Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-25 / 118. szám

\ \ 1927. május 25. JSÍYÍRYIDÉK. Az 1-ső Oldal folytatása kérdezte, igaz-e, hogv Csobajon jártam Begre ügyében. — Igaz —- mondottam neki — miért nem jött el hozzám is, mondotta a tiszthelyettes, örültem volna, ha segítségünkre lett volna. ]ó lenne, ha még erre beszélhetne Begrével négyszemközt. Mint hívőjét felszólithatja, mondjon el mindent, amint volt. Megfogadtam a szavát, a jelzett időben megjelentem Csobajon. Itt a tiszthelyettes közölte, hogy a törvény értelmében csak az ő jelenlétében hallgathatja meg Begre vallomását. Erre azt mondottam, hogy igy a vallomás elveszti minden értékét. Hanem oldjuk meg a kérdést ugy, hogy mi ketten beszélgetünk és a tiszthelyettes ur valahonnan hallgatja. Igy is történt, Előbb Begre leborult és imádkozott. Begre Albert imája Imájában kérte istent, ho^ Ő aki tudja mi történt, hozza világosságra a gyilkosság részleteit, derítse fel a 'titkot.^Jma után Begre lelkére beszéltemjÉHivatkoztam arra, hogy a mindWfudó Isten előtt nem marad hat fejtve semmi, mondja el, amit tud. Begre azt mondta, hogy neki nincs semmi része a gyilkosságban. Ha tudna valamit róla, elmondaná. Elnök: És ez a vallomás a prédikátor úrra azt a hatást tette, hogy igaz? A prédikátor: Nagyon sajnáltam, hogy mig Szepesi azt mondja, hogy látta a fegyvert Begre ágyán, Begre testvérünk ezt tagadja. — Vagy Begre testvér nem mondott igazat, vagy Szepesi testvér nem látta jól, amit látott. Szepesi megmutatja, hogy látta a fegyvsrtr A főtárgyalás elnökének felhívására most Szepesi lép elé. Az asztalon fekvő Mannlicheren megmutatja, hogy a Begre ágyának lepedője alatt milyen darabját látta a fegyvernek. A cső végétől a Mannlicher gombjáig mutat. — Itt a prédikátor előtt — szól Szepesihez az elnök — hitet mer-e tenni arra, hogy Begrééknél a dikóban egy fegyvert, látott? — Igen — mondja erélyesen Sze. pesi és megismétli, hogy haitotta fel a lepedőt és mit látott a puskából. A karikát is látta, a szijjat talán nem, de erre pontosan nem emlékezik. I Az ügyvéd most aziránt érdeklődik, hogy Begre mióta baptista és mi volt az a «hosszu törekvés», amely után őt felvették a hivők közé. A prédikátor: Imádkozni járt a hivők imaházába. Megfigyeltük, hogy életében keresztül viszi-e a vallás tanításait, keresztény életet él-e. A próbák után részt vehetett az alámerítés szertartásában. Pontosan nem tudja megmondani a védőügyvédnek, hogy Begre mióta baptista, mert élőbb Hajdúnánáson volt cipészsegéd és már ott is járt a hivők közé. Vasárnaponként hazajött Csobajra és itt a gyülekezet tagjai tudnák megmondani, mióta tartozik a hivők közé. Védő: Begre, aki igy több mint öt éve tagja a hivők gyülekezetének, ez alatt az idő alatt követett-e el meg nem engedett cs

elekedetet? A prédikátor: A fegyverlopást előbb követte el és azt helytelenítette a gyülekezet, hogy ezt elhallgatta, nem vallotta be a felvételnél. Fenvitésben . ..„azonban nem részesítették, mert a börtönben bűnhődött a lopásért. Használhat-e fegyvert a baptistar A baptisták fegyverhasználatának a kérdése merül fel. Sallay prédikátor: Mi igenis fegyvert fogunk hazánk védelmére, nem ugy, mint a nazarénusok, mert mi a felsőbb hatóságnak engedelmes fiai vagyunk. De azt kizártnak tartom, hogy egy baptista fegyvert fogjon embertársa ellen. Elnök: A prédikátor ur lehetségesnek tartja-e azt, hogy a baptista hivő a község érdekében fegyvert fog valakire, elkövethet-e bűncselekményt, ha azt hiszi, hogy ezael "embertársai javát szolgája? Prédikátor: Semmiképen sem követhet el bűncselekményt. A sértett képviselője is intézhet kérdést a tanukhoz A főtárgyalás elnöke ezután azt a kérdést tisztázza, hogy