Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-05 / 127. szám

Nyíregyháza, 1927. junius 5. , V« sárnap XLVIIL évfolyam. 127 szám Elfif!x«té«l Arak Iwtybwt te vMékan: lf> Mra 8*60 pangS. N*fy*d4vr« 7-50 pang®. BSfate^ftiteuú ás naftámul- m» mdsifew. AtopHetta JÓBA ELEK PSaaarkautfi1 Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. FalalSaaaarkaaztft 1 VERTSE K. ANDOR. SwkMztfistfg és hladöhlvatal: ÜZÉCHENYI-UT 9. SZÁM: Talatoa mtíxt tSO. Posiachaqua : KAelraíoka* ua adunk vissz.au. j_J920. iuaiu

s 4. | Elmélkedjünk. Megkondulnak ma a trianoni Magyarország harangjai. Évforduló van. Magyarország sirbatételének gyászos napja. Hét év! Hét év telt el, hogy Trianonban sirbatették a magyar igazságot. Azóta nincs nyugalom, nincs béke a földön. Magyarország letörése egész Európát magával rántotta az összes népek politikai és gazdasági világát, nyugalmát. De a he.edik év nyomában ugylátszik, hogy derengeni kezd a jobb jövő hajnala. Hét év kellett ahhoz, hogy nagyhatalmú ellenségeink, az antant egyes atomjai öntudatra ébredjenek, hogy levessék a rövidlátás szemüvegjét s meglássák nemcsak Európára, de az egész világ civilizált nemzeiek ellenségeit. Nem kisebb nemzet, mint az angol világított rá elsőnek. Itt volt az ideje. Még csak egy kevés kéaedfe'em: a hatalmas Angoiország is összeroppan;' mélységbe zuhan s népének jajszava tölti be az egész világot. Ugyanezen sors várt valamennyi nemzeti államra. Erre vallanak, ezt mutatják, e

zt igazolják a mindennapi jelenségek. Hiszen mindenütt, mint feldúlt hangyabolynál, nyugtafaníág, idegesség uralja a népek lelkét. Valami titkos erők, láthatatlan kezek feszitik, bontogatják a nemzeti államok stukturáját. Dehát, kinek az érdeke az, hogy ezer éves nemzetek, nemzeti kulturájokkai együtt eltűnjenek? Mig ezekre a kérdésekre feleletei nem kapunk, amíg a nemzeti államok kíoákában bujkáló ellenségeit meg nem ismerjük s azokkal mint a nemzetek testén kivüi élő alakokkal vagy alakzatokkal le nem számol az egybeforrott nacionalizmus, addig nem lesz nyugalom a földön. Mert itt nem a nemzeti államok állanak szemben egymással. Ez a harc a nemzetközi világtőke exponenseinek támadása valamennyi nemzeti állam ellen, amit kivétel nélkül halálra Ítéltek. Ezért iniciálták (a világháborút is. Mert -.nem igaz 'az, hogy gazdasági okok hozták létre a> háborút. Távolról sem! Hanem igen, a nemzeti államok ellenségei ezt tolták előtérbe, hogy falazzanak, hogy törekvéseik célját elrejtsék. Ezért élezték ki a nemzetek között fennálló titkos és nyílt aspirációikat, ezért hangolták egymás ellen 'a nemzeti államokat á robbantották ki a háborút, hogy annak tüzében a nemzeti energiák elpusztuljanak, az államok összeomoljanak s romjainkon po'i'ikai uralmukat felépíthessék. Dehát ez érthe étlen, — mondhatná valaki — hát a nemzeti áhamok vezetői vakok voltak talán, hogy nem látták meg, mi készül a világ piacán? De mindjárt érthető 'esz e kérdés, ha tudomásul vesszük, hogy a nagyhatalmak: Angolország, Franciaország, Oroszország, Amerika diplomatái, szenátorai 95 százalékban éppen ennek a vörösarany internacionálé szervezetnek a szolgálatában állanak, ennek a szócsövei, mert mindeniket a nemzetközi vi'ágtőke ültette pozícióba. Ezeknek tehát azt kell hirdetni, amit e nemzeüelk|nes szervezet szájukba ad, s azt az irányt kell követniük, amit a szervezet kijelöl. »Ezt — amint egyik tudományos folyóiratból vett s alább következő idézetekből megállapítható — nemcsak a legelsőiendü európai tudósok állapítják meg, mint: Chamberlein, Sombart, Scheler, Ebesle stb. hanem érdeken kivüi álló kínai tudós és politikus Ku-HungMing egyik müvében azt állapította meg, hogy a kommerciálizmus szelleme, amely főleg Amerikában és Angliában kapott" lábra, lett az emberiség és nemzeti államok megnyomorítója. Ez a szellem — mondja tovább — nem pedig a sokat emlegetett porosz militárizinus Volt a világháború forrása is.« Nos, ez a háború lezajlott. Ebben a nemzeti energiák legyengültek ugyan, de — éltekintve ai orosz nemzettől — ném teljesen semmisültek meg; ezért folytatják ellenük tovább az offenzívát más. más eszközökkel. Ilyen eszköz kezükben a népek önrendelkezési jogának hangoztatása. Ezzer különösen Magyarországon operáltak nagy sikerrel. Hiszen tudjuk, hogy mielőtt az antant a határokra nézve véglegesen intézkedett volna, az akkori nemzetközi kormány, melyben Károlyit mint hülye bábot tologatták a spirituszrektorok, már előre szétdarabolta az országot s elosztogatta a részeket. Sőt az akkori közoktatásügyi népbiztos az iskolákhoz intézet rende.etében eltörölte a Csonkahaza »magyar<i elnevezését is. A korzón. Irta: Szabolcsy Lajos. Bébiké és Bubika találkoznak a korzón. — Szervusz Bubikám. Képzeld, meghalok... — Most mindjárt? — Ebben a percben... — Az istenert! — Képzeld, tiz perccel ezelőtt megláttam egy fiut. Azonnal megtetszett. Öt perc alatt veszedelmesen beleszerettem és most... most már őrülten — imádom! — Hallatfan! És ő? — És ő? ... Ne is kérdezd... észre se vesz! — Jesszus!... — Kétségbeejtő! Képzeld, futok utána, előtte, mellette... semmi! Ránézek a legmelegebb mosolyommal... unottan éinéz mellettem. Direkt kiszámítva, előtte leejtem a zsebkendőmet és... — Nem vette fel?... — Nem! i. — Nahát! — Őrület! Őrület! Ebbe bele kell bolondulni! — És a drága kis Bébiké őszintén, becsületesen a pityergés szélén állott. Bubika yalamivel okosabb volt s az élet hasonló viharai közepett nem esett olyan hamar kétségbe, mint Bébiké. A maga tizenhat évecskéje már megtanította arra, hogy az emberek — főként a sors szeszélyeinek mostohán kiszolgáltatott kislánynak — soha sem szabad elvesztenie a fejét, még akkor se, ha á Bébikééhez hasonló, hatalmas megpróbáltatások érik is. Meggyőződése volt, hogy minden bajból van egy kivezető ut, amit persze, a kétségbeesettek és a kapkodok nem találnak meg, de amin az okos ember szépen kilábal. Most se ájult el és nem is szaladt mérget inni, hanem segítségére sietett a sorsüldözött Bébikének. — Mondd Bébikém, nem tudod elfeledni? — Soha! Soha! — És izé... de tulajdonképen ki az a fiu? — Hiszen ha tudnám, boldogabb lennék. Őszintén megvallva, ez az eset kemény dió volt Bubikának is. Igénybe vet

