Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-23 / 18. szám

JhíYlHYIDEK. 1927. január 23. aki maga is gyakran jár erre, lát­hatja, hogy a város szivében a Zöldség-tér olyan kihalt, mint a temető sor. Üzlet üzlet mellett, mind az idegenforgalomra baziroz­va, amióta elkerült a Kossuth-tér­rőí a piac, idegenforgalom erre egyáltalán nincs, az üzletek üre­sek. A napi piac megosztási az egyetlen, ami még segíthet.. Ha a napi piac egyrésze marad a Bessenyei-téren, utazók részére, mondjuk a tej-piac, a Kossuth­téren, a falusiak a Zöldség-téren, akkor megindul a beltéren a vér­keringés. Egyik piacról a másikra átmennek az emberek és igy a forgalom megmarad a vásárló kö­zönségnek, nincs hátrányára, mert ezek a piacrészek oly közel esnek egymáshoz, hogy szinte a piacok összekapcsolódnának. Napi piac nélkül ezen a városrészen levő ke­reskedőknek el kell pusztulniok. Mayer Testvérek órás- és ék­szerészek : Minden nagyobb városban az idegenforgalom a piacon és a koü zón bonyolódik le. Nálunk az a különleges helyzet, hogy korzó­élet nincs. Igy szigorúan a piap, idegenforgalmára vagyunk utalw Ezért szinte létkérdés, hogy a Kossuth-térnek piaca legyen, mert különben minden idegenforgalom csupán a piac környékére gravitál. Özv• Kti'inmann Oézáné üveg­es porcellánkereskedő: Nyíregyháza főterének nagyvá­rosi lüktető képe teljesen elmúlt. Olyan most a város főtere, mint­ha egy életnélküli kis meezőván*' ka lenne. A piac elhelyezése óta a Kossuth-tér és az ezt környékező kath. templom melletti részek tel­jesen idegenforgalom mentesek. Az üzletiekben alig-alig fordul meg ve­vő, ami érthető is, mert ez a rész a piac elhelyezése óta senkinek sem esik útjába, azért van szüksé­günk egy napi piacra, Legalább annyit szeretnénk, hogy a megin­dulandó autóbuszjáratoknak itt lenne a megállója, hogy igy va­lami kis idegenforgalomhoz jus­sunk, mert különben üzleteinket akár be is zárhatjuk. Pre'isz Bertalan posztókereskeiő: Kétségtelen, hogy mi Kossuíh­téri kereskedők a piaccal kapcso­latos idegenforgalomból vevőket alig szolgálunk ki- TeJiesen a városi vevődre volnánk utalva, akik pedig jövedelem hijján a legminimáli­sabb forgalmat sem tudják biztosí­tani. Tehát a piac létérdekünk. Veres József kalapos: Eddig, akármilyen 'rosszak vol­tak a gazdasági viszonyok, a piac­ról csak betévedt egy-egy vevő— De most, hogy a piacot elvii'ék, az j én könnyékembeli üzletek forgal- • i ma teljesen megcsappant. Ha a ! Kossuth-íérre tennék a napi pia­cot, az senkiinek ártalmára nem lenne, csak számtalan kereskedő­nek hasznára. A Keresztény Iparosok Országos Szövetségének nyíregyházi csoportja elítéli a Reggel c lapban Ozory István rendőrtanácsos ellen megjelent támadást. A választmány foglalkozott ügyészének, Mikecz Ödön dr nak képviselöjeiölfségével. Mikecz Ödön kifejtette, hogy Rakovszky Iván ellen senkinek sem lehet kifogása. — Miért lépett fel ? Nyíregyháza. (A Nyirvidék tu­dósítójától.) » • A Keresztény Iparosok Orszá­gos Szövetségének nyíregyházi fi­ókja választmányi gyűlést tartott, amelyen több általános figyelmet keltő nyilatkozat hangzott el. A választmányi gyűlés foglalkozott ügyészének, dr. Mikecz Ödönnek képviselőjetöltségével. A választá­sok alatt az iparosság nem állha­tott Mikecz Ödön dr. mellett, mert határozatilag kimondották, hogy Rakovszky Iván volt belügymi­niszter jelöltségét fogják iámogat­ni. Huray János elnöki íiiztositja azonban dr. Mikecz Ödönt, hogy az egyesület továbbra is ragasz­kodó szeretettel tekint rá és kéri őt, hogy a vesztett csata után ne tápláljon keserű érzéseket, ha az iparosság magatartására gondol. Mikecz Űdön' -válaszolt Huray János szavaira és kifejtette, hogy mikor ő fellépett, már tudta, hogy a választás első drótakadályain tul nem tud menni, azonban mint keresztény magyar ember látta a fenyegető veszélyt, hogy ha ő fel nem lép, az irányzat Rakovszkytól el fog