Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-17 / 62. szám

2 •KM HYim: 19W. március 17. kritizálása az utóbbi időben mind gyakoribbá kezd válni. Ezt igazolja az a felszólalás, amely a városi képviselőtestület legutóbbi ülésén, a költségvetés tárgyalásakor elhangzott^ amikor is egyik tekintélyes városatya kereken szemébe vágta a képviselőtestületnek, hogy annak tagjai nem gyakorolják azt a szükséges é£ kötelezett ellenőrzést, a városi ügyekkel szemben, amelyet tőlük joggal és méltán elvárhatnak a választók. De ezt bizonyítja a Nyirvidék e hó 12-iki számában Ö-városi-nak cikke is, amikor azt irja, hogy a Villamossági Rt. koncesszió szerződésének meghosszabbítására szavazó képviseleti tagok, bizonyára nem képviselték a polgárságnak, vagy legalább is azoknak véleményét, akik hosszabb időre is, előre szoktak gondolkozni.. Érdekesek ezek a jelenségek, ha egybevetjük azokkal, amiket az ember városszerte hall, ahol szintén elégedetlenség látszik lenni, a képviselet tevékenységével szemben. Régi dolog, hogy a közügyekkel foglalkozás és bármily irányú állásfoglalás, soha sem váltotta ki a teljes megelégedést az egész vonalon.. Mindig voltak és xnindig lesznek olyanok, akik valamit jobban tudtak volna irányítani é/; elintézni, amint az éppen a konkré't esetben történt. Sokszor a 'kérdéseknek igen gyors elintézése is oka lehet az elégedetlenségnek, de taián még többször az, hogy éppen azok az urak nincsenek jelen a dolgok megtárgyalásánál és vonják meg közreműködésüket az ügyek meghányása-vetésétől, akik később elégedetlenek a hozott határozatokkal. Mert lehet, hogy jelenlétükkel, a kérdésekhez való hozzászólásukkal és a vélemények kicserélésével, esetleg éppen az ellenkező határozat hozatnék, mint ami sok esetben hozatott. De az ilyen munkánál jelen kell lenni! A teendő javaslatnak leszavazása és esetleg elvetése kellemetlen érzésének magát ki kell tennie annak, aki a közügyek iránt érdeklődik. _ Mindenkiről, aki közügyekkel foglalkozik, különösen, ha erre állásánál fogva is hivatva van, fel kell tételezni,- hogy mindenben a közérdek legjavát kivánja szolgálni ugy, hogy abból az egész város és illetve az egész közület a legjobban kívántat nyerje el. Hogy | ebben a törekvésben esetleg tévedés is lehet, az az emberi természetből fdlyó lehetőség, amit kizárni nem tud magából senki. Itt van pl. ó-városi cikkében a villamossági koncessziószerződás ügye. Az előadmányok szerint, a városi tanács ugy látta, hogy a határidő meghosszabbítása, equivalense, a szerződési feltételek közé beiktatandó u. n. «engedmények»nek, melyeket a Villamossági Rt. a városi lakosságnak «nyujt». Mások ezt nem igy látták. Mégis a képviselet itagok nagy többsége, — már t. i. a megjelenteknek több- ' sége, — ugy látta, hogy a tanácsi javaslat a helyes, annak ellenére, hogy senkinek sem volt ideje, mégcsak kellőleg meg is fontolni a dolgot, mert oly rapid ment az ügy elintézése. Ott van a burkolások dolga.. A javaslatot elfogadták, első hallásra. Ariejtés mellőzésével bízták Jneg a régi vállalkozót, pedig ezt a közszálütási szabályzat nem ismeri meg. nem engedi. Ö-városi a bur" kolásra kerülő utcák sorrendjét kifogásolja, mással meg van elégedve. Pedig a gyors tempóban való letárgyalásnál, valószínűleg nem gondolt senki arra, hogy a régi vállalati szerződésben olyan financirozó megállapodás is van, amely ma már helyét meg nem állja, mert túlságosan dr4ga lehet. A villamos szerződés lényegében van plyan fontos, mint az> amelyet ezelőtt 30 évvel kötött a város a társasággal, mégis, a legrapidabban ment keresztül a képviselőtestületen az egész ügy és még ma sem igen fontolta meg mindenki a dolgot. Pedig talán az lenne a helyes, ha minden szóba kerülő ügy, alapos megfontoláson, kellő meggondoláson menne át, a vélemények gyökeres kicserélése utján, hogy azután senkinek lelkében nyomok ne maradjanak, senki önmagát és lelVárosi Mozgókép Színház I MBBOEE9GBMRÍ0I Március 16 án és 17 én, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órai kezdettel: Megöltem az anyósomat! Általános öröm 6 felvonásban. — Főszerepben: Harold Lloyd fffősUlj te is, pajtás;! (Az én babám) — Vígjáték 7 felvonásban. — Főssareplők: Douglas Mac Lean és Margaret Morris A 9 órai olű:tdá»ok k«.tonais6.n«ki*eyetwi Pénteken, szombaton és vasárnap Honfoglalás Főszereplő; Goot Gibieon. kiísmeretét ne hibáztathassa, hogy erre, vagy arra nem gondoít, de amit utólag reparálni már nincs módjában senkinek. Ez azonban csak ugy lehetséges, ha minden képviseleti tag kiveszi a munkából a maga részét, ha nem húzódik el áz ügyek megtárgyalása elől, hanem időt szentelve a dolgoknak, azokat'alaposan megfontolja és véleményét és határozatát csak a dolgok alapos ismerete után fejezi ki és hozza meg. Akkor majd kevesebb lesz a .panasz a képviselőtestület munkája iránt és nagyobb érdeklődési körben, jobban megfontolva, kevesebb lakos és képviseleti tag lesz elégedetlen azzal a munkával, amelyet pedig elvégezni kötelesség! Pisszer János. Egy párisi tannlmáBvút remmisceiiciája. Irta: Húsaiky Kluinik Jolán. IV. Muzeumok Párizs kincsesházát, a Louvremuzeumot napokig jártuk. Templomi áhítattal lépked itt a világ minden nációja. Megborzong, elálmélkodik, tekintete homályos lesz a gyönyörködés és meghatottság könnyeitől. Századok és évezredek szépségei gyújtogatják itt a képzeletet. Nincs szó, nincs jegyzet, mely ezeknek pompáját visszaadhatná. Hisz elég, ha csak a reprodukciókból közismert Mona Lisát, milói Vénust, Murillo madonnaképét, vagy Michel Angelo Rabszolgáit említem. Mily furcsa, megdöbbentő érzés volt csak a miloi Vénus felé közeledni, az antik hellén szobrok közt, melyek minduntalan megállítottak. De ahogy fölnéztünk, újra Láttuk a hosszú csarnok végén, súlyos vörösbársony drapériák kö| zött a csonkakaru szépséget, utánozhatatlan bájú, hanyag tartásában. Hogy közelértem hozzá, elsőpil lantásra csalódást éreztem. Zavart a márvány érdes kopottsága. Én hófehérnek, bársonysimának képzeltem, nem gondoltam arra, hogy Irta és az állami tanítóképző intézet március 15-iki ünnepségén előadta: Lukács Béla, igazgató. A XIX. század első évtizedeiben nagy, káprázatos ragyogású üstökösök tűnnek fel a magyar ég n s ezek között tündöklik Vasváry Pál is, megvilágítja a magyar égboltot s aztán hirtelen lebukik. Ámde az üstökös az ismeretlenség homályába vész, az ö fehér lelkének fénye azonban megmutatja és beragyogja a magyar utat. Mi a nemzeti hőst látjuk benne, de benne látjuk a nagy idők magyar tanítóját is. Itt. Bessenyei földjén, 1826. julius 14-én érte az első napsugár és szabolcsi szellő lengette kis ruhácskáját a tiszabüdi gör. katli. parochia udvarán, ahol atyja, Fejér Pál, lelkész volt. Sokáig Nyir- j vasvári községet tartották szülő- \ helyének, éppen a Vasvári hévből ] következtetve, mely előbb csak iröi j neve volt. Adatokkal bizonyítható, < hogy atyjával később került Nyír- | vasváriba. < f Nagykárolyi .gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után került a pesti egyetemre, hogy tanárnak készüljön. Szaktárgyul a magyar történelmet választotta. Tanítványa lett a rajongó magyar Horváth István professzornak, aki lelke lángjait még magasabbra lobogtatta. A diploma megszerzésekor, 20 éves korában, már nagytudásu, komoly fellépésű, gyújtó szavú szónok, kiben az ifjúság második Kossuthot vélte felismerni. Mikor Teleky Blanka grófnő 1847-ben az első magyar nőne velő intézetet felállítja, öt hívja meg a történelem tanárának s az addig idegen, francia és néme,. szellemben nevelt fiatal magyar lányok lelkében a magyar történelem fiatal tanára uj magyar iü£° ket gyújt. A lelkes tanár egy márciusi napon szokása ellenére — elkésik órájáról s mikor végre kipirult arccal, fényben égő szemekkel íjiegjelent, az elmaradásáért aggódó tanártársainak és tanítványainak a legédesebb lelki öröm hangján mondta: Boldog vagyok. Elfogadták a 12 pontot. Én terjesztetem elő. Petőfi szavalta a Nemzeti dalt... Jókai beszéllt... Szabad a sajtó, a gondolat!... Egyenlőség, testvériség, szabadság! Ez a nap volt március 15-ike. Tanártársai és tanítványai, akik csak most tudták meg, hogy Fejér Pál és Vasvári Pál egy személy, ezután még nagyobb rajongással szeretik. Tanítványai megbízzák Barabás Miklóst, a hires rajzolómüvészt, hogy arcképét rajzolja meg az iskola számára, majd április 8-án volt tanítványaitól ked ves naivságu, de az időkhöz alkalmazkodó és arra jellemző Jevejet kap. «Tisztelt Polgártárs!* igy fezól a levél. A nők nem maradhatnak el, nekik is kell valamit a forradalomból élvezni: élvezzék Vasvári Pál felolvasásait!)) A 12pontot ezúttal a következőkkel kívánták megtoldani: ((Hazafiak!Szabadság, egyenlőség, testvériség a jelszavatok. A magyar, amit mond, meg is tartja. Azért legyenek a nők is egyenlőek. Vasvári, ki előbb tanítónk volt, most az egész Hazáé. Ezt mi örömmel nézzük, de kívánjuk 1. Hogy az egyetemen nők is tanulhassanak. 2. Hogy ne legyenek olyan mondatok: Mindenki bír szavazattal, kivévén a nőket. 3. Hogy egész magyar honban, a legkisebb magyar falukat sem kivéve, legyenek tanodák és a szülők itt gyermekeiket taníttathassák. 4.. A falusi tanítók több dijat kapjanak, hogy képesek legyenek a tanítást jól vinni. «Ez az, amit kívánunk és elvárjuk, hogy belé fognak egyezni honunk lelkes fiai.» Hogy felelt-e a levélik Vasvári, azt nem tudjuk, mert az események , kisodorták ót az iskola légköréből, , Ö valóban a nemzeté lett. Ott látjuk Őt mindenüti, ahol a 1 szabadság ügyét szóval, majd tette! szolgálni lehetett. Ellenálhatatlan gyújtó szavú népszónok, különféle bizottságok tagja, a független magyar minisztérium megalakulása után Kossuth Lajos titkára, mint ilyen futártiszis mikor következett a nagy próba, amikor fegyvert kellett mindenkinek ragadni, Szabolcs, Szatmár és Bihar fiaiból szabad csapatot alakit, a Rákóczi-huszárokat s ezek nek őrnagyává lesz. Csapatját a Bem hadseregébe osztják be. Legutóbb a kolozs-szilágyi hegyekben az úgynevezett bánffyhunyadi őrségben teljesít szolgálatot csapatával. Bem egy nagyobb hadműveletre készül a lázadó oláhok ellen, de amikor az orosz csapatok betörnek Erdélybe, az ellenük való védekezésre Bem minden csapatát összevonja. A kiadóit parancs azonban Vasvárihoz nem érkezik meg, a szomszédos csapatok elvonu'Snak, Vasvári elveszti az összeköttetést a honvéd sereggfeil s a tul'nyomó számú oláh sereg bekeríti. Eosi Gojdics István hűséges hadsegédje elbeszéléséből tudjuk, hogy a haditanács szorongoíatt helyzetükben már-már elfogadta azt a tervet, hogy a csapat Kolozsvár irányában, amerre az ut még elég biztos volt, harc nélkül vonuljon el, amikor feláll Vasvári és ellenjavaslatot tesz. ,

v (dnkább kész vagyok — úgymond áldozatul hozni életemet a kétes kimenetelű, de dicsőséges harcban, mint a havasi mócok ezreinek szeme láttára szégyenpirral bevallani, hogy a magyar honvédsereg velük megmérkőzni gyáva. Készebb vagyok az ellenség golyózáporát egymagam felfogni, mintsem beszennyezzük azt a zászlót, amelynek dicsőséges lobogtatásáia.