Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-20 / 65. szám

Nyíregyháza, 1937. március 20. * Vasárnap XLVlll. évfolyam. 65 KK&U. Női szürke és drapp divat pántos cipók ... 23~ pengő 287.500 K I Férfi divat fél és magas divat cipők 20 — pengő 250.000 K Női lakk divat pántos cipők 23-80 pengő 298.500 K | Kis női divat pántos fekete „Trotteur" cipők 15 80 pengő 197.500 K óriási választékban Benedekffynél a Hungária Cipőáruházban, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 5. Teleíon: 195. Vifághirü Salamander. Commers, stb. cípöuidonságok. Egyes szám ára 1© fillér. A székesfehérvári államrendőrség őrizetbe wtíe Katona Bélát, aki nyíregyházi szélhámosságai Etán cseh megszállott területre szülött, majd lertész Béla álnév alatt bujdosott az országban. Katona a bűncselekmények egész sorozatát követte el Nyíregyházái?, ahová holnap hozza az államrendőrség egyik tíetektivje. — A rendőrség jelentkezésre hivja fel mindazokat, akiket a bűnös ntra tért fiatalember megkárosított válasza, amelyben tudatja a nyíregyházi államrendőrséggel, hogy Katona Bélát elfogták és őrizetbe vették. A szélhámos nyíregyházi fiatalembert egy detektív kiséri Nyíregyházára.. Minthogy Katona Béla bűncselekményeinek sorozata nincs még teljesen tisztázva, a rendőrség ezúton hivja fel mindazokat, akiket Katona valamiképen rászedett, akik az ő ravaszsággal kivetett hálójába jutva kárt szenvedtek, jelentsék ezt be mielőbb a nyíregyházi államrendőrség bűnügyi osztályának. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tudósítójától.) A város dijnokai közül ez év januárjában elbocsátották Katona Béla levéltári díjnokot, aki három éven teljesített szolgálatot. Katona ellen a hivatalban nem merült fel semmi kifogás. Lelkiismereiesenpontosan teljesítette a reábízott feladatokat.. Elbocsátására az adott alkalmat, hogy mind sűrűbben érkeztek olyan hírek felőle, hogy magánéletében több súlyos inkorrektséget követ el, olyanokat, amelyek lehetetlenné teszik a közszolgálatban való maradását.. Katona Béla el is hagyta a városi szolgálatot. Az elbocsátás nem térítette .jobb útra, sőt helyrehozhatatlan botlá-, sok, könnyelműségek egész sorát 5 követte el, amelyek miatt aztán a rendőrségen is feljelentést tettek ellene. Szélhámosságokkal vádolták a volt városi dijnokot, olyanokkal amelyekkel többeket suiyosan megkárosított. A többek között téglát kínált megvételre, ne

