Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-08 / 30. szám

JNfVíl¥IöáE s tHM^M un um w ni ini uMaa—ti 1927. február 8. lépések, izolált életet élnek s az ál­taluk képviselt ré'egek érdekeit sok­kal kevésbbé hathatósan tudják megvédeni, mint az egyetemes ér­dekképviseletek. A főtitkár fejtegetését a. kerületi értekezlet egyhangú helyesléssel let­te magáévá. / A kontárok elleni védekezés te­kintetében a kamara kerületi ér­tekezlet elhatározta, hogy a debre­ceni ipartestület által e tárgyban 1927. január hó 30-án tartott nagy­gyűlésen elfogadott határozati ja­vaslatot magáévá teszi s fölkérte a kereskedelmi és iparkamara elnök­ségét, hogy ezen határozatban fog­laltak megvalósítása tárgyában ara. kir. kereskedelmi miniszter úrhoz fölterjesztéssel forduljon. Dr. Radó Rezső kamarai főtit­kár ismertette ezután az adómérsék­lési tervezettel szemben a kamara vezetősége által elfoglalt álláspon­tot, amelyet az értekezlet egyhan­gú helyesléssel tett magáévá. A Nyíregyházi Önkéntes Tűzoltók műsoros táncos eslélye. Nyíregyháza, február 6. (A Nyirvidék tudósítójától.) Tradíció Nyíregyházán, hogy minden év február hónapjának első napjai a tűzoltóké. Egész éven ál éjjel és nappal őrködik a tűzoltó életünk és vagyonunk felett ön­zetlenül és önfeláldozó létekkel, — Egy évben egyszer, ilyenkor, feb­ruár elején kivilágítja a Korona dísztermet, meggyújtja lobogó fák­lyáját és egy évben egyszer a nagyközönség segítségét kéri. Azt kérik csak, hogy a nagyközönség érezze jól magát, mulasson jól egy évben egyszer a tűzoltók mulat­ságán is. Azt kérik csak, hogy melegedjék fel a városi polgárság szive a tűzoltók világító fádyája tüzében és segítsék a tűzoltókat anyagbeszerzésükben, adjon nekik a polgárság lehetőséget arra, hogy még jobban, még eredményesebben fel tudjanak készülni a tuz elleni örökös és kérlelhetetlen harcukra. Tehát amikor egy évben egyszer kérnek a tűzoltók, akkor sem ma : guknak kérnek, hanem a városi polgárság hathatósabb, eredmé­nyesebb védelme érdekéb n kérnek. 'Annál szomorúbb jelenség, hogy ennek dacára derék tűzoltóink va­sárnapi műsoros estjét a városi polgárság csak gyér számmal tisz­telte meg. Önzetlen, 1 Ikes tűzoltó­ink több megértést, több szeretetet érdemeltek volna. Kevés, de előkelő és disztingvált közönség jelenlétében, akik között ott láttuk Bencs Kálmán dr. kir. kormányfőtanácsos, polgármestert, Rimaszombathy Géza ny. pénz­ügyigazgatót, Kéhler Gyula, Ko­vács Pál igazgatókat, Pivnyik Gyula városi főszámvevőt, Nagy Elek városi műszaki tanácsost, Orosz István dr. rendőrkapitányt, Qaray Gyula dr. ügyvédet és tár­sadalmunk számos vezetőjét, — Vasárnap este 9 órakor rendezték meg az önkéntes tűzoltók hagyo­mányos táncmulatságukat a Ko­rona feldíszített nagytermében. A tulajdonképen itáncot kis mű­sor előzte meg, melynek beveze­téséül Walte r Géza dr. rövid pro­lógót mondott: Önkéntes tűzoltó! Mily szép gon­dolat! Önként vállalkozni a harc­ra, a küzdelemre a legalattomo­sabb, legborzasztóbb, legkegyetle­nebb elem ellen. Mert amilyen édes és meghitt a kandalló tüze a bol­dog családi életben, amilyen jám­bor és szelid a tűz a szépen ci­zellált lámpa fényében, amilyen vi­dám kopogással pattog a tüz az ebédet főző takaréktüzhelyben, — vagy amilyen munkásán, dolgosán lobog a tüz a kovács műhelyében, — épp olyan vad, durva és ke­gyetlen a tüz a háztető lángjában, — épp olyan rettenetes és bősz a tüz a szoba falát tépő, marcan­goló őrjöngésében, — épp olyan borzalmas recsegéssel sikolt a tüz legkedvesebb, legdrágább bútora­ink, emléktárgyaink könyörtelen el­pusztításakor és épp olyan lelket­len, alattomos és pokoli a tüz, ami kor megsemmisíti legféltettebb kin­csünket: az «otthont. Ennek a tűznek a letiprásában, megfékezésében, megelőzésében ön­kéntesen