Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-28 / 169. szám

JhfóftYIBÉlg. 1927. julius 28. gekbe. Miközben a viz a mészkősziklákon végigcsurog, ha széndioxiddal telítve van, oldja a mészkövet. Ez a mésztartalmú viz a barlang boltozatának repedésein ke resztül cseppekben szivárog le. A vizcseppből a levegőn .elpárolog a széndioxid egy része és a viz s visszamarad a mészkő szilárd csepp alakjában. Az első vizcseppet, a cseppek milliárdja követi s ezekből is az előbb leirt módon folytonosan mészkő rakódik le, vastagítva, nagyobbítva az első csepp maradványát. Megtörténik az is, hogy a viz a barlang aljára csöpög s akkor innen veszi eredetét a cseppkő. A fentről lefelé és alulról felfelé növő cseppkövek pedig cseppkőoszloppá egyesülhetnek. Ennyit mondhatunk röviden a cseppkő keletkezéséről. A cseppkövek váltó zatos formáinak kialakításában pedig a Teremtő kezének munkáját kell látnunk és csodálnunk! Szép az aggteleki barlang, de csak kellő megvilágításban! A sö tétség azonbáft olyan hosszú időn keresztül, nyomasztólag hatott s igy nem csoda, hogy a kijáraton beszűrődő napfényt örömmel üdvözöltük. Rosszul mondtam, hogy a napfénynek örültünk, csak szerep tük volna látni és érezni melengető sugarát. Sötét felhők ültek az égen s esett az eső. Szerencsére nem kellett messze mennünk; a barlang nyílásával szemben volt az a kis vendéglő, ahol megszálltunk. Tekintve, hogy villanyvilágítás nem volt s az eső szitált, jónak láttuk a vacsora elfogyasztása és buzgó levélírás után, lefeküdni. Aludni akartunk, azonban a sötétség védő leple alatt a gyerekek aprajanagyja bátorságot kapott egy kis huncutkodásra. Manci néni villamos zseblámpája fel-felgyult ugyan s rendet teremtett a zajos társaságban, egyszercsak azonnban Manci néni elaludt. A gyerekek is addig dobálóztak, addig kergetőztek, mig harcosaik száma mindjobban fogyvai ők is Morpheus karjába dőltek. Másnap reggel szomorú kötelességet teljesítettünk, amikor kimentünk a trianoni határhoz, mely nem messze húzódott szállásunktólElzarándokoltunk oda, fájó magyar sziwel, elfojtott sóhajtással, törhetetlen reménnyel. A keserűség összeszorította torkunkat, látva (fezt a rongy-határt, melyet csak egy mészégető kemence és a cseh őrök szuronya jelöl. Elénekeltük itt a magyar »Hisziek egy«-et s a gyerekek ügyes ötlettel; pipacsból, fehér mezei virágból és tölgyfalevélből csokrot vittek magukkal e helyről emlékül. Innen visszatérve a vendéglőnél kocsira ültünk s 4 óráig tartó döcögés után értünk be Putnokra, ahol már várt a vonat, hogy hazaröpitsen bennünket. A vonat szaladt-szaladt velünk hazafelé s mi hangos jókedvvei voltunk egész uton. Fűzfapoétáink dalt-dal után szerkesztettek s igy vig nótaszóval köszöntöttünk be a nyiregyházi pályaudvarra. Szép volt, jó volt az egész kirándulás! Az útiterv összeállítása és a kirándulás rendezése Weiszer Gyula tanárt dicséri, aki feleségével együtt lelke volt a társaságnak. (*) A Magyar Rádió Amatőr julius—augusztusi duplaszáma megE

