Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-17 / 62. szám

1»97. íwíU«.IÍS 17. az iévezredek szuja, még az örökkévalóságra teremtett műremekeket is kikezdi. De kis idő multán elsimultak, eltűntek ezek az apró horzsolt sebek, eltűnt körülöttem a sok szájtátó, cvikkeres, szőke ánglius, néma társaim, a bársony drapériák. Az isteni szobor örök, merengő szépsége mintha maga köré varázsolta volna az antik görög ligeteket, a napfényt, Hellásznak az évezredeken átcsillogó kék, hűvös, klasszikus tavaszát. Valami furcsa, zsibbadt hallgatag sággal mentünk innen tovább. — A phidiási friztöredékek, Dianaszobrok, Orpheus siremléke, a Borghései-gladiátor, Lysippos szenvedelyes alakjai és még száz és száz műemlék oly kápráztató, csoportja tárult elénk, melynek szépségére, lenyűgöz őerejére még most is szédülve gondolok vissza. Egyik görög teremben láttuk a világ leghíresebb szoborhumoreszkjét: Boéthus gyermekaktját, amint kacagva, teljes erejéből szőrit magához egv szegény, jobb sorsra ér. demes fuldokló libát. A szobor csurtán régi római másolat, mégis egyik legféltettebb kincse a Louvrenak. í ele van derűvel, bájjal, vidám- j sággal és a drága kis márvinyimposztor előtt mosolyogva áll meg még a legeiszántabban és legkomorabban böngésző muzeumtudós is. A renaissainoe»termekben láttam Michel Angelo Rabszolgái, Donatello, B. Cellini kompozícióit, majd a hires, mindenfelé ismert Három Grácia nemesi, finom csoporto/atát. E féléletnagyságu szobrok egy ablakfülkében állanak, a speciális, szürke múzeumi levegő meg. ritkul körülöttük, szinte étheiivé válik tagjaik dallamos, könnyed ritmusától . Végigjártuk a hires ó-egyiptomi gyűjteményt, melyben többek közt 11. Ramses sarkophágját, Osiris álló és ülő szobrait, apró bronzállatokat, vázákat, majd egy egész egyiptomi templom homlokzatát őrzik. A képtár termeinek hatalmas labirintusában társaságunk festő és iparművész tagjai valósággal extázisba estek. Izgatottan, egymás kezét fogva szaladtak egyik festménytől a másik elé. Itt már nem vol* esküm tötelez.» S a haditanács kívánsága szerint határozott. 1849. julius 6-áiWiajnaIban meg indul Vasvári csapata Bánffyhunyad felé, az előhada'k a felkelők számos támadását győzelmesen vijuz szaverik s frXáí

1' a csapat zöme is a bánffyhunyadi országúton áll, csupán áz utóhadak s ágyuk vannak még hátra. Itt volt Vasvári is. Mikor a két századnyi honvédsereg egy utmélyedésre ér, amely kétoldalt magas hegyek közé szorul az addig lesben álló oláhság lerohan.a hegyekről, körülveszi a kis csapatot s megkezdődik az élethalálharc; főkép az ágyuk körül, amelyeket Vasvári feltétlenül menteni akar. Vasvári mindenütt elől van, kezébe ragadja a zászlót és az ellenség közé rohanva, sokáig dicsőségesen küzdve lobogtatja azt, mig végre egy golyó leteríti. Mis forrásbol is ismerjük Vasvári Pál elestének történetét. Maga az oláhság vezére, Janku is leírja az osztrák kormányhoz intézett jelentésiben, de még a vad és műveletlen lelkű ellensége sem mer másként, mint elismeréssel irni a harcról és Vasvárinak, — amint ő nevezi« »Kis Kossuth«-nak elestíről. Elesett, fiatalon, 23 éves korában, 25 nappal előbb, mint lánglelkü barátja, Petőfi. Az ő /estét sem találták meg, az Ö sirját sem ismerjük. Az 0 sirjuk az egész Magyarország, melynek szabadságáért fiaszükség magyarázatra, itt vezető nélkül mindenki megtalálta a maga királyi, vagy inkább isteni ismerősét. Szinek ragyogtak fel pompásabban, szebben, mint az élet szinei, közöttük mint választó ösvények csillámlottak az arany és bronzrámák gazdag, díszes konturajai. És mindenfelé másoló festők ecsettel, palettával kezükben fé. lig kész vásznaik előtt, melyekre a hires alkotások egy-egy részletét lopták át több-keresebb hűséggel. Közöttük az álmélkodás és gyönyör halk zsongásával jár kél