Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-16 / 135. szám

4 JNÍYÍRYIDÉK. 1927. junius 12. Nyíregyháza katholikus társadalma tegnap ünnepelte a pápai prelátussá kinevezett Énekes lános kanonokot. Névery lános ünnepi beszéde. - Az ünnepségen a szegények is felvonultak és egyikök csokrot adott át a szociális szeretet papjának. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Nyíregyháza katholikus társadalma impozáns keretekben iinne. pelte Énekes János prépost, főesperes, kanonokot pápai prelátussá történt kinevezése alkalmából. Az ünnepség a róm. kath. iskola udvarán több száz főnyi közönség jelenlétében folyt le. A katholikus egyházközség közgyűlése keretében. Konthy Gyula dr. elnök ismertette az ünnepség célját, majd a közgyüflés Virányi Sándor vármegyei főjegyzőt, dr. Miffányi László ügyvédet, Liptay Jenő földbirtokost és Tóth Pál kir. törvényszéki bírót küldte ki az ünnepelt meghívására. Lelkesen tüntető éljen fogadja Énekes jános prelátust, amint megjelenik, majd a Városi Dalegylet Jakab József karnagy vezetésével a Magyar Hiszekegyet adja elő mélyen a szívre ható áhítattal. Dr. Konthy Gyula elnök szeretettől áthatott következő üdvözlő beszédben köszönti az ünnepeltet. Méltóságos prelátus ur! Szeretett plébános urunk! Mikor hírét vettük annak, hogy téged a pápa nrelátussá nevezett ki, nagyon örültünk. Meg vagyunk győződve róla, hogy hasonló kitüntetés nálad érdemesebb embert soha nem ért. Mióta Nyíregyházán vagy, a templom szűknek bizonyult es az iskolák falai kitágultak. — A háborút követő pusztulás éveiben is vallásosságra, az egymás iránt való szelídebb érzésekre nevelted társadalmunkat. Mindnyájunk nevében szólok, amikor megállapítom, hogy a megtörhetetlen akarat és egyúttal a szelídség megtestesítőjét látjuk benned és szeretünk. Itt csak örömtől derült arcokat láthatsz, örvend mindenki, hogy Téged tisztelhet, üdvözölhei magas kitüntetésed alkalmából. Kérünk, légy kegyes meghallgatni^ híveid örömének ragaszkodó hűségének kifejezésre juttatását. Konthy Gyula dr. üdvözlő szavai után a kir. kath. főgimnázium énekkara nagy hatást keltőn adja elő az Éljen soká kezdetű dalt, majd Névery József, a kir. ktah. gimnázium igazgatója mondotta el ünnepi beszédét a következőkben: Az ünnepi beszéd Méltóságos és főtisztelendő prelátus ur! Kedves magyar testvéreim! Nékem jutott itt az a' megtisztelő feladat, hogy a hivők érzelmeit tolmácsoljam. Engedjék meg, hogy néhány szóval kitérhessek a kaVarsú—Sanghai péntek, szombat, vasárnap a Diadal Moziban, szombat, vasárnap a Kert Moziban. tolikus kötelességekre, mikor alkalom van itt egy kiváló kath. férfit üdvözölni. Történelmi időkről beszélünk ma. A sablonos életesemények fölött olyasmik történnek, amik kihatnak korszakokra, irányt szabnak egész nemzedékeknek. Átmeneti korszak e

z. Lerombolnak régi országhatárokat, anélkül, hogy kialakulhattak volna az ujak. Trónok omlottak össze anélkül, hogy akik a régi trónt ledöntötték, ujab bat emeltek volna helyébe, anélkül, hogy tudnák, mit fognak tenni, visszaállitják-e a régit, vagy emlékét is eltörlik. Megváltozott viszonyokat látunk a társadalmi rétegek között is. A trónokat, oltárokat, Istent és hazát gúnyoló eszmeáramlatok megtorpadtak ugyan, de ott lesnek az alkalomra, hogy újra előtörjenek, itt is, ott is felütik fejőket. Ezekben a válságos, sülyos időkben azok a közösségek, amelyek tétlenségbe sülyednek, elpusztulnak, kihalnak. Ma az egyes embernek is revideálniok kell a multat és uj célokat kell kitüzniök. Be