Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-16 / 61. szám

2 J^YÍKílMSL 1927. náreius 16. Szabadság és haladás Ünnepi zászlók lobognak, kokárdás ifjúság vonul lelkesítő iskolai ünnepre, a hazafiúi érzésekben nevelkedett és ebben a tisztult erkölcsi érzelem világban erősődő polgárság és munkásság felvonul a nagy emlékeztetőn, a nagy magyar március emlékünnepén. Ránkárad friss tavaszi hangulatával Petőfiék fiatalságának mámorító varázsa, indulók tüzes ütemeire dobban a szivünk és nagy trianoni éjszakánk firnamentumán ott hajnalodik a büszke reménységeknek, a nagy magyar hitnek pirkadó pirossága, a holnap szent ígérete. Oh hogy eltörpülnek a legendás mult igézetében a jelen gondjai, a fájdalmak, tévedések, konokságok kálváriás utjának jelenségei. Eltörpülnek külső ellenségek és belső viszályok, mert az a nemzet, amelynek fiai egy századdal ezelőtt ugy belekapcsolódtak a kor megfrissitő eszmeáramlatába, annyi energiát tanúsítottak a faji, felekezeti, társadalmi ellentétek legyőzésében, annyi áldozatkészséggel állták a harcot minden poklok ellen, az a nemzet elalélhat, de meg nem halhat, annak sorsát azok az erők szabták meg, amelyek a »nagv idők folyamát kimérik«. Ez a nap a húsvét hitének ünnepe, ezen a napon szivünk közelébe férkőzig az igazság, amelynek diadalában nem lehet ma kételkednünk. Ezen a napon kicsinyes, mellékes minden, ami a mának fáradt és elfogult emberéből fakadó keserűség. Nem fontos, hogy egyik párt mást mond a márciusi eseményekről, mint a másik, hogy Pesten az egyes pártok külön ünnepelnek és a szónokok hangos szzóval a maguk pártjának igyekszenek kisajátítani a nagy március férfiait, Petőfit, a márciusi ifjúságot. Nem fontos, hogy egyesek a maguk törpe minoritásában odáig mennek, hogy bírálni kezdik a márciusi legendásnap jelentőségét és ezt saját politikai szájuk ize szerint fogják fel. A márciusi eseményeket és szereplőket ugy sem lehet ma széttagolni, szétválasztani, azok ott élnek a magyar történelem folyamatában, nincs közöttük senkisem, aki egy párté, osztályé, felekezeté volna, ők a márciusi ifjak a magyarság egymásra találásának ihletett perceiben az egész oszthatatlan nemzetet képviselik. A márciusi csoda előtt leborulva, nem tehet ma mást a magyar, mint hálás szívvel, imádatos lélekkel gondol arra a tavaszra, amely hez hasonló azóta nem sugárzódott ránk. És a mult nagyszerűségének átérzésében felülemelkedik azokon, akik muló, átmeneti igazságok profétálásával történelmet sze retnének hamisítani. Ott, a március tisztult magasságában, megérezzük tennivalónkat, feladatainkat, amelyek ma ránkvárnak. Megértjük, hogy ennek a századnak épp ugy megvannak azok a problémái, amelyek akkor megoldást nyertek minden maradisággal szemben is. A szabadság problémája égető kérdése a mai magyarságnak. Nemcsak az ország van rabságban, de raboskodnak a nép fiai is, a szegénység, a népbetegségek, a tudatlanság, az analfabetizmus rabláncaiban. A magyar falvak ma is telítve vannak egy uj tavasz várásával és ma is vannak százezrek, akik várják a haza fogalmának kiterjesztését és azt, hogy mindenki szamára kulturát, megélhetést biztosító haza fogalmában ők is benne legyenek. A mai márciustól a szocializmusnak és a nacionalizmusnak összeegyeztetését, a jelen legnagyobb problémájának megoldását várjuk. Nyugaton már példát látunk erre. Szélső szocialisták, mint Millerand vagy mint