lent és kapható az Újságbóltan. i • , , i t , i Kettős halálos szerencsétlenség a tiszapolgári káptalani tanyán. Leszakadt a szénaemelő és két leányt agyonütött. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Julius 25-én kettős halálos szerencsétlenség történt a tiszapolgári káptalani tanyán. Leszakadt a szénaemelő és két munkásleányt agyon ütött. Az esetről tudósítónk a következőket jelenti: A tiszapolgári csendőrörs jelentette tegnap a nyiregyházi királyi ügyészségnek, hogy az egri káptalan ötvenezer holdas tiszapolgári birtokának egyik tanyája mellett szénát raktak' hatalmas kazlakba. A több emeletes magasságú boglyák tetejére régimódi, gerendákból összeeszkábált úgynevezett szénaemelőkkel szállították fel a több mázsányi sulyu szénakötegeket. A boglyarakásnál sok munkás dolgo zott, közöttük Biró Gizella és testvére. A szénaemelő kifogástalanul működött, azonban ugylátszik már meglehetősen korhadt volt, meri egy pillanatban irtózatos reccsenéssel leszakadt az éppen alatta tartózkodó két leányra, akiket a több mázsa sulyu alkotmány menten agyonnyomott. A két leányt azonnal szekérre tették és a községi orvoshoz vitték aki azonban már csak a beállott halált konstatálhatta. Miután gon datlanság látszik fennforogni, ; nyomozás megindult abban az irányban, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. Lófördetés közben a Tiszába fulladt egy siketnéma vencseilői legény. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Vinnai Péter 21 éves siketnéma vencseilői földműves és Mihály nevű öccse, több falubeli legénnyel együtt julius lOnén lovakat mentek fürdetni a Tiszába. A két Vinnai-fiu lóháton nyargalt be a vízbe, azonban a lovak, amint a mélybe értek és úszni kezdtek, levetették hátukról lovasaikat, akik egy szempillantás alatt belefordultak a vízbe. A siketnéma Péter fel se bukkant a viz alól, bizonyára örvénybe került, Mihálynak azonban sikerült a viz színére kerülnie és ez volt a szerencséje, mert társai, látva a veszedelmet,' kötelet dobtak utána és kimentették a vízből. Vinnai Pétert hiába keresték a viz alatt, nem találták meg. Csak másnap vetette fel a viz a holttestét. Hanyateset! a megrakott szalmésszekérréi egy kemecsei munkás és 24 éra múlva belehalt sérülésébe. (A «Nvirvidék» tudósítójától.) Vajas Ferenc kemecsei gazda és Nagy Ferenc nevű munkása julius 15-én délután 4 óra tájban szalmát raktak a szekérre. Amikor a szekér már meg volt rakva szalmával, szokás szerint össze kellett volna azt kötni. A 63 éves Nagy Ferenc fel is mászott a szalma tetejébe és a feldobott kötelet, amely a szekér elejéhez volt erősítve, jói meghúzta, hogy az feszesen álljon, A kötél azonban az erős húzás j Közbeszólás Slposs Árpád elmélkedéseibe. A »Nyirvidék« julius 24-i számában az íróasztalom szélébe kapaszkodva olvastam Siposs Árpád elmélkedéseit »a vendégjogról, a drágaságról, az idegenekről, és a város fejlesztésérők. Mohón kaptam a cikk után, gondoltam, hogy valami értékes és szép megoldását fogo karmi e különös és nehéz problémának, valami olyan magyarázatot és irányeszmét, amelynek megvalósítása üdvös lehet nemcsak Nyíregyházára, hanem az egész na- > cionális értelemben vett Magyarorországra. Gondoltam, hogy kapok mikroszkópot, amelyen keresztül ezt az öreg, bujkáló szociológiai közgazdaságtani problémát világosabban láthatom; kapok iránytűt, mellyel mindenki tájékozódhat ebben az ezer dimenziójú kérdésben. Egy ponton azonban mégis sikerül, ott, ahol a menekülteket tárgyalja. Nem tud semmit egy nemzet összeomlásáról, végiéletéről, 1 ezerszeresen jajgató véres bukásákövetkeztében elszakadt, minek következtében Nagy Ferenc elvesztette az egyensúlyt s előbb az oldalrudra, majd a földre zuhant óriási lendülettel. A szerencsétlen munkás az esést következtében (nyak csigolyatörést és több erős zuzódásí szenvedett és másnap estére rettentő kínok között kiszenvedett. Miután a kir. ügyészség bűncselekményt fennforogni nem látott, Nagy Ferenc eltemettetésére az engedélyt megadta. ról, csak arról, hogy városunk fejlődését az »ídegenek«, a »bevándoroltad gátolják meg. Idegenek, bevándoroltak nekünk a menekültek ? Vájjon nem közös magyar átkunk jajdul-e fel minden egyes vaggonlakásban ? Az, hogy mindent elvesztettünk, az a »beván dorol tak« ügye, melynek ők kötelesek meginni a levét ? A Felvidék, Erdély stb. »idegenek« hazája, melyhez nekünk semmi közünk ?! Rákényszeritjük a szerencsétlen menekültek lelkére az őrületet, az istenkáromlást, a hazaárulást, hogy mondják : csak Kassa az én hazám, kivándorolok az idegenbe, külföldre: Nyíregyházára ?*! Idegeneknek kell bélyegeznünk testvéreinket, akik ezer esztendeig osztották meg velünk a nyomorúságot és mindezt csak azért tesszük, me

