Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-26 / 143. szám

JSftíRYIDÉK. 1927. jiftiius 26. Homokszemek. í •<* A munkásbaíositó E

énztár intézménye az utóbbi időén gyakrabban került szőnyegre a vidéken is. Eddig leginkább a fővárosi sajtó egy \ része foglalkozott csak az üggyel. E nagy horderejű szociális intézmény azonban ugy látszik ujabban kezdi érdekelni nemcsak a közvetlen érdekelt társadalmi rétegeket is, hanem a különféle hivatalos és nem hivatalos faktorokat is. Hogy azonban e «beteg» pénztárnak a pulzusát nem ott tapogatják, ahol tulajdonképen kellene, azon sincsen mit csodálkozni. El volt hanyagolva a páciens évek hosszú sora óta, nem törődött vele más, mint akinek közvetlen valamelyes érdeke volt, hogy törődjön vele. Érdektelen, elfog>.> latlan kirurgusok nem tapogatták a betegnek rendszertelenül működő életerét. Pedig megérdemelte volna, hogy szeretettel közeledjenek hozzá a közéletnek nagytudásu, bölcs professzorai. A jóindulatu, szeretetteljes tanács mindenütt felfér. Amikor pedig azt látjuk, hogy ezek a «beteg»-nek minősített szervek még betegen is tudnak itt-ott nagyot is, hogy ugy mondjam, szerény anyagi viszonyaikhoz mérten monumentálisát átkötni, mire volnának akkor képesek, ha kellő diagnózis megállapítása mellett dietikus rendszer mellett segítenék életerejét fejleszteni azok, akiknek ez módjában, avagy hatalmában volna. Azok, akik meleg emberi szivük szient sugallatát követve, lerakták az alapját az irgalmas szamaritánusszerü intézménynek, azt gondolták, hogy az utókor, a civilizáltabb ,kulturáltabb nemzedék több megértéssel, több szeretettel fogja istápolni az ő kicsiny kis mustármagjukat. Azt gondolták, hogy az a sok-sok nincstelen, akinek pár filléreit ott összehordják, öszszezsugorgatják, a krisztusi szeretet magasztos érzésétől áthatott vezetők irányítása mellett munkában megrokkant beteg testükre gyógyító balzsamot kapnak ottan az üröm mákszemnyi keserűsége nélkül. És ha talán az alapot lerakók által elgondolt magasztos szent^ emberi célt nem eléggé szolgálná ma már ez intézmény, 'oda kell törekedni érdekelt és nem ""érdekelt tényezőknek egyaránt, hogv ez a nagyszerű alapokra fektetett és nagy célokat betölteni hivatott intézménye a magyar dolgozó népességnek minden tekintetben oly irányban fejlesztessék tovább, hogy ne kálváriás utja, hanem minden testi fájdalmat könnyítő, az élet nehéz keresztjei alatt ámugv is nyögő embertársainknak megnyugvást, békességet adó hajlékává váljon, ahová bizakodó reménységgel, nem pedig félelemtől dobogó szívvel Térhessen be az arra ráutalt, az arra igényjogosult munkásember. * Az aggkori biztosítás kérdését tárgyalva, különös megálNyíregyházán az D) utcában nagyértékü arany ékszereket loptak el titokzatosan Hohe Vilmostól, aki fővárosi magándetektívek segítségével keresi a tolvajt. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Nyiregyházán az Uj utcában van Hohé Vilmosnak, a már nyugalomba vonulva élő egykori hírneves nyíregyházi cukrásziparosnak lakása. A csendes, visszavonult életet élő öreg urnák napjait kellemetlen ügy keserítette el az utóbbi időben. Két ízben egymás után súlyos bűncselekményt követtek el Hohe Vilmos házában eddig ismeretlen tettesek. Első 'izben, még a kora tavaszi napokban ellopták feleségének nagyértékü ékszereit. — Eltűnt egy három brilliánssal .