Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-19 / 187. szám

6 JSíVíRYIDÉK. 1927. augusztus 19' Hírek a megszállott magyar földről. — Ugylátszik vé&e szakad a ki­sebbségekkel való paklizásnak. — Bezárás veszélye fenyegeti a ro­mániai kisebbségi iskolákat az ál­lamsegély elmaradása miatt. —j Ugyanis a magyar párt nevében Bethlen György gróf és Willer Jó­zsef, majd ő utánuk a németek nevében Róth Hans Ottó felkeres­ték immár Bratianu Vintila pénz­ügyminisztert is, kérve az Avarescu kormány által már megszavazott ál­lamsegély folyósítását. A pénzügy­miniszter azonban ezt a leghatáro­rozottabban megtagadta azzal, hogy nincsen pénz. A kisebbségek vezetői körében a további teendőket illetőleg most az az eszme merült fel, hogy ha nem kapják meg az államtól a kért államsegélyt, mi­után az iáskolafenntartó egyházak képtelenek fenntartani iskoláikat, ahhoz a tüntető megoldáshoz fog­nak folyamodni, hogy bezárják az összes kisebbségi iskolákat. Ez az elhatározás valószínűleg erős vissz­hangot keltene a külföldön is, ami nem lehet érdeke az oláh kormány­nak sem. Ezt így hiszik a szegény erdélyiek, mi ellenben ugy véljük hogy az oláhok táncolnának örö­mükben, ha ezt megérnék. Végre el­érték volna céljukat: a magyar nyelv teljes megfojtását. • — Kivégezték a z oláhok az ősi ref. kollégiumot. A székelyudvar­helyi ref. kollégiumot bezárta maga a ref. egyházkerület igazgató­tanácsa. A 300 éves múlttal biró intézetnek ugyanis, bár a legmo­dernebbül felszerelt és megépített iskola volt. Anghelescu közoktatás­ügyi miniszter még az előbbi Bra­tianu-kormány idején -megvonta nyilvánossági jogát. Emiatt a tel­jes elnéptelenedés veszedelme fe­nyegette. Ezért is határozta ei ma­gát a református egyház arra, hogy inkább saját maga szünteti be ezt az iskolát és ennek helyébe a rosz­szul elhelyezett nagyenyedi tanitó­képezdéjét fogja hozni. Anghelescu miniszter állítólag már bele is. egyezett a tanítóképezde székhely változtatásába, sőt abba is, hogy a megszüntetett székelyudvarhelyi kol­légium tanári karának 5 tagja a tanitóképezdében taníthasson to­vább. Legközelebb megfojtja a ta­nítóképzőt is az oláhok hírhedt «Draculescu»-ja. * — Sokat akar a szarka! — A Cech cimü prágai folyóirat a Rothermere-akcióra válaszul uj ma­gyar területek kihasitását követeli Csehország stratégiai biztosítására. A cikkben többek közt azt irja, hogy válaszul a határreviziós ma­gyar mozgalomra, a cseheknek kö­vetelniük kell, hogy a mostani mes­terséges és véletlenszerűen megvont határt természetes határvonallá tol­ják ki, Pozsonytól legalább is a Rábca folyóig (!) a Dunán egészen (Vácig, (!) a nógrádi Cse rhát hegye­ken át a Mátrára (!) a Bükkhegy­vonalán át a Hegyaljára, a Tokaji hegyekre és a Felsőtisza folyá­sáig (!). Igazán kár e részletezésért. Nem lenne vájjon elegendő, ha Csonkamagyarországnak csak az Újpesti Pékszigetet hagynák meg és minden egyebet elharácsolná­nak? Hiszen tudvalevőleg evés köz­ben jő meg a valódi étvágy! Cso­dálkozunk a csehek szerénységé (?!) fölött! — ők igazán tuladakozóak! * — Az olaszok tisztában vannak " Rothermere kérdéssel. — Giulio Bucchi tollából hatalmas cikket hoz egy római lap. Bucchi megállapítja, hogy a magyarság minden ka­tasztrófa utan is megtalálta önma­gát, aminek oka kétségkívül maga- | sabb fokú erkölcsi és polgári fej­lettségének tudható be, amit leg>­jobban bizonyít az, hogy Erdélyben az oláhoknak ugy a vasutakon, mint a postánál, valamint az összes mű­szaki helyeken meg kellett tarta­mok a magyar személyzetet, mert nem tudják őket megfelelő embe­rekkel pótolni. Majd számokkal bi­zonyítja a legvirágzóbb és legna­gyobb magyar városok elcsatolásá­nak jogtalanságát és alaptalanságát, ami legjobban bizonyítja a trianoni békeszerződés abszurdumát s fel­veti a kérdést, mi hát a végfcélja a Népszövetségnek, ha nem lát meg és nem fesz jóvá ilyen visszássá­got? A cikket azzal a kérdéssel vég­zi, hogy jogos-e, hogy