Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2 JSfYÍEYIMIC. PWMIIÜWV. , Mit akár Bethleni Igen érdekes cikk jelent meg a Secolo egyik utóbbi számában Italo Zingarelli tollából, amelyben gróf Bethlen Istvánnal foglalkozik- A cikkiró a legnagyobb elismerés hangján tárgyalja a magyar miniszterelnök államférfiúi képességeit s két kérdést tisztáz: jellemzi személyét, összehasonlítja tehetségét gróf Tisza Istvánéval, majd felsorakoztatja azokat a sikereket, amelyeket öt esztendő leforgásával fel tud mutatni- Tisza István és Bethlen István személyének párhuzambahozatalakor határozottan megállapítja, hogy Bethlen eltérőleg Tiszától, nem használ erőszakos eszközöket, rendkívül erős parlamenti érzéke van, amelynek harcában szilárdan 'tud elvei mellett állni, egy pillanatra sem árul el gyengeséget. Rendkivül értékes diplomatának tartja, amely tehetségéről számos nemzetközi összejövetel alkalmával tanúságot tett. — Miközben a mérleget, az elért eredményeket tekintve, erősen Bethlen István serpenyője felé billenti, megállapítja, hogy rendkívüli tehetségén kivül van még egy igen nagy értéke, bámulatos szerencséje. Tisza Istvánnak — aki nem bízta a magyar nép oly széles rétegének lelkes számpáthiáját, mint gróf Bethlen István — igen erős és tehetséges ellenfelekkel, szinte politikai ellenségekkel kellett küzdenie, akik közül néhányan Bethlent is próbálták elgáncsolni, de a magyar nemzet Bethlen iránti lelkesedésén megtörtek ezek az acsarkodások- Gróf Bethlen István nagytekintélyére csak ugy tehetett szert, hogy kitartó szívóssággal haladt az általa kijelölt uton s lépésről-lépésre be tudta igazolni a nemzetelőtt, hogy helyes nyomon halad- Ennek lett az eredménye, hogy öt esztendő alatt a romokból talpra állította Magyarországot, megteremtette a konszolidációt, rá tudott lépni az alkotmányfejlesztés és a közszabadságok kiterjesztésének útjára s közben külföldön is visszaszerezte Magyarország presztízsét — Ez utóbbi karöltve járt azzal az irá1927 január 1. nyukban megnyilvánuló bizalommal, amelynek következménye lett valutánk szilárd stabilizációja s az uj magyar pénz értékébe vetett rendületlen remény. Csak ilyen alapon lehetett kiszabadítani Magyarországot abból a veszélyes izoláltságból, amelybe hazánkat a trianoni békeszerződés kényszeritette. Miközben a fenti tekintélyes olasz sajtóorgánum a legnagyobb elismeréssel adózik Bethlen személye, jelleme, államférfiúi és diplomata működése iránt, felveti a kérdést: micsoda szándéka lehet ennek a rendkívüli képességű férfiúnak, amikor nemzetének bizalma oly óriási lelkesedéssel sorakozott zászlaja alá, mint tette azt a legutóbbi választások alkalmával? * Bizonyosra veszi az olasz lap, jj hogy Bethlen feladatának csupán első stációjához érkezett s ezután j következnek a nagyobb dolgok- — ' Bethlen nem a fecsegő politikusok tipusa, szándékait nem hajlandó közprédára bocsájtani, de a Secolo mégis ugy véli, hogy nem téved, miszerint Bethlen a debreceni beszédében vázolta jövő politikai terveit. Szükség van a békeszerződések revíziójára, mert képtelenség, hogy három és félmilliónyi magyart idegen járom alá juttassanak,^ meghallgatásuk nélkül- — Hazánkat meg kell szabadítani azok tói a lealázó ellenőrzésektől, amelyekben még ma is részünk van s addig kell harcolnunk a külföld előtt, amig Magyarország vissza nem szerzi teljes egyenjogúságát az európai nemzetek cóncernjébe. A A Secolo szerint az a férfiú, aki programmjának első részét oly brilliánsan oldotta meg, teljes reménnyel indulhat nagyobb tervei megvalósítására is. A társadalom szerepe a népműveltség terjesztésében. Irta: Barna Jenő, Szabolcsvármegye népművelési titkára. Báró Eötvös József, az európai látókörű államférfiú és kultuszminiszter az 1868-ik évi népoktatási törvényjavaslat benyújtása alkalmával mondotta: «A népnek értelmi nevelésében rejlik legbensőbb meg. győződésem szerint ezen haza egész jövője.» Ha ez a megnyilatkozás igazság volt akkor, amikor nemzetünk az