Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-08 / 30. szám

2 JNtYÍKVIDÉK. Román borzongások az igazságtól. A rotnán publicisztika élénken foglalkozik a román parlamentben elhangzott azzal az indítvánnyal, hogy ne ismerjek el a párisi döntő­bíróság ítéleteit azokban a perek­ben, melyek a magyar birtokok kisajátítása ügyében indíttattak ft román állam ellen. Miután magyar kérdésről van szó, félretesznek min­den pártszempontot és egyértelmü­leg ellenünk zudul fel a tiltako­zások és ferdítések áradata. Ugy tüntetik fel azt a brutális neki­támadást, amivel a magyar föld­birtokos osztályt egyszerre tönkre­tették, mint a haladó idők áltál megérlelt szociális reformot. Azt is felhozzák, hogy nemcsak ma­gyar, de román birtokok is estek áldozatul a földbirtokreformnak, nem szabad tehát annak inditó­okai között nacionális célokat ke­resni. Azzal is védekeznek a ro­mánok, hogy a magyar kormány Párisban, illetve Brüsszelben elis merte a román kormánynak azt a jogát, hogy a földbirtokrefor­mot saját érdekei szerint hajtsa végre, csak a magyaroknak a többi állampolgárokkal egyenlő elbírálá­sát kívánta. Annyira tetszetős ez a védekezés a viszonyokat nem ismert külföld előtt, annyira gyengi és erőltetett a mi szemünkben, akik mindent látunk és mindent értünk. Saj­nos, ez nem is érdemünk, mert hisz a román politika magyar­ellenes tendenciája annyira átlát­szó, hogy csak: ignotos fallit, no­tis est derisui. A megszállás után első inturádára terrorral, bottal és szekatúrákkal kiverték az erdélyi magyar tisztviselői kart, csaknem utolsó szálig. A kevés ottmaradot­taknak, többnyire már kevésbé mo­bil nyugdijasoknak se fizetést, se nyugdijat nem adtak. Köztudomá­sú, hogy táblabírák, egyetemi ta nárok voltak kénytelenek magán­iizemekb.en, vagy bankokban alá­rendelt állásokba meghúzódni, sőt nem egy magas intelligenciájú em­ber, mint kézműiparos volt kény­telen saját magát -és családját az éhenhalástól megmenteni. Mikor igy eg>' pár százezer kellemetlen magyartól könnyebben megszaba­dultak, hozzá kezdtek a magyar földbirtokok letöréséhez. A kisajá­tításokat állítólagos szociális szem­pontból kizárólag csak magyar földbirtokokon hajtották végre és csak ott, ahol az elvett földbirto­kokból a román parasztság erő­södhetett. Ilyen esetekben még ezer • vés családi tulajdonokat sem kí­méltek és feles számmal tudunk eseteket, amelyekben tisz-huszezer holdas birtokosoknak is alig hagy­tak meg ötven-hatvan holdat. Ko­mán kézben levő földbirtok kisa­játításáról akár Erdélyben, akár a regátban: egyetlen egy esetet se;n hallottunk. Dacára a szociális jel­szónak, a magyar kisbirtokosságoí is épp oly kellemetlenül bántják és üldözik s ha ezeknek birtokait nehezebb kisajátítani, mert a le­vegőből románt nem ültethetnek abba s mert a nép zúgolódására is tekintettel kell lenniök: kieszel­ték, hogy kivándorlásra csábítás­sal kell a magyarság sorait meg­tördelni, hogy azután... csinálhas­sanak «szociálpolitikát». Az a védekezésük, hogy a ma­gyar kormány bárminő joglemon­dással könnyítette volna meg a románok magyarpusztitó birtokpo­litikáját: egyáltalában nem igaz. Erről még csak szó sem volt. Az pediglen, hogy a kisajátítás ro­mán belügy s igy nemzetközi szer­ződések substratuma nem lehet, már határozottan balkáni okoskodás, mert hisz a nemzetközi szerződé­1927. február 8. sek, a nemzeti becsület védelme alatt állanak s legelsősorban kö­telezők. Azt kérdjük, hogy minek köszönheti Románia első megalaku­lását és mostani mértéktelen gya­rapodását, ha nem egyébnek, mint nemzetközi szerződésnek. á debreceni kerületi kereskedelmi és ipar­kamara kebelébe tartozó ipartestületek nem kívánják az országos kézműves testület és központi szerv felállítását. A „mérnöki munka fenntartásáról" szóló rendelettervezetet a kamara értekezlete Pisszer János javaslata alapján visz­szautasitotta. - Elfogadták a debreceni ipartestületnek a kontárok elleni védekezésről szóló határozatát. (A »Nyirvidék« debreceni tudósí­tójától.) A mérnöki munka fenntartásáról szóló rendelettervezet az ipartestü­letekről és az országos kézműves testületről szóló törvényjavaslat előadói tervezetének megtárgyalása, valamint a kontárok elleni védeke­zés tárgyában tartandó megbeszé­lés céljából a debreceni kerületi ke­reskedelmi és iparkamara 1927. évi február hó 2-án kamarakerületi ér­tekezletet tartott. A tárgyalás alá kerülő ügyek nagy fontosságára te­kintettel a kamarai kerület minden részéről megjelentek az ipartestüle­tek kiküldöttei, hogy testületük nézetét és határozatait tolmácsol­hassák az értekezleten a tárgyalás alá kerülő fontos ügyekre vonatko­zólag. A 100 tagon felül megje­lent kiküldöttek megtöltölték a ka­mara hatalmas közgyűlési termét midőn déleélőtt 11 órakor a kamara vezetőségének és tisztikarának élén Sesztir.8 Jenő kamarai elnök az ér­tekezletet megnyitotta. Meleg sze­retettel üdvözölte az értekezlet meg­jelent tagjait, majd üdvözletét kül­dötte az elszakított területek ma­gyar iparosságához, fájlalta a sors azon rendelkezését, mely őket kö­rünkből távol tartja s a Nemzeti Hiszekegy elmondásával Isten áldá­sát kérte értekezletünk eredményes munkájára. i Napirend előtt Pisszer János épí­tész, a nyiregyházi ipartestület ki­küldöttje meleg szavakkal üdvö­zölte Sesztina Jenő kamarai elnök, kormányfőtanácsos urat, azon al­kalommal, hogy a kereskedelmi és iparkamarák elektorai megválasz­tották őt a Felsőház tagjává. Sesztina Jenő elnök urnák tolmá­csolta a debreceni kereskedelmi és iparkamara körzetéhez tartozó ipa­rosság osztatlan meleg szeretetét s azon kívánalmát, hogy a Min­denható Isten adjon erőt s egészsé­get arra, hogy tisztségével járó nagy feladatokat megvalósíthassa. Aszereíet és ragaszkodás spon­tán megnyilatkozását megilletődött hangon köszönte meg Sesztina Jenő kamarai elnök, ki köszönő szavai mellett a magyar ipari és kereskedelmi érdekek zajtalan, de odaadó és lankadatlan munkásának kötelezte el magát. Sesztina Jenő kamarai elnök fel kérésére dr.' Harsáayi Imre kamarai titkár beható, gondos áttanulmá­nyozás és részletes megtárgyalás alapján megfelelő ismertetések ke­retében terjesztette elő a »mémöki munka fenntartásárók szóló mérnö­ki kamara által készi'e'.t rendeletter­vezetet. A tervezet ismertesse után a rendelettervezet beható tanulmá­nyozásáról és alapos ismeretéről ta­núskodó hozzászólásával világítot­ta meg Pisszer János építész, a nyiregyházi ipartestület kiküldött­je a rendelettervezet azon rendel­kezéseit, melyek a kézmüiparosság igen sok szákmájának munkakörét korlátozza, illetőleg teljes egészében elvonja az eddig azokat gyakorlók munkaköréből. Epéén azért a ren­deletien eze'et véleménye szerint ezen okokra tekintettel a részletes tárgyalásra sem tartja alkalmasnak és így javasolja, hogy a rendeletter­vezet" teljes egészében a részletei­ben történt tárgyalás nélkül utasit­tassék vissza. Hasonló értelemben szólalt fel Márki Imre, a püspökla­dányi ipartestület elnöke, Smiják István a nyiregyházi ipartestület ki­küldöttje és Píly a Lajos, a mező­túri ipartestület kiküldöttje, k'.knek egyértelmű felszólalása iután az ér­tekezlet egyhangú ha'ározattal elfo­gadta Pisszer jános indítványát, melyben kimondotta, hogy a mér­nöki munka fenntartásáról szóló rendelettervezetet jelenlegi formá­jában tárgyalásra nem tartja alkalmasnak, annak részletes tárgyalásába nem is bocsát­kozik, hanem azt teljes egé­szében visszautasítja, mint olyant, mely a kézmüiparosság szempont­_ .Min Városi Mozgókép Színház Február hó 7-én és 8 ón, hétfőn és kedden 5, 7 és 9 órai