Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-24 / 44. szám

2 BfifS 1927 február 24. 'I - furvm • iii—ii in in Hm m Vissza nekik! A magyar közvélemény egyre fo­kozódó meglepődéssel nézi azt a Magyarország ellen indított vad propagandát, amelynek mozgatói az osztrák szociáldemokraták s szócsöve az Arbeiter Zeitung. A somfalvai véres incidens, amely­egyenes következménye volt pre­potens viselkedésüknek, alkalmat adott nekik arra, hogy Magyaror­szág ellen újból a legvadabb rá­galmakat szórják. A gyűlölettől s , a jövő lázálmaitól felhevült agyuk­ban állítólagos magyarországi há­borús készülődések íémképei zajla­nak le s ahelyett, hogy meggyő­ződtek volna lázálmaik valótlansá­gairól, nem röstelték ostobaságai­kat az egész világ számára kikiir­tölni. Egy józanul gondolkodó magyar polgár nehezen tudja megérteni, hogy mi oka is lehet hát az osz­trák szocialistáknak erre a féktelen gyűlöletre. Más magyarázat nem .akad, csak az, hogy irigylik azt a rendet és nyugalmat, amely a mi kis, megcsonkított, de mégis szi­v'óá életerővel rendelkező orszá­gunkban a magyar nemzeti gon­dolkozású polgárság tisztes erő­feszítése folytán megvalósult. De mikor az osztrák szociál­demokraták szinte a háborús uszí­tás haláráig elmennek, elsősorban nem nekünk, hanem saját maguk­nak, illetőleg országuknak árta­nak. Ausztria ipari-állam s csak­nem egész élelmiszerszükség'.e'.ét külföldről hozza be. Ha tehát a két ország között feszültté válik a vi­szony, akkor egyrészt Ausztria nem tud eladni, másrészt nem tud élel­miszert kapni. Hiszen tudvalevő­leg nemcsak az osztrák ipar ter­mékeinek jó vásárlója Magyaror­szág, de azonfelül is magyar vendégek Ausztriában évente sok­sok millió pengőt költenek el. Na­gyon is jót tudják ők, hogy Ausz­triának igazi érdeke a Magyaror­szággal való jó viszony fenntart­sa, ennek több ízben nyíltan ki­fejezést is adtak éppen a szociális­ták, de valami érthetetlen követke­zetfenség utján mégsem szűnnek meg alaptalan . rágalmak kieszelé­sével s féktelen izgatással a két ország közötti viszonyt rontani. ök"mernek magyar fegyverkezés­ről beszélni, amikor a katonai el­lenőrző bizottság jelenleg még iit székel nálunk s teljes egésiéo-n meggyőződött arról, hogy Magyar­ország a leszerelést a trianoni szer­ződés követelményeinek megfelelő­lőleg végrehajtotta? Ök, az osz­trák szociáiisták vádolnak minket háborús készülődéssel, akik a győztes hatalmak érthetetlen hall­gatólagos elnézése mellett valósá­gos vörös hadsereget teremtettek, amelynek több mint ötszázezer tag­ja ván s amelynek felfegyverzése, felszerelésének kiegészítése napról­napra folyik?! Lehet ugyan, nogy Bauer elvtárs erre azt felelné, A prágai diák előadásainak jegyei már kaphatók í Jakobovits Fannyka dohány­tőzsdéjében. i KÉRELEM? A jegykiadó pénztáraknál nagy tumultus következtében «lőfor duló kellemetlenségek elkerülése végett saját érdekében kérjük az igen tisztelt közönséget, hogy jegyét elővételben biztosítsa! hogy Ausztria a barbárság ellen fegyverkezik, hiszen ez a nagyszájú bécsi demagóg nem szégyelte a somfalvai áldozatok temetésekor ki­jelenteni, hogy itt vonul el a halár, amely a kulturát a barbárságtól elválasztja. Merészelte ezt a gya­lázatos szemtelenséget egy olyan országra alkalmazni, amely a múltban évszázadokon át védte Európa nyugatát a török barbár­ság ellen s most is őrt áll, hogy megmentse a bolsevizmus minden eddiginél szörnyűbb barbárságitól. De talán éppen az fáj Bauer elv­társnak, hogy van itt egy ország, amely ugyan egyszer megkóstolta a bolsevizmust, de aztán elege is lett belőle. Nem kedves elvtárs, Magyarország nem engedi eltérít­tetni" magát a helyes uttó/ s igenis, tovább fogunk haladni a fejlődés utján, bármennyire is fáj ez oda­át a szomszédban néhány vörös sintérlegénynek. Drágasági imiiám öntötte el a húspiacot. j Felére csökkent a húsfogyasztás, mert a közönség főzelék- I kel és tésztafélék fogyasztásával védekezik a Msárágitás ] elten. A nyíregyházi feúsiparosok HajöUTármegyében i yásárolnaS, mert Szaloicsöan felszökött az élőállat ára. j húsipar egyik vezető emberét, ? aki bosszankodva mondotta hogy i már van olyan hizlaló is, aki ! 