ékesített arany karkötője, hat brilliánssal ékesített aranygyűrűje, arany lánca. Még ennek a vakmerő lopásnak izgalmát sem feledte el a család ,amikor nem régen, a gyermekmajális idején eltűnt Hohe Vilmos értékes, súlyos arany óralánca és aranyórája. Az aranylánc és óra egy vasárnap tűnt el nyomtalanul, ugyanakkor etlloptak Hohétól 20 pengő készpénzt is. A házban nem volt cseléd, mindössze három kosz. tos diák járt a szobákban. Hohe Vilmos a vakmerő tolvajlást bejelentette a rendőrségen, ahol a legnagyobb eréllyel fogtak hozzá a bűnügy felderítéséhez, -de a nyomozás eddig nem vezetett ertefciményre. Hohe Vilmost, akit méltán elkeserített a tolvajok vakmerősége, most a fővárosi magándetektívekkel nyomoztat a bűnös után, aki kétségtelen, hogyelőbbutóbm kézre kerül. lapitásra jut egyik vidéki fiatal sajtóorgánumocska. Azt mondja többek között: «A kisipari érdekeltség egyik társadalm iréteget sem akarja, — és különösen nem a munkásságot — igénybe venni az aggkori biztosítás megalkotásánál)). Szép, nagyon szép az önbizalom, azonban nagyon furcsán hangzik olyan helyről, ahol mindig a társadalmi együttműködést, az erök koncentrálását hangoztatták. Nem akarom én azt mondani, hogy a magyar kisiparosság gyámságra szorulna, avagy talán nem volna benne elég életenergia, hogy jövő sorsáról ne tudna önmaga határozni. óh nem, egész más szempontból kell elbírálnunk e kérdést. És most térjünk vissza a felvetett kérdés eredeti kiinduló pontjához. Az egyik társadalmi réteg szószólója minden kertelés nélkül, kereken kijelenti, hogy nincs szüksége egy évszázadokra kiható jóléti intézmény megalapításánál más társadalmi rétegek támogatására. Megérthető volna ez a kijelentés akkor, hogy ha Magyarország összes társadalmi tényezői, illetve érdekcsoportjai a maguk elemeire széttagoltan is oly hatalmas tömegeket tudnának számlálni, melyek egy-egy intézmény fentartását eleve tudnák biztosítani. — Sajnos azonban, hogy megcsonkitottságunk e téren is hátrányosan érezhető. Maguk azok az intézmények, melyek a békében már erős alapokon nyugodtak, meglehetősen megsínylették az 'elszakítás általi taglétszámapadást. Tessék most elképzelni egy újonnan alakuló országos intézményt az alakulás százféle apró-cseprő bajaival és ráadásul az összes kívül álló társadalmi osztályok nemtörődömségének fagyos közönyével. Aki még nem látta, aki még nem tapasztalta a közönség fagyos közönyét, annak fogalma sem lehet arról, hogy micsoda őrjítő munkát kell végezni annak, aki az ilyen fagyos közömbösség jégkérgét meg akarja olvasztani a maga és hozzá hasonló sorban levő embertársai javára. A magyar társadalom egyik rétege szócsövének sem lehet és nem is szabad olyan kijelentést t£n nie, hogy valamely ujabb alkotásánál a társadalom másik rétegének segítségre nincsen szüksége. — Nem szabad pedig e kijelentést megtennie akkor, amikor következetesen időről-időre az erők öszszefogásának szükségességét hangoztatja. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy de igenis, a magyar társadalmi osztályoknak minden pártérdekre való tekintet nélkül legszentebb kötelességük egymásnak vállvetett munkával való támogatása, népjóléti vagy emberbaráti intézmények létesítésének alapításánál erkölcsi támogatáson kívül a gyengéknek anyagi téren való támogatása is. A társadalmi osztályoknak nem széttagoltságára, de a talán még széttagoltságban levőknek is eggyé tömörítésére, egy táborba való hozására van szükség. Ezt kell, hogy kötelességének tartsa mindenki, mert maradandó alkotást e nélkül nem lehet elképzelni. * A kutya ügyben élénk vita fejlődött ki egy időben e lapok hasábjain. Különösen a Sóstói-uton lakók harapós kutyáit kifogásolták a járókelők annak idején. A kutya űgy hullámai azóta — hála Istennek — szerencsésen elsimultak. Néhanapján akad ugyan egy-egy jámbor panaszkodó, aki sokallotta ismételten a kutyák szabadságjogát egyszer a Sóstói-ut, másszor a Kótaji-utca környékén, de hát nem történvén jelentősebb mozzanat, az ügy magától elaludt. Most, hogy a kutya ügybe ily későn belebátorkodom én is vakkantani (pardon) ezt nem azért teszem, mintha pro vagy kontra akarnék véleményt nyilvánítani, hanem mindkét fél nagy örömére az általam tett értékes felfedezést akartam a legszélesebb körben tudomásul adni. Hát kedves vitatkozó felek, hogv el ne kutyái kódjuk az időt, nagyértékü fölfedezésemet bátorkodom önökkel megismertetni. — A Nyirvidék egyik számában, meglehetős előkelő helyen, a lap első oldalán egy rövidebb riport keretében látott napvilágot felfedezésemnek tárgya. — Ugyanis egyik fővárosi művésznő érkezéséről szóló tudósítás olvasasa "közben örömmef 'állapítottam meg, hogy a művésznőt kisérő fontos személyiségek között egy buldognak is nem utolsó hely jutott az autóban, és a tudósításban. — Ez adta a gondolatot, hogy a kutya ügy még sem olyan kutyául áll nálunk. Ha mán a kutyának az autóban is, meg a sajtóban oly előkelő hely jut, nem érdemes az embereknek emiatt egymás fejét beverni, hanem egyszerűen tessenek a kutyákat szépen autóba ültetni, avagy a kerékpáron egy kis oldalkosarat felszereltetni részükre s igy meg lesz oldva a kutyaügy. Nem fognak a kutyák az utcán csavarogva az ember nadrágjában folytonossági hiányosságot okozni s ennek következményeként nem lesz ok az aranyos kis buksi fejű jószágokra halált kiabálva agyengeszivü kutyabarátokat oktalan rémületnek kitenni. Remélve, hogy felfedezésemmel mindkét táborban sikerült örömet kelteni s igy a jövőben nem lesz szükség a perifériákon lakók vészkiáltásaira sem, ehelyett boldog mosollyal .fogjuk látni, ha ügyes-bajos dolgaink után ziháló mellel futkosunk, hogy a drága kis és nagy kutyácskák milyen résztvevő szemmel kisérik roskadó lépteinket a száguldó autók bársony üléseiről, avagy a kerékpárok kényelmes, párnás kis függő oldalkosaraiból. Sétáló. L ON CH1HEY hatalmas alakítása! A

p ri ™ olló csak hétfőn egy napig saaaraaHMmHMá J Gazdatisztet, ispánt, hossiú belterjes, lehetőleg homoki gazdaságban szerzett gyakorlattal keres Tarn«y gazdiság, Gebe (Szatmáiv-m.) Ajánlatokat fnetési igénnyel kérünk, bizonyitványmásolattal, melyek vissza nem küldetnek. 3581-2 A Bodrogkereszturi Hungária kőbánya építőköve száraz, fagyálló, legolcsóbb építőanyag, mely 100 q waggonba rakva utánvéttel ab Bodrogkeresztur 1. Kemény terméskő alapba és falazáshoz: vegyes 30 P, válogatott 36 P, quader kő 42 P-ért, 2. Könnyen faragható falazó és díszítőkő: vegyes 34 P, válogatott 40 P, quader kő 46 P ért, 3. Hasított lábazati kő folyómétere 150 P-ért kapható. Faragványok mérsékelt áron készülnek. Az árakhoz 2%-os forgalmi adó járul, amit előzetes befizetésnél elengedjük. • Nagyobb megrendelések ese- KöZpOütí IrOdSi SzefeilCS, FftrdŐépftlet. tén árkedvezményt nyújt a