Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-15 / 110. szám

Nyíregyháza, 1927. május 15,* Vasárnap XLYlll. évfolyam, 10 szám JSfYiRYIDÉK. Eltfísatésl árak *«íyfe®rt te •MMcwi: Ifc? M« 8'30 p*ng& Mccy-wáévr* ?SO ffngü. Káta&'aismask & Wh Meoúaény, AtopHotta wÓBA ELEK F6«MrkMzt6 : Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ, anrkmtö t VERTSE K. ANDOR. Sto mfc —itaméy és fciaddhlvaUÍ: SZÉCHENYI-UT SZÁM. Talefou «wnr> I3ö. Past*chaqu» Kizkeiokai amis aduafc vissza. A biztosítások fölmondása. Az uj biztosítási törvény tudva­levően életbelépett és junius 3-ig nyújt módot bárkinek arra, hogy. eldönthesse: milyen alapon hosz­szabbítsa meg szerződéses viszo­nyát a biztosító társaságokkal? A legtöbb biztosított, főleg a gaz­dák, most 'kell,' hggy eldöntsék, mit csináljanak? Éljenek-e a ne­kik nyújtott törvényes felmondási lehetőséggel vagy pedig alávessék magukat szerződésük hátralevő tar­tamára a biztosító társaságok kar­teürozott díjtételeinek? Termé­szetesen harmadik mód is nyiük, de inkább csak egyeseknek, akik önállóan tudnak a biztosító társa­ságokkal tárgyalni s ez^ az, hogy a szerződés fölmondásától elálló ügyfelek ezért cserében különböző ujabb kedvezményeket kaphatnak a biztosító társaságoktól. Nem titok ugyanis, hogy a biz­tosító intézetek karte I-megegyezése nem szentírás. A társaságok pár­názott ajtói mögött most folynak a bizalmas megegyezések, kapacitálá­sok, Ígéretek a nagyobb kliensek­kel abból a célból, hogy ezeket az Ahogy Erdélyt elvesztettük... Irta: Tukacs György- a debreceni főiskola széniora. Erdélyben a magyarság ősidők­től kezdve hatalmas szellemi és kultúrfölénnyel rendelkezett a kü­lönböző nemzetiségekkei szemben. Talán az erdélyi szászokat nevez­hetjük meg csak, akik lépést tud­tak tartani'a fejlődő magyarsággal. Erdélyből kerültek ki hosszú év­tizedek óta legjelesebb politiku­saink, itt születtek és nevelődtek legkiválóbb tudósaink. S mert a szellemi elsőbbségért vívott küzde­lem ilyen nagyszerű eredményekhez vezetett, nem is törődtünk mással, mint az erdélyi magyarság kul­túréletének az előbbrevitelével. Ez a kulturélet azonban örökös elszi­geteltségben fejlődött tovább. Nem támogatta ezt az államhatalom, sem a gazdasági helyzet megjaví­tásával, sem a nemzeti érdekek hathatós propagálásával. Pedig nagy szükség íett volna erre. Mert, amig a kulluréletet éia magyarság a maga felsőbbrendű igényeivel úgyszólván felélte min­den meglévő vagyonát s igy sze l le­mi gazdagsága és fölénye teljes elszegényedését vonta magá után, addig az oláhok abszolút igény­telensége, primitív é'etmódja la intézetek továbbra is megtarthassák üzletük körében. Sőt még tovább is mennek a biztosító-társaságok: a vidéken keresik föl megbízottaik a nagyobb biztosítottakat, akik­nek készek akár 30 százalékos en­gedményt is adni az eddigi megi­állapodásokkal , szemben, csak­hogy tőlük el ne pártoljanak. A kartell háta mögött ugyanis ott van az angol biztosi tó-társaságok versenye, amely a kartell díjtételek merev fenntartását lehetetlenné te­szi. Ezeknek a versenyző, kartellen kívüli biztosító intézeteknek ma még nincs ugyan meg az egész országra kiterjedő ügynöki üz­letszerző kara, de ugyanabban az arányban, amint