Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-28 / 169. szám
Í927. julius 28. JNfVíRYIDEK. e mmwtmm A nyiregyházi leánygimuázmm aggteleki és ózdi kirándulása. Napokkal ezelőtt jelent meg a' «Nyirvidék» hasábjain a leánygimnázium salzkammerguti kirándulásának ismertetése. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznünk az iskolának másik tanulmányi kirándulásáról is, melyet Weiszer Gyula tanár rendezett és vezetett s amely csonka hazánk megmentett értékeinek, az ózdi vasgyárnak és az aggtelek* cseppkőbarlangnak megtekintését tűzte ki célul. Résztvettek ezen a kiránduláson: Weiszer Gyula, Weiszer Gyuláné, Karner Emilia, Kaszás Anna tanárok, Kaszás Micike mint vendég és 18 kis és nagy diákleány. Csapatunk jun. 22-én indult Nyíregyházáról. A kora reggeli órákban aggódó szülőkkel és lelkesen izguló kirándulókkal volt tele a nyíregyházi pályaudvar. A leánygimnázium tanárai és növendékei közül szép számmal, — mint már ismeretes, — Bécs felé vették utjnkatA mi csapatunk pedig szerényen a szerencsi személyvonatra szállt fel, csak rövid három napra inondva bucsut Nyíregyházának. Szerettünk volna mi is külföldre menni, de beláttuk azt, hogy hazánk értékeinek, kincseinek megismerése is módfelett fontos és szükséges. Alig hagyta el vonatunk a pályaudvart, megindult a nólázás és fi játék s kitartóan folyt, ujabb és ujabb huncutságokkal fűszerezve, egész uton. Délben fél egy órakor érkeztünk Őzdra. Az állomáson az ottani ev. lelkész és segédlelkész vártak bennünket, akik páratlan figyelemmel és előzékenységgel gondoskodtak arról, hogy minél jobban találjuk magunkat Özdon. Ez teljes mértékben sikerült is nekik. Kitűnő szállásunk és ellátásunk volt ar kultúrpalotában, amelyről még később megemlékezünk. Ebéd után rögtön a vasgyár meg tekintésére indultunk. Gyári vezetőnk pedagógiai érzékkel a vasérc darabok piramisánál kezdve meg magyarázatát, a vasolvasztásnak, tisztitásnak, öntésnek, a különféle vasfajták készítésének bemutatása által vezetett bennünket a vas, érceiből való előállításának és feldolgozásának nehéz, de csodálatra méltó utjain. Nem is gondoljuk, amiikor a tűt használjuk, vagy egy motor működésében gyönyörködünk, hogy az a kis varróeszköz, vagy a motor szerkezetének legkisebb vasalkotórésze is milyen hosszú ideig tartó, fáradságos munkának az eredménye! A vasérc, melyet a rozsnyói, vashegyi, oláhpataki, stb. bányák szállítanak Özdra, külsőleg ném árulja el értékes fémtartalmát, azon ban, amikor pörkölés után, a kohóknak hőmérséklete megpirítja orcáját, kénytelen vas'artalmát kiválasztani, miközben a vasérc többi alkotórésze a rétegékben hozzáadagolt mészkővel salakká ofvad öszsze. A vas kiolvasztása olyan hatalmas kohóban történik, amely 36 pra alatt 260 vaggon ércet emészt meg. A kiolvasztott nyersvasat két órás időközökben csapolják le s mindannyiszor 3—4 tonna vas folyik ki az óriási gyűjtőedénybeNagyszerű látvány ez! A megolvadt vas, mint egy tűzfolyam, sisteregve tör magának utat a kohó falán át, erős fényt és nagy meleget árasztva maga körül. A vasolvasztás melléktermékeképen kapott gázokat nem hagyják kárba veszni, hanem a kohókból u. n. Canper tornyokba vezetik, ott a gázt elégedik s az ekkor keletkezett hőmenynyiséget tégláknak adják át (a téglákat is a gyártelepen készítik), — Keéky István nyirbátori ügyvéd Rothermerealap létesitését indítványozza Mikecz alispánhoz irt nyilt levelében. A maga részéről 100 pengőt ajánl fel az alapra. Lapunk vezetőhelyén közöl jük azt a tiszta hazafias érzésből fakadó és Hazánk súlyos külpolitikai helyzetét mélyen átérző és alaposan átértő szellemre valló nyilt levelet, amelyet dr. Keéky István nyirbátori ügyvéd intéz Mikecz István alispánhoz, a hazafiúi mozgalmak nagy megértőjéhez és hatalmas koncepciójú organizátorához. A levélhez nem kell kommentár, s hogy mégis