kell látniók, mit hibáztak el, uj .cél kitűzésére, uj hadi'ervpe Van szükség. A katholicizmusnak nincs szüksége uj célokra, mert ezeket a célokat Krisztus urunk megjelölte. De ha azt vizsgáljuk, hogy az isteni célokat mennyiben váltottuk életre, belátjuk, liogy itt szükség van revízióra, pótlásokra. Egy súlyos tévedésre kell itt rámutatnom. Gyakran halljuk ezt a jelszót; a pap maradjon a templomban, az oltár előtt, a szószéken, agyóntatószékben, vonuljon vissza a köztevékenységtől. Ha azt nézzük, kik hirdetik ezt a kérdést, azt látjuk, ugvanazlok, akik oltárokat döntöttek. Sajnos, sok jó katholikus is ebbe a tévedésbe esik. Mintha a farkasokat hallanám, amint hirdetik, hogy a pásztorok maradjanak csak az akolban, védjék meg ott a nyájat, de amikor azok a mezőkre jönnek, hagyja magukra. Az a jó katholikus, aki nemcsak a templomba az, hanem akinek a számára a katholikus egyház életprogram mot ad, amelyet a magán életben és a nyilvános életben egyaránt megvalósítani igyekszik. s itt, az életben nem nélkülözhetjük papjainkat, irányitóinkat, nem nélkülözhetjük különösen ma, a válságos időkben, Csonkamagyarországon, ahol a katholikus közéleti tevékenységben olyan lanyhaságot tapasztaltunk. A katholikusok élete ma céltalan ténfergés a közélet mezeién. Ha ez tovább tart, ha a hívek is viszszavonulnak, akkor a már meglévő kath. intézmények is el fognak sorvadni nem érvényesülnek azok a nemzetfenntartó erők, amelyek Szent István óta hatottak a katholicizmus lényegéből, hivatásából az ezer éves nemzetre. Amikor azt mondjuk ezek alapján, hogy a papi, egyházi irányításra igén is szükségünk van a templom küszöbén tul is, megállapítjuk, hogy Énekes János prelátus ur Őméltósága megtestesíti a kivételes tevékenységben jeleskedő pap ideálját, azét a papét, aki a közéleti mozgalmakban irányitóan vesz részt anélkül, hogy tisztes talárját a pártszenvedély, a demagógia érintené is. Az Ur oltárának áhítatott ébreszt az áldozat bemutatásával, hirdeti Isten igéjét a szószékből, vigasztalja a lelkeket a gyóntatószékben, de mikor ezt megtette, kilép az életbe, felkeresi a gyüléstermeket, a hivatalokat, a karitatív egyesületeket, mert ő buzgólkodó híveinek földi boldogsága érdekében is. Megalkotja a kir. kath. gimnáziumot és ujabb intézmények megalapozásával fáradozik szüntelenül, hogy hitünk magasztos eszméit az életbe vigye. De a vezér működése eredményes lehet-e hadsereg nélkül? A pap mögött a hivők ezreinek tábora kell, hogy álljon. Most, amikor alkalmam van arra, hogy a mi vezérünket kitüntetése alkalmából üdvözöljem, megállapítom azt is, hogy ez a kitüntetés nemcsak elismerés jele, ez a kitüntetés a hívőknek, nekünk is szól, és azt mondja: ime, itt a kiváló vezér, álljatok mellé, kövessétek! Őméltósága fenkölt személyéhez méltón ne halmozzuk a dicsőítő szavakat, intézzünk hozzá egy kérést, tegyünk neki egy fogadást: Megszokott fáradhatatlan buzgalmával vezesse továbbra is híveit az egyetemes katholikus érdekek és a nyíregyházi katholicizmus külön érdekei szolgálatában. Ezzel szemben mi fogadalmat tesünk, hogy törhet