a verseny lét­jogosultsága növekedni fog, az ol­csóbb intézetek hálózata ís ki fog épülni és olyan hódításokat tehet, amikkel már ma is számolni kell a karteil-társaságok túlzott igényei­nek. Természetes, hogy a biztosító kartell tagjai csak lépésről-lépésre adják föl a harcot. Amilyen eli* zékenyek, az első szóra azokkal szemben, akiknek elpártolása a díjbevételek érzékeny csorbulását jelentené, annyira igyekeznek fön,"-,­tartani a karte 1 f-dijszabások;at a kis biztosítottak tömegeivel szemben. Ezek a kis biztosítottak nincsenek keüően tájékoztatva, szét vajnnak szórva s a verseny is nehezebben tud ma rájuk találni. Ezek tehát ma még többé-kevésbé ki vannak szolgáltatva a társaságoknak, illet­ve azok ügynökeinek, akik azon­ban természetesen ezeknek is kí­nálnak bizonyos «engedményeket». Rendszerint felajánlják, hogy az eddigi tartamengedményt. 20-ról 25 százalékra emelik föl, de cseré­ben ezért a csekély előnyért, — 10 éves lekötöttséget követelnek a kis felektől. Mit tegyen már most a mai kö­rülmények között, mondjuk a kis­gazda, aki a biztositó-intézetekket szemben a legkevésbé tudhat véde­kezni? Három lehetőség nyiük szá­mára. Vagy felmondja a biztoT'ást junius 3-ig, vagy megnyugszik a mai feltételekben és megvárja, mig szerződése eléri a 6 esztendős le­járatot, amikor szabad kezét új­ból visszanyeri v a társaságokkal szemben. Természetesen mindenekelőtt meg kell próbálnia minden biztosí­tottnak, hogy a maga javára az eddiginél lér^egesen jobb feltéteie­földből és munkából eredő jövede­lem tőkévé való alakulását ered­ményezte. Amikor már teljes anya­gi biztonságban érezte magát az erdélyi oláhság rendkívül kitaní­tott vezetősége, alattomosan, ti­tokban, de rettenetes apparátussal megkezdte a maga agitációs mun­káját. Dolguk könnyű volt. A magyar kormányok mindig kényes kérdés­nek tekintették az u. n. oláh pópa­pöröket. Csak a nagy horderejű és világgá kürtölt eseményeknek jár­tak utána. Egymás után alapítják az oláh nyefvü napilapokat, kaszi­nókat, a regátbói pénzelt szövet­kezeteket. Olyan sajtótermékek lát­nak napvilágot, amelyek a magyar nemzeti érdek legelevenére sütik rá a bosszú tüzesvasát. Senki sem szól, csak csodálkozik. Már az 1910-es években ilyen parancsola­tot közöl íe a Brassóban megje­lenő «Gazeta Transiívanii»: 1. Minden oláh kizáróan oláh nyelven dicsérje az Istent. 2 .Minden oláh csak oláh nőt ve­gyen feleségül. 3. Minden oláh csak oláhul be­széljen gyermekével. 4. Minden oláh császárhüségben nevelje gyermekeit igazi oláhokká. 5. Vésse minden oláh apa gyer­mekei szivébe, hogy csak oláh .'ehet az oláhnak igazi testvére. 6. Meg kell tanítani minden oláh gyermeknek, hogy csak ez a föld adhat nekiek igazi jövőt s ezért ragaszkodjanak hozzá. 7. Világosítsd fel gyermekeidet, hogy ne forgolódjanak jött-ment urak között, mert ezek csak addig jók, amig saját céljaikra felhasz­nálhatják az oláhokat. 8. Törekedjék minden oláh gya­rapítani a földbirtokát. 9. Ha megspórolt pénzed van, csak oláh bankba tedd azt. 10. Bármi csekélységgel, de te­hetségedhez képest támogasd az oláh egyházakat és iskolákat. 11. Tiltsd meg gyermekeidnek a kocsmák látogatását. Magad is kerüfd őket, mint a gyehenna tüzét. 