külön megemlékezünk róla, azért tesszük, hogy nyomatékosan felhívjuk a közönség figyelmét annak elolvasására. E,gy hatalmas, világraszóló propagandáról van ebben szó, amely propagandától függ: igy maradunk-e csonkán, ahogyan vagyunk, avagy felnyitjuk • 'ilág hályogos szemét és kivere- | a vili kedjük a magunk ezeréves igazságát. Azt mondja a magyar közmon: dás : Addig üsd a vasat, ameddig meleg! Nos hát, a vas meleg, Rothermere lord, nemes érző barátunk magyar szeretettől lobogó lángja melegítette meg, ütnünk kell tehát az ész, a logika és a legszívósabb propaganda pörölyével addig, mig csak át nem formálódik, ugy, ahogyan azt mi akarjuk. Gazdagok és szegények, arisztokraták, polgárok és munkások, öregek és fiatalok, férfiak és nők, fogjunk össze és áldozzunk a Szent Ügyért ! Minden fillér, ami erre a célra összegyűl, egy lépéssel közelebb hoz bennünket Nagymagyarországhoz 1 hogy szükség esetén a kohó fűtésére használhassák fel, elvonva ilyenkor a 'hőt a téglákból. Az izzón folyó nyersvas még sok tisztátlanságot tartalmaz, ezért tisztításnak vetik alá; arra szolgáló kemencékben valósággal főzik és különböző anyagok hozzáadásával tisztítják a vasat. Ilyen nyitott kémencebe szabad szemmel nem lehet benézni, csak cobalt-üvegen keresztül s igy jól láthatjuk a forrásban levő vasnak a f|eTül)ejtié(t s a r(a[jta uszó salakot. Nemcsak a nagy fény, hanem a kemencéből kiáradó hő is tisztes távolban tart bennün(ket, a forrásban levő vastól. Menekültünk is a kohók és kemencék közeléből s igyekeztünk a tágasabb és levegősebb termekbe, ahol a vas feldolgozását mutatták be. Láttuk itt az izzó vasoszlopnak pár cm. vékony lemezzé való hengerekét, a vasdrót és a vasúti sin készítését, láttuk a mázsás vaslemeznek géppel való vágását, a vas tsztergályozását stb. Különösen tetszett a gyerekeknek a vasdrót készítése, mely a gépek sorozatán tűz-kigyó módjára keresztül haladva, egyforma tekercsekben hullott lábaink elé. Megcsodáltuk a hatalmas emelődarukat is, melyek nagy könnyedséggel emelgették és szállították egyik helyről a másikra a mázsás sulyu vastömböket. Megnéztük a gyár villanytelepét is, ahol az áram- ^ fejlesztőgép r.emcsak méreteivel, ha- I nem cérna spulra emlékeztető tekercseinek és mágnespatkóinak a szém nek tetszetős elrendezésével is hatott ránk. Voltunk még a vasgyárral kapcsolatos téglagyárban 'is, a hol sajnos már csak az agyag zúzását és őrlését láttuk, a téglakészi éí már szünetelt. Kárpótlásul meglátogattuk még a gyártelep öreg fazekasmesterét, akinek pár perc alatt készített remekejt csodálattal szemléltük. Észre sem vettük a sok látnivaló között, hogy már több, mint 3 órát töltöttünk a gyár különböző helyiségeiben, s bizony jól esett a kiállott hőség és fáradtság után, szállásunkon, a hűvös, szellős tornateremben lepihenni. Hogy azonban elfáradásunk nem volt tul komoly, mutatja az, hogy az ev. lelkész hívására a csapat nagy része rögtön kész volt a telep templomainak és nevezetességeinek megtekintésére. Az ev. templomban esti istentiszteletet hallgattunk végig, azután a ref., majd a róm. kath. templomokat néztük meg. Ezután «Menjünk Amerikába!* kiáltással nekivágtunk a lépcsős hegyoldalnak, mely Amerikába vezetett. A gyártelepen van ugyanis Amerika, sőt Velence is. Amerikának nevezik a hegyoldalban épített villasort, Velence pedig a völgyben elterülő tiszivise ó- és munkáslakások tömege. Amerikából szép kilátás nyílik á vasgyárra és Velencére, ennek a kilátásnak a ked véért tettük meg, Alföldi lányoktól nem várt kitartással, hősiesen hegynek felfelé az utat. Még a Baka-tetőre is készek lettünk volna felkapaszkodni, hogy a nyersvas csapolásában innen gyönyörköd- • jünk, azonban az idő előrehaladt s vacsoráig még a kultúrpalotát is DIADAL MOZI V KERT MOZI hétköznap 5 és 7 érakor, vasárnap 3,5,7,9 órakor. mindennap 9 