serénykedő, fáradozó és küzködő tűzoltó tiszteletet érde­mel ! De van egy másik fajta tüz is, amely nem rombol, hanem épit, amit nem oltani, hanem szítani és lángra gyújtani kell. Ez az Isten és Hazaszeretet, az Emberszeretet, és a Lelkinemesség, és Jóság áldott szent tüze. Ennél a tűznél az ön­kéntes tűzoltó szerepet cserél: nem a tüz ellen, hanem a tüz mellett száll harcba, — nem oltja, hanem éleszti és széthinti ezt a tüze! Meggyújtja a szeretetnek lángoló piros tüzét, — éleszti a családi ott­hon, a tiszta örömök fehér láng­ját és lerakja a jobb jövő zöld mé­cseseit, hogy a háromféle tüz: pi­ros-fehér-zöld színben egyesülve messze tul a trianoni határokon hirdesse a magyar feltámadást! | Ebben a munkájában az önkéntes tűzoltót segíteni: minden magyar embernek szent kötelessége! A meghatott, tetszéssel fogadott tűzoltói hitvallás után — amelyet bárcsak minél többen hallgattak volna meg — Racskó Juliska ur­leány cigányzenekiséret meiLtt szebbnél-szebb magyar nótákat éne­kelt üdén, csengő, tiszta hangon, meglep őtudással és művészi kész­séggel. A műsor kiemelkedő számaként a SimküV'cs Endre, Tamáska End­re, Ruzsek József és fe^nczy Ist­ván tűzoltó bajtársakból álló kvar­tett Bihari kesergőjét adta elő rí­mek betanulásban, szép összjáték­ban művészi megértéssel nemcsak értékes technikai készültséggel ha­nem meleg, magas átérzéssel, jamely a közönségben erős visszhan­got keltett és a lelkes, tüntetésszerü tapsra újrázni kellett. Lavotta sze­relmének gyönyörű bemutatásával hálálta meg a kitűnő kvartett a közönség tüntető szeretetét. Andreányszky Jenő 1 felvoná­sos vígjátéka, a «Katonásan» kö­vetkezett most, melynek hálás sze­repeit Erdey Margitka. Dlenes Margitka, Erdey Gyula, Rajtik István, Csizák László és Hagy­mássy Sándor alakították nagy szeretettel, sok színpadi tudással, akárhányszor teljes színi művé­szettel. Az ügyes maszkirozás Ju­hász Sándor borbélymester érde­me. Végezetül Walter Gézának erre az alkalomra irt humoros kupiéját énekelte el Palomby Gábor tisz­tán csengő, kellemes hangon, ki­váló előadásban a közönség han­gos derültsége mellett A rövid^ de jóizü és mindvégig élvezetes műsoros est után Rácz Károly zenekara a tűzoltó-csárdásra kezdett: «Nádfedeles kis házikóm leégett a héten...», amelynek üte­ínére a fiatalság, no rmg az öregje is hajnalig tartó vidám táncba kezdett. A kiválóan megrendezett, kedves, intim este sikere Antal János tűz­oltóparancsnok, Rajtik Miklós vá­ros itanácsnok, Bajdik András és Erdey Sándor önkéntes tűzoltók fáradhatatlan buzgólkodásának az eredménye. Nyíregyháziak a deb­receni színházban. Az ember tragédiájának sikere Debrecenben (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Nem tudom, kinek a fe[ében vil­lámlott fel legelőször Nyíregyháza és Debrecen rivalitása. Ha Debre­ceni emberében, nem a komoly ri­válistól való félelem, hanem rém­látás lehetett, ha nyíregyházi vetet­te fel először a Debrecennel való versengés gondolatát, megbocsát­ható, de ugyancsak minden komoly alap nélkül való nagyot-képzelés lehetett. Mert Nyíregyháza fejlőd­het, fényesedhet, ga/dagodhat, so­ha nem'lehet azza, ami Debrecen, nem lehet azzal az illetődést keltő históriai levegőjű várossá, mintDeb recen. Hatvani professzor lobogó lelke, Csokonai, Arany, Petőfi, Jó­kai s az itt élő, reménykedő többi nagy magyar lelke ihlet meg, ami­kor Debreceni ősi utcáit járom- — Azért az ihletért, történelmi hangu­latért, amelyet egy napi itt tartóz­kodás nyújt, hiába mennék más­hová. Debrecen csak egy van s ez az egy féltett büszkeségünk. Ezt sokszor á éreztem anélkül, hogy hűtlen lettem volna városom­hoz. Vasárnap egy nyíregyházi táisa­ság látogatott át Debrecenbe. A havas február szintelensége nem 3 csökkentette a régi metropolis va­rázsát. A korzón friss, szines, ele­gáns