Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)
1927-03-20 / 65. szám
1927. március 20. Egy párisi tanulmányút reminiszcenciái. Irta: fíuszthy Ki*intk Jtlán. VI.. Versailles, Fontainebleau. A Louvre-palotától mintegy 19— 20 kilométernyire fekszik Versailles, a Lajosok tündéri fészke.. 30 ezer ember és 6 ezer ló évekig tartó munkája varázsolta elő e gyönyörű, francia-barokk épületcsoportot és a szökőkutak szivárványában csillogó széles, lágy rokokó-parkot. Sok szenvedéssel, könnyel, átokkal készült a királyi vígalmak és flörtök palotája. £s az átok megfogant. A forradalom véres fantomja szétdúlta a gőgös ragyogást, elhallgattatta a zenét, megfojtotta a francia udvar léha, pazarló, könnyelmű lelkét. A termekben csönd van most már, az a különös, ünnepélyes, mtr zeumi csönd, amelyben csak suttogva, szinte lábujjhegyen járnak a látogatók és mindenki összerezzen, amikor a muzeumi vezető éles, raccsoló hangon kezdi el sablonos magyarázatát valamelyik királyi szalon vagy hálószoba előtt.. Rengeteg kép, szobor, gobelinszőnyeg és bútor van itt fölhalmozva. A rokokó interieur-ök végtelen sorozata rózsa-, kék-, fehér- és aranyszinben, a Napkirály hálószobája megdöbbentően életszerű viaszk-képmásával, Marié Antoinette kecses boudoirjai, a tükörterem, hol elvakul a szem az ezerszeresen visszaverődő fénytől és csillogástól, a csöpp udvari szinház bársonydrapérias intim páholyaival, az egész olyan, mint egy dermedt, halotti mosoly, mely mögül a zengő-zsongó, jókedvű lélek elröppent az utolsó Bourbon hercegnővel. L A szökőkutas park csodái minden képzeletet felülmúlnak. Egyik ballustrade-ról hatalmas pálma- és narancsliget tárult elénk, majd egy I egész rózsaerdő, virág-gruppok, széles pázsitmezőnyök gömbölyűre nyirt bokrokkal és mindenfelé szobrok, görög oszlopsorok és mesterséges kastélyromok látványos díszei. A nagy vízmedencéktől széles lombosut vezet a nekünk oly szomorú Trianon felé. Mindkét palota valamikor királyi hitvesek és királyi szeretők gerlefészke voltMa nevének hallatára milliók szemét lepi el a könny. A kis magyar csapat némán állott a ruhatár előtt lármázó nemzetköziek hadában. Nyomasztó érzésünk végigkísért az amorettes, stuccos falak közt, a selyemboudoirok, intim fogadótermek langyos, parfőmös levegőjében. A gyászos béketermet, a «grande ga!erie»-t nem láttuk. Ezt lezárva tartják, mióta felháborodott lelkű magyar fiuk Ieköpdösték az asztalt, melyen Magyarország halálos ítéletét aláírták. Versaillesi kirándulásunkat követte a fontainebleaui. A íyoni pályaudvaron ültünk fel egy rozoga vicinálisra, mely lecsukott, kalickaszerü fülkéivel a nagykálló-nyir adonyi gőzös kellemes képzetét ébresztette föl bennem. Sik vidéken döcögtünk jó két óra hosszat.. Apró francia városkák, falvak, az állomásokon bámészkodó vidéki kisasszonyok, szakállas kupecek. Akárcsak nálunk. Csak a tájék íágy pasztellszínei, a messzi falvak de1 rüs csoportja éreztette velünk, hogy francia földön járunk. Jó magyaros ebéd után, kitűnő hangulatban ültünk az apro cellafülkékben, lehetőleg kényelmes öt-hatos csoportokban. A sűrű állomásokon következetesen a mi kocsinkba szállottak fel a családi, vagy üzleti dolgaikban utazó franciák. Már akkor mindnyájan tudtuk, és kórusban fujtuk az elcsépelt slágereket, a «Mon París»-t és a «VaIen. ciát». A derék emberek jókedvű párisi kirándulóknak nézhettek bennünket és egész