m létező téglát, amelyre előlegeket vett fel, sőt amelynek vételárát is felvette és több más ehhez hasonló szélhámosságok derültek ki róla.. Amikor egy konkrét feljelentés alapján, amelyet egyik nyíregyházi építési vállalkozó tett ellene, az államrendőrség eljárást indított a rossz útra tért fiatalember ellen, kiderült, hogy Katona Béla cseh megszállott területre szökött. Szabályszerű útlevéllel lépte át a határt, mert ezt az útlevelet mindjen nehézség nélkül kiadták részére abban az időben, amikor még senkisem sejtette, hogy a levéltár szorgalmas és rendes dijnoka bűncselekményeken töri a fejét. Katona Béla a feljelentőn kivül sokakat megkárosított különböző szélhámosságaival a városban, de amikor hallották, hogy cseh megszállott területre szökött, nem törődtek véle, azt hitték, sohasem kerül vissza és nem lesz módjában senkinek, hogy felelősségre vonja. A rendőrség azonban éber figyelemmel kisért mindent, ami Katonára vonatkozott és megtett minden intézkedést, hogyha hazajönne, azonnal előállítható legyen. Ez az intézkedés sikerrel is járt, mert Katona átjött a csehektől. Székesfehérvárott bujdosott. Tudta, hogy számot kell adni sorozatos szélhámosságaiért, nem mert igazi nevén mutatkozni, álnevet használt. Kertész Bélának nevezte magát és bejelentőlapjára azt irta, hogy debreceni születésű. A kapott személyleírás alapján azonban felismerték és a székesfehérvári rendőrségtől értesítés jött Nyíregyházára... Az itteni államrendőrség bűnügyi osztálya távirati uton intézkedett Katona Béla elfogatása és őrizetbevétele érdekében. Ma jött meg a székesfehérvári rendőrség távirati (A NyirvidéTc tudósítójától.) — A Közsszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége a közszolgálati alkalmazottak sérelmeit memorandumba foglalva a kormány elé terjesztette. Az emlékiratot fnegküldötte az országgyűlés képviselőháza tagjainak, az ösS'zes főispánoknak, alispánoknak, a nagyobb hivatalok vezetőinek, valamint a mezőgazdasági-, ipari- és kereskedelmi érdekképviseleteknek végül felkérte a minisztériumi csoport-elnökségeket, hogy a minisztereknél az emlékirat egy példányát nyújtsák át és az emlékiratban foglalt kérelmek támogatását kérjék. A táblázatokkal,,, grafikonokkai illusztrált emlékirat pontos statisztikai adatok alapján feltünteti a köztisztviselők fizetését 1914-tőí kezdve és ebből "kitűnik, hogy az 1920—1922. években a legmagasabb rangú 'tisztvi- . selő-család jövedelme alig* érte ' el o. napi 2 aranykoronát, a legkisebb fizetésű tisztviselő pedig napi 1 aranykoronát kapott. A memorandum sorra veszi a különböző sérelmeket. Legsúlyosabbnak tartja a nyugdijasok, özvegyek és árvák helyzetét és megállapítja, hogy a régi és uj nyugdíjas kategóriák megteremtése méltánytalan és az egyen- \ lő elbánás elvén kivül az 1923-' évi XXXIí. és az 1924. évi IV. t.-c.-be iktatott elvi jelentőségű nen- $ delkezésekbe ütközik. Sürgeti, hogy a két törvénynek minden .megkülönböztetés nélkül érvényt szerezzenek. Elkerülhetetlennek tartja a létminimumon felépülő fizetés;endfiils megvalósítását és a status-rendezési sérelmek megszüntetését. A családi pótlék mai összegében nem szolgálhatja a csaiádfentartás és gyermeknevelés célját, azért a családi pótlékot a mostani életviszonyoknak megfelelően kell megállapítani. A lakáspénzeket és a városok íakbérosztályokba sorozását is revízió alá kell venni és sürgősen rendezendő a tisztviselők betegellátása. Sürgeti még a memorandum a tisztviselők hitelviszonyainak rendezését, végül a családi otthonok létesítésének kérdésével foglalkozik. A memorandum azt a megállapítást vezeti le, hogy a tényleges és nyugdíjas közalkalmazottak nem ok nélkül panaszkodnak alig elviselhető súlyos helyzetük miatt és nem ok nélkül sürgetik helyzetük lényeges megjavítását. Erre annál is inkább elérkezettnek 1 átják az időt, mert az államháztartás egyensúlya már helyreállott és a zárszámadások feleslegeket rrtutatnak. Megdöbbentő adatokat ábrázolnak a memorandumban a grafikonok, amikor bemutatják, hogy hogyan csökkent a közalkalmazottak fizetése az 1914—1926. években és mi az a hiány, ami évrőlévre mutatkozik. Ez a hiány,

s amennyivel az ország a közszolgálati alkalmazottak javadalmazására az 1914. évi mértékhez képest kevesebbet költött, a legkisebb tisztviselőnél 13 év alatt 9000 aranykoronára,, a legnagyobbnál 89.000 aranykoronára rug. Az összes megtakarítás pedig hárommilliárd aranykoronát tesz ki. Ez a megtakarítás máskép azt jelenti, hogy a 13 évből a XI. fiz. osztályú tisztviselő 6 évet és 6 hónapot, a VIII. fiz. osztálybeli tisztviselő 8 évet és 3 hónapot, az V. fiz. osztályú miniszteri tanácsos pedig 8 évet és 11 hónapot ingyen szolgált az országnak. Hiányos javadalmazásuk révén tehát a közszolgálati alkalmazottak kereken három milliárd aranykoronát áldoztak az ország javára, amellett, hogy hivatásukat tengernyi nélkülözések közepette becsülettel és sikeresen betöltötték. Figyelemreméltó a memorandum azon megállapítása is, hogy a közszolgálati alkalmazottak helyzetén való javítás egyenesen az államgazdasági élet fllenditése érdeké, ben is kívánatos és szorgalmazandó lenne. A tisztviselő társadalom ugyanis sohasem tartozott a tőkegyűjtők sorába, mert illetményeit' kénytelen az utolsó fillérig a saját és családja létfentartására fordítani. Vagyis havi fizetése még ugyanazon hónapban átfolyik a földgazdaságnak, az iparna^, a kereskedelemnek és azoknak az államgazdasági tényezőknek a javára, ahonnan a közszolgálati alkalmazottak életszükségleteiket beszerzik. A 'közszolgálati alkalmazottak sorsüldözött ügyük igazának erős hitétől áthatva, emelt fővel merik mostoha helyzetüket a közvélemény előtt teljesen feltárni és bizalommal számítanak arra, hogy immár évtizednél hosszabb időtartamú keserves kálvária-járásuk méltánylása, jobb sors után vágyakozásuk megértésére talál az állami élet valamennyi tényezője részérőíT