23.000 koronát (igy irjuk le, mert az eladó jelzett összeget át sem tudta számítani pengőre) kér az éiősertés kilójáért. Hogy ennek mi az oka, azt felelte a megkérdezett hentes, hogy olyan időszak van, amikor az uj évre hizlalt sertéseket már levagdal­ták és a kora tavaszi hizlalások még nem fejeződtek be. Ron­totta az állapotot az is, hogy két héttel ezelőtt budapesti ke­reskedők jártakj itt,* akik össze vásárolták a kész sertéseket. Ez az állapot azonban nem tarthat soká, mert igen sok állatot állí­tottak be hizlalni és ezenkívül az addig rendelkezésre álló zsir­és húsféle fogyasztása annyira leesett, hogy ha felényi sertést vágnak, mint az őszön, még akkor sem tudják a hust eladni. | Nekik pedig az volna a céljuk 1 hogy a fogyasztás ismét normá- \ lis méreteket öltsön, mert hiába j próbálnák az elmaradt jövedel- I met a kilónkénti haszon fel- j emelésével pótolni, az ered- j ménnyel nem járna, meri a fo- j gyasztás ujabbi csökkentését \ vonná maga után. Közölte in- j formátorunk azt is, hogy a \ helybeli hentesek és mészárosok j megbízottai még csütörtökön el- j mentek Hajdumegyébe és ott ( igyekeznek vásárlásaikat lebo- | nyolitani. Ez némi enyhülést j hozott is már a husinségben, de j tartós eredményre számitarii nem I lehet, habár a megbízottak még ma sem tértek vissza, mert |Ná­nás, Dorog és Böszörmény után sorba veszik a többi köz­ségeket is. Egy azonban már is bizo­nyos, hogy a] kotlók és tojások iránt szintén megélénkült az ér­deklődés és a kora tavaszon csirkéktől és egyéb baromfi­apróságoktól lesz népes mind­azoknak az udvara, akiknél meg van a baromfitenyésztés lehető­sége. S Á. Aki Suhanesz-féle bútort vesz, ottan nincsen sohanesz. (A „Nyirvidék* tudósítójától.) A kereseti lehetőság csökkenése dacára bekövetkezett a hus neműek drágulása, ami annál kellemetlenebbül érintette a nagy­közönséget, mert az uj pénz behozatala és annak a külföldi piacokon való nap nap melletti szilárdulása mellett mindenki azt várta, hogy a külföldről behozott áruk árának természetszerű esése magával rántja a belföldön ter­melt cikkek árát is. Ezzel szem­ben azonban azt tapasztaljuk, hogy a kereskedők az idegen­ből származó anyagok árát vál­tozatlanul tartják, mert szerintük a boltbérek emelése, az alkalma­zottak fizetése olyan terhet je­lent, amelyet másképpen elvi­selni nem tudnak. A húsárak pedig egyenesen felszöktek, mejt ma egy kiló marhahús ára 1 P. 60 f. 1 P. 92 f, egy kiló sertéshús ára 1 P. 92 f.—2 P. 20 f., egy kiló borjúhús ára 1 P. 92 f. -2 P. 20 f. között váltakozik. A zsir ára 2 P. 56 f., a fehér szalonnáé pedig 2 p. 24 fillér. A közönséget meglepte a vá­ratlan emelés és azzal felelt reá, hogy felére csökkentette a hús­fogyasztását. Soha tnnyi babot, lencsét, borsót, kását és tészta­félét nem ettek Nyíregyházán, mint mostanában, ha a krumpli­ról nem is beszélünk, amely na­ponta fellelhető a polgári csalá­dok asztalán. Ez az állapot késztetett ben­nünket arra, hogy felkeressük a Mécs László. Irta: Dr. Zsoldos Béli. I. »Veszett népem veszett földje«. lánglelkü, robosztus erejű költője: Mécs László - akiben e sorok irója kedves földijét és régi jó ismerősét tisztelheti — a közeli na­pokban Nyíregyházára jön szerzői matinéja megtartására. Végre egy igazi tehetség ebben a vigasztalan középszerűségben! Végre egy valódi ünnep a banket­tekbe, tósztokba fulladó sok álün­nepség után! Végre egv érték,aki­ről valóban illik, kell, muszái dics­himnuszokat zengeni!... Nemrégiben tette szóvá a Tu­ráni Kör kiváló tiikára, hogy meg­szállott területi testvéreinkkel nem keressük a szellemi kapcsolatot. Vagy lemondok, rezignáltak és a teljes reménytelenség tétlenségébe süjyedünk vagy az idő jótékony hatásától várunk mindent, anélkül, hogy mi tennénk valamit. Azaz hogy mégis: ma spanyol est vetített képekkel, holnap be­duin és mohamedán-est, melven ál­lítólag az egyiptomi kalifa is meg­jelenik azt mutatják: keresünk mi kapcsolatokat - csak nem el­szakított véreinkkel. Különösen azokról egészen elfeledkeztünk. Mily roppant fontos pedig, hogy a szálak sohasem szakadjanak el az öt hazába rekesztett magyarok között... Ha már a kassai iskola­gyermek nem tud Aranyról, Pető­firől legalább a csonka hazában il­lene tudni a felvidéki nagy magyar költőkről, írókról. A Felvidék elveszett. Erdei, bá­nyái idegeneknek ontják kincseik. de a föld, az áldott felvidéki hu­musz még nekünk termi ki magá­Rituális boliózat 10 felvonásban. főszereplőid: Rajtuk: kivü.1 Amerikának g ÜS legjobb színeszei

Next

/
Thumbnails
Contents