a sértett fél képviselője intézhet-e közvetlen kérdést a tanukhoz. Begre Béla védője ugyanis ez ellen panasszal élt. Az elnök hivatkozik a Perrendtartás 307. szakaszára, amely szerint jelen esetben a sértett képviselője közvetlen kérdéseket intézhet a tanukhoz. Porkoláb Károly dr.: Az igazság felderítése közös célunk, a megállapítást tudomásul veszi. Szepessi Lajosné, Kovács Zsnzsánna a következő tanu. A fia elmondotta, *hogy egy napon, amikor az apjával összekülönbözött, Begrééknél aludt és ott láb ta a fegyvert. Begre Albert határozottan tagadja, hogy nála fegyver volna. A baptista tanuK fogadalomtétele. Most az elnök a tanuk megesketésére vonatkozó indítványokat kéri. Az ügyész indítványozza valamennyi tanu megesketését. — Igy Hajdú Ferenc, Szoboszlay Balázs, Sallai Imre, Szepessi Lajos, Szepessi Lajosné, Halász Sándor megesketését. Bálint István dr. Begre Albert védője ellenzi Szepessi Lajos fogadalomtételét, mert ez a hivő a prédikátor előtt lényegében ellentétes vallomást tett és vallomása valótlannak mutatkozik. Porkoláb Károly Hajdú Ferenc és Szoboszlay Balázs megesketését ellenzi. Szoboszlay, aki a tegnapi vallomását az éjszakai magábaszállás után módosította vallomását és részletesen fejtegeti, ho°y sem Hajdú, sem Szoboszlay vallomása nem olyan szilárd, hogy esküt tehetnének. Begre Béla sorsára pedig éppen ezek a vallomások döntő fontosságúak. A főtárgyalás elnöke a védőügyvéd fejtegetéseit megszakítva utal arra, hogy a bíróság ismeri a tanúvallomások részleteit, tehát a főtárgyalás minden mozzanatát, azokat nem kell rekapitulálni. Dr. Porkoláb Károly hivatkozik arra, hogy védence érdekében döntő fontosságú, hogy azok vallomását érdemlegesen megvilágítsa, akik ellene vallottak. A főtárgyalás elnöke helyt ad a fejtegetésnek azzal a megjegyzéssel, hogy a bíróságnak az eskü leté'eie után is módjában van a vallomásokat értéküknek megfelelően mérlegelni. Porkoláb dr. azt hangsúlyozza, hogy Szoboszlay Balázs, valamint Hajdú Ferenc vallomását a csendőrség befolyásolta. Ezután a bíróság tanácskozásra vonul vissza és az elnök a főtárgyalást felfüggeszti. Tiz percnyi tanácskozás után a főtárgyalás elnöke kihirdeti a bíróság döntését: minden tanút megesketnek, Szoboszlay Balázst is, mert tegnapi vallomása nem mondott a lényegre vonatkozólag valótlant. Sallay prédikátor és Szepesi Lajos, mindkettő baptista elmondják a fogadalomtételt: „Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom . . . csakis igazat vallottam." Megesketik a többi tanút is, majd az elnök 5 perc szünetet rendelt el. Szünet után Stein László gazdasági segédtisztet, a meggyilkolt Csobaji József unokatestvérét hallgatja ki a bíróság. A gyilkosság előtt való este vacsora után irodámba mentem, a kőfal mellett elhaladva hallottam, hogy az ispán felesége rákiált valakire : ,.Ki van ott ? Mégis csak hallatlan, igy ijesztgetni az embert." Amint az irodába beléptem, a szekrény mögül előlépett Reskó Magda, aki igy szólt hozzám : Ne menjen ki, B.gre Albert van odakint. Megragadta a kezemet s fenyegető mozdulatot tett, hogy ijedve futottam be az irodába. Később valaki kemény tárggyal ütötte az iroda falát. Resfcó Magdát az ispánnal együtt elkísértem a lakására, visszajövet a kapunkkal szemben körülbelül 30 lépésnyire Begre Albert haladt. Látszik, hogy kiakart kerülni. A hóna alatt a sötétben fel nem ismerhető tárgyat vitt, amely mintha fegyverhez hasonlított volna. Még a szijcsat zördülését is hallani véltem. A főtárgyalás elnöke több kérdést intéz Stein Lászlóhoz Csobaji József életmódjára vonatkozóan. Arra a kérdésre, hogy miért óvta Reskó Magda Stein Lászlót, hogy ne menjen ki, a tanu azt feleli, nem féltésből