otthonosan telepedtek közénk. Erre Jules kiadta a jelszót: Elő egy ijesztő szittya rigmussal! amire a jótorkuak teljes erővel kezdték el «A borbély, a fodrász, a bur, a bur, a burkalap» kezdetű hazai dalremeket. Majd, mikor ez sem volt elég>. az r betűket szörnyen ropogtató gyermekversecskékre, később a madárnyelvre került a sor. Ennek aztán meg volt a maga hatása. A derék francia polgár érzékeny füle nem birta tovább a pogány konverzációt és a legközelebbi állomáson más kocsit keresett. Fülledt délutáni hőségben érkeztünk a kis fontainebleaui állomásra. Vidéki csönd, leeresztett zsaluk, álmosan vánszorgó embe- jj rek. A villamos lustán vitt bennünket a gyönyörű nyaralók' között. Mindegyik előtt apró park, nyesett gömb-bokrokkal, fehér homokos utacskáin néhol egy szép, nagyszemü bébé kerti játékai mellől bámult fel ránk, de legtöbb helyen csupán az üres nádszékek meggyűrt párnái, vagy a pázsiton lustálkodó dogge jelezte, hogy itt gondtalan, jómódú nyaralók laknak, kik besötétített szobáikba menekültek a hőség elől. A városkából csupán a kastély felé kanyarodó nagy utcát láttuk, itt is, mint Párisban, félig az utcára pakolt boltok, bazárholmiki élelmiszer, narancsok, ládák és banánfüzérek sokasága. És a vevők válogatnak anélkül, hogy a boltjában üldögélő kereskedő rájuk ügyelne. A kereskedő e nyugalmának űka, hogy a francia törvények a legapróbb tolvajlást is elrettentő Kaucsuksarok szigorral büntetik, igy hát nagyon elvetemültnek kell lennie annak, aki mégis megpróbálja. A kastély, Napoleon legkedvesebb tanyázóhelye, most már lakatlan, csupán muzeumszerü látnivaló. Hatalmas gobelinszőnyegek díszítik a termeket. Itt is a kecses rokokó és empire-stilus bútorai. A szobák menyezetdisze és a parkett mintázata teljesen egyező. Láttuk Napoleon tanácskozó-termét, szalonját, háló- és fürdőszobáját, a reichstadti herceg pazar, kékselyem kis bölcsőjét, a vörös szalont, melynek szomorú nevezetessége hogy asztalán irta alá a nagy imperátor lemondási okmányát. Az okmányt a könyvtárban őrzik üveg alatt. Az aláírás ideges, kusza vonala és a tollnyomástól keletkező hatalmas tintafreccsenés jelzik a császár akkori tragikus lelki állapotát. Marié Antoinette és Mme Maintenon apró selyemszobái után kijutottunk a kastély fehérmárvány terraszára, mely alatt közvetlenül kezdődik a nagy, sötétzöld vizű halastó. Festői kilátás nyílik innen a park szélesedő pázsitjára, melynek fátylas halványzöldjén mint nagy árnyékfoltok ülnek az elvadult, sötét diszbokrok. Körül, a sürü platánok árnyékában idős hölgyek ültek egymás mellett, divatá Ewvgyháű Kereskedő Ifjak Egyesülete Mrakatversenyi rendes. A verseny március 31-től április 6-ig tart. (A Nyirvidék tudósítójától.) A Nyíregyházi Kereskedő Ifjak Egyesülete március 31-től április 6-ig kirakatversenyt rendez, ame lyen elfogják dönteni, hogy ki a legjobb kirakatrendező Nyíregyházán. A- versenyre vonatkozólag az egylet vezetősége a következőket hozza az érdeklődők tudomására: A verseny rendezésének módozatai: A kirakatokat vagy a főnök maga rendezi, vagy bárkivel megrendeztetheti. A yersenyen résztvevő cégek névsorát újság és falragaszok utján r^Jdamirozzuk. A versenyen résztvevő kirakatokban kis táblát helyezünk el, ilyenformán: Nyíregyházi Ker. Ifjak Egyletének kirakatversenye. Rendezte: A kirakatverseny nevezési dija: Egy kirakattal 6 pengő, több kirakattal 8 pengő. A