Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-20 / 65. szám

198?. március 20. ád acta tett kisantant A Cech cimü néppárti cseh újság vezércikket szentelt annak a kérdésnek, hogy mi lesz a kisantant sorsa. Ennek felvetésére az a körülmény indította, hogy .olyan jelenségeket észlelt, amelyek arra mutatnak, hogy a kisantant napjai meg vannak számlálva. Olaszország ratifikálása Besszarábiának Romániához való tartozását elismerő szerződést s ennek ára fejében Románia készséggel viszonozza Itália ama kívánságát, hogy Magyarországgal barátságosabb viszonyba lépjen. Ez volna az egyik tünet, amelyik a kisantant exísztenciáját meegpecsételné, de nem kevésbé ér'dekes a lap szerint az a jelenség is hogy Markovics Lázár volt jugoszláviai miniszter látogatást tett Budapesten, amely alkalommal a kisantant sorsára és hivatására nézve is olyan kijelentéseket tett, amelyek Prágát komolyan gondolkodóba ejtették. Cseh politikai körökre nézve a kisantant élete szempontjából annál is inkább aggasztó ez a közeledési jelenség, mert amint tapasztalják, nem tűnik fel egyoldalúnak Románia és Jugoszlávia részéről, hanem, amint Horthy Miklós kormányzó mohácsi beszéde is igazolja, magyar részről sem zárkóznak el a kölcsönös megértés utjának egyengetése elől. Mi lesz a kisantanttal — kiált fel vezércikkében a fenti cseh hirlap. Sötét felhőt lát vonulni Csehország politikai^ ege fölé, amelyik elhomályosítja"' mindazt a szipor'kázó s ragyogó külpolitikai sikert, amelyik a békeszerződések óta bearanyozták ennek az uj államnak az útját. Azt kezdi észrevenni ez a lap, hogy letünőben van Benes külpolitikai befolyása is, mert egyre kevesebb és gyengébb szava van a nagy ha talmak előtt. A cikkíró még rágondolni sem mer, de attól tart, hogy a kisantant eljátszotta már kisded játékát.. Azt tapasztalja, hogy egyedül áll elhagyottan, mint magányos fa a pusztában. Az a Jugoszlávia, amelyik nemcsak politikai, de amint Petrovics művészeti államtitkárnak budapesti látogatásából is kitűnik, kulturális kapcsolatokat is keres Magyarországgal, nem nagy oszlopa lehet a prágai lap szerint a kisantantnak, legalább is nem elégítette ki vágyait s nem szolgálja jövőbeli szándékait ez a mondvacsinált-együttes. Ugyanez a jelenség észlelhető Romániával kapcsolatban, amely állam az aggódó cikkíró szerint már csak félszívvel érez a kisantant iránt. Ugyanakkor azt lehet tapasztalni, hogy egyik állam sem foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a szövetséget megbontsa, csak egy kissé ad acta tették a kisantantot. Az aggódó cseh ujságiró fájdalmaira, mi csak azzal Válaszolunk, hogy a kisantantszövetség már akkor sorvadásra itélt szervezet volt, amikor megalkották. Éle, amint nyíltan beismerték, Magyarország ellen irányult.. Nem Lehetett azonban nagyon komoly ez az együttes, amikor pár év elteltével rá kellett jönniök, hogy Magyarországgal sokkal kívánatosabb a saját szempontjukból is, barátságot,, mint ellenségeskedést fenntartani. Észbe azonban csak akkor kaptak, amikor minden ármánykodásuk ellenére is Magyarország életképesnek mutatkozott s erősödése fokozatosan napról-napra előrehaladást mutat. A háborn és a forradalom évein át nevelkedett mai ifjnság