Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-16 / 61. szám

1887. aaámus 16. jhffíMwmm, folyamán tagjai között 74 millió korona vásárlási visszrtéritést osztott szét. melyből minden egyes tag az általa vásárolt összeghez arányított visszatérítést kapott. Eze» felül az igazgatóság javasolni fogja a közel jövőben meg tartandó közgyűlésen, hogy a már pengő névértékű üzletrészek utáa 10%-os osztalék fizettessék. Külön említést érdemel a szö vetkezet ujonnan szervezett tüzelőanyag osztálya, mely már az első évben igen szép eredményt tudott elérni. Egyik legjobb minőségű porosz szénháaya képviseletét, a Giesche és Karvini bányák képviseletét szerezte meg legújabban a szövetkezet. Ezért az igazgatóság ezt az tizletégat már ebben az évben még jobban kifogja építeni és olyan előayös ujitást fog a közel jivőbea bevezetni, mellyel a téli ttizelőaiyag beszerzésének .súlyos gondjait egy csapásra leveszi tagjai válláról. Végül a szövetkezet rezetősége uj tagak korlátlan felvételét engedélyezi — az alapszabályok keretein belül — mert pénzünk értéke emberi számítás szerint végleg állandósult s igy sem a régi, sem az uj tagok érdekei nincsennek veszélyeztetve. Városunk megértő társadalma bizonyára szívesen fogja még nagyobb mértékben támogatni ezt a csendben, de annál kitartóbban dolgozó, mindon izében magyar vállalkozást, akol nem csak elhelyezett tőkéje után kapja meg a ma elérhető legmagasabb kamatozást, hanem tagsága révén, a szövekezet minden előnyében részesül. Az a meggyőzédéilnk, hogy az alig 9 éves múltra visszatekintő szövetkezet a tagok megértő és lelkes támogatása által rövidesen hivatása magaslatára fog emelkedni, hogy onnan szolgálja nemzeti ideáljaink nagy céljait. K órista leány Az apollóban M argarette LIVENGSTON Az Apollóban. flharlesfox! 1 . TÁNCFILM 1 U Az Apollóban. BÚTOR szükségletét megbízhatóan és olcsón ftRfiick Jenő bútoráruházában, Vav Ádámutca 8. szerezheti be. Nagy választék Pontos kiszolgálás. Alapítva 1903. Telefon: 234 rtsi 2 Magyar márciusok. Irta Radvényl Sándor. — Nyíregyháza város polgárságának máreiis 15-iki ünnepén előadta Tüdős Zoltái. Szakadjatok fel magyar márciusok! Az uj-napok ma ránk köszöntenek . . . Hisz' éltek itten hősök és harcosok, . . . Termett a földből sok honvédgyerek. Kigyúlt a vágy, a büszke hajnal-óra; És diadalt ült a magyar csoda ... Óh, — mennyi minden történt már azóta, És mennyit élt át nemzetünk hona! . Óh márciusok, jertek hosszú sorba, (Megidézlek, mert vérem gyújt reád .. ) Ó szent szabadság ... a földre tiporva! Hangozzék fel a szörnyen irtó vád .. . Mivé tettük a szép szabad országot? Mi korcs utódok . . . átok szállt reánk . .. Szítsuk fel még a dicső magyar lángot, És hódítsuk meg újra szép hazánk 1 Hordjuk sorsunknak vérfestett keresztjét, Reánk ragyog az ezredéves gyász ... De fennen zengjük: ami most nincs, lesz még! Eljön, eljön a szent föltámadás. Vessünk le minden hazug álmot, láncot; Kiáltson ajkunk, hallja ez a föld, Még visszavesszük szép Magyarországot!, S a föltámadás dicsfénye betölt. . . A lélek él . . . hát pusztuljon a szégyen 1 Az igazságunk hallja a világ . .. Az elvesztett föld a szivünkig égjen! A bizalmunkat hitünk lengi át. . . A hit, mely pajzsa az örök-magyarnak, Bár útunk nehéz s célmnk messze mégi! De neki vágunk az új zivatarnak, Csak előre hát, ifjú nemzedék! A magyar karnak lesz még aratása, Még bő termést hoz a magyar gerezd . . . Készüljetek az új föltámadásra, Dicsőség lesz még — a magyar kereszt! Csak előre hát új magyar ifjúság! Zendítsd meg ismét szíved himnuszát; Had' lássa be az igazunk a világ: Szabaddá tettük magyar Golgotánk! Ezrekremeno sokaság eléli, lelkes bangalatban ünnepelte Nyíregyháza ?áros a nagy márciusi napok évfordulóját. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A szenvedések Golgotáját járó magyar nemzet lelke izzó vágyakozással várja a nagy magyar húsvétot, olthatatlan hittel a nagy feltámadást és ezt a hitet erősitik évről-évre a nagy március emlékét lobogtató ünnepek. Valamennyi iskolában felhangzott az a dacos, ke_ mény esküsző, amely egykor a nemzet lelkéből süvöltött az ég felé Petőfi lantjáról: Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. És aki ma délután ott állott a Városháza erkélyén, aki látta az ezernyi szines sokaságot, a Kossuth téren felsorakozó közönséget, a magyar ifjúságot, leventéinket, cserkészeink büszke csapatait és féltett kincsünket, nemzeti hadseregünk katonáit, akkor megdobbano szívvel érezte a nagy március egész forróságát, Petőfiek lángoló lelkesedésének hevét, a hitet, a bilincseket összezúzó szent szabadság titáni erejében, a hitet a magyar szabadság eljövendő diadalában, Trianon bilincseinet szétmorzsolódásában, a magyar feltámadásban. A város közönségének márciusi ünnepe három órakor kezdődött Kölcsey Himnuszával, a megszállott területen elfőjtottt magyar imád sággal, amelyet hadseregünk zenekara adott elő megindítóan. Áhítattal szállt a fohász a tavaszi ég felé, a Kossuth téren templomi csendben zendültek meg akkordjai, majd Szohor Pál, Nyíregyháza város ékesszavu főjegyzője mondta el mélyen szántó és lelkesítő hévvel előadott megnyitó beszédét a következőkben: Szohor Pál a nagy márciusról. Polgártársaim! Ünneplő közönség! Hetvenkilenc esztendeje lobog fel a magyar szivek lángja, hetvenkilenc esztendeje öltözik díszbe e honnak minden tisztalelkü polgára, [hogy a szabadság nagy nemzeti ünnepén tanúságot tegyen magyar volta mellett és nemzeti imádsággal ajkán áldozzék a szabadsághősök történelmi emlékének. Nem a könyv tanítja nekünk a hazaszeretet ragyogó erényeit. Nem az iskolapadokban tanulták meg a márciusi napok nemzetboldogitó történetét; és nem ez az ünnepi ruha, nem a szivekben lobogó ünnepi láng, nem a márciusi napok apáinktól örökölt öröme adja meg a szabadság emléknapjának jelentör ségét. Tüz lobog az arcán gyermekeinknek és a botjára támaszkodó aggastyánnak. Szájról-szájra jött az örökség. A barnamentés, piros sapkás honvéd nagyapák beszélték el téli estéken fiaiknak; tőlük örököltük mi unokák, akik ezer bűnbe estünk. Mint a tékozló fiu — elpazaroltuk ezzerévcs örökségünket. — Lenyirbálták testünkről a szabadNézz a tükörbe a két évtized óta kipróbált és ezért k étked veit „Fekete fejű shampoonnal" való fejmosás etán. Figyeld meg, milyen lau, telt és selymes Most a hajad, milyen könnyen és pahán lehet most egy elö nyös frizurává alakítani. — vigyin ellenben a „Fekete fej" védjagyra! u igazi védjegy! Aompoon MINDXNOTT KAPHATÓ! ság kereső honvédek vérével áztatott Felvidéket, Erdélyt, a Bánságot és ezer honvéd hősi tett színhelyét. Ez ünneplő ruha, a zene hangjai, a lelkesedés tüze arcotokon Polgártársaim — tudom fájdalmas nemzeti gyászt takar. Lasabban dobog a szív, valami visszaszorítja torkunkat, lehetetlenségünkben ököl be dermed a kéz, hogy a régi honvédek piros vére idegen népek rabságában hajt bánatos, elrejtett virágokat. A szabadság ünnepén felfelkeredik egy-egy magyar szellő, átfúj a trianoni határokon, körüllengi rabságba jutott magyar testvéreinket és visszahozza közénk az elnyomottak sajkiálltását, akik uj márciust várnak! Trianon márciusát! Ne ünnepeljünk testvéreim! Az ének, zene és szó — mind gyászbeszéd legyen. Elveszett szabadságunkat sirassuk. Neveljük bele leventéink lelkébe, hogy e márciusi ünnepnek kettős jelentősége van. A 48-as szabadság, egyenlőség és testvériség kivívása. Ragyogó példa a magyar történelem egén. Hősök, akik a lelkesedés tüzét hagyták ránk nemzeti örökségül. És ünnepe ez a kivívandó szabadságinak. Zendüljön a kürtszó, magyar leventék kürt szava, mely ledönti Trianon falait. Kiáltsátok bele a világba, hogy nem gyászolhatunk örökké! Magyar anyák, tanítsátok otthon gyermekeiteknek hogy lesz még egyszer ünínep a világon! Lesz uj március! Magyar szivek vágya: Trianon bukása! Az ünnepélyt megnyitom. Hiszek, hiszek... A lendületes megnyitó után, min

1 egy annak hatásaként a Városi Dalegylet kara Pap-Váryné Hi

sz=kep'ét énekli. Hiszek, hiszek..., hangzik a fohász azzal a mély átérzéssel ad rá visszhangot a márciust ünneplő sziv, amellyel egykor Petőfi nagy esküvését ismételte. Jakab József karnagy intésére elhalkulnak a fohász utolsó sorai, elcsendesül az Ámen és a városháza erkélyéről egy ihletett szónok, Ferenczy Károly, a Kálvineum lelkésze mondja el minden szivet magával ragadó ünnepi beszédét, amelyben a következőket mondotta: Ferenczy Károly ünnepi beszéde. A csúcsok szépsége fénylik. Akár napfényben fürdenek, akár fellegek gyászába takaróznak. Távlatot nyitnak. Mindennapiság fölé emelkedést jelentenek. Látásokra hívnak. A történelemnek is meg vannak