órakor. Katonazene kísérettel. Julius hó 27-én és 28 án, szerdán és csütörtökön ÉN MEG RZ OMEGÁM Éietem, szerelmem, szenvedéseim és az órám története 6 felvonásban. — A főszerepben: Bonbonio BombardoMISS AMERICA A szépség himnusza 6 felv. Főszereplő: Esther Ralston ••Iliim ii unni mi ii ni íriminn Julius hó 29 én, pénteken, Csak 1 napig! Téhoiló asszonyok Nagyvárosi korkép 6 felv. Főszereplők: Lee Parry és O'aff Fjord. (ITAWnmlr U Aeta N asy idő k> emberek IJbUruaiA UU^ü drámája 10 felvonásban. Rendezte: Cecil B. de Milíe. Főszereplő: Milton Sills. megakartuk nézni. Ez az épület méltó a nevére; nagy szakértelemmel, finom ízléssel és körültekintés" sel építették és rendezték be tervezői és alkotói. Igazán kellemesen és hasznosan töltheti el itt szabadidejét. Zeneszoba, olvasó-, játék-, torna- és táncterem áll rendelkezésükre, ahol mindenütt vig élet folyik. Minden nap mozielőadás, rövid időközökben pedig színielőadás gyönyörködteti a tisztviselői kart es a munkásságot, a kultúrpalota legszebb termében, a színházban. Sóhaj kél ajkunkról; még sok ilyen gyártelepre volna szüksége Csőn ka-Magyarországnak! A vacsora elfogyasztása és levélírás után nyugovóra tértünk egy szép nap emlékével gazdagodva. Másnap reggel 6 órakor bucsut mondtunk Ózdnak és kedves vendéglátogatóinknak s vonatra ülve Színig utaztunk, innen pedig kocsin tettük meg az utat Jósvafőig. Délben 1 órakor érkeztünk Jósvafőre, ahonnan rövid pihenés után a cseppkőbarlang megíekin lésére indultunk. Mig előző nap könnyű nyári ruhánkban is alig birtuk'ki a kohók és kemencék árasztotta nagy hőséget, addig most igyekeztünk jól beburkolni magunkat a kabátba, hogy a barlang nedves, hűvös levegője kárt ne tegyen az egészségünkben. Lassan indult ei a menet libasorban a vezető után. Minden második ember kezében gyertya pislogott, hogy magunknak es szomszédunknak világítsunk s igy a barlang útvesztőit, amenynyire lehet száraz lábbal taposhassuk. Ezt megtenni igy is nehéz volt, hiszen a lábak cuppogása s egy-egy sárban elcsúszott gyerek puffanasa törte meg ismételten a néma csöndet, vagy szakította meg a vezető magyarázatát; jeléül annak, hogy vendégmarasztó sárban taposunk s nem mindenki áll biztosan a lábán. Szerencsére a kis csapat hangulata változatlanul friss maradt a nehézségek és balesetek ellenére is. Mindent a humoros oldaláról fogva fel; dalt komponáltak az aggteleki csuszodáról. Vezetőnk magnézium-fény mellett mutatta meg a barlang szebbnél-szebb alakzatait. Mi visszafojtott lélegzettel hallgattuk a magyarázatot és kitörő csodálattal Szemléltük a nagy Természet remekműveit. (Milyen kár, hogy a barlang villannyal való világítása és útjainak rendezése késik!) Fel sem tudjuk sorolni a látott cseppkő alakzatok sokaságát, melyek egyrészt nagyságukkal és élethű megjelenésükkel, másrészt pedig színezetükkel és csillogásukkal ejtik ámulatba az embert. Hol elszükül, hol tágassá válik a barlangban az ut, kisebbnagyobb termeket alkotva, ilyenek: a tánctetem, a kis és a nagyterem. A nagyteremben elénekeltük a Himnuszt, hálát adva a magyarok Istenének, hogy ilyen gyönyörű természeti ritkasággal ajándékozta meg árva hazánkat! Öt óra hosszáig tartott, mig a barlang jósVafői bejáratától, az aggteleki kijáróig értünk. Az ut utolsó szakaszát az Ó-barlangon keresztül tettük meg, amelynek cseppkövei feketék a viaszfáklyák füstjétől. Eredményes ásatások folynak a barlang ezen részében, mióta egy barlangi medve csontvázára bukkantak itt. A barlang megtekintésével kapcsolatban felfrissítettük a gyermekek tudását a cseppkő keletkezéséről. A cseppkő ugyanis, rendesen mészkőhegyek barlangjaiban keletkezik. A mészkőhegyek tudvalevőleg televannak repedésekkel és kisebb-nagyobb üregekkel, ennek következtében vizben, forrásban szegények, mert a víz a repedéseken keresztül lefolyik a mélyebb réte-