lelkiismerete szólalt meg a Kovács István vértann sírjánál rendezett márclnsi ünnepen Naményi Gynla tanár beszédéből. -1 Nyiregyh^ea. (A Nyirvidék tudósítójától.) Megemlékeztünk arról a lélekemelő ünnepségről, amelyet a városi felsőkereskedelmi iskola rendezett Kovács István vértanú sírjánál. "Az ünnepségen jelenvoltak különösen azt a mozzanatot emelik ki, amikor az ünnepség szónoka, Naményi Gyula tanár a mai ifjúság lelke, hogyan fejlődött,, mit vallomást. A háború és a forradalmak retteneteiben nevelkedett magyar ifjúság lelkiismerete kapott hangot a beszédnek ebben a részében, amelyben a szónok a következőket mondotta: «Kedves Barátaim! Vizsgáljuk (meg a lelkünket, milyen a magyar ifjúság lelke, hogyan fejlődött, mit tartalmaz, vizsgáljuk meg azérthogy tudjuk, hogy miként is kell nekünk március 15-ét ünnepelni, mire van szükségünk, hogy március 15-ét ünnepelni tudjuk.. Hiszen először is nekünk nem volt gyermekkorunk. Amikor nekünk gondtalanul örülnünk, kacagnunk, játszanunk kellett volna* akkor tombolt legszörnyübben a világháború, körülöttünk mindenütt csak embervér folyt, édesapánk, bátyánk, nagybátyánk a harctéren küzdött s hozzátartozóink itthon a legnagyobb kétségbeesésben voltak, hiszen az ajkunkra fagyott a kacagás, a gyermekdal, ha édesanyánk zokogását hallottuk.. Gyermekkorunkban mindenütt csak kétségbeesést, könnyt láttunk s igy nekünk is nem vidámság, nem játék, hanem könny, fájdalom jutott. S aztán mi jött később? Amikor fejlődött a lelkünk, amikor a legszebb érzések, a vallásosság, haza és embersgpretet, ideálizmus, tekintélytisztelet csirái bontakozni kezdtek volna a lelkünkben, akkor mire tanított az élet, mit láttunk az életben? Lelketlenséget, a vallás ki'gunyolását, önzést, egymás kijátszását, láncolást, zsarolást, erkölcstelenséget, minden emberi érzés lábbaltíprását. Milyen lehet az | a fiatal lélek, amely az életben « . - í , ... ezekkel találta magát szemben éppen a nekilendülés első pillanatában? Milyen kimondhatatlan pusztítást okozhatott, hogy letarolhatta az anyai szeretet fáradságos munkáját. A háborun-Vk s a forradalomnak nem azt a pusztítását kell elsősor-< ban siratnunk, amellyel hihetetlen értékeket semmisített meg, gazdaság iérdekeltolódásokat idézett elő és tönkretette a jelent, hanem siratnunk kell azt a rettenetes pusztítást, amelyet az ii^uság lelkében idézett elő s amellyel tönkretette a jövőt. Es ebben éppen az ifjúságot nem lehet hibáztatnunk. Én nem tudom pusztán az ifjúságot hibáztatni, hogy ezekben a nehéz időkben nem tud elég komoly lenni, hogy most, amikor az öldöklésnek vége van, szeretne visszalopni valamit az ifjúságából, amely oly sivár volt, égy kis kacagást, amiben alig volt része. Hisz jön úgyis az élet és soha sivárabb, kétségbeejtőbb jövő nem várt még ifjúságra, mint reátok kedves barátaim. Ezt szeretném a lelketekbe égetni, hogy mindig érezzétek. Mindig ugy összemarkolja a szivemet valami, ha olvasom az újságokból, hogy egy diák öngyilkos lett, mert nem birta tovább a nélkülözést, az éhezést, mert elvesztette a hitét, mert 'céltalannak tartotta az életet, gs akkor ugy érzem, hogy ott van abban a pár sorban az egész magyar ifjúság tragédiája, azé az ifjúságé, amelynek