Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-28 / 169. szám

Í927. julius 28. JNfVíRYIDEK. e mmwtmm A nyiregyházi leány­gimuázmm aggteleki és ózdi kirándulása. Napokkal ezelőtt jelent meg a' «Nyirvidék» hasábjain a leánygim­názium salzkammerguti kirándulá­sának ismertetése. Ezzel kapcsolat­ban meg kell emlékeznünk az isko­lának másik tanulmányi kirándu­lásáról is, melyet Weiszer Gyula tanár rendezett és vezetett s amely csonka hazánk megmentett értékei­nek, az ózdi vasgyárnak és az agg­telek* cseppkőbarlangnak megte­kintését tűzte ki célul. Résztvettek ezen a kiránduláson: Weiszer Gyula, Weiszer Gyuláné, Karner Emilia, Kaszás Anna taná­rok, Kaszás Micike mint vendég és 18 kis és nagy diákleány. Csa­patunk jun. 22-én indult Nyíregy­házáról. A kora reggeli órákban ag­gódó szülőkkel és lelkesen izguló kirándulókkal volt tele a nyíregy­házi pályaudvar. A leánygimnázi­um tanárai és növendékei közül szép számmal, — mint már isme­retes, — Bécs felé vették utjnkat­A mi csapatunk pedig szerényen a szerencsi személyvonatra szállt fel, csak rövid három napra inondva bucsut Nyíregyházának. Szerettünk volna mi is külföldre menni, de be­láttuk azt, hogy hazánk értékeinek, kincseinek megismerése is módfe­lett fontos és szükséges. Alig hagyta el vonatunk a pá­lyaudvart, megindult a nólázás és fi játék s kitartóan folyt, ujabb és ujabb huncutságokkal fűszerezve, egész uton. Délben fél egy órakor érkeztünk Őzdra. Az állomáson az ottani ev. lelkész és segédlelkész vártak bennünket, akik páratlan fi­gyelemmel és előzékenységgel gon­doskodtak arról, hogy minél job­ban találjuk magunkat Özdon. Ez teljes mértékben sikerült is nekik. Kitűnő szállásunk és ellátásunk volt ar kultúrpalotában, amelyről még később megemlékezünk. Ebéd után rögtön a vasgyár meg tekintésére indultunk. Gyári veze­tőnk pedagógiai érzékkel a vasérc darabok piramisánál kezdve meg magyarázatát, a vasolvasztásnak, tisztitásnak, öntésnek, a különféle vasfajták készítésének bemutatása által vezetett bennünket a vas, ér­ceiből való előállításának és feldol­gozásának nehéz, de csodálatra mél­tó utjain. Nem is gondoljuk, ami­ikor a tűt használjuk, vagy egy mo­tor működésében gyönyörködünk, hogy az a kis varróeszköz, vagy a motor szerkezetének legkisebb vas­alkotórésze is milyen hosszú ideig tartó, fáradságos munkának az eredménye! A vasérc, melyet a rozsnyói, vashegyi, oláhpataki, stb. bányák szállítanak Özdra, külsőleg ném árulja el értékes fémtartalmát, azon ban, amikor pörkölés után, a ko­hóknak hőmérséklete megpirítja or­cáját, kénytelen vas'artalmát kivá­lasztani, miközben a vasérc többi alkotórésze a rétegékben hozzáada­golt mészkővel salakká ofvad ösz­sze. A vas kiolvasztása olyan hatal­mas kohóban történik, amely 36 pra alatt 260 vaggon ércet emészt meg. A kiolvasztott nyersvasat két órás időközökben csapolják le s mindannyiszor 3—4 tonna vas fo­lyik ki az óriási gyűjtőedénybe­Nagyszerű látvány ez! A megol­vadt vas, mint egy tűzfolyam, sis­teregve tör magának utat a kohó falán át, erős fényt és nagy mele­get árasztva maga körül. A vasol­vasztás melléktermékeképen kapott gázokat nem hagyják kárba veszni, hanem a kohókból u. n. Canper tornyokba vezetik, ott a gázt elége­dik s az ekkor keletkezett hőmeny­nyiséget tégláknak adják át (a tég­lákat is a gyártelepen készítik), — Keéky István nyirbátori ügyvéd Rothermere­alap létesitését indítványozza Mikecz alispánhoz irt nyilt levelében. A maga részéről 100 pengőt ajánl fel az alapra. Lapunk vezetőhelyén közöl jük azt a tiszta hazafias érzésből fakadó és Hazánk súlyos külpolitikai hely­zetét mélyen átérző és alaposan átértő szellemre valló nyilt levelet, amelyet dr. Keéky István nyirbátori ügyvéd intéz Mikecz István alispán­hoz, a hazafiúi mozgalmak nagy megértőjéhez és hatalmas koncep­ciójú organizátorához. A levélhez nem kell kommentár, s hogy mégis külön megemlékezünk