Le minden okosságát. Ki is hallott még otyat, hogy valaki az utcán tiz perc alatt ilyen végzetesen belebolonduljon egy fiúba? Ez bizony példátlan. — És Bébikém, mondd csata hogy néz ki«az a fiu? — Leírhatatlan!_ — Barna? Szőké? — Szőke. — Alacsony? Magas? — Közepes. — Hm... és a szeme? — Csodás!... j — Mutasd meg. — Gyere! és elindultak a nyüzsgő, tarka szinben pompázó, korzón, ahol egymásra talált párok és kisebb-nagyobb csoportok sétáltak a térzene hangjai mellett. Gyönyörű volt ez a nyári vasárnapdélelőtt. A napsugár ragyogóan ömlött az égből s elevenre pezsditette a fiatalságnak amúgy is lobogó kedvét. A szemek ölelkezően, pajzánul mélyedtek egymásba s a kislányok csiüngelően felkacagtak a csiklandó bókokra. Itt-ott öreg urak nénik álltak s egy révedező emlékezésben nyilván visszaéltek az elmúlt, napsugaras tavaszukat. Bébikéék a hullámzó sokaságba vegyülve keresték az ismeretlen, titokzatos fiut. Torlódott körülöttük a vidám tömeg. Végre Bébiké odasúgta Bubikának: — Nézd ott van... és a szemeivel mutatta a fiut, aki egyedül, elgondolkozva sétált. Ajtony Miklós — így hívták — valóban csinos és megnyerő fiu volt. Egész megjelenése a cicomátlan természetességet mutatta a nagy barna, álmodozó szemeiből a "komolyság és az őszinteség sugárzott. Nem tartozott a csipkezsebkendős szalonfiuk köffí s a ruhája sem volt orditóan divatos, de éppen ez az egyszerű, diszkrét elegánciája hódította meg a fogékonyabb lelkű kisleányok tetszését. És még valami, amiben sikereinek legfőbb titka reja kislányoknak, hogy aki sápadtra sorvadt miattuk, aki örökösen a fülükbe sirja és a szemükbe szúrja a maga limonádés " szerelmét, azt pajkosan 'ugratják és lenevetik. De aki közönyösen, szinte semmibevevően elnéz mellettük, aki nem veszi fel a leejtett zsebkendőjüket, arra előbb megharagusznak. Rámond ják, hogy neveletlen paraszt! Aztán ! mindjobban piszkálja a drága | kis hiuságukat. És ez már nagy doj log. A kislányok -hiúsága... óh, az | szent. Aki ahhoz hozzá tud férni, annak már régen — jó. Az ilyen fiúval aztán felveszik a harcot és addig-addig, hogy a végén a fiu ugyan nem sokat enged a maga álláspontjából, de a kislányok teljesen elvesztik a szivecskéjöket. Mikor Bubika meglátta a fiut, halkan felsikoltott. — Jézus Mária!... hisz ez Ajtony Miklós,... a poéta... — Miii? — Poéta. — Jaj!... — Mi bajod Bébikém, rosszul vagy? — Most még jobban imádom! — nyögte aléltan Bébiké. És valljuk meg, immár az okos Bubika is a pityergés szélén állott. Mert látta, hogy a gyenge kis barátnőjére a legsúlyosabb megpróbáltatást küldóriási választékban érkeztek Benedekffyhez. Női divat félcipók lakk, szürkebőr és drappbőr ... .77 20 — pengő| Férfi divat fekete félcipők * 20 — pengő Női fonott cipők legújabb divat színekben 15-80 tői | Férfi divat barna félcipők ^"80 tol Hungária Cipőáruházban, Nyíregyháza, Zrinyi Ilona ucca 5, Telefon 195. 3146 3 Tekintse meg kirakatainkat és választékunkat. Egyes szám ára 16 fillér.