távolodni és Nyíregyháza keresztény gazda és polgári társa­dalma saját vesztébe fog rohan­ni, mert a liberális eszme, amely a 48-as jelszavak mellett indult a választási küzdelembe, felasszimi­lálja őket. Azonban nincs veszte­ségünk mégsem, a választásokból kifolyólag, mert a választások alatt sikerült Nyíregyházán, a keresz tény eszmét, öntudatlan álmából felébreszteni. Kifejti, hogy dr. Ra­Rákosi Jenő drámaíró A 60 éves Esopus. Irta: Rosthy Béla. 1866. végén egy uj vig;átékot mutatott be a Nemzeti Szinház, cí­me: Esopus, szerzője egy teljesen ismeretlen fiatalember, Rákosi Je­nő. 24 éves volt az ifjú szerző, nem rég jött fel Somogyból, ahol, mint gazdasági gyakornok dolgo­zott különféle urak földbirtokain, most be akarja fejezni a 6-ik gim­náziumnál félbeszakadt tanulmá­nyait, letette magánúton az érett­ségit és jogászkodott az egyete­men. Közben azonban egy szines álom élt lelkében: író akart lenni, dicsőséget szerezni nevének, álmait és gondolatait közölni az embe­rekkel. Irt egy tragédiát 5-ik László királyról, be is küldte a Nemzeti Színházhoz, meg is kapta az obligát választ, hogy darabja előadhatatlan, de már ekkor fé­lig-meddig készen volt egy uj da­rabja, egy rofnantikus vígjáték, melynek hőse a görög állatmesék derűs és bölcs költője, Esopus. Befejezte a darabot, de nem merte a Nemzeti Színháznak benyújtani, próbálkozott vele, eredménytele­nül, a Debreoeni Színháznál, vég­re is kinyomatta a darabot az 5-ik Lászlóval együtt egy kötetben. Volt néhány iró barátja, a hajdan hires Kávéforrás-kávéház irodalmi aszta­lának rendes látogatói közül ezek olvasták a darabot, tetszett nekik, valahogy ejuttatták Vadnai Ká rolyhoz, aki akkor, mint az egyet­len — azóta is egyetlen — szép­irodalmi napilap szerkesztője te­kintély volt az irodalmi világban. Vadnai közvetítésével a vígjáték el­jutott a Nemzeti Színházhoz, el­fogadták és 1866. őszén elő is adták. Más faita darab volt mint amilyenhez a közönséget az ad­digi irók hozzászoktatták, Shakes­peare és a romantika szelleme le­begett atmoszférájában, egyéni hang és egészen különös elmesség csendült meg benne, az emberek egy pillanatra meghökkentek, de aztán elragadtatás fogta el őket, felvonásról-felvonásra jobban gyö­nyörködtek elmésségeiben, élettel­jes és eredeti jellemző erővel meg­rajzolt alakjaiban, friss dialógusá­ban, még a középre/sem ért az elő­adás és a fiatal szerzőnek már nyert ügye volt, a siker szinte ünnepléssé változott és az emberek ajkán szájról-szájra járt az eddig ismeretlen név: Rákosi Jenő. Uj név, uj igéret, uj energia a magyar drámairodalomban. Nemcsak Rákosi Jenő pályáján volt ez a premier fordulat, ha­nem a magyar drámában is. Nem* csak uj iró született, hanem a drá­mának egy uj romantikus formája is, mely magával ragadta a többi drámaírókat és és jó ideig ural­kodó volt a magyar színpadon, előkészítette a lelkeket a modern dráma befogadására. Az Esopus évtizedeken át, egészen a legújabb időkig műsoron maradt, a legjobfr magyar színészek vetekedtek benne az első szereplők Prielle Korné­lia, Szathmáryné, Szerdahelyi és a többiek babérjáért. Rákosi Jenő belekerült az akkori eleven irodal­mi élet középpontjába, csakhamaf alkalma nyilt megmutatni újság­írói zsenijének ragyogását is 9 Pesti Naplóban, melyhez báró Ke­mény Zsigmond meghívta mun­katársul, hirneve, hatása, s mond­hatni meredeken indult fölfelé, csakhamar a magyar szellemi éle/ legnagyobbjai között emlegették nevét, hatása az irodalomra és a közönségre nőttön-nőtt. Nemsokára már saját lapja volt, a Reform, színmüveit egyre másra játszották a Nemzeti Színházban, Szinre-szin, a Krakkói barátok, a Szerelem iskolája már egyre job­kovszky Iván ellen semmi kifogása I nem lehet, egyetí n keresztény embernek sem, mivel ö is jó ke­resztény ember• Most. mikor a vá­lasztások elmultak, ő mint expo­nált ember nem akarja, hogy az egyesület életében