fiatalság. Véges-végig artisz­tikus, nagyvárosi kirakatok. — Az árak mint mindig, most is alacso­nyabbak a nyíregyházi áraknál tiz­husz százalékkal. A vasútvonal tá­volság különbsége által okozott dif­ferencián — szokták mondani a nyíregyházi érdekeltek. Az ujságárus bódék is sokat el" árulnak az élet intenzitásáról. Min­dig van valaki a bódé elÖtt. Itt vesz­nek újságot. Egy ember kettőt, hármat. A nagy templomban egész délelőtt istentiszteletek. — Megrázó erejű a vallásos életnek az a mély­• sége, amelynek partjain járunk, amikor az ősi templom széksorai között lépünk. Délután egy óra, még mindig uj istentisztelet kezdő­dik, leventék, diákok vonulnak be katonás rendben. A Bika hatalmas csarnokai kö­zül a nagy étterembe térünk. — Nagyszerű kiszolgálás. Az árak a nyíregyháziakéhoz hasonlóak, de az adagok harminctól ötven százalé­kig bőségesebbek, a minőség legel­ső, amit csak várhatunk. Délután három órakor má|r a szá­zados színészi múltról beszélő szín­házban vagyunk. Debrecenben már 1798-ban játszik magyar színtársu­lat. A városháza csarnokában a Csokonai Kör márványtáblája hir­deti, hogy 1798-ban ezen a helyen játszott Wesselényi Miklós báró ál­tal fenntartott nemzeti játék színtár­sulata. A színházban Kardos Géza igaz­gató a legnemesebb, legtisztább művészi intenciók lobogója alatt küzd azokkal a sokszor váratlanul előtoppanó mindig makacs nehéz­ségekkel, amelyeket a mai nyug­talan gazdasági és társadalmi élet a vidéki színészet utja elé gördit. Ma délután Madách Az ember tra gédiáját játszák a Csokonai Szín­házban. A földszinti 2. sz. páholy­ból jól látjuk a friss szépségű, arab motivumos színházat és közönségét. Az a sorozatos siker, amelyet Kar­dos Géza Madách remekművével elért, páratlan a vidéki színészet történetében. Ma, amikor Hevesi Sándor a Literatura legutóbbi szá­mában a dráma válságáról elmél­kedik, egy vidéki színházban a leg­komolyabb drámai költeménnyel hatni a közönségre olyan jelenség, amelyet meg kell figyelnünk. Va­sárnap délután telt földszinti er­kély, karzat nézte végig templomi áhítattal, mély meghatódottsággal az emberi sors nagy fordulatait pél­dázó komoly müvet. Néztük a kö­zönséget. Nem az operettek, a könnyű 'sanzonok közönsége. Ha­gyományok éltető levegőjében ne­mesedő komoly polgárok, akik a filozofikus mondatok szépsége előtt mélyen feltárják szivüket. Kardos társulata Az ember tra­gédiáját olyan szcenikai és irodal­mi értékekkel nyújtotta, amelyért a legmelegebb elismerés illeti. — A szereplők közül a Nyíregyházán is jól ismert kiváló Turóczy Gyula tünt ki Ádám küzdő lelkének me­legleg emberi megszólaltatásával. A rendezés monumentalitásokra emel­kedő volt. A francia forradalmi je­lenet előrobbanása idegeket feszi­tően frappáns, a temetői jelenet mé­lyen poétikus volt. Az az impresz­sziónk, hogy Kardos társulatában nemcsak egy-két kiemelkedő érték van, hanem a gárda nagy többsé­ge jeleskedik valamiben. /A világítási effektusok művészi alkalmazása is figyelemreméltó. A halhatatlanság fájánál tiltón meg­jelenő angyal kezében izzó lángpal­los piros lámpafény volt. A vetítés nagyszerű hatását a római szinben felragyogó kereszt, az Isora kolos­torának ajtaján megjelenő csontváz mutatta, mit lehet elérni a fény mű­vészi alkalmazásával. , j APOLLÓ Hétfőn CECIL B. DE IMLLE Kedden szuperfilmje: Uram, irgalmazz! Napjaink legmegrázóbb sorstragédiája. — A főszerepekben: Wera Reinolds és H. B Warner a legjelesebb drárrai művészpár. B nrlesak hiaérő műsor . Szerdán rom s^ix Csütörtökön A mexikói párbaj Küzdelem egy szép nőért 6 felvonásban. EARLE UI-trA-f flil-wr A E«y ficsur kalan d" FOXE * * Vi&l 8&M.R21SM. j a i 6 felvonásban. E gy órás nevető orkAn i Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor

Next

/
Thumbnails
Contents