rt fejük alól kihúzták a párnát és rájuk gyújtották a házat? Addig jó volt Erdély, amij? alkotmányunk, nemzeti létünk bástyája volt, most pedig nem akarunk tudni az idegenekről? Mi volna ebből a szerencsétlen, kiebrudalt nemzetből, ha annak idején Erdély és a többi őrvidék azt mondta volna: í mi élünk valahogy nyomoruságo' san, de Nyíregyházát és a többi »idegen« nációt felőlünk akár a haragos Isten mennyköve ütheti fel ? Vájjon Trianon csak a megszállt területeknek szól és mi vigan szivarozhatunk és szidhatjuk a hazátlanokat a drágaságért? Fölöttünk száguld az apokalypsis ötödik lovasa, ezt a magyar csinálta magának külön, hogy csak őt tizedelje. Hogy még a guta is másfajta legyen, amely a magyart megüti. Mi boldogság van egy extra gutaütésben ? Az, hogy elmondhassuk : külső ellenség nem ver le bennünket, mi öngyilkosok vagyunk. Ilyen gondolatokat ébreszt bennünk Siposs Árpád cikke. Legyen meggyőződve az illusztris cikkíró, hogy nem hazabeszélek, én is nyíregyházi vagyok. Legyen meggyőződve, hogy nem vádolok, tudom, hogy nem rosszakaratból irta cikkét. És ezt sokszorosan hangsúlyozom. Csakis az a hibája, hogy nem számolt vele

: vájjon milyen gondolatokra adhat alkalmat. Nem számol vele, hogy halálos elkeseredést gyújt az »idegenek« lelkében. Az egész cikk jóakaratú, hibája szük látókörből, elfogultságból származik. Nem érzik ki belőle, hogy Nyíregyháza fölött van egy magasabb eszmény: Magyarország eszméje. Erővel be akarja bizonyítani, hogy becsületes ember csak az lehet, aki Nyíregyházán született. Azt mondja, hogy 14 fiatalkorú bűntett közül csak 3 nyiregyházi születésű. Vájjon az a 14 bűntett mind Nyíregyházán játszódott le ? Vagy az egész naprendszerben és ezek közül jutott Nyíregyházára három ? Kíváncsi lennék rá, vájjon Piripócson hány olyan bűntett van, amelynek okozója nyiregyházi születésű ? — Meglehet azonban, hogy Nyíregyháza földének megvan az a transcendens hatalma, hogy Üki itt pillantja meg először a napvilágot, az mind tökéletes. 'Ezerszer jaj az Isten minden kétágú teremtményének, aki másutt született. El lehet olvasni kacagás nélkül egy ilyen félcentiméteres látókörű cikket. — Mit szólnának hozzá, ha én azt állítanám, hogy mindazok, lakik a Zrinyi Ilona-utcán lévő bank rézgömbjének az árnyékát véletlenül átlépik, azok mind zsenik, még akkor is, ha négy lábon jár egyik másik? Semmi esetre sincs okom megsértődni, ha kikacagnak érte. De én azért nem kételkedem szeretett szülővárosomnak eme emberfeletti kisugárzásában, mindazokra akik itt születtek. A múltkor Szamarkandban hanyattesett egy idősebb ur, azután anélkül, hogy akarta volna, vagy izmait megfeszítené, magától talpraállt és még vitte is ez az anyaföld-adta erő vagy 50 lépésnyire kárpótlásul. Biztosan Nyíregyházán született! ! Ezzel a démoni erővel a nyíregyháziak — Siposs ur szerint — lassankint visszaszerzik Nagymagyarországot, lehet, hogy azért nincs szükség az »idegenekre«. Nem sajnálujk az idegeneket, hogy bennük nincs meg ez az emberfölötti erő? Ez az ősi becsületességet sugárzó szent erő láttatta olyan szépnek a nyíregyháziakkal azt a Károlyi-téren gajdoló vurstlLénekest, mert Nyiregyházán még a pulykaöklöndözés hangja is az égből jön. Ez a szent, becsületes erő szidja az idegeneket, mert ha az a vándor kappanhang-utánzó elgargarizál egy irredenta-nótát, azt megkönnyezik és megtapsolják, de TESSEK A CÍMBE ÜGYELNI

! | ÉRTESITÉsS! | ALAPÍTTATOTT 1903-BAN! Értesítem a mélyen tisztelt közönséget, hogy f. hó 28-án fiók péküzletemei Nagytakarék átjáró-udvar Bessenyei téri oldalán megnyitom, ahol a legkényesebb igényeknek megfelelő péksütemény és kenyér naponta kétszer frissen kapható, úgyszintén Graham-kenyér gyomorbetegek részére. Nagyérdemű közönség további becses pártfogását kérve, maradok teljes tisztelettel; Rftth Zsigmond, pékmester.