elnyomatás béklyóiból felszabadulva s az alkotmányos élet éltető légkörébe jutva, egy szebb jövő hajnalán állott, mennyivei nagyobb, szinte fölbecsülhetetlen jelentősége van ma: a kifosztottság, megalázás, a szociális nyomor szomorú időszakában, amikor a -romokból kell mindent újraépíteni. Ez az igazság csendült ki a jelenlegi kultuszminiszter ur, gróf Klebelsberg Kunó szavaiból is, amikor az 1925. évi expozéjában azt mondotta: «Átment a köztudatba, hogy a trianoni békeszerződés óta a kultusztárca tulajdonképen honvédelmi tárca.» Ez más. szavakkal annyit jelent, hogy amit a nemzet birtokállományából a fegyveres erő megőrizni nem tudott, azt jelen helyzetünkbenegyedül a kuftura fegyverzetével lehet visszaszereznünk. A kultura azonban csak akkoi lehet a nemzeti erő megóvásának gyarapításának elsőrendű tényezője, ha minél általánosabb, ha a nemzettest minden rétegére kiterjed. A nemzet talpraállitásához tehát a széles alapokra fektetett népkulturán keresztül visz az ut. Báró Eötvös József sokáig abban a meggyőződésben élt, hogy az elemi népoktatás megalapozásaval a népmüvelődés kérdése megoldást nyer. Ennek a felfogásnak téves voltát legszembetűnőbben a gyermek fejlődesének lélektana cáfolja meg, mely arra tanit, hogy a legfontosabb értelmi funkciók: a gondolkodás, az emlékezés, az elvonás a 14-ik életévvel sem érik el teljes fejlettségüket- Állithatjuk-!* nyugodt leiekkel, hogy azokat az elvontabb természetű ismereteket, amilyenek pl. a polgári jogok és kötelességek, a 10—12 éves fejletlen korban oly mértékben rögzíthetjük meg a gyermek emlékezetében, hogy azokra támaszkodva az életben bátran eligazodhatik. Be kell ismernünk, hogy a népiskola mai szervezetében az állampolgári nevelés feladatait nem oldhatja meg. De ugyanezt mondhatjuk az erkölcsi és jellemképzésről is, mert a gyermek éppen abban a korban marad irányítás, vezetés nélkül, amikor még ki nem alakult jelleme csekély ítélőképessége miatt a káros, erkölcsrontó hatások befogadására a legfogékonyabb. A népiskola hiányosságait tehát pótolni kell, ha azt akarjuk, hogy a serdülő ifjúság az életbe kerülve ugy egyéni, mint a nemzet egyetemes érdekeit öntudatosan tudja szolgálni. És mégis egy-két elszigetelt kísérlettől eltekintve, hosszú évtizede, ket át semmi jelét nem láttuk annak, hogy a szorosan vett tankötelezettségi koron tul a népműveltség fokozottabb kifejlesztésének gondolata a kormányzatot vagy a társadalmat komolyan foglalkoztatta és tettekre sarkalta volna. Annál örvendetesebb a magyar kulturéletben 1863. óta nem tapasztalt az a megmozdulás, mely különösen a népkultura terén a háború utáni években észlelhető. Nemcsak pedagógusok, de államférfiak, politikusok vallják és hirdetik, hogy a nemzet megújhodásának legfőbb erőforrása a nép, melyet fel kell karolni s kulturjavakkal kell felvértezni, ha azt akarjuk, hogy lelkében a nemzeti egység gondolata verjen gyökeret. Amig ezt meg nem tettük, egységes közszellemről és egységes nemzeti társadalom kialakulásáról joggal nem beszélhetünk. Ha tehát tételként állítjuk fel, — amit Svájc, Belgium, Hollandia, fölemelő példája igazol, — hogy a nemzeti, állami és társadalmi erőnek alapja az általános népműveltség, lehet-e sürgősebb, kihatásában nagyobb jelentőséggel biró feladata a társadalomnak, mint a nemzet zömét alNéhány megjegyzés. Irta: Marconnay Tibor. Nyíregyháza nekem, mint kismagyar alföldi születésü embernek kezdettől fogva sok érdekességet nyújtott tiszta magyar jellegével, barátságos, vendégszerető lakóival, a tanyavilág uj s mégis otthonos meglepetéseivel. Őszintén mondhatom, hogy mindig szerettem és csodáltam dzt a szép és rendes várost, melynek másfélévi ismeretségem óta sokféle erényét megismertem s hirtelen más kifogást nem is hozhatok ellene, mint azt, hogy kóbor kutyái túlságosan elhatalmasodnak s hogy a vize csaknem ihatatlan. No de ez utóbbi bajon lehet segíteni- A nyíri vinkó szódavízzel keverve napi ital gyanánt pompásajn beválik s a Korona európai nivóju gyönyörű, oszlopos éttermében néhány pohár söröcske szintén nem megvetendő élvezet. A muzsafiak általában kedvelik mindkét italt s olykor bizonyára nehéz eldönteni, melyiket szeressék inkább- Bevallom, még télen is kedves italom a sör s bár két pohárnál többet egyszerre soha . meg nem iszom, ennyit viszont na- | ponta egyszer-kétszer meg szoktam inniIsmerem Nyíregyháza társadalmát s nem frázisos hízelgés, ha azt mondom, ennél joviálisabb s jóindulatubbat még alig ismertem. A budapesti zavaros és ideges élet után mindig jól esik kiélvezni a színtiszta és derűs, magyaros vendégszeretetet. Mostani ittartózkodásoin alatt is sok jóbaráttal s szép asszonnyal volt alkalmam beszélgetni- Többek között most megjelenő könyvem érdekébein, mely iránt ugy érzek, mint legkedvesebb gyermek iránt, érdeklődtem aziránt, mily vélemény alakult ki rólam, azzal kapcsolatban, amit írásaimból Nyíregyháza közönsége a »Nyirvidék« révén megismert. — Persze a pesti lapokból is ismerhetnének; az utóbbi három évben huszonhárom lapban és folyóiratban jelentek meg verseim, (novelláim és kritikáim, de a nyíriek zömének nincs alkalma e munkásságomat figyelemmel kisérni, legfeljebb, ha a Magyarság vagy az Est-lapok valamelyikében egy-egy írásomra bukkannakTermészetesen nem a nyírvidéki közönség tehet erről, hanem az a körülmény, hogy eddig egyetlen fővárosi lapnak sem kötöttem teljesen le magamat. Ennek következtében irodalmi működésemről itteni jóismerőseim alig alkothatnak maguknak fogalmat, de még a pestiek is alig, hacsak nem tartják számon az összes lapokat, amit technikailag csak kávéházba járó ember valósithat meg. Ebből következik, hogy írók, művészek és más csirkefogók ugy ismernek, mint a rossz pénzt, hiszen már jóideje átlag hetenként egyszer irok valamely lapba- Tágabb értelemben vett kollégáim elismerése, sőt elragadtatása sem elégíti ki azonban becsvágyamat. Ezért öt évi szünet után mostanában ujabb verseskönyvet fogok közrebocsátani, melyben huszonhárom pesti lapban megjelent verseim legjavát, körülbelül a felét bocsátom közre abban a reményben, hogy a könyv minden engem ismerni óhajtó egyéninek tiszta képet nyújt rólam- Ideiglenesen Uj versek-nek neveztem ezt a gyűjteményt, de már előre is tiltakozom az ellen, hogy akár javamra, akár káromra Ady Endre uj verseivel összehasonlítsák. Ady Endre uj versei forradalmat és szinte programmszerü elkülönülést jelentenek az előző irodalommal szemben, tehát ugrásszerű fejlődést. — Én viszont, bár mint kri ikus és megértő lélek minden merész művészi próbálkozást elvben helyeslek, a valóságban mégis meglehetősen konzervatív vagyok: nem revolucionista, hanem evolucionista a szerves fejlődés hirdetője- Hangsúlyozom ezt nem azért, mintha a magam személyét tarta'nám magyarázatra szükségesnek, <ha> nem hogy megértessem, mit akarnak uj, háború utáni költőink, kiknek komoly munkája feltétlen érték a nemzet és a nyelv fennmaradása érdekében is- Mi, — én^s még vagy hat költő — (Szabó Lőrinc, Sárközy György, Bányai Kornél, Erdélyi József síb-) nem hajszoljuk a megdöbbentő újdonságokat, hanem szervesen, mint ahogy gyökérből kisarjad a fa, ugy sarjasztjuk a múltból költészetünketMerészek is vagyunk, ha erre van szükség, de sohasem fitogtatóan merészek, mert a merészséget a művészi lelkiismerettel hozzuk összhangba. Nem öncél, inem reklámos lehetetlenségek játéka a mi bátorságunk, hanem a val<> élet csodáinak megérzékdtetése. S mint ahogy meggyőződésem, hogy minhnnolr niriftQ 0>7Íil#0Ária arra, hogy gyomor- és bélbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor közUíllicli llinub bzuilocyc tudomásu, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IGMÁNDI kessrtivíz azonsai megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfáj'ást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IGM4NDI keserűvíz elegendő. KtphaM kis és nagy üvegben. Szétküldés! hely: Igmándi keserűvíz forrásvállalat Komárom. Árjegyzék ismételadóknak kívánatra bérmentve