegyét, melyen ez áll: Gróf Villemont Károly. Az ékszerész pillanatok alatt ott terem. — Parancsol méltóságos gróf ur? Méltóztassék... — Vegye be kérem azt a gyémánt koIliért a kirakatból. Érdekel. — Kérem, kérem... Néhány pillanat múlva ott feküdt a párját ritkító ékszer a gróf előtt, a kiszolgáló padon. A gróf balkezével szórakozottan nyul az ékszer után és nyugodt pillantásokkal vizsgálj — Szép. Az ára? — Oh, aránylag olcsó. Az értékéhez képest valós^g^s ajándék. Tizezer dollár, kérem alássan, kerek tizezer dollár.... Finom mosoly torzul a gróf arcára, mikor megszólal. — Szavai után tényleg olcsónak gondoltam, pedig drága. De mfndegy. Szükségem van rá -és i^y nem (alkuszom. 10 ezer dollár sok pénz, »de én soha sem alkuszom, ha valamire szükségem van. Ekkora összegre azonban nem voltam elkészülve. Nézzük csak... Baljával kiemeli a pénztárcáját, le.eszi iaz asztalra és végig lapozza a különböző nagyságú bankókat. A Kereskedő szája széles mosolyra ferdül. , — Oh kérem, kérem... A gróf becsukja a tárcát és visz! szacsusztatja a zsebébe. I f— Tudtam. Körülbelül 2 ezer , dollár van nálam, de még egyéb í vásárlásokat ás kell eszközölnöm, mert holnap utazom. No, de majd | segítünk (a dolgon. Szabad kérS nem, (egy levélpapirost? I — Sajnálatomra, csak céges papírral (szolgálhatok — felelt az-ékszerész (előzékenyen. — Helyes, nagyon megfelel, miajd a soffőröm kézbesíti". A segéd hozza a papirost, tintát és tollat, a gróf rápillant béna jobbkarjára és a kereskedőhöz fordul: >— Nem lenne szíves... Néliány sort fogok diktálni a feleségemnek. — Kérem, késziséggel. A gróf pedig hanyagul diktálja: «Kedvesem, sürgős bevásárlásaim céljaira okvetlen szükségem van még 10 ezer dollárra. Kérem, tegye borítékba a pénzt és a sorok atadójával azonnal küldje et. Nyugodtan rábízhatja. Itt az üzletbe bevárom. Meglepetés! Károly!» Az ékszerész borítékba tette a levelet és átnyújtotta a grófnak. — Köszönöm. Pár perc múlva a soffőröm visszatér. £s a 'szájtátva bámuló alkalmazottak előtt á 'gróf átadja a levejet a soffőrj^Mek. Az ajutó elrobog s a gróf, akereskedő udvarias érdeklődésére elmondja, hogy a német fronton sebesült meg, de nem veszélyesen. Eltört az alkar csontja, azonban nemsokára már teljes erőben lesz éséjszre sem fogja venn. '— Kissé kellemetlen ugyan, mert minden levelemet a feleségemmel, vagy a titkárommal kell íratnom, még olyat is, amit nem azueretnék£s mosolyog hozzá. A kereskedő pedig, elragadtatva a gróf előzékenységétől, nadarva meséli el háborús élményeit. Az autó visszajön és a soffőr gyors léptekkel benyit az üzletbe. Tiszteleg, átadja a levelet és távozik. A gróf föltépi a borítékot és a benne lévő 10 ezer dollárt lefizeti az ékszerésznek. Átveszi a gondosan csomagolt ékszert és a sürün hajlongó személyzet sorfala közt távozik. Az autó néhány pillanat alatt eltűnik a szemhatárról és Szász Károly ékszerkereskedő megelégedetten dörzsöli a kezét, mert jó üzletet csinált. Még kereskedői örömmámorában úszott, mikor telefonhoz hívta egyik alkalmazottja. — Hallá! Itt Szász Károly. Magaí az fiam? — szólt, mikor ráismert a felesége hangjára. No, mi tfjság?.ff Tessék?... Elküldte a pénzt? Milyen pénzt? Nem kaptam', dehogy kaptam!... Hogy?... A soffőrrel 10 ezer dollárt én "kértem?... Meglepetés?... Nem igaz! Ez csalás! Szédelgés! őrület!..... Micsoda?... Hát persze, hogy én írtam... oh, én knarha!... Bocsásson meg, azonnal értesítem a rendőrséget. A rendőrséget persze már hiába értesítette, —"folytatta Háry János barátunk — mert a csaló akkor már autójával és á drága ékszerrel a liatárfelé robogott.