Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-15 / 110. szám

••rs^ip JSftÍRYIDÉK. 1927, május 15. tani. A gazdák tehát legbölcsebben akkor járnak el, ha a szerződésük lejárta eseténe fönntartják a szabad cselekvés jogát, semhogy ma kisebb látszat-kedvezésekért erről lemondjanak. FARAGÓ un divat különlegességei: ízléses, kiváló minőség 1 Vasárnap este zárni a fővárosi festőművészek kiállítása a városháza nagytermében. (A i Nyirvidék tudósítójától.) Csánky Dénes, Hermann Lipót, Orbán Dezső és Szüle Péter festőművészek kiállítása nyolc napig tartott s holnap, vasárnap este bezárul. Nem tudjuk és nem is kutatjuk, hogy anyagi szempontból mjt és mennyit eredményezett a kiállítás, annyit azonban megállapíthatunk, hogy mint művészi esemény igen jelentős volt Nyíregyháza életében. A kiállítás egész héten át látogatott volt s ez igen megnyugtató abból a szempontból, hogy a publikum a komoly értékek tanulmányozásával 'bizonyos ízlésbeli megállapodottságot es önállóságot vesz magára. Kulturális és pedagógiai jelentősége van az ilyen kiállításoknak, amelyek föltétlenül nevelik a közönség ízlését és készségét a művészi értékelés szempontjából. Aki még nem látta a kiállítást, az okvetlenül nézze meg. Belépődíj nélkül egéiz napon át megtekinthető. Szervezkedni akarnak a nyíregyházi lakók Vagy épitsenefefmegfelelő menyiségü lakást, vagy tolják ki a felmondhatás határidejét. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Mindinkább közeledik az az időpont, amikor a háztulajdonos korlátlan ura lesz ingatlanának és szabadon teheti ki a partájt az utcára. Mi, akik a magántulajdon szentségének plattformja alapján állunk s ezért készek vagyunk életünket és vérünket feláldozni (sed avénam non) mindazonáltal nem resteljülí rühelleni egyrészt a magasságos kormánynak és a nagytekintetü városi tanácsnak ama rendithetetlen nyugalmát és nemes veretű patópálos konzervativizmusát, amellyel a lakásépítés, lec'e íakás1 nemépités, bevalljuk, kényelmesebb álláspontjára ülepedik, másrészről pedig a háztuíajoknakama negédes türelmetlenségét, amélylyel nem győzik bevárandani akejfelmondás törvényszerű határide- | jét s illetéktelen szurkapiszkálásokkal igyekezendnek szegény nimoIista partájokat az utcára kipratáini, lehetőleg birtokon kívüli fellebbezéssel. Nahát. Eme csehül való állapot nyilvánvaló szervezkedésre készteti a lakókat, amint az előrelátható is volt. Mert ha szabad volt a tulajdono soknak szervezkedniük, szabad hazánkban mért ne volna szabad szervezkedniök a lakóknak? S miután szabad, mért ne szervezkedjenek? Pénzbe úgysem kerül s hátha megijed a kormány, meg a háztulajdonosok szövetsége s köve.eket küld majd fehér lobogóval a partájok argumentumokkai felfegyverkezett hadseregének? Hát csak szervezkedjenek. így legalább megoldódik valahogyan a dolog, amefy eddig sehogyan sínesén. Ugyanis tényleg itt van a lakók nyakán a felmondhatás Damokles-kardja, de senki sem gondoskodott arról, hogy a felmondott lakókat hof helyezzék el. A nagy politizálásban elfelejtettek lakáso-' kat épiteni. A tisztviselők is szeretnének lakásokat épiteni, köfcsönt is kapnának rá, házhelyük is volna, de egy láthatatlan kéz minden számításukat keresztül húzza, minden törekvésüket meghiusítja. Itt valami generális hiba van, szét keli szedni az egész szerkezetet s megtudni, hogyan lehetne segíteni a bajon. Mert az úgysem megoldás, hogy egy évvel, két évvel kitolják a felmondhatás határidejét. Itt építeni, épiteni és épiteni kell. Házat kell épiteni. Először kell a házat épiteni, azután jönnek a másodrendű szükségletek s azután a harmadrendű szükségletek. Először a háznak kellene jönnie, azután a többinek. Ezt akarják a lakók s ezért akarnak szervezkedni, hogy ezen akaratuknak nyomatékot szerezzenek. Építsék fel a tisztviselő lakásokat, építsenek bérpalotákat. Az álfám, a város, vagy akárki. A lakónak az mindegy, "o úgyis csak fizetö úgyis csak lakni akar, tisztességes, szolid tető alatt, amelyen nem csurog be az eső s nyugodt, csöndes helyen akar lakni, ahol a ház felvágott nyelvű úrnője, vagy részeges ura nem .káromkodik már pittymallatkor a partáj ablaka alatt azon a cimen, hogy az ő szőrös markába fizetik azt a keservesen leszanált házbért, amely a háztulajdonosok jelenlegi e.vi álláspontja szerint «ingyen lakás»-t biztosit a «törvény által védett» lakónak. Itt az idő, most, vagy soha! Szabadítsuk meg egymástól a jelenlegi lakót-és háztulajdonost. Meglássák, milyen jó világ lesz akkor. De ez csak ugy következhetik be, ha építünk. Tessék elhinni. á Nyíregyházi Lawn Tennis Glnb új pavillonját Bakovszky Iván dr. avatja fel a pünkösdi teniszversenyen. Kehrling Béla is indul a nyíregyházi versenyen, mely iránt óriási az érdeklődés. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Nincs még két esztendeje, hogy egy pár lelkes sportsman kezdeményezésére megalakult városunkban a nélkülözött és annyi hiányt pótló fiatal sportegyesület, a Nyíregyházi Lawn Tennis Club. Alig fejezték be a szervezési munkálatokat, máris olyan országos eredményeket megközelítő szép munkával lépett ki a közönség elé a Club, mely az őszi vármegyei versenyek eredményével messze >tulha'adta a szokásos vidéki \ennisz egyesületek képességeit. A tavalyi tisztújító közgyűlés tisztikara élén a riviérai többszörös versenygyőztes, agilis sportsmannal, báró Vay Miklóssal ki akarja emelni ezt az egyesületet a vidéki clubok egyszerű nívójából, kibérelve a várostól az Erzsébet ligetben lévő tenniszpályákat, ezen uj beruházásokat, építkezéseket eszközölt, hogy az eddigi primitív kereteket kibővítve, alkalmassá tegye a poétikus szépségű, de bizony eddig legfeljebb szórakozás céljait szolgálható pályákat komoly sportcélok megvalósítására. Ugy értesülünk, hogy e komoly sportprogramm első eíapéja elérkezett a megvalósítás stádiumába és ez évi junius 4-én, 5-én és 6-án leközölni, amit 1848-ban irtak az oláh lázadóknak. Fogaras vármegye egyik közgyűlésén nyíltan .terjesztették, sőt oláh iskolákban is tanították azt a verset, amelyet «Desteaptate Romane>> címmel Muresán András, ez a főkolompos lázadó irt 1848-ban. Jellemző, hogy a terjesztőket perbefogták ugyan, de — büntetésben alig részesültek, íme a vers (ugy-ahogy fordításban) : Ébredj román veszteg álmodból Melybe zsarnokok merítettek! Itt az ideje, hogy szabj magadnak sorsot, -Amely előtt kegyetlen gyűlölőid is meghajolnak! Nem árt már a barbár félholdnak handzsára, Amelynek csapásit még ma is érezzük, Most az erőszak tolakodott tűzhelyeinkre, Isten a tanunk, hogy ezt nem engedjük. Nem ártott eddig a deszpotizmus, Amelynek igáját, mint barmok, viseljük. Most a gőgös vadak azt prób tlgatják, Hogy elveszik szép nyelvünket. De inkább meghalunk Világ románjai most, vagy soha! Legyen, egy az érzés és gondolat! Hirdessétek, hogy a nagy Dunát Irigy erőszak rabolta el tőlünk ! Pápák előre a szent kereszttel! Jelszavatok legyen a szabadság. Inkább meghalunk a szabadságharcban, De nem leszünk mbok ősi földünkön! És ezek a hangzatos mondatok nem üres szólamok voltak. Nem olyan jelszavak, mint pf. a kommunistáké, amelyhez alapot kelteit keresni. Ez már beidegződött, nem titkolt s részeiben köztudomásu programmja volt az oláh. zugpohtikusoknak. S ha egy ilyen vers napvilágot láthatott, miért nem alakulhatott volna meg az a kolozsvári oláh kaszinó is, amely minden izében' szervezetében olali érdekeket szolgált ugyan, de azért alapszabályait kegyesen szen tesi tették. Már a bemutatkozásnál nyilvánvaló lett a tulajdonképeni cél: az elmagyarosodott oláh egyetemi hallgatók viszszarománositása. Az első összejövetelen Joan Lupás, közismert magyarfaló bukaresti tanár adott elő s követelte az oláh kisebbség jogait s felszólította az ott jelenvolt és napidijakkal bőségesen ellátott egyetemi hallgatókat, hogy egyesüljenek a még ki nem vivott jogok megszerzésére. Nem tartom kicsinyes do'ognak azt megjegyezni, hogy bár ezt az előadást gyorsírók jegyezték, de'ektivek figyelték, mégis a bukaresti tanárt még számtalanszor hozzájuttatták egy-egy magyarországi útlevélhez. A fáma azt tartja, hogy ez a tanár igen meleg viszonyban volt az akkori bukaresti c^ztrák-magyar konzulátus osztrák származású vezetőjével... Bethlen István grófnak, mostani miniszterelnökünknek «Az oláhok birtokvásárlásai Magyarországon az utolsó évben» cimü, még a háborús idők előtt kiadott munkájából tudom, hogy az oláhok ebben az időben már olyan nagyszerűen áltattak anyagilag is s olyan óriási pénz állott már ekkor propaganda célokra rendelkezésre, hogy például a székelyföldi Galambfalván, ahol csak 70 család oláh élt, az oláh szövetkezet 600 hold földet vásárolt és fizetett ki. Ebből 238 holdat azonnal ki is osztott a 70 család oláhnak. Az oláh «Economub és «Astra» bankok — még ma sem tudjuk, csak sejtjük, hogy miféle tőkéből — egymás után alapítják az oláh szövetkezeteket és biztosi ó intézeteket. Ezeknek sz-bbnél-szebb rezidenciái egymás után nőnek ki a földből. A kolozsvári Újság a maga állandósított «Hiradások az őstoronybób cimü és az oláh agitá ió figyelő rovatában hiába hívja fel a figyelmet mindezek) e,' senki sem nyomoz, senki sem érdeklődik, csak ámul és csodálkozik... Sőt akadt egy oláh pópa, Moídován Vazul, aki egy iskolai ünnepélyen letépte a gyermekek melléről a nemzeti szinii kokárdát* s azt ajánlotta nekiek, hogy hasznosabb dolgokat cselekednének, ha szüleikkel oláh szövetkezeti részvényeket vásároltatnának. Ez a pópa évi 1200 aranykorona segélyben részesült a magyar államtól... Természetesen ez a propaganda csak féleredményeket ért volna el akkor, ha nem rendelkezett volna olyan sajtóval, amefy a híreketelveket továbbítsa. így az oláh nemzetiségi párt részint saját, részint minden bizonnyal a regátból importált pénzzel megalapítja a «Poporui Roman» cimü napilapot. A lap sohasem tudott volna megélni, ha jószívű támogatói nem lettek volna. így a magyarországi oláh bankok országos szövetsége, a «Solidaritatea», Cosma Partén elnöknek, az «Albina» vezérigazgatójának indítványára kimondotta, hogy a hazai oláh bankok évente támogatni fogják a magyarországi oláh sajtót s erre a célra 50.000 aranykoronát irányoznak elő évente. A regá'beli Román Kuítur Liga pedig saját költségén száz példányban rendelte meg a Poporut Román cimü néplapot, de nem a maga számára, hanem azoknak az oláhoknak a részére, akik nem bírják kifizetni az előfizetési dijakat. Ezeknek a dolgoknak a felsorolásával tudom, hogy csak ep

;zódszerüen és nagyon vázlatosan foglalkoztam azokkal az eseményekkel, amelyek Erdélyből Romániát akartak csinálni. Az itt felsorolt események azonban hü tükrei, annak az aknamunkának és propagandának, ameiy örökös lázban, idegességben tartotta már a béke Jár

ványos Detegsepek idejé

n S5HS IgmánÚi keserűvíz biztosan és gyorsan eltáv«H1ja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. Kaphat* kis é« nagy ilvcghep. SzétkBldési hely; Ig«ándi keserfivíz forrásvállalat Komárom. Árjegyzék ismétcladéknak kivánatra bérmentve. JB