róla, azért tesszük, hogy nyomaté­kosan felhívjuk a közönség figyel­mét annak elolvasására. E,gy hatal­mas, világraszóló propagandáról van ebben szó, amely propagandá­tól függ: igy maradunk-e csonkán, ahogyan vagyunk, avagy felnyitjuk • 'ilág hályogos szemét és kivere- | a vili kedjük a magunk ezeréves igazsá­gát. Azt mondja a magyar közmon: dás : Addig üsd a vasat, ameddig meleg! Nos hát, a vas meleg, Rothermere lord, nemes érző bará­tunk magyar szeretettől lobogó lángja melegítette meg, ütnünk kell tehát az ész, a logika és a legszí­vósabb propaganda pörölyével ad­dig, mig csak át nem formálódik, ugy, ahogyan azt mi akarjuk. Gazdagok és szegények, arisztok­raták, polgárok és munkások, öre­gek és fiatalok, férfiak és nők, fog­junk össze és áldozzunk a Szent Ügyért ! Minden fillér, ami erre a célra összegyűl, egy lépéssel köze­lebb hoz bennünket Nagymagyaror­szághoz 1 hogy szükség esetén a kohó fűtésé­re használhassák fel, elvonva ilyen­kor a 'hőt a téglákból. Az izzón folyó nyersvas még sok tisztátlanságot tartalmaz, ezért tisz­tításnak vetik alá; arra szolgáló ke­mencékben valósággal főzik és kü­lönböző anyagok hozzáadásával tisztítják a vasat. Ilyen nyitott ké­mencebe szabad szemmel nem le­het benézni, csak cobalt-üvegen ke­resztül s igy jól láthatjuk a forrás­ban levő vasnak a f|eTül)ejtié(t s a r(a[j­ta uszó salakot. Nemcsak a nagy fény, hanem a kemencéből kiáradó hő is tisztes távolban tart bennün­(ket, a forrásban levő vastól. Mene­kültünk is a kohók és kemencék kö­zeléből s igyekeztünk a tágasabb és levegősebb termekbe, ahol a vas feldolgozását mutatták be. Láttuk itt az izzó vasoszlopnak pár cm. vé­kony lemezzé való hengerekét, a vasdrót és a vasúti sin készítését, láttuk a mázsás vaslemeznek gép­pel való vágását, a vas tsztergályo­zását stb. Különösen tetszett a gye­rekeknek a vasdrót készítése, mely a gépek sorozatán tűz-kigyó mód­jára keresztül haladva, egyforma tekercsekben hullott lábaink elé. Megcsodáltuk a hatalmas emelő­darukat is, melyek nagy könnyed­séggel emelgették és szállították egyik helyről a másikra a mázsás sulyu vastömböket. Megnéztük a gyár villanytelepét is, ahol az áram- ^ fejlesztőgép r.emcsak méreteivel, ha- I nem cérna spulra emlékeztető teker­cseinek és mágnespatkóinak a szém nek tetszetős elrendezésével is ha­tott ránk. Voltunk még a vasgyár­ral kapcsolatos téglagyárban 'is, a hol sajnos már csak az agyag zúzá­sát és őrlését láttuk, a téglakészi éí már szünetelt. Kárpótlásul meglá­togattuk még a gyártelep öreg fa­zekasmesterét, akinek pár perc alatt készített remekejt csodálattal szem­léltük. Észre sem vettük a sok látnivaló között, hogy már több, mint 3 órát töltöttünk a gyár különböző helyi­ségeiben, s bizony jól esett a kiál­lott hőség és fáradtság után, szál­lásunkon, a hűvös, szellős tornate­remben lepihenni. Hogy azonban elfáradásunk nem volt tul komoly, mutatja az, hogy az ev. lelkész hí­vására a csapat nagy része rögtön kész volt a telep templomainak és nevezetességeinek megtekintésére. Az ev. templomban esti istentiszte­letet hallgattunk végig, azután a ref., majd a róm. kath. templomo­kat néztük meg. Ezután «Menjünk Amerikába!* kiáltással nekivágtunk a lépcsős hegyoldalnak, mely Ame­rikába vezetett. A gyártelepen van ugyanis Amerika, sőt Velence is. Amerikának nevezik a hegyoldal­ban épített villasort, Velence pedig a völgyben elterülő tiszivise ó- és munkáslakások tömege. Amerikából szép kilátás nyílik á vasgyárra és Velencére, ennek a kilátásnak a ked véért tettük meg, Alföldi lányok­tól nem várt kitartással, hősiesen hegynek felfelé az utat. Még a Ba­ka-tetőre is készek lettünk volna felkapaszkodni, hogy a nyersvas csapolásában innen gyönyörköd- • jünk, azonban az idő előrehaladt s vacsoráig még a kultúrpalotát is DIADAL MOZI V KERT MOZI hétköznap 5 és 7 érakor, vasárnap 3,5,7,9 órakor. mindennap 9 órakor. Katonazene