gyermekkorát elrabolta a háború , a hitét a forradalom és a jövőjét Trianon. Hisz a diáklélek annyi hittel, reménnyel, vággyal van tele, ugy tud hinni a jövőbeni micsoda szörnyű összeomlás mehet hát végbe egy-egy ilyen meghasonló diáklétekben, milyen rettenetes lehet az a jövő, amelyért már nem érdemes tovább éhezni, küzdeni, amelyet csak ugy el lehet dobni magunktól. Március 15-én kijöttünk a temetőbe.. Temetni jöttünk. Ez a legtökéletesebb JYin denátt kapható .Gyárt Défmj ^éta^Ságkéscsribo nap a szabadság, a tavasz, a magyar ifjúság örökké szent ünnepe és mi ezen az örömünnepen a temetőbe zarándokoltunk, ahol minden az elmúlásról beszél, ahol a sírok között járva olyan különös, kimondhatatlan érzés fogja el a szivünket. Kihoztuk a mi halvaszületett ifjúságunkat, kifosztott fiatal lelkünket, temetni, eltemetni, mindent, ami elmúlt. És kijöttünk ide, még valamiért, amit ott bent hiába kerestünk, amire bennünket nem tudott megtanítani az élet, a hitért, amelyre olyan kimondhatatlanul nagy szükségünk lenne. Hinni az emberekben, az igazságban, a becsű leiben, a tudásban, a szeretetben, fajunkban, hinni a feltámadásban, a jövőben. Azért jöttünk ki ide Kovács István sírjához, hogy erőt, hitet merítsünk az ő életéből és halálából, annak a férfiúnak életéből és halálából, aki meggyőződéséért, nemzetéért, hitéért vértanú-halált tudott szenvedni. Kedves magyar testvéreim! Jön még óra, amikor Kovács István szent hitére nagy szükségünk lesz. Teljen meg március 15-én a ím lelkünk az ő hitével, hogy e rögök alatt porladó sziv érezze meg, hogy most itt körülötte magyar testvérei állanak, akik — ha majd üt az óra — az ő hitével fogjak tovább folytatn iazt, amiért ő oly fiatalon vértanúhalált szenvedett.» Nagy .figyelmet keltő, tisztult erkölcsi felfogásáról és hazafiúi érzésről tanúskodó szavak, amelyeket igaz, mély megnyugvással hallott mindenki, akit érdekel, kik nevelik a nagy feladatok előtt álló mai magyar ifjúságot. Diadal Mozgó a Városi Mozgókép Színház Március hó 19 én és 20 án, szombaton 5, 7 és 9, vasáranp 3, 5, 7 és 9 órakor Honfoglalás Kalandos történet a fehér ember és rézbőrű indiánok harcaiból 9 felvonásban. — Főszereplők: HOOT GIBBON. Kisérő mfisor; Mii £8Z a dohssnsi^al? 2 felv. burleszk Pénteken és szombaton a 7 és vasárnap az 5, 7 és 9 órai előadások katonazenekísérettel! Máraius hó 19 én és 20 án, szombaton 5, 7 és 9 órakor, | vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor 1 Hétfőn Kedden Legkisebbik Brandl leány RUDOLF YALENTINO ] pjrádés fiimje V I leoszebb férfi! %$ t Filmregény 6 felvonásban. ^ Szeress jés enyém a világ Egy romantikus bécsi szerelem tör- • ténete a régi boldog békeidőkből, f 8 felvonásban. — A főszerepben; \ Mary Phi

lbin és Normann Kerr

y. § Hazetes jelentés; Márc. 21., 22,,; hétfőn és kedden Cdn^d Veidt. Járványos betegségek idején legnagyobb gond forditandó a gyomor és belek rendes működésére. Emésztési zavaroknál fél pohár Schmid&hauer-fóle Igmandi keserűvíz biztosan és gyorsan eltávolítja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. Kaptaté kis é« Mgy ttvegbea. Szétkfildési hely; Igmándi keserűvíz forrásvállalat Komárom. Árjegyzé

k ismételadóknak kívánatra bérmentve.