etlen hűséggel követjük őméltóságát, mint vezérünket a katholikus keresztény ideálok megvalósításához vezető uton. Ha itt látják Énekes János mögött a tízezrek erős egységes táborát, ha az ő szavában tízezrek szólanak, a katholikus hivők elfoglalják azt a pozíciót, amely őket jogosan megilleti. Miután ezt megtudtuk, nincs más hátra, mint hogy büzgó imával kérjük az Egek Urát, szeretett fenköltlelkü vezérünket soká éltesse hazánk és egyházunk javára. A gyermekek szivüket ajánlják fel. Zugó, ünneplő éljenzés követi az üdvözlő beszédet, majd az énekkar dalszáma után Névery Loncika gyönyörű virágcsokrot ad át kedvesen csengő, értelmes, lelkes szavak kíséretében, amelyben a gyermeki szivek szeretetét, ajánlja fél Énekes Jánosnak. Zachár László gimnáziumi tanuló a kir. kath. főgimnázium ifjúsága nevében mond üdvözlő beszédet, majd Énekes János prelátus mond meghatottan lelkesítő, szere'e;et sugároztató beszédet a következőkben: péntek, szombat, vasárnap a Diadal Moziban, szombat, vasárnap a Kert Moziban. Énekes János prelátus beszéde. Kedves híveim! testvéreim és barátaim! Szivem mélyéből köszönöm ezt a megható megtiszteltetést. Ott kell kezdenem, ahol az itt álló gyermeksereg és ifjúság elhagyta. Megköszönöm a kedves szülőknek, a szülők helyetteseinek, a tanító és tanár uraknak, hogy az ifjúság szivét ezen a napon felém irányították. Ha az ifiuság azokat a tanításokat a szivébe fogadja, amelyeket mi életünkkel hirdetünk, biztos a jövő, amelyért ma lázas munkával dolgozunk. A kir. kath. gimnázium igazgatója gondalatokban gazdag és megindító beszédében hiveim nevében egy kérést volt szives hozzám intézni és egy fogadalmat tett. A kérés az, fogadjam el híveim közreműködését azon a pályán, amelyet a Gondviselés nekem adott nemcsak az egyházi, hanem a világi téren is. _ Kedves hiveim, testvéreim, barátaim! Nem annyira gondolataimat igyekszem itt most összeszedni, hanem érzésemre hallgatok, amikor választ adok. Attól a pillanattól kezdve, amikor megéreztem Isten szolgálatára irányuló hivatásomat és hallottam a pap hivatásáról: legyen mindenkinek mindene, elhatároztam, hogy ezt az ideált fogom megközelíteni. Mikor maholnap immár 40 esztendős papi pályára tekinthetek vissza, nem az én feladatom megbírálni ennek a pályának sikerét, hanem inkább azoknak, akiknek gondviselését vállaltam. 'Ha a kitűzött ideálnak nem felel meg mindenben, tulajdonítsák ezt az emberi gyarlóságnak és nehéz körülményeknek, amelyek között e varos katolikusainak lelkípásztorkodását vállaltam. De hiszem, hogy ha nem is valósítottam meg tökéletesen az ideált, ezután is törekedni fogok: mindenkinek mindene lenni és mindenkit megnyerni Krisztusnak. Üdvözítő Urunk utolsó főpapi imája: adjad atyám, hogy mindnyájan egyek legyünk, egyek le"gyenek ezek is, mint mi egyek vagyunk. — Erre az egységre a Szentháromság is példát ad, amikor a három személy különbözősége mellett is a legteljesebb a harmónia. Ha nem volna egység, nem volna hatalom, mert a részek az egység ellen dolgoznának. Arra fogok törekedni, hogy az egységet munkáljam, hogy egyesítsek mindenkit a Krisztus szeretetben és a haza iránt való szeretetben. Erre van ma leginkább szükség. Arra a kérésre válaszolva, amelyet hozzám intéztek, azt mondom: igenis nemcsak megígérem, de nagyon kérek minden testvért és barátot kivétel nélkül, hogy egységesítő törekvésemben és abban a szeretetben, amelynek az őskeresztény egyház a példája, működjenek együtt velem. Ami az elhangzó Ígéretet illeti, hogy mindenki követ és támaszt, kijelentem, hogy mindenkit, aki követ, hálás szívvel fogadok. Nemcsak a mi katholikus egyházközségünknek, de a magyar társadalom egészének szüksége van arra, hogy ma, a széthúzás szomorú napjaiban összefogva, egyesült erővel haladjunk előbbre. Althoz, hogy a megkezdett intézmények tovább fejlődjenek és szent eszméinek életrekeltői legyenek, egység kell. A hétfőtől nyári helyáraK az Apollóban!