kísérettel. Julius hó 27-én és 28 án, szerdán és csütörtökön ÉN MEG RZ OMEGÁM Éietem, szerelmem, szenvedéseim és az órám története 6 fel­vonásban. — A főszerepben: Bonbonio Bombardo­MISS AMERICA A szépség himnusza 6 felv. Főszereplő: Esther Ralston ••Iliim ii unni mi ii ni íriminn Julius hó 29 én, pénteken, Csak 1 napig! Téhoiló asszonyok Nagyvárosi korkép 6 felv. Főszereplők: Lee Parry és O'aff Fjord. (ITAWnmlr U Aeta N asy idő k> emberek IJbUruaiA UU^ü drámája 10 felvonásban. Rendezte: Cecil B. de Milíe. Főszereplő: Milton Sills. megakartuk nézni. Ez az épület méltó a nevére; nagy szakértelem­mel, finom ízléssel és körültekintés" sel építették és rendezték be tervezői és alkotói. Igazán kellemesen és hasznosan töltheti el itt szabadide­jét. Zeneszoba, olvasó-, játék-, tor­na- és táncterem áll rendelkezé­sükre, ahol mindenütt vig élet fo­lyik. Minden nap mozielőadás, rö­vid időközökben pedig színielőadás gyönyörködteti a tisztviselői kart es a munkásságot, a kultúrpalota legszebb termében, a színházban. Sóhaj kél ajkunkról; még sok ilyen gyártelepre volna szüksége Csőn ka-Magyarországnak! A vacsora elfogyasztása és le­vélírás után nyugovóra tértünk egy szép nap emlékével gazdagodva. Másnap reggel 6 órakor bucsut mondtunk Ózdnak és kedves ven­déglátogatóinknak s vonatra ülve Színig utaztunk, innen pedig ko­csin tettük meg az utat Jósvafőig. Délben 1 órakor érkeztünk Jósva­főre, ahonnan rövid pihenés után a cseppkőbarlang megíekin lésére in­dultunk. Mig előző nap könnyű nyári ruhánkban is alig birtuk'ki a kohók és kemencék árasztotta nagy hőséget, addig most igyekez­tünk jól beburkolni magunkat a kabátba, hogy a barlang nedves, hűvös levegője kárt ne tegyen az egészségünkben. Lassan indult ei a menet libasorban a vezető után. Minden második ember kezében gyertya pislogott, hogy magunknak es szomszédunknak világítsunk s igy a barlang útvesztőit, ameny­nyire lehet száraz lábbal tapos­hassuk. Ezt megtenni igy is ne­héz volt, hiszen a lábak cuppo­gása s egy-egy sárban elcsúszott gyerek puffanasa törte meg ismé­telten a néma csöndet, vagy sza­kította meg a vezető magyarázatát; jeléül annak, hogy vendégmarasztó sárban taposunk s nem mindenki áll biztosan a lábán. Szerencsére a kis csapat hangulata változatlanul friss maradt a nehézségek és bal­esetek ellenére is. Mindent a hu­moros oldaláról fogva fel; dalt komponáltak az aggteleki csuszo­dáról. Vezetőnk magnézium-fény mel­lett mutatta meg a barlang szebb­nél-szebb alakzatait. Mi visszafoj­tott lélegzettel hallgattuk a magya­rázatot és kitörő csodálattal Szem­léltük a nagy Természet remekmű­veit. (Milyen kár, hogy a barlang villannyal való világítása és útjai­nak rendezése késik!) Fel sem tud­juk sorolni a látott cseppkő alak­zatok sokaságát, melyek egyrészt nagyságukkal és élethű megjelené­sükkel, másrészt pedig színezetükkel és csillogásukkal ejtik ámulatba az embert. Hol elszükül, hol tágassá válik a barlangban az ut, kisebb­nagyobb termeket alkotva, ilyenek: a tánctetem, a kis és a nagyterem. A nagyteremben elénekeltük a Him­nuszt, hálát adva a magyarok Istenének, hogy ilyen gyönyörű természeti ritkasággal ajándékozta meg árva hazánkat! Öt óra hosszáig tartott, mig a barlang jósVafői bejáratától, az aggteleki kijáróig értünk. Az ut utolsó szakaszát az Ó-barlangon keresztül tettük meg, amelynek cseppkövei feketék a viaszfáklyák füstjétől. Eredményes ásatások foly­nak a barlang ezen részében, mi­óta egy barlangi medve csontvá­zára bukkantak itt. A barlang megtekintésével kap­csolatban felfrissítettük a gyerme­kek tudását a cseppkő keletkezésé­ről. A cseppkő ugyanis, rendesen mészkőhegyek barlangjaiban kelet­kezik. A mészkőhegyek tudvalevő­leg televannak repedésekkel és ki­sebb-nagyobb üregekkel, ennek kö­vetkeztében vizben, forrásban sze­gények, mert a víz a repedéseken keresztül lefolyik a mélyebb réte-

Next

/
Thumbnails
Contents