ez a nemzet' amelynek évezredes hagyományai és intézményei vannak, s amely­nek országa a legmegalapozottabb gazdasági egység, fel legyen ta­golva martalékául alsóbbrendű né­peknek. i A nyiregyházi Máv. állomáson két raktári mnnkás megdézsmálta a Danzinger-cég palackborait. (A «Nyirvidék» túdósitójától.) A Máv. vasútállomáson Nyíregy­házán néhány magáról megfeled­kezett raktári munkás megdézsmálta a Danzinger Testvérek borkeres­kedő szállítmányát és abból több palack értékes bort lopott el. A bort a raktári munkások megitták. — A rendőrség megindította az eljárást ellenük s a Máv. elbocsátja őket. Igy drága árat fizetnek a kis ,itó" káért. Kifosztottak egy nyiregyházi lakást, mig a ház gazdája jóízűen alndt. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Nyíregyházán, a Nyírfa-utca 7. számú hazban az elmúlt éjszaka vak merő betöréses lopás történt. A be­törők a retesszel zárt kaput köny­nyen kinyitva, az éjszakán is nyitott lakásba minden nehézség nélkül behatolhattak. Nesztelenül lépked­tek a setét szobában, amelyben mélyen aludt a ház gazdája Já­nószky Mihály. A betörők az alvó gazda közvetlen közelében fosz­tották ki a szekrényeket és nagyér­tékü selyemkendőket, férfi és női ruházati cikkeket loptak el. A tolva­jok mindent elvittek a szekrény bői, csupán a benne elhelyezett 50 pen­gőt hagyták érthetetlenül ott. A be­törők a körülményekkel pontosan tájékozott emberek lehetnek, mert a szekrények kulcsait elő tudták ven­ni rejtekhelyükről. A rendőrség eré­lyesen keresi a vakmerő tolvajokat akik lábnyomon kivül semmi más jelt nem hagytak maguk után. Két világot járó magyar diák Finnországból Nyiregyházára érkezett. Beszélgetés a világjáró diákokkal. Európának egyik leg­rendezettebb állama rinnország, ahol szeretettel ápolják a magyar-finn testvériséget. Nyíregyháza, aug. 16. Ugy látszik a globetroterek ko­rát éljük. Soha annyi világjáró nem fordult meg a legkisebb városkák­ban is, mint az utóbbi években. Nagyon valószínű, hogy a leg­többjük szélhámos, kalandvágyó csavargó, aki otthonában nem tu­dott elhelyezkedést találni, hát nek/vág az idegen világnak s «ké­peslap eladással» tengeti az életét. De vannak komoly Világjárók is, akik számára több ez a nagy vállalkozás, mint egy nagyszabású kaland, több, mint a könnyű, szí­nes életnek a lehetősége. Vannak, akik a hivatás magasságára. tudják emelni ezt a különös, fantaszti­kusan jérdekes életet, hogy egy em­ber snájdig elhatározással megva­lósítsa iazt a vágyat, ami tulajdon­képpen (ott él minden ember lel­kében: megismerni a világot s megismerni az életet, szépségek után .kutatni, embereket, népeket, szokásokat, különösségeket, ter­mészeti nagyszerűségeket megis­merini... Mindezt nagy szenvedé­sek, nélkülözések, fáradozások, életveszedelmek árán.... A tanulásnak a leggazdagabb lehetősége ez. Mert a sok csavargó között mégis vannak, akik azért teszik ezt a nagy utat, hogy tanul­janak. Két magyar diák. Ilyeneknek láttam két megnyerő külsejű, Irokonszenves magyar fiút, akiket a napokban ismertem meg s akik két esztendővel ezelőtt in­dultak el Budapestről s bejárták eddig Európa nagyobb részét s még négy esztendeig akarják járni a ,többi világrészeket is. Az egyiket Polonyi Jánosnak hívják, a Kereskedelmi Akadémia végzett növendéke, a másik Am­merling K- Ede egyetemi hallgató. Mindketten etnográfiai stúdiumo­kat folytatnak, főleg ezen a téren igyekeznek kiképezni magukat. Nyiregyházára kerülve, felkeres­tek s utjukról beszélgetés közben elmondtak néhány olyan érdekes adatot, amely a nagy nyilvános­ságot méltán érdekelheti. A legérdekesebbek azok az uti­részletek voltak, melyeket finnor­szági tartózkodásukról mondottak. A finn-magyar rokonság. — Finnországban — mondotta Polonyi és Ammerling — rend­kívüli módon ápolják a magyar­finn testvériség gondolatát. Való­sággal büszkék arra, hogy él Kö­zépeurópában egy kulturnép, a magyar, melynek bölcsője együtt ringott valamelyik