az ő sz-mé!ye, bárminő hátrányt szenvedjen, az Villását, illetve tisztségét, a vá­lasztmánynak felajánlja. A választ, mány nem fogadta el dr. Mikecz Űdön lemondását és biztosította dr. Mikecz Ödönt az iparosság szeretetéről s kéri, hogy továbbra is maradjon meg az egyesület ve­zére s ne hagyja el azt a zászlót, amit diadalmasan győzelemre kel! vinni. Ezután a választmány a Reggel-ben Ozor* István rendőr­tanácsos ellen megjelent támadás­sal foglalkozott. Bajdik István szomorúan állapítja meg, hogy a kereszténységet bátran hirdető em­bereket, kik saját fajukat védik, a túloldalon piszkos hajszával, alá­való rágalmakkal igyekeznek befe­ketíteni, hogy ezáltal a keresz­ténység kö:é éket verve, megbont­sák az egységesség fe!é igyekvők­táborát, nogy ezáltal saját maguk táborát erősítsék. Bejelenti, iiOgj előtte fekszik egy cikk, amit nem akar felolvasni, mivel az iparosság nagyrésze hallomásból ugv s is­meri, nem akarja felolvasni, mert lelkében összegyülemlett keserű­ség ezt nem engedi. Ez a cikk Ozory István rendőrtanácsos el­len, a keresztény irányzat legna­gyobbja ellen, a legpiszkosabb rá­galmakat szórja, hogy ezáltal őt, a tisztességes keresztény. emberek •EHnRBSHI mindenütt kapható. Kérje mindenütt. j előtt lehetetlenné tegyék. E ért in­dítványozza, hogy a választmány I jegyzőkönyvi kivonat utján bizto­sítsa Ozory Istvánt arról, iiogy mi tántoríthatatlanul hiszünk, az *ő tisztaságában és nem fogja az ő személyét szemünkben elhomályo­sítani semminemű rágalom. A választmány ezekután a következő határozatot hozta: «A keresztény iparosok országos szövetségének nyíregyházi csoport­ja 1926. december hó'30-án tar­tott választmányi ülésén tudomást szerzett arró>, üogy a Budapesten megjelenő «Reggel» cimii lap, de­cember 27-iki számában »Egy vi­déki rendőrtanácsos karriérje és multja» cim alatt Ozory István rendőrtanácsos személye ellen a legpiszkosabb rágalmakat terjesz­tette, hogy ezáltal Ozory István egzisztenciáját tönkre tegye s a keresztény társadalom előtt befeke­títse. A keresztény iparosok helyi csoportja biztosítja Ozory Istvánt arról, hogy személye ellen tett tá­inadast a legteljesebb mértékben elítéli és hogy ezáltal még nagyobb ragaszkodással viseltetnek szemé­lyével szemben. Kéri, hogy ezen cikk szennyes förmedvénye ne bántsa az ő igazán szerető szivét, mert nincs egyetlen keresztény em­ber se, ki a cikkben foglaltakat elhigyje s legmeis .ebbmenő mó­don el ne itélje.» A választmány ezután elhatároz­ta, hogy azokat a keresztény ipa­rosokat, akik eddig még nem tag­jai a Keresztény Iparosok Orszá­gon Szövetségének, fef fogja hivni a nyíregyházi csoportba való belé­pésre. ' , i j. ! ban mutatták, hogy a költő ro­mantikus képzelete mindinkább megtelik realitással, közeledik a va­lódi élethez és egyengeti a mo­| dern, realisztikus dráma útját. Ak­kor már olyan jelentékeny szerepet játszott a szinház és irodalom vilá­gában, hogy mikor fölvetődött a Népszínház alapításának terve, az ő • rendkívüli agilitását és energiáját használták fel a szinház érdekében való agitáló és szervező munkára O lett a szinház alapító bizottság j lelke, hathatós propagandájával j ő gyűjtötte össze a szükséges pénzt és mikor a Népszínház végre lét­j rejött, őt tették meg első igazgató­| jának. Hogy ez a munkája mennyit ! jelentett a magyar szinház történe­I tében, mekkora hatással volt az J akkor még kétharmad részben né­met Budapest megmagyarositásá­ban, mennyire fellendítette a ma­gyar főváros színházi életét, és milyen hatással volt a Nemzeti Szinház fejlődésére is, melyet fel­mentett a népszínművek és más elsőrendű irodalmi színházra néz­ve terhes műfajok kultiválásának kényszere alól, mennyire felvirá­goztatta az általa felfedezett Bla­hánét és Tamássy József ragyogó tehetségének segítségével a ma­gyar dalt, mennyire hozzászoktat­ta az akkor virágkorában lévő

Next

/
Thumbnails
Contents