kezdettel Harry Liedtke ésfHifidszsnthy lária főszereplésével: Csáké és kalap Vidám történet a régi katonai életből. — A Magyar Szinház nagysikerű darabja filmen 8 felvonásban. — Irta: Roda Roda Kisérő műsor; Z1 GOTO MINT BOY. burleszk. Hétfőn és kedden a 7 és 9 órai előadások katonazene Isisérettel Magányos sir Co n jából igen sok ipari szakmát szer­zett jogától megfoszt. Az értekez­let fent ihatározata után dr. Har­sányi Imre kereskedelmi és ipar­kamarai ti kár részletesen ismertet­te az ipartestületekről és az orszá­gos kézműves testületről szóló tör­vényjavaslat előadói tervezetéi. — Közölte a kamarai kerületi értekez­lettel azon határozatokat, amelye­ket e tárgyban 1925. évi október hó 15-én megtartott kamarai kerü­leti értekezlet hozott és fölkérte az értekezletet arra, hogy az értekez­let határozatát mennyiben óhajtják revízió alá venni. Gelbert János a püspökladányi ipartestület kiküldöttje a törvény­tervezet első részére vonatkozólag, mely az ipartestületi reformra vo­natkozik, helyesnek tartja azon ész­revételeket és módosító javaslato­kat, melyeket az 1925. évi október hó 15-én tartott kamarai kerületi értekezlet elfogadott az országos kézműves testületről és a központi szerv felállításáról szóló törvény­javaslat tervezeti részét azonban je­lenleg sem tartja tárgyalásra al­kalmasnak, mert a kézmüiparosság szempontjából ennek felálli ása nem szükséges, ez csupán csak ujabb terheket jelentene komolyabban fi­gyelembe vehető előnyök nélkül a kézm üiparosságra. Varga Imre a berettyóújfalui ipar­testület kiküldöttje annak megjegy­zésével, hogy mindig kellő tiszte­lettel és kellő szere'.ettel visel etett a kereskedelmi és iparkamara iránt s igy ezen intézménnyel szemben nem bizalmatlanságnak kell indít­ványát tekinteni, azon véleményé­nek adott kifejezést, hogy abban a hitben, hogy a kézművesek köz­ponti szerve a végtelenül nehéz gazdasági viszonyokkal küzdő ipa­rosság érdekeit talán eredményeseb­ben segíthetné, kívánatosnak tar­taná az Országos Központi Szerv felállítását. Márki Imre püspökladányi ipar­testületi elnök, Lantos Imre hajdú­nánási ipartestületi elnök, Smiják István nyíregyházi ipartestületi ki­küldött, Kalb jános jászberényi ipartestületi kiküldött, Pis-zer Já­nos nyiregyházi ipartestüle'i kikül­dött, felszólalásai egyértelmiileg tolmácsolták ipar'.estüleíük azon ha­tározatát, mellyel a kézműves testü­letek és központi kézműves kamara felállítása ellen foglaltak állást, mely után a kamara kerületi ipar­testületi értekezlet egyhangúlag ho­zott határozatával kimondot.a, hogy az ipartestületekről szóló törvényja­vaslat tervezetet az 1925. évi ok­tóber hó 15-én tartott kamarai ke­rületi értekezlet alkalmával elfoga­dott módosításának végrehajtásá­val elfogadja, mig az országos kéz­műves testületről és központi S;.erv felállitásáról szóló törvényjavaslat terveze'.et, miként azt 1925. évi ok-" tóber hó 15-én larlott határozatá­ban kimondotta, miszerint a mai viszonyok között^ az országos kéz­műves testület és központi szerv felállítását a debreceni kerüle i ke­reskedelmi és iparkamara kebelébe tartozó ipartestületek nem óhajt­ják s igy az arra vonatkozó tör­vényjavaslatot a kamarai kerületi értekezlet sem részleteiben, sem ál­talánosságban el nem fogadja s ezt nem is tárgyalja. Ezután dr. Radó Rezső főtitkár tömör előadás­ban vázolta a kézmüiparosság kép­viseletének kereskedelmi és iparka­marák szervezetének ovábbépitése utján legcélszerűbben megvalósít­ható módját. A kézmüvesiparos­ságnak is elsőrendű érdeke, hogy az ipari és kereskedelmi érdekeltség egyetemes érdekképvise'e.e bizto i'­(hassa a maga érdekeinek megyédel­mezése és jogos igényeinek kielégi­tésére. A külön speciális kamarák, ott is, ahol ez irányban történtek

Next

/
Thumbnails
Contents