tette, hanem azért, mert tudta, hogy Begre Albert van kint, tehát fölösleges, hogy ő is utána nézzen. Stein László ezután a végzetes augusztus hetedikére vonatkozólag mondja el vallomását. Együtt vacsorázott Csobajiékkal, majd kiment a csüröskertbe, hogy körülnézzen, mert akkorában igen lopkodták a magtárt. Ezután Reskó Magdáékhoz ment át. Itt alig volt 5-6 percig, amikor a lövést hallotta. Pár percig gondolkodott, mi lehet ez, azután kiszaladt az utcára, ahol akkor már hallani lehetett a sikoltozást és kiabálást, hogy jaj, megölték a nagyságos urat. Se jobbra, se balra nem nézve futott a kastélyba és igy azt az alakot, aki visszafelé futott el mellette, nem ismerhette fel, de másnap megtudta, hogy valamelyik Gyönge fiu volt. — Elnök : Nem Begre Albert, vagy Begre Béla? — Tanu: Nem. Első dolga vólt, hogy telefonált Csobaji Gyulának, majd csendőrért, orvosért küldtek. A szoba tele volt siró asszonyokkal. Nehezen kapott telefonösszekö'tetést, — ezért lovast is küldött Csobaji Gyuláért. — Elnök: Mi volt az első gondolata, ki lőtte meg Csobait ? — Tanu: Arra gondoltam mindjárt, hogy Begre Albert. — Elnök: Miért? — Tanu: Rájöttem,hogy nem én utánam leskelődött, hanem bisztosan Csői* után. — Elnök: Es miért tette volna ? — Tanu: Mert fegyverlopásért négy hónapi fogházra és kártérítésre Ítélték. — Elnök: Másért nem volt oka haragudnia Csobajira? Tanu: Nem. — Elnök: Hallott arról, hogy Csobaji Józsefnél egy izben Begre Albert megjelent. — Tanu: Igen, Reskó Magdától tudom. Akkor Csobaji József nem fogadta, mert bejelentés nélkül szobáról szobára járt. Arra vonatkozólag, hogy kik biztatták Csobaji ellen az embereket, azt vallja, hogy Begre Béla, Boruch Sándor és Cégény bíró voltak a falu szószólói, de Csobaji József személye ellen sohasem lázították a népet. Borothy bíró: Miért mondja, hogy a visszafutó alak nem lehetett semmiképen sem Begre. — Tanu: Hallottam másnap, hogy a Gyönge fiu volt. A gyilkosság előtt körülbelül egy héttel Gyönge Andrástól azt hallottam, vigyázzunk, mert esténként többször tulálkozott Begre Alberttel, aki, mint mondta a segédtisztet várja. Ezután még több kérdést intéznek Stein Lászlóhoz, majd szembesitik a tanút Begre Alberttel, Begre tagadja, hogy azon az estén kikerülte volna a Reskó Magdával haladó gazdatisztet. Nem fegyver, hanem egy görbe bot volt a kezében. Ezt a botot Szepesi Lajoséknál vette magához, majd onnan Bolháékhoz ment, ahol fehérneműjét varrták s amikor innen visszatért, akkor találkozott Stein Lász lóval, akit fehér nadrágjáról felismert a sötétben is. Az nem igaz, hogy megfogta Reskó Magda kezét, nem is tett fenyegető mozdulatot és nem verte ez iroda falát. Délután 4—5 óra tájban volt Reskó Magdolnánál, de azután este nem találkozott vele. Haláfz László földmivest hallgatják ki arra vonatkozólag, igaz-e, hogy a gyilkosság napján este 6—7 ói"a között egy idegen embert látott a faluban, aki előtte gyanúsnak tünt fel. Halász elmondja, hogy az idegent hajadon fővál, hátra fésült hnjjal, sárga táskával látta, amint Maislerék kapuja előtt állt. Megszólította őt s kérdezte, hogy ki lakik itt. Maisler Mihály, mondottam. Zsidó az, kérdezte. Igen, mondtam, majd gondolkodott, azután újfent igy szólt: De lakik itt egy másik földbirtokos is. Igen, mondtam, Csobaji József. Ő is zsidó ? kérdezte. Igen, mondtam, de már kikeresztelkedett Nem baj, mondja, azért hozzányúl a pénfchez. — Elnök: Zsidó volt a kérdező ? — Tanu: Nem, magyar ember voll, láttam rajta. A főtárgyalás elnöke ezután Szepesi Lajosnét kérdezte meg, hogy mit tud arról a görbe botról, amelyre Begre Albert hivatkozott. A tanu megerősíti Begrének azt a vallomását, hogy egy ilyen botot Szepesiéknél magához vett,