Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-31 / 172. szám

2 JSfY ÍRYIDEíL 1927. julius 31. A drágaság letörése. A drágasági ankétek során végre valami kellemeset is el lehet köny­velnünk, amely mint első eredmény jelentkezik abban a harcban, ame­lyet a drágaság ezerfejü hidrája ellen indítottak teljes hivatalos aparátussal. Ez a kellemes első eredmény, az elsőrendű élelmicik­kek forgalmi adójának eltörlése, melyről a legutóbbi drágasági an­kéten Vargha pénzügyi államtit­kár bejelentéséből vettünk tudo­mást. Tagadhatatlan, hogy nem sok bizalommal néztünk az elé a harc elé, amellyel hivatalos helyről megtámadták a már nagyon is ele­venünkre tapintó drágaságot, de an­nal nagyobb örömmel kell elköny­velnünk ezt az intézkedést, amely minden valószínűség szerint arra fog vezetni, hogy legalább is rész­ben megkönnyítse az árak lefelé való kialakulását. És ha már a drágaság ellen való harcunkban a szimpátikus je­lenségek fölsorolásánál tartunk, hadd essék néhány szó a népjóléti államtitkárról is, aki végre félretéve a súlyos és nehézkes adminisztrá­ciók hosszú sorát, a maga valósá­gában akarta meglátni es tapasz­talni az uralkodó drágaság okait és körülményeit, nem sajnálva a fáradságot, személyesen tett látoga­tásokat azokon a helyeken, ahol a iaci üzleti szellem nem éppen ál­amtitkároknak való módon mutatja meg a maga foga fehérét. Ennek a személyes utánajárásnak köszönhe­tő főként az a gyors eredmény, amely arra vezetett, hogy eltörölték az elsőrendű élelmiszerek forgal­miadóját és ezzel az adóeltörléssel kiirtották egyik tényezőjét a drága­ságnak is. Mert nehogy azt' higyjék, hogy csupán a fölösleges aggodalom szülte azokat a fájdalmas felkiáltá­sokat, melyeket a kereskedők hal­lattak a drágaság letörésével kap­csolatban, mikor a súlyos adóter­hek enyhítését kérték csökkenteni elsősorban. A fogyasztók mellett a kereskedőknek is igazuk volt és fl mi csak örömmel vehetjük tudomá­sul ezt a könnyítést, amellyel az állam most segítségére siet a' tár­sadalom kereskedő tagjainak. Igenis kétségtelen, hogy a drágaság egyik főokozója az a rengeteg és ma már fölösleges megadóztatási mód amellyel a kereskedőket megnyo­morgatják és amelyre való hivat­kozással némi alapot is nyert az az árdrágítás, amelyet fogyasztói szemmel nézve legtöbbnyire indo­koltnak tartanak. Jó és egészséges volt tehát ez | az intézkedés mindenképpen, bár naiv hit lenne ezután arra gondol­ni, hogy a drágaság'azonnal meg­fog szűnni ezután az intézkedés után. Sőt még részleges eredmé­nye ís csak abban az esetben lesz, ha kellő ellenőrzést fognak gyako­rolni továbbra is azon az alapon, ahogy a népjóléti államtitkár sze­mélyesen megkezdette és nem en­gedik, hogy az eladó most már for­galmiadó nélkül drágíthassa to- . E vább az áruját. Az első eredmény tehát megvan és most már csak arra kell ügyelni, hogy ennek a fiktív eredménynek kifelé is meg legyen az eredménye a vásárló közönséggel való vonat­kozásban. Mert sajnos az eddig tapasztalatok arra mutatnak, hogy nem volt elégséges sohasem az az állami intézkedés, amely a keres­kedők segítségére sietett elsősor­ban és a fogyasztók sorsának jobb­rafordulását mintegy a kereske­dők lelkiismeretére bízta. Az ered­mény 'természetesen az volt, hogy a kereskedők jártak jól és egyéb­ként minden maradt a régiben. Az elsőrendű életszükségleti cik­kek forgalmi adójának eltörlése te­hát — reméljük — nemcsak a kereskedők részére fogja meghozni az árak javulását, hanem kellő el­lenőrzéssel egyik kiinduló pontja lesz annak a folyamatnak, amely a drágaság teljes letörését fogja vég eredményijen eredményezni. rH.IM.ntM 1 Szépül a Sóstó és nj köntösbe öltözött a Szeréna-lak. Erdei iskola lesz a szegény gyerekek számára. (A «Nyirvidék» tudóiitójától). Az újítások, szépítések, megle­petések egész sorozatát szemlélhet­ni a Sóstón. Az újszerű átalakítás az újság ingerével hat; a szép szem lelete vonzó hatással bír. Igy tehát nem csoda, ha Nyíregyháza gyön­gye, a Sóstó mindinkább magá­hoz láncolja azokat is, kik eddig drága pénzen, idegenben nyaraltak. Kemény Zsigmonddal mondhat­juk, hogy: a tündérvidék emlékei­nek varazshatalma alá esettnek érezzük magunkat, midőn a má­ról-holnapra — mintegy varázs­pálca intésére — az előbukkant sóstói meglepetéseket elbűvölten nézzük. íme itt látjuk a hidat, dfe ;nem a sóhajok, hanem a szeretet hídját, melyen átlépve bejutunk a Kardos ístván kulturtanácsnok nap-nap mellett látogatta Szerna­lakhoz. Micsoda mesés erdei is­kola, melyről a «Nyirvidék» 1925. évi számában tett említést. Dt szebb, tökéletesebb már most is, mint a Sopronbánfalva melletti er­dei iskola. Egyelőre azonban a sze­gények-szegényei, — mert igy vá­lasztotta ki a tanácsnok nemes szi­ve — fognak itt kellemesen szóra­kozni, foglalkozni és meggyőző­désszerülég fogják vallani az ed­digi hitüket, amit Arany János ár­Vaja a feltett kérdésekre oly szépen vall: «É1 még a jó Isten, ő engem is szeret, megadja, ha kérem a mai kenyeret». ' r I-m ! ; ; ( S) (*) Sínger gépaejyem minden­féle színben kapllató a Singer­varrógép üzletben. Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 2. ? wmmmm mm mmm mmnmmm Székely-Keresztur, aug.25.1860. 1849. julius 30-án éjjel Petőfi Sándor Székely-Kereszturon Varga Zsigmondnál hált. Julius 31-én reggel 6 órakor indult el Petőfi az Ujszékelen volt főhadiszállásra, de már ekkor a tábornok és táborkara útban volt Segesvár felé, hol akkor Lüders orosz tábornok állott 18 ezer ember és 48 ágyúval. Majd a csata leírása után igy folytatja: Fejéregyháza (Segesvárral szem­ben) még 1848 őszén le volt éget­te, s így mi a romok között fogla­lánk helyet én hivatásómmal — a sebesültek kötözésével — elfog­lalva. Petőfi egy sütőkemencére ülve, belemerült a csatatér és a táj szemlélésébe. Többször láttam őt helyéről távozni, de mindig visz­szakerült s gyönyörködni látszott miként szedik össze a székely fuva­rosojk a nem messze lecsapott go­lyólöt. Délután négy óra felé a csak Öldöklőbb kezdett lenni, a sebesültek szaporodtak. Éppen egy kassai fuvaros fölkarját metszem ketté — melyet egy golyó szétzú­zott —, mikor Petőfi mellettem el­haladóit, s a Fejénegyházán alul elfolyó patak hídjának karjához dőlt. Itt állott mintegy félóráig el­merengve. Tő!* mintegy 200 lépés­re dolgozott egy 6 fontos, s lőtte az országút mellett felállított orosz lovasságot. Hihető, Sok kárt tett bennök, mert nemsoká rá is erősen kezdettek tüzelni, s egy golyó Petőfitől alig 30 lépésre ütött a földbe, a felvert föld és por őt is ellepé, s hihetőleg szemébe is ju­tott, mert azt zubbonya szárnyával hosszasan törölgeté. Ekkor helyét megváltoztatá, felénk közeledett, s hátát a falu kapuzátyákra vetve, nézte a csatát és elmerült gondo­lataiba, még pedig annyira, hogy a csakhamar hallatott iszonyú zsi­baj, ordítás, egy tömeg tele tüze sem volt képes figyelmét azon hely re vonni, hol az történt. Én mel- j lette futottam egy helyre, hogy an- j nak okát megtudjam, s mig kér- , dém tőle «mi baj őrnagy ?», ő j nem felelt semmit. Előttem csak- j hamar kitárult a vész egész nagy- : sága. Tőlünk alig ezer lépésre azon ' percben bontá meg két ezred dsi­dás a tömeggé alakult zászlóaljat. A huszárság verekedett, de mit te­hetett alig '300 annyi ellen. Ráki­álték Petőfire. Odamutaték az eseményre, ő odameredt s csak annyit mondott «potomság». Csak­hamar az egész arcvonal megfu­tott. Én rámutaték a balszárnyra hol a tábornok is futott. Petőfi szemét odaveté, Szónéikűl megfor­dult s futni kezdett. Én is csakhamar helyemre érve, lovamat kézügybe kapva ráültem s száguldottam. A huszárság már mind elfutott volt, a tüzérség ágyu­it odahagyá, amelyek a balszárny­ra voltak állítva, a gyalogság egy részével az erdőbe menekültek. Mi futottunk az országúton felfe­lé. Engem helyismeretem rövidebb uton vezetett. Utánunk a két ezred dsidás. Mikor a falutól már jól kijöttünk, láttuk, hogy a lovasság nagy részének még volt ideje a bekeritési körön kívül hatolni, de a gyalogságból csak az menekült, ! 1 Értsük meg egymást. { (Válasz Siposs Árpád feleletére.) Nem szeretem az önmagáért való polémiát, nem is az a célom. De a Nyirvidék hasábjain lefolyt vi­tában mindinkább divergens vo­nalak alakjában távolodnak el egymástól azok a szálak, amiknek az lenne a feladatuk, hogy egymás mellett maradjanak mint olyanok amelyek közös talajból indultak ki. A Siposs Árpád ur felelete ma­gyarázni akarja előbbi cikkét, ami abban áll, hogy homlokegyenest ellenkezőjét írja mindannak, amit először irt. Ha én azt .állítom, hogy a telefonkagylónak zsinórja van, ezt nem bizonyíthatom azzal, hogy a filoxerát permetezéssel irtják. Beszéljenek az idézetek, melyek konkrét formái az igazságnak. Ab­ban a vendégjogból, drágaságból, idegenekből összelimonádézott cikk­ben olvashatók a következő sorok: »...városunk lakossága is cserébe­menőnek vette az ideözönlött mene­kültek ellátását és igyekezett meg­édesíteni a hontalanság kenyerét... Lassankint azonban szétfoszlott ez a megktilönbözöttség és az embere­ket ne m hatotta meg, ha valaki ha­zafiúi bánatáról szónokolt, mert er­ről mindannyian beszélhettünk volna... A menekültek egyrésze most csak azt látta, hogy most már neki is nélkülöznie kell. Most már nincs megelégedve a várossal, stb. stb.« Legyen elég ebből a betű­iéből, hiszen ennyiből is nyilván­való, hogy az igazi menekültekről van szó. Ezeket valótlankodia egy kalap alá a cikkíró a bűntettekkel, a piaci árdrágítókkal. Semmi meg­különböztetés nincs. Hiszen ezekre célozva irja, hogy a közönség ne tegyen kivételt a menekültekkel ! — Kell fényesebb bizonyíték arra, hogy a menekülteket ez a vicinális gondolkozás végzetesen össze évesz tette a gazemberekkel? Most pedig disztingváljunk. Tény az, hogy mint mindenütt, a menekültek között is vannak svi­hákok. Ha az egyetemes emberiség képletét papírra "vetnők, a gazem­aki tartalékba volt állítva, azok, kik tűzben voltak, bekérj íteffek. Engem lovam a körön kivül segí­tett. Petőfi gyalog volt, s igya "kör­ben benne maradt. Egy darabra érve, visszanéztem s Petőfit hit­tem felismerni- A helyet, hol lat­t^/n, e pillanatban is annyira kép­zelem, hogy rá tudnék mutatni, s valahányszor mellette elmegyek, önkénytelenül felmerül előttem ak­kori alakja, amint fedetlen fővel, széteresztett ingnyakkal, lengő zub­bonyával futni láttam. A menekülés későbbi részletéről Qyalokay Lajos honvédszázados és Szkurka György közhuszár szá­molnak be, kik elesni látták a köl­tőt. Petőfit ismeretlen helyre tették sirba. De sírja nem az a kicsiny hely, hol porlik, hanem az egész magyarság lelke, melyben őrökké él. Hantja íelett J/irmilyen elem szállja is meg, magyar virágok fa­kadnak minden tavasz nyiltával, felette magyar dalt dalol a csalo­gány, magyar lélek őrködik a távol­ból ís, s nem mond le róla, míg magyar dalt dalol csak egy ember ís, s szabadságra, szerelemre haza­szeretetre tanít a meghalt költő hal­hatatlan költészete. Rabigát nem tűrő lelke kitör a sírból, s igazsá­got követel, folyton föltámadó em­léke egyesit, lelkesít, áldozatot kö­vetel és" diadalra vezet! SCHM10THAUER IMnMíf.M keserűvíz megtisztítja a szervezetet a belekben kí pződő egészségtelen anyagoktól, e^nkíti a mirigyek működését, felfrissíti a vérkeringést, megelőzi az érelmeszesedés ós az öregségi elváltozások kifejlődést. Kapható kis és nagy üvegben. Szétküldés! hely: Igmándi keserűvíz forrásvállalat Komárom. Árjegyzék ismételadóknak kívánatra bérmentve.

Next

/
Thumbnails
Contents