Mussolini volt, hatalmas érzéstől hevített olyan nacionalistákká lettek, akikben ott él a végtelen emberszeretet evangéliumának erejével a nagy tömegeknek ies ti és lelki műveltséget, jobb életet, több életszépségeket biztosító nemes értelemben vett szocializmus, amelynek alapelvei érvényesülni tudnak az Olaszországot rekonstruáló Mussolini diktatúrájában is. A szabadság, egyenlőség, testvériség igéi nem egv századhoz kötött történelmi emlékképzetek, hanem örök igék, amelyek minden kor számára kijelölik a tennivalókat. Ma egy évszázada a nemesség volt a korszellem megértője, nem akart kiváltságos osztály maradni, ma a polgárságnak kell megtenni azokat a lépéseket, amelyek a munkásság kérdését megoldják a közös magyar haza olyan áldozatos szeretetének eszmekörében, amelyre Petőfi tüzeli korát. Szabadság és haladás, ez a két hatalmas eszme fényesedik a nagy március tanulságaiból, hisszük, hogy eljön a komoly cselekvések éve, a nagy áldozattevések ideje és ez a generáció sem lesz más a hazafiúi áldozathozatal terén, mint a negyvennyolcas évek magyarsága. Addig míg eljön a nagy egybeforrás szent magyar tavasza, eljön a magyar testvériesülés csodálatos márciusa, amelynek vitalitása meg fogja repeszteni a trianoni láncokat is, addig jöjj évről-évre csillagos fényeddel, negyvennyolcas március szent emlékezete, jöjjön biztató tavaszod, amelynek frissítő áramában tűrni, szenvedni de könnyes golgotajárásban is hinni tudunk, hinni a szabadság és a haladás eszméinek győzelmében, Magyarország feltámadásban. áhoi a szabolcsi országutak és a utcák köve terem. Látogatás a tokaji „Hubertus" kőbányákban. II. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) »Nem dohányzódba szálltam, ahol legnagyobb meglepetésemre egy igen szép és csinos hölgyet találtám. Meglepetésemnek kettős oka volt. Az egyik, hogy végre találkoztam egy nővel, aki nem dohányzik, sőt ezen természetét demonstrálólag a dohányzást tilalmazó vasúti fülkében száll meg, a másik az illető nőnek hosszú, kontyba fésült haja volt. Miután a nagy sietségben arra sem volt időm, hogy újságot vásároljak, viszont kedves útitársamnak egész halmaz újságja volt, sór' vár pillantásokat vetettem a nyomdafestékes papirosokra, de nem mertem megkockáztatni, hogy kölcsönkérjem valamelyiket, mert attól féltem, hogy a legújabb belügyminiszteri rendelet értelmében és alapján lármát csap s engem mint tolakodó vasúti szoknyavadászt von majd felelősségre az állam kérlelhetetlen végrehajtó hatalma. Tűrni és remélni jelszóval behúzódtam a fülke ellenkező sarkába, s miután minden offenzív szándékomról lemondtam, azt kell feltételeznem önmagamról, hogy nyilván azt vártam, miszerint őnagysága fog engem megszólítani. Megnyugtatom önöket: nem szólított meg. Valószínűleg észrevette zárkózottságomat s azt, hogy tisztessé- | ges férfi létemre nem vagyok hajlandó vasúti ismerettséget kötni! Megérkeztünk Tokajba. Igazán szerencse, mert ha még egy félóráig együtt utazom avval a szép nővel, akkor igazán kölcsönkértem volna az újságját! Mit tehettem egyebet — leszálltam. Tisztes távolban megálltam és ugy vártam, mjg a vonat elhagyja a pályaudvart. A nő kiállt a kocsi ajtajába és én néztem őt, ameddig csak láttam. Mikor már nem láttam, akkor jutott eszembe, hogy inteni kellett volna neki — egy utolsó Istenhozzádot. Akkor már hiába kiabált volna rendőrért! Tetszik látni, ilyen