12. Istent kivéve, senkitői %se féli, 3e vakon kövesd oíah vezéreidet. Mert ne aggodalmaskodjál, ha már nem lehet szicíliai vecsernye vagy Szent Bertalan-éj. És azt hiszi a nyájas olvasó, hogy erre az impertinens felhívásra válaszoltak a magyar napilapok? Két teljes napig kutattam az ekkor megjelent napilapjainkban s né­hány soros — kommentár nélküli — közleményen kivüT alig talál­tam egyebet. Nem igy a «Romanul», ez a bukaresti hírlap. Nagy örömmel üdvözli a testvérek mozgolódását s árulónak, bitangnak tartja azt az oláht, aki megtagadja ezt a parancsot. «Ne féljetek — irjatöb­ket érhessen el. Valószínű, hogy lez a kísérlet a legtöbb esetben nem is lesz meddő. Itt azonban, mi»t föntebb emiitettük, azzal az ellen­igénnyel | fognak találkozni az ügynökök részéről, hogy a hatéves szerződési tartamot, amely a köt­vény keltétől számítva talán mái­két-három év múlva véget érhet, csekély engedmények ellenében 10 évre engedjék kito'ni. Helytelenül jár el, aki egy ilyen megállapodás­ba, — tudniillik, hogy lényegtelen előnyökért a biztositás tartamát je­lentekenyen meghosszabbítja, — bele fog menni. Alapos remény­van rá ugyanis, hogy a közeljövő, ben lényegesen csökkenni fognak a díjtételek. Tudvalevő, hogy a biztosító-tár­saságok közt létrejött kartell-meg­egyezés ez év végén tejár, s elő fog állni a biztosítottak javára az egészséges verseny kedvező hatása. Aki ismeri a társaságok egymás közötti érdekellentéteit, a mostaíi egyidőre elaltatott, de állandóan lappangó késhegyig menő harcot a piac megtartásáért, az nyugodt lehet abban, hogy a belső egye­netlenség és a külföldi konkurren­cia a mostani kartelf-megáHapo­dást hamarosan szét fogja robban­bek közt — ha az irek mozgolódá­sát Angliában nem tartják ab­szurdumnak, akkor a ti tervetek sem lehet az. Ti reátok nézve Ír­ország autonómiája bátorítás!» Ilyen tényekkel szemben mi ne­vetséges dolgokkal és ellenvetések­kel is megelégedtünk. Amikor egy kolozsvári oláh professzor, Mol­dován Gergely talán saját exisz­tenciájának kiemelésére a Buda­pesti Hírlap 1912. április 14-iki számában «Uj nemzedekek, uj' jel­szavak® cimmef cikket irt s az olá­hokat — még a szomorú törté­netekben szerepet játszókat is — «románajku magyar állampolgá­roknak® nevezte s ékes frázisokkal port hintett az eseményeket figye­lők szemébe, tapsolt az egész ma­gyar közvélemény s ujjongott az egész magyar sajtó. Pedig már ekkor megingott Erdélyben a ma­gyar supremáTa. Hegedűs Lóránt a maga láfnoki szemeivel már meg­látja a romokat, amelyeket senki sem lát s a rabokat, akikre senki­sem kíváncsi. «Meg kell törni a bajok baját — irja ebben az idő­ben — es a magyar társadalom' vétkes közönyét®. Ez a közöny azonban, mint a ragadós betegség, nemhogy fo­gyott vagy visszafejlődött volnaj hanem terjedt, növekedett s hozta a maga konzekvenciáit. 1911-ben már azt is szabad volt Pünkösdi cipödivat ujdonsago vi'ághirü Salamander, Princes., Reform .tb. közked.elt be.- és MIAMI „yérfnányo. Beneúekffyhez. a Hungária Cipöaruházba, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona ucca 5. Telefon: 195. sz. Szíveskedjék kirakatainkat és választékunkat megtekinteni! —.— Egyes szám ára 16 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents