Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-17 / 87. szám

8 JSÍYÍRYIDÉK. 1927. április 17. Tavaszi újdonságok férfi nyúlszőr kalapokban Eráélyi és Pázmányinál akarnák elhinni, tudni a valót — hiszen olyan gyászos az reájuk — gyomorrontásnak magyarázzák és isznak orvosságul pálinkát, meg rumot. Dehogy sejtik, hogy ofaia.t öntenek a tüzre

/ mely ha elmulasztja is rövid í'dőre a fájdal- j mat, annál nagyobb erővel tér vissza. Ha a fájdalom megszűnik is, de a betegség halad a maga utján. Halványodnak, soványodnak, étvágy hiányában táplálkozni se tudnak, rosszkedvűek és annyira gyengék, hogy kezeik csak ugy reszketnek. Ezt a gyengeséget már restellik, nem akarván magukat elhagyni, amint egy kicsit jobban vannak, dologba fognak és sehogyse tudják elgondolni, mitől dagadnak meg Tábaik bokában, mikor semmi bajuk sincs. Elvezetik, elviszik a belek a mérget az izmokra. A feszitőizmok megbénulnak, elsorvadnak, a kézfejek leesnek, ahogy mondják kacskakezüek, nyomorékok lesznek. Bizony gyógyításra is soká javjilnak annyira, hogy használni tudják a kezüket. De nem is gondolhatnak egyáltalán gyógykezelésre ezek a pénztelen, nincsetlen,. nyomorult emberek. Szegény ember nem szalad mindjárt orvoshoz. Aztán csalogató a betegség is, mely legtöbbször magától elmúlik egy időre s az orvoslás marad máskorra, későbbre. Elhanyagolódik a betegség, mert hibás közfelfogás szerint szégyen a kórházba mennj, hova csak koldusok, meg elesettek kerülnek. Az is.lehet, hogy attól való féltükben, mert ott végzik be szomorú életüket legtöbben. Aki elmegy is az orvoshoz, azt is visszaviszi a megélhetés mihamarabb a műhelybe, hol ismét az ólom hatalmába kerül. Még igy húzzák, halasztják a gyógyítást, addig a beszívott ólompor, most már ólommérgezés, elér az idegrendszer középpontjára, az agyra, amit ha megszáll, ólomnál is nagyobb súllyal nyomja, hogy annak finom rendjében závárt okozzon, megbontsa, szellemekkel népesíts ebe. Mert attól kezdve, hogy a méreg ismét elkezdi munkáját, aludni nem tudnak, még sötétben is félnek: minden tárgyat rémalaknak látnak. Ha meg a rémképek elmúlnak, felváltják a hosszú ideig tarió gyomorgörcsök. Mihelyt , behunyják szemüket, mert szörnyű látásaik vannak, melyek közül bizonyos alakok mind sűrűbben megjelennek, míg végre a legborzasztóbb marad állandósul, hogy a klímerü lésig elgyötörje áldozatát. Akik keresztül mentek e kínokon, azt mondják' hogy a görcsök fájdalma, meg a szörnyek Irtása folytán átélt szenvedéseik égetőbbek a gyehennánál. kinzóbbak a pokol gyötrelmeinél. Ez őrüTetes kínokban fetrengőknek a fekete halál nem ijesztő rém, hanem óhajjva várt megváltó. Kenessük fel e szerencsétlen élet körülmények közé került szellemlá tókat otthonukban, Tatásaik idején. Mert nemcsak a kórházban lázas é^szgkákon jelennek meg e túlvilági rémek, hanem szelídebb alakban hamarabb is, leginkább akkor mikor a mázas edényt tüzelik. Barátságtalan, nedves, hideg időben, sötét este megyünk a város északi végében levő fehértálosok telejpére. Mire a Molnár András házahoz érünk, egészen elfáradunk a sikos, csúszós járdákon. Még csak egy kormos csillagot se látni az égen, olyan sötét van itt a külső részen, a kapu előtti agyagcsomo — g. táíosok siltje — se vehető észre. A pitvarból kiszűrődő kevés világosságnál látszanak a széles eresz alatti polcok telerakva égetett és égetetlen edényekkel, az enesz végében a felhasogatott tüze. lőfa. A pitar közepén áll az égetőkemence

v a katlan, mint valami nagyhasu, fekete bálvány, mely ezerszembőr néz, vigyorog a széfén körülrakott téglák nyílásai és az edényt borító kormos cserépdarabok közüT. Alul, két átellenes o dalon lévő szájában pattogva ég a tüz, annak a kísérteties világánál látni a közeli szomszédos cserepeseket, kik szokás szerint eljöttek beszélgetni, a tüzelés unalmát megosztani. ReggeT óta ég az edénv másodszorra, tálas Tiyelven mondva mázzára. Nem valami bizalomgerjesztők kajla kalapjukban, sáros, dolgozó ruhájukban, agyarukon az elmaradhatatlan kurtaszáru pipával, az itt-ott meghúzódó, melegedő, beszélgető tálasok, amint sötét alakjuk megvilágitódifc, gedig aki ismeri őket, az tudja, mennyire szeííd, jámbor emberek valamennyien, áldozatai ennek a körülült, izzó edénnyel telt _ katlannak. Öreg alig van Jéözöttük kettő-három, középidejüek, meg egészen fiatalok. Molnár András,, a mester, forgolódik a katlan körűi, eteti, tömi a bálványt. A többi szeme is a tűzön van: nézik az edény tűzét. Mivelhogy a tálasnak semmiféle fokmérője sincs arra a célra, hogy meddig tüzeljen, hanem a tűz színéről tudja __ meg, mikor mennyire van a tüzelés. Későn van már, de éppen jókor ahhoz, hogy vélekedésüket a látományokról meghallhassuk. Élénken vitatták a mesterség veszedelmes voltát. Most fejezi be Patócs bácsi egyedül igaznak vélt tapasztalatát. Szabadjára ereszti* hangjávaí az érdeklődést kierőszakolja:. — Piros ipűnkösd napján lesz harminchárom esztendeje — jnnen számit mindent az öreg — mióta magam kezére dolgozok, hát én tudom. Én nálam csak az Isten tudja jobban, ki merőm mondani a virág .piacán! Mer én annak hittem mindig, amit a két szömöm látott, két fülem hallott, két kezem mögfogott. De ha nem hálnánk az edényekkel, nem lönne semmi baj se. Most is, hogy zsöngélí edényt mázoltam, ha bemék az ajtón, mintha négy embör mögfogna egy ponyvát, oszt ugy nyomná rám azt a büdösségöt, csak ugy tátogok... — A régiek is bent háltak az edénnyel József bácsi, mégis kibírták, veti ellen Molnár András— U.gy'árn, de akkor méretlen hust övött a cserepes, most mög árpakönyeret se. — Hát az mitől van — szólal meg félénken a sarokban egy fiatalabb, kit vallásosságáról ismernek — hogy olyan különösödet álmodik az embör. Az éccaka is azt álmodtam, mintha halotthoz mentem volna. Ahogy a küszöbök beljpök, egy szent nő feküdt kjteritve tiszta fehérben, körülállták fehér lányok — angyalok voltak — de szárnyukat nem láttam. Köztük volt Jézus Urunk is, mint ahogy le van festve, fehér lepel ra.|ta. Az angyalok h:ylongtak előtte. Mikor mögláttam a jézust, elkezdtem hangosan hajtani: Hiszöm a íöltámadást! Van föltámadás! Jaj de furcsa is vót, édös j<S Istenöm! (Titkon keresztet vet magáp.) Nem szólt senki se, látszik, hogy mindnyájan ebben a hitben vannak. Molnár András zavarta meg az áhítatos csendet; a tüzet igazította, miközben cinikusan vágja oda: — Né aludj, nem álmodsz! Nem a mondásban, a hangban volt valami bántó, arqjtől a fiatalember még jobban behúzódott a sarokba, bánta, hogy beszélt. A többiek is megérezték lesajnálását, különböző sajátos mozdulataik árulták el,, hogy mellette akarnak szólani, de megelőzte őket egy 50 —55 év körüli nagy, erős kinézésű ember, ki már belefogott azon komolyan : — Hát én nem álmodtam, de valóságosan megtörtént velem,amit el akarok mondani. Olyan igaz, mintahogy Némöt János a frevem. Most lösz esztendeje karácsony hetibe, hogy elmöntem tüzelni segíteni a mestörömhöz. Éjfélig én tüzeltem, azután ü kelt föl folytatni. Váltig mondta: «né mönjékkend haza», de én csak elindultam, nem félők én. Pénzt se hordok magammal. 'Mé^is, mikor elköszöntem, fölvettem egy pofázófát (a leghoszszabb tüzelőfát hívják igy): «Most mén kend, mikor a boszorkányok ;írn,ak?» — mondja a mestöröm a kapuban. Szóbeszednek véltem. Elköszönök. Mék, möndögélök, szö'döm a lábam egyiket a másik után. Ilyen irgalmatlan sötét volt, mint most. Egyszer hallom, hogy üti tizenkettőt a templomtornyában. A Szentösi-utcán möntem. Mintha kopogna valaki utánam, de nem emböri kopogás. Hátranézök, hát uramfia! majd sóbálvánnyá váltam : az ördög volt a hátam mögött. A két szöme ugy égött, mint a parázs, a nyelve kilógott, egészen a melllére, két szarva is volt. A lába is lóláb, .hosszú farkával csakúgy csapkodta. Elkezdtem szaladni, ü is utánam, mindig a sarkamban volt C'tt nagyot lélekzett Német János

L mintha megint kifáradt volna). Egy-kettőre hazaértem, annyira szaladtam. Szerencsére a kapu nyitva volt. Mikor becsaptam magam után, nem mertem hátra nézni, hanem be, egyenesen a .konyhába. Itt s már észrevettem, hogy nem jött be a kiskapun. Bementem a házba, de nem tudtam szóhoz jutni. Másnaj) mondtam el, mi történt velem. Megint Molnár András kötekeFél nyúlszőr kalap 12 p.-ért l

a olasz nyulszörkalap 20 p.-ért Kemény Ignácnál (Kessotb-tér 10.) dett. Ugy látszik^ ő a hitetlen -jpyedüT, mert mintha neki beszélnének, őt igyekeznek meggyőzni. Hogy pipájára parazsat tett, sunyin nevetve mondta: — "Mese ez, bátya! Jól tud képzelődni, ha maga van. — Hát én nem voltam magam, mert Pál bácsi is mögmondhatja — mutat rá az öreg Szabóra a hirtelen megszólaló Tokody, egy nagyon vézna ember, kit szúnyog Tokodynak hivnak találóan. Pál bácsiéknál tüzeltünk az öreg Sziíajjal. Mikor kiégött az edény, föftapasztottuk, lefeküdtünk,, elaludtunk. Egy idő múlva felkeltem, kimöntem az udvarra, de csak a könyöklőnél álltam meg. HódviTág \'ót. Az istállóajtó mellé néztem, hot egy sötét pontot vettem észre. Amint jobban nézőm, merően, mindég nagyobb lett, ember* alakká fejlődött ki és egyszer csak ott állott előtiem. Ha rajzolni tudnék, le is tudnám rajzolni, hogy állott szétterpesztett lábakkal és lefele nyújtott karokkal. Magyar nadrág rajta, fajbi, borjuszáju ing, mezítláb, hajadonfővel, Nem olyan embör, aki fop. Visszaszaladtam. Az öreg Szí lajt felköltöttem. — Laj.:jp bácsi! gyüjjön ki, egy ember van odakint. > — Fene van ott, csak képzelődöl. — De ott van!! — Elbeszélem a dolgot. K^ött velem. Elmönt az istállóajtóhoz, hát — egy tuskó volt ott. Azóta, ha elfújják a lámpát, sokféle alakot látok. — Bizony, tuskó, öcsém, röhögött rá diadalmasan .Molnár András — nem is szellem. De erre már az öreg Szabó is előrép. Ahogy a katlan tüze rávilágít,* s'yán könnyűnek, szellemszerűnek íátszik, mint egy álombeli öreg ember. Csupa fehér a haja, ingben-gatyában áll. — Ide hallgass, András! Mindnyájan odanéznek tisztelettel és bizakodással igazságuk szószórójára. Míg belekezdett mondókájába a nvájasbeszédü öreg, behallatszott a sürü eső esése. — Igy András tájékán volt, ebben az időben, mint most. Az eső is éppen igy esött. TüzeJigetök. A gyerekek (a fiai) a műhelyben feküdtek, ugy volt, hogy éjfél utáa ők kelnek föl. Éjféltájon lehetett az idő — mögjegyzendő, félni sohse félltem — mondom, ugy éjféltájoa odafordulok a katlan szájához, hogy majd töszök a .tűzre, de ugy hátratekintöttem először a pitarajtó fele, mert igfr' nyitva volt, mint most ez, hát ott áll egy ősz öreg embör szürkankóban. Beljebb kerülve, mondja szelíden, barátságosan: «minek nyitottátok ki az ajtót, de nagy bajt csináltatok magatpknak». így csőválta a f^jét — mutatja — "könnyű ősz haja is lebögött, mert a fején nem volt kalap, a kezibe volt bot. Isten Jézus uccse igaz! Möghült bennem a vér, nem tudtam én szólani sömmit se. Éccőr pyün a katlan fele, a kémény. Szenzációs húsvéti műsor a színházban! Szombaton: A Nosxty-fiu essete Tó*h marival. Vasárnap d. u.: Hejtóvadászat. Este: Bobhero@g. Hétfőn d. u.: CtrhuszheroGgnő, Este: Yótlénqr. Jön Te csak pipálj Ladányi! Jön