őshazában az övékével. Nincsen ember, &kinek ne derült volna fel egyébként hi­deg, barátságtalan, tartózkodó ar­ca, amidőn megmondottuk nekik, hogy magyarok vagyunk. Rögtön megváltozott a magatartásuk ve­lünk szemben, szívélyesek, barátsá­gosak lettek. — Mindenképpen szép heteket töltöttünk Finnországban, amely­nek viszonyai rendkívül Imeglep­tek bennünket, meglepnének min­denkit, mert Finnország igazi ren­dezett kultúrállam, mely Egyes vo­natkozásban sokkal előbb tart, mint Európa legtöbb állama. Nincsen alkohol Finnországban. — Finnország például «száraz». Éppen olyan szigorú alkoholtila­lom van, mint az Egyesült Álla­mokban. Sört ugyan isznak, de­annak mindössze 2 százalékos alkoholtartalma van s bizony meg­lehetősen élvezhetetlen. Persze a csempészet nagyon kifejlett, de az is megállapítható, hogy túlnyo­mórészt külföldiek csinálják. Mint ahogy más ügyekben is főleg kül­földiek kerülnek a bíróságok elé. A mi fogalmaink szerint hihetet­lenül puritán, becsületes nép a finn Figyelmes, jóindulatu és korrekt­Előfordult velünk, hogy egyszer az egyik nagyon forgalmas hel­singforsi parkban egy padon felej­tettünk egy csomagot. Bizony, ha ilyesmi erre mifelénk történik az emberrel, később bizony felesleges­nek tartja, hogy elmenjen a hely­színére, hogy ott van-e még vájjon az a csomag. Bizony később, a midőn észrevettük a hiányt s ki­siettünk abba a parkba, ahhoz a padhoz, ott feküdt a csomag ugyan azon a helyen, ahol hagytuk. Fe­Ídig akkor is ült ott valaki a pa­don:.... ! — S a finneknél a legszigorúb­ban büntetik is a lopást. Ott tar­tózkodásunk alatt épp egy napon olvastunk két Ítéletről, mely na­gyon jellemző az igazságos finn mentalitásra. Az egyik ügy: vere­kedés közben okozott halálos testi­sértés. Az ítélet négy hónap. — Ugyanakkor egy tolvajt egy évre ítéltek el. — Az emberek egymás iránti bi­zíalma is rendkívül nagy. Például vendéglőkben nem az a rendszer, mint nálunk. Sem menü, sem ét­lap nincsen. Hanem a vendéglő közepén van egy nagy asztal s azon vannak a sültek, a tészták,, a halak s egyebek felhalmozva. A vendég odamegy és abból vesz annyit, amennyi neki tetszik. Fi­zetni egyformán kell. Hideg étel­ért 6 márkát, melegért 10-et. — Szociális szempontból is na­gyon ideálisak ott a viszonyok. Koldus nem létezik. Az állam gon­doskodik minden rokkantról s ha­talmas szegényházak vannak, me­lyeknek berendezése jobb, mint nálunk sok harmadrendű Szállo­dának. Minden kis faluban mun­kásházak vannak, melyek ideálisan berendezettek. Könyvtárak, szín­háztermek, olvasótermek, minde­nütt, akár ezer lakosú falvakban is tökéletesen vannak berendezve s főleg a sportszerű nevelésre rend kí'vül sokat adnak. Különösen fu­tója és sulyathlétája van sok Finn­országnak, s nem véletlen az, hogy a piciny Finnországnak at­létikája évtizedek óta a legfejlet­tebb egész Európában s alig ma­rad el az Egyesült Államok gigan­tikus arányokat öltő atlétikai éle­tétől. — Minden falucskában állami szakoktatók vannak, akik az ifjú­ság egészséges, sportszerű élet­módjáról gondoskodnak már a gyerekkortól kezdve. Ez a sport­szerű élet a finn nép egészséges szellemi életére is rendkívül jó hatással van, s csak meg kell nézni azt az óriási külömbséget, ami a finnekkel határos eszt (nép s a finn nép között van. t Az alföldi part füzesei, amelyeknek ezüstös zöld árnyalatai a víz csil­logó tükrére szűrődnek, a Dunán tuli part omlatag kőzetének szeszé­lyes rajzai, a viz. a Duna vize' amely a kanyarulatokban messze ködlő tó távlatát adja, az idegeket kacagóan friss zölddel hangoló szi­geteket formál, a nap minden sza­kában, a felhők játéka, a sugarak vetülése szerint más és más anyag­hatást és szinpompát varázsló hul­lámok, amelyeken fürge fehér csol­nakok futkároznak, ringanak, annyi megragadó költészetet, a természeti szépnek olyan misztériumait nyújt­ja, hogy a benne való elrévülésben fáj annak érzése; nincs a magyar

Next

/
Thumbnails
Contents