Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-06 / 29. szám
Nyíregyháza, 1937. február 6 * Vasárnap XLVIII. évfolyam. 29 szám. Előfizetési árak helyben és vidéken: Kgy hóra 2'50 pengd. Negyedévre 7-60 pengő. K&ittsztviseiöknek és tanítóknak 20"/• engedmény. IIMTMiWl"Mülnií""1 í~irflfílli i IIM i l II • Alapította JÓBA ELEK Ffiazerkeaztő: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelő* szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal? SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefonszám 139. Postachaqua Kéziratokat nem adunk vissza. Az ötvenéves csendőrség. Irta: Rakovszky Iván ny belügyminiszter, Nyíregyháza város képviselője. Kevesen fogják tudni, hogy csend őri intézményünk most érte el fennállásának ötvenedik évfordulóját. — Ezen a megállapításon éppen azok fognak leginkább csodálkozni, akik a csendőrséghez legközelebb állnak, mert ők tudják legjobban, hogy mai csendőrségünkei az 1881. évi III. törvénycikk alapján állították fel, tehát csak négy év múlva ülhetné meg félévszázados jubileumát. Pedig magáiból a törvényiből is kitűnik, hogy a megteremtett ui szervezet nem a maga esszében ui intézmény. Az első szakasz ugyan még kerek egyszerűséggel azt mond ja ki, hogy »a közbiztossági szolgálat ellátására katonailag szervezett magyar kir. .csendőrség állíttatik fel«, a negyedik szakasz azonban már azzal kezdődik, hogy »az I. kerületben a csendőrség már szervezve lévén...«, tehát elárulja, hogy a törvény előtt is volt már katonailag szervezett magyar kir. csendőrség. Vájjon hol volt ez az első kerület, amelyben a törvény megállapítása szerint is már az országos megszervezés előtt volt csendőrség? Azt hinné az ember, hogy valahol a főváros környékén, avagy a nyugattal legsűrűbben érintkező dunántuli vármegyékben. Éppen ellenkezőleg. A törvény 2. szakasza árulja el, hogy ennek a kerületnek székhelye Kolozsvár, területe pedig sorjában egymás mellé rakva, az erdélyi vármegyék. \ Erdélyből indult tehát útjára a magyar csendőrség. Nem ősi erdélyi hagyományokon épült. Ellenkezőleg, osztrák szervezet volt. Az abszolutisztikus időkben egész Magyarországon csendőrezredek tátták el a közbiztossági szolgálatot. A kiegyezés után azonban az anyaországban helyreállott a régi rend. A közbiztosság szolgálata a vármegyei autonóm feladatok körébe került vissza s azt ellátták — jólrosszul, — a főispán által kinevezett pandúrok. Erdélyben és Horvát-Szlavonországban azonban fenn dnaradt a régi osztrák intézmény. Nem volt ez valami nagyon közkedvelt az ország lakossága előtt. Egyrészt az osztrák uralom emlékét látták benne, másrészt nem is volt magyar. A szolgálat nyelve maradt a német s a tisztek nagyrésze is német, illetve német eredetű volt. Támadták is a politikusok eleget. Pedig a nemzeti szempontokat nem tekintve, nem volt rossz szervezet. Különösen a megyei autonóm közbiztonsági szervekkel való összehasonlításban. Hatásköre területén mindenütt példás rend volt, pedig annak, hogy éppen Erdély területén nem oszlatták fel a kiegyezéskor, egyik oka éppen az volt, hogy ott voltak a legroszszabbak a rendészeti viszonyok. Tisza Kálmán oldotta meg belügyminisztersége idején a gordiusi csomót. A szolgálatban bevált s nemzetietlensége miatt sokat támadott intézményt egyszerűen magyarrá tette. Legfelsőbb rendeletet eszközölt ki, amely az erdélyi és horvátországi csendőrezredei kiemelte a bécsi hadügyminisztérium fennhatósága alól s a magyar honvédelmi miniszternek, illetve közbiztossági szolgálat tekintetében, a magyar belügyminiszternek, Horvá +országban a bánnak rendel'e alá. így született meg Erdélyben az első magyar csendőri szervezet, magyar legénységgel, magyar tisztekkel, magyar szolgálati nyelvvel s a kakastollas kalapon Magyarország címerével, 1876 március hó 28-án A rokkától a rakettig. Azt is írhatnám cimül, hogy változnak az idők és mi is változunk az idők folyamán. Különösen áll ez a mondás a nőkre, akik óriási lépésekkel törnek előre, hogy.a férfiakkal a kenyérkereső pályán is, a sportok terén is felvegyek a versenyt. Egy rövidke történelmi áttekintés elegendő annak a megvilágítására, hogy a nő szociális helyzete évezredek folyamán milyen fejlődésen ment keresztüh A régi egyiptomiaknál a nők mentek a piacra és kereskedtek, a férfiak pedig otthon maradtak és fontak. Ott egy nő sem teljesített isteni szolgálatot, sem férfi, sem nőistennél, mindakettőnél csak férfi papok voltak. A fiuknak nem kellett szülőiket eltartaniok, ha nem akarták; de a leányoknak kötelességük volt, még ha nem is akarták. Az ókori görögöknél a nő helyzetét gyönyörűen festik le Homeros költeményei. Mig Odysseus, Ithaka királya, otthonától távol harcol és bolyong husz esztendeig, azalatt a kérők szüntelenül ostromolják hűséges feleségét, Pénelopét, hogy válasszon közülök férjet magának. De Penelope bizva férje hazatérésében, azzal hitegeti a kérőket, hogy előbb apósa számára kell elkészítenie a halotti lep- , let melyen a nőcselédekkel együtt j dolgozott. Azt természetesen ő j nem mondta meg nekik, hogy amit I nappal szőtt, azt éjjel mindannyi- ' szor szétbontotta. Amikor aztán Odysseus hazaérkezett és a bosszú müvét, a kérők lenyilazását végrehajtotta, a cselédek is táncra perdültek a lantos zenéjére, hogy az utcán járókelők azt hihették, hogy férjhez ment már a körülrajongott királyné. Az Ilias Andromachénak, a trójai hős Hektor feleségének, a gyönyörű rajzát nyújtja, aki férjét igyekszik lebeszélni a folytonos karcolásról, miközben igy rimánkodik neki: Oh Hektor, te vagy édes atyám, [te vagy édes anyám is És testvér rokonom, s éltemnek drága [szerelme; Hát könyörülj s velem ülve, maradj a [bástyatoronynál, Ne tegyed árvává fiad, özveggyé feleséged! A görög irodalom virágzása idejéből Sappho költőnő neve maradt fenn, mint aki Mitilénében ifjúi nőköltőket gyűjtött maga körül és valóságos költői iskolát alapított a dal müvelésére. Különben a görögök fogalmai iszerint a lányoknak iskolába járni összeférhetetlennek látszott a női erkölcsiséggel. A lányokat az édes anyjuk tanította meg irni, olvasni. Spártában a tornaver-senyeken a lányok is megjelentek. A rómaiaknál is elegendőnek tartották, ha a lányokat az édesanyjuk az elemi ismeretekre megtanította. Az iskolába járást ők is illetlennek /ártották. Az ősrómai erkölcsökre szép világot vet az az elbeszélés, mely szerint az Ardea ostromlásából hazatérő Tarquinius feleségét, Lucretiát késő éjjel ugy találta, amint a cselédek között fonogatott. A római család tagjait ugyanis a nő öltöztette olyan ruhába^ melyet maga font és szőtt. Később, amikor a fényűzés lábra kapott, a rabszolgák vették át a családanya dolgát. A bibor- és selyem szükségletet a Kelet ipara elégítette ki. Ismét más szerepben mutatja be a nőket Arany János: Buda halálában. A mátrai vadászat leirása közben Etele feleségéről, Ildikóról igy szól a költő: Ildikó azonban feljőve mint, hajnal, Bózsateljes képpel, szőke arany hajjal, Jőve napkeletről, hol a hajnal táviad, Fénye, vidámsága Etele urának. Lágy hintója himbál szelid paripákon, Maga henyél selymes,dagadó párnákon, Mellette, a kasban, Aladár ficánkol, Atyja felé örvend, szeme, arca lángol. Kétfelül a hintón, s kétscrral utána kelt ez a nevezetes rendelet. Ennek a dátumnak lesz rövidesen 50 esztendős évfordulója. A népszerűtlen, majdnem gyűlölt osztrák szervezet rövid néhány év alatt a magyar nép szeretve tisztelt és ápolt intézménye lesz. — Mikor öt év múlva országosan szervezik meg, senki sem tesz ellene kifogást s a legtulzóbb partíkularizmus sem beszél az »auíonómia sérelméről«, mikor a megyei csendbiztosi apparátus átadja munkaterét a »zsandánnak«. Érzik, hogy jót kapnak a rossz helyett. Alig telik belé egy-két évtized és a közvélemény elfelejti, hogy osztrák birodalmi ezred volt a csendőrség magva, melyre valamikor gyű lölettel nézett, e helyett büszkén emlegeti az Európaszerte ismert kitűnő magyar csendőrt. Még a kakastollas kalapot is magyar hagyománynak tiszteli, elfelejtve, hogy az osztrák importálta hozzánk. Igaz, hogy nem ő gondolta ki, de ugy vette át maga is Lombardiáiból. Mi volt az oka, hogy ez a szervezet oly hamar népszerű lett és a nemzet szivéhez nőtt? A felelet egyszerű. Jó volt és jó maradt. A magyar ember, mintha csendőrnek született volna. Erélyes és kemény, de mégis jószívű, tekintély Léptet az udvarnak száz száz deli lyánya Földet söpör uszó fátyoluk szegélye, Arcokat ingerli a lovaglás kéje. A lovagkor egyik szép jelenete tárul elénk a Toldi szerelmében, amikor a vitézi tornát a kürtjébe fújva s háromszor kiáltva igy hirdeti ki a bajmester: Vitézek, daliák, a sorompó nyitva ! Nevezetes harci játék leszen itt ma, Királyi pecséttel, a szép Piroskáért, Bozgonyi uramnak kedves egy lányáért. Toldi a Tar Lőrinc színeiben áll ki, Zöld-fehér bágyadt szín, tudja ott akárki, Címerén tarvarjat visel ősi vérté, Sokszor lekárogták cimborái érte. Hogy tőrének lándzsát a szép Piroskáért? Mondja el, kik? hányan? aki jobban ráér, Énnekem ezúttal Toldira van gondom, Akivel ö megvitt, azokat elmondom. Nem jött ide nézni se leány, sem asszony, Hogy a leventéknek valamit ne hozzon, Gyöngyös arany mun kát, ön szép keze mívét S nyerte akárhányszor a dalia szívét. Oh asszonyi nem,te — becsület e nemnek Koszorúd mindig volt /ér/ias érdemnek Piroska, szegény, ült sok más hajadonnal. Bajnoka érkeztét várván bizalommal. Egyszer üget Lőrinc; az a tulajdon ló, Ugyanaz a fegyver, mindenbe hasonló, Le csak egy pillantás, a szerelemé kell; Jaj neki.' a szive ketté ha>ad ékkel; Sikolt nagyot egyet, valamint a héja S összerogyva szegény, lerogy elalé va n viiághsrü y fSALAMANDER M f ipék eyedaru ?tá sf a Hungária Cipőáruházban, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 5. Tel: 195. Legnagyobb választék: Báli, utcai és divatcipökben. — Selyemharisnyák minden s?inartualatr>an. Egyes szám ára 1© fillér.