kirakatverseny zsűrije: A Kereskedők és Gazdák Köre és a rendező egyl^í által kijelölt 2—2 tag, a debreceni Keresk. és Iparkamara, a Tiszántúli Ipar- és Kereskedelem valamint Nyíregyháza R. T. város által kijelölt 1—1 tag. A kirakatrendezői verseny díjazása: A kirakatversermek díjnyertes rendezői első, második, harmadik, negyedik, valamint a felajánlott különféle tiszteletdijakkal lesznek jutalmazva. A díjnyertes kirakatok cégei művészi kiállítású oklevelet és diszplakettet kapnak.. A m. kir. rendőrséghez kérelemmel fordultunk, hogy a kitakatverscnyt megelőző két estén a kirakatok megrendezése miatt a záróra meghosszabbítását engedélyezze. : j •• «! Midőn ismételten felkérjük a kirakatversenyben való részvételre, tisztelettel köziöljük, hogy a verseny érdekében olyan hatalmas propagandát fogunk kifejteni, ami üzletének határozott előnyére lesz. A versenyre vonatkozó mindennemű felvilágosítást az egyesület helyiségében este 6—8-ig a ren dező-bizottság nyújt. jamult, fiizős derekú ruhákban, másutt csöndes merengők néztek maguk elé, majd itt-ott tábori-széken ülő festők nagy szalmakalapban festették a tipikus .francia táj pjeinair-képeít. Körülöttünk a gyerekek kenyérmorzsát szórtak a porba az összegyűlt, falánk halaknak. Mulatságukon felbuzdulva nálunk is előkerült egy-két tarsolyból néhány apró sütemény és svájci sajtdarabka, 'amelyet a halak szintén barátságosan fogadtak, sőt siri csendben össze is verekedtek egyegy jóizü falaton. A halak etetése azonban nem valami változatos mulatság. Lassankint kisebb csoportok szállingóztak le a lépcsőkön, a park széles, kavicsos útjaira. Valami halk, álmatag béke volt e délutánban. Harangszó zsongott a város felől és a kastély egyik nyitott, földszintes ablakából Chopin Valse brillante-jának csapongó, napsugaras akkordjai szálltak ki. A kastély gondnokának leánya játszott. £s amint távolodtunk, a zongoraszó egyre halkabb lett, már csak ugy hangzott, mintha valahonnan a múltból jönne, mintha egy császári udvarhölgy finom ivoire-szinü ujjacskái simogatnák a clavecin billentyűit. Alkonyatra lassan összeszedődtünk a már megállapított találkozóhelyen, a kastély téri vendéglő terraszán. Szabályos, négyszögben kiképezett térség vart itt, körül bájos kis szállókkal, ezek között a Hotel de Louvres a legkedvesebb egy fehérfalu, zöldzsalus épület, ablakaiban nyiló muskátlik es nagy vörösdrapp csíkos függönyök. A francia izlés, báj és könnyedség iskolapéldája lehetne e kis épület, melynek az alkonyi napfényben ragyogó silhoutte-je valami modern vígjáték mosolygó díszleteként hatott. Szürkület volt, mikor újra vonatra ültünk. Az ut dalszóval, jókedvű élcekkel fűszerezve most már szinte rövidnek tetszett. Mire Párísba érkeztünk, az utcák már tündéri fényben ragyogtak és a kanyarodóknál hol itt, hol ott tündöklött fel az Eiffel-torony per cenkint változó fényreklámja, egyszer aranysárga nap és iístökö s alakzatokkal, majd fehér és bűvös kék sugárzásban integetett a Citroen-cég monumentális hirdetése. Páris eszeveszett, gyönyörű lármás forgatta szinte percek alatt mosta szét a fontainebleaui kert napfényes báját, csendes, idillikus szépségét. ** » H ••» A <H \ SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és belbetegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külön szobában 16 pengő naponta. Orvosát m'° den kraí: íT^ Nyíregyháza, Káliéi-utca 42. szám