későn szokott az ember jó gondolatra jönni! Szórakozottan néztem körül. Ekkor kezdett beanem derengeni, hogy voltaképen miért is jöttém én Tokajba. Az állomásfőnök ur, _ aki egy perccel előbb még olyan snájdigul szalutált a távozó vonatnak, befelé készült az irodájába. Odamentem hozzá és bemutatkoztam. Kértem, mutatná meg nekem, merre kell mennem a Reök-féle kőbányába? ' A főnök ur, Martikán Rezső, igen előzékeny úriember, készséggel mutogatta a tolató tehervonatok közölt vivő utat, majd egyet gondolva elkísért a néhány száz lépésnyire lévő rakodóhoz, ahonnan már a keskenyvágányu iparvasut mellett el lehet menni egészen a kőbányáig. A rakodó közvetlen a sínek mellett épült, mintegy 80—100 méter hosszú, idetolják á kövekkel megrakott csilléket, amelyeket egyetlen mozdulattal meg lehet billenteni s a csille tartalma, 12 és fél métermázsa trachitkő, nagy robajjal zuhan bele a vasúti kocsiba. Nyolc csille kő egy vagont jelent. A rakodótól lassan emelkedő uton vezet fölfelé a hegynek az ipar vasút, amely körülbelül 450 méter hosszú, közepén van a kitérő. Az Városi Mozgókép Színház k©dáen utoljára 5, 7 és 9 órai kezdettel AKIT FELVET A PÉNZ (Aranyfarsang). — Egy öröksét? történet* 7 felv. A női főszerepben: Bebe DanielS. Házasodjunk, az angyalát! (Rapidházasság-) — Vígjáték 7 felvonásban. A főszerepben: Richárd Dix és Loís Wilson. A 9 órai előadások katonazenekisérettel! iparvasut hajtóerejét önmaga szolgáltatja. Valóságos perpetum mobile ez s e

mellett olyan egyszerű, mint a Columbus tojása. A tele csillék vontatják vissza az üreseket, amelyeken még súlyos terhet is lehet szállítani. Hogy ezt megérthessük, leírom az egésznek a szerkezetét. A kőbánya bejáratánál megindítják lefelé a négy megterhelt csillét, amelyek sodronykötéllel vannak ösz szekötve a vasúti rakodónál lévő négy üres csillével. A sodronykötél megfelelő csigaszerkezeten nyugszik s ez teszi lehetővé, hogy amikor a felső tele négy csille lefelé indul, ugyanabban a pillanatban az alsó üres négy csille is megmozdul és fölfelé ve'szi útját. Az egész szerkezetet egyetlen munkás kezeli a bánya bejáratánál, aki egy végtelenül egyszerű és elmés fékszerkezet segítségével szabályozza a csillék sebességét. Munkája és figyelme mind össze arra összpontosul, hogy a tele csillék meg ne szaladjanak, mert ez a kiszámíthatatlan káron kivül még nagy szerencsétlenséget is okozhatna. (Folyt, köv.) JÖN Rudolf Valentino legutolsó filmje Dia

dal Mozgó Máraáus hó 15 én, kedden utoljára 6, 7 ts 9 órakor A TITOKZATOS X CLUB Kalandor történet 7 felvonásban. Főszereplők: Husnár Pufi os Matt. Moore. Férjhez megy a feleségem Vígjáték 7 felvonásban. « Főszereplő; Virginia Vally Előzetes jelentés; Márc. 17 , 18., szerda és csütörtök ; BIMBULA szövetkezet bal milii(A „Nyirvidék" tudósítójától.) A nyíregyházi ,,Hangya" szövetkezet igazgatósága és felügyelőbizottsága f. hó 8-án tartotta br. Buttler Sándor elnöklete alatt, mérleg megállapító ülését. A szövetkezet záró számadásait Sallay Sándor központi főellenőr készítette el s ugyancsak Sallay Sándor ismertette a szövetkezet 1926. évi mérlegét. A bemutatott mérleget a szövetkezet igazgatósága és felügyelő-bizottsága avval az érzéssel vette tudomásul, hogy feladatát a lehetőségek határain belül — a szövetkezeti eszméhez hiven — a legjobban teljesítette. A szövetkezet közel 6 miliiárdos forgalma mellett, az 1926. év