a tömeg, itt is, ott is felhangzanak a bámulat és meghatódás szaggatott, apró indulatszavai. És láttam néma müvészlelkeket, kik, mint buzgó templomjáró az oltár elé, mindennap beszaladnak, ha csak pár percre is, hogy megálljanak és teleszívják magukat Mona Lisa igézetes mosolyával, hogy meg teljék lelkük Ingres bársonyos leányaktjának álmodó, ártatlan tavaszaval, vagy a Rubens-terem gyönygyfényü testeinek, bársony és selyemszineinek pazar ragyogásával. , Királyi ékszerek, koronák, muzsikáló órák, iparművészeti remekek, porcellánok tündöklöttek fel előttünk a hatalmas tükrös vitrinekben. Mintha csak az indiai varázslók mesekastélyában jártunk volna. A Louvre után a szállásunkhoz legközelebb eső Musée Cluny-t néztük meg: Itt a középkor, különösen a lovagkor emlékei vannak. Láttunk egy hatalmas lovagtermet, benne tökéletes, illúziót keltő elrendezésben álltak a régi várkastélyok bútorai: masszív ónémet stjlu karszékek a kandalló körül, menyaszszonyláda, lovagkori fegyverzetek, állatbőrök és régi brüsszeli falszőnyegek. Közöttük mint kisértet áll itt is, ott is egy páncélos lovag, mintha csak most volna indulóban egy veszélyes portyázásra. — Érdekes, rézből kovácsolt késeket és fürészeket őriznek itt a tárlók üvegei alatt, melyeknek csontnyelén a legszebb virágalakzatok vannak kivésve. A termek délutáni homályában valami kellemes, intim hangulat szál lott meg bennünket. Jules vezér kiadta a jelszót: ki-ki magának nézAPOLLÓ Szerdán INargaretta Livingaton Csütörtökön világfilmje: A bóristaleány Bgy mágnásftu é* kórualaáy wtrelme. Clatarlesfoo t&pcfite IX, Péntekem, csak eggy napip! IVAN MOSJOUKIN, a „Strogoff Mihály" alakítójával: A gy,önyörváros Fantaaztikus filmregény. — Szereplők: A lérj: Nikolai Coline. A feleiég; Lise Lisenkó A harmadik; Ivan Mosjoukine. •itáiMk kewlrte: 6, 7 6» » trak*r. zen, jegyezzen most, a régi mozaikok, vitrinek, bronzok, porcellánok és zarándoklási emlékek óriási, ragyogó halmazában, ő csupán egy kisebb, öt-hat tagból álló csoportot kalauzolt most/a mi kis »családunkat«, mely most már testvéri egyetértésben járt-kelt törzsfőnökünk, az örökké gondoskodó és dohogó tiszteletes ur védnöksége alatt, ő volt az, aki pótmagyarázatot tartott, mikor Jules kifáradt. Enciklopédikus tudásának nagy hasznát vettük mindenfelé. Olvasott azóhéber bibliákból, felhívta figyelmünket a flamand oltártáblák, puszpáng szobrok, üvegmunkák és középkori kőmozaikok naiv, esetlen bájára. Most, régi jegyzeteimet lapozgatva újra előttem csillog a toleodi aranykorona minden drágakövével, a régi ékszerládikák, elefántcsont- és ötvösmunkák; egy tükör, melynek rámája Mária mennybemenetelét ábrázolja, körülvévre aranyozott angyalfejektől. Látom az apróbronzjatékokat, mikkel hajdani lovagkisasszonykák játszottak. Egy meghökkentő realizmussal készített XV. századbeli allemand bronzot: Szent János fejét a nagy kerek tálon; a fából faragott flamand Máriát finom arcával, lágy, enyhe hullámzásu hajfürteivel. Az emeleti porcellángyüjteménynél egyszerre becsesek lettek a piros bársonnyal bevont pihenőpadok. Itt is, ott is egy pár telepedett le csöndes diskurzussal, kiket nem zavartak a lorgnettes angol hölgyek. Emezek száraz pedantériával jegyezgettek a holland, spanyol és francia fayenceok előtt, szemük metsző, északi hidegséggel rendszerezte e költői kis holmik bűbájos tarkaságát. Később a kicsiny góthikus kápolnában is találkoztunk velük és nem kis mulatságunkra ők is ijedten hátráltak meg egy életnagyságú, kancsal, nyelvet nyújtogató diabolikus szörny láttára, mely a gyontatószék fölött előre hajolva valamikor elrettentő mementója lehetett a bűnös lelkeknek. A Luxembourg-muzeum már az ujabb szobrok és képek tárlata. Különösen a festmények közül több hajlik a modernebb irányzatok felé. E muzeum a Louvre-hoz hasonlítva tál életüket adták és elköltöztek az örök dicsőségbe. A magyar ifjúság örök ideálja e két férfi a munka, a tettek mezején és a harcmezőn. A mult század utolsó évtizedében Kolmers Hermán erdőinspektor, Kuszkó István .történész kezdeményezésére kápolnát emeltelett a csata színhelyén. Ennek Oltárképét Melka Vince festőtanár festette meg. A kép alján Vasvári ágyuja mellett fekszik véres fejjel, egyik kezében kettétört kardjaj másikban a nemzeti zászló. Mellette néhány lemészárolt honvéd. A fellegekből kibontakozik Magyarország védasszonya. A favázas kápolnát, a magyar fájdalmat hirdető emléket, röviddel a felépítés után a magyargyülölet egy szál gyufája elhamvasztja. Hogy is állhatott volna meg az oláh tenger közepén a kis magyar világítótorony. Ámde Urmánczy János, földbirtokos áldozatkészségéből nemsokára uj templom épül védettebb helyen a község mellett. Ide helyezik az oltárképet is. Mailáth Gusztáv, Károly gróf, erdélyi püspök, amikor 1914. junius 12-én felszen* teli a templomot, e szavakat irja a Vasvári Pál emlékkönyvbe; »Mi•dőn a 'mai napon e helyái Istennek emelünk oltárt, kegyelettel emlékezünk hazánk, földi hazánk nagyjairól.» A kápolna helyén az erdélyi református magyarság építtet ujat s nonnai 1916-ban Nagy Károly és Ravasz László püspökök imaházzá avatják. Az Urmánczy kastély egyik szobáját Vasváry Pál muzeumnak rendezik be. A csata helyén jobbára magyar erdőmunkások Jósikafalva néven kis magyar szigetet alapítanak. E helyen az oláh megszállás első eseménye az volt, hogy a kis magyar falut felerészben felégették, kirabolták az Urmánczy kastélyt, széthányták a mezeum emléktárgyait s a két templom bár épen maradt, de a szép oltárképet elvitték Bukarestbe. Amint láttuk, Erdély magyarsága teljesítette kötelességét, a nemzeti hős iránti kegyeletet lerótta s emléké^ ápolta. De most ,amikor az ő kezűk gúzsban van, e téren is minden kötelesség reánk hárul. A mai Magyarországon még eddig egyetlen szobor, vagy emlékmű sem őrizte emlékét. Tudomásom szerint az Ö szellemében dolgozó Magyar Görögkatholikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Vasvári Pál Körének kezdeményezéséből országos mozgalom indult emlékmű állítására, melynek eredményeképen e hó 27-én fogják fel avatni a Nemzeti Muzeum falára elhelyezett emléktáblát. Vasvári Pál egyike az ezeréves történetünkben vezérszerepet nyert férfiak legnagyobb jellemednek- Aa a rövid három évi tanári, irodalmi és szónoki, majd katonai működése oly bizonyossággal mutatják nekünk kiválóságait, mint ahogy ugyancsak kibontakozik a virágában elhuny! Petőfi Sándor titáni nagysága. Mint tanár tanítványait magával ragadja s elnyeri a tanító legnagyobb, legszebb jutalmát: tanítványai rajongó szeretetét. Az ifjúság pedig csak a jellemekért rajong. Komoly történelmi dolgozatai melyek a «Honderü'», «Pesti Divatlap® és az «Életképek)) hasábjain jelennek meg, a munkaszerető ifjú komoly tanulmányai.. Szónoklatai hatasukban mutatták tökéletességüket. Nem a demagóg beszél belőle, hanem a logika eszközeivel felszerelt s az igazság fegyvereivel vértezett, a történelem igazságszolgáltatástól váró, abban bizó és hivő lelkesedés hevíti meggyőző beszédeiben. Mindennél jellemzőbb rá a március 15-iki népgyűlésen előterjesz tett azon javaslata, amely szerint kívánja, hogy a 12 pontot vigyék egyenesen a király elé, hiszen véleménye szerint, itt nem forradalmi jelenségekről van szó, hanem a magyar nép alkotmányos jogait akarja gyakorolni. Ha Vasvári Pál életéből semmi mást nem ismernénk, mint azt az előbb idézett mondatát,, amelyben kifejezi, hogy inkább kész áldozatul hozni életét a kétes kimenetelű, de dicsőséges harcban, mint a havasi mócok ezreinek szemeláttára szégyenpirral bevallani